Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején
(FÉL)POLGÁROK HADIÁLLAPOTBAN során nem a még bizonytalan, ugyancsak ingatag alkotmányos elkötelezettség, hanem a tradicionális társadalomszervező (és rendező) tényezők revitalizálása kínálta. Jelen esetben ezt a kálvinista felekezetiség ígérte, amelynek szervező (és megosztó) erejét a vármegyei reformelit a saját példáján is érzékelhette. A vármegyei szervező szándék már az 1848. június 28-ai választáson eleven politikai cselekvéssé vált, amelynek végeredménye számszerűen is kimutatható éles szembenállás, polarizáltság lett, s ez - jóllehet részben épp a vármegyei döntés nyomán vált élessé — utólagosan is a megyei kerületszervezési eljárást igazolta. A kalocsai elit Nagy Ignác ügyvéd személyében megkísérelte ugyanis a jelöltjét megválasztatni. Ellenében választói nevében „Safári Ágoston 47 kiskőrösi birtokos követül Szeles Lajost”48 ajánlotta, ő biztos többséggel tartotta a mandátumot a megye számára is kívánatos oldalon. Ehhez a pataji választók 612 vokssal (helyben mindössze kettő ellenében), az összes támogató szavazat több mint 40%-ával járultak hozzá, míg Nagy Ignác bázisa csaknem kizárólag kalocsai támogatókra korlátozódott.49 1848 nyara nemcsak a képviseleti rendszert, hanem a hadseregszervezést tekintve is érintkezésbe hozta a szabad paraszttá válókat a forradalommal és más társadalmi csoportokkal. A nemzetiségekkel kiújult konfliktus megnyitotta a felelős magyar kormány fegyveres szolgálatának a lehetőségét. Ezáltal az 1848 vívmányaiban olykor csalódott jobbágyság mégis azonosulhatott az új alkotmányos rendszerrel. A mentális távolság- és térképzetet így több egyidejű körülmény alakította, illetve formálta át: a paraszti lét határain belülre ereszkedett alá a választási főhely kijelölésével a vármegye képében megjelenő, addig távoli államhatalom.50 így a távolság érzékelése, annak léptéke jelentősen átíródott, a kettő viszonya hierarchikus maradt, még ha a vármegyei „feladatszabás” a szabadság helyi őrévé, helytartójává avatta is a helyi elitet a választókerület kialakításával. 47 Safáry Ágoston (1820-1888) birtokos, jogász és táblabíró, 1849-ben Solt járás főszolgabírói méltóságát is betöltötte, a szabadságharc bukása után a kiskőrösi Petőfi-szobor felállításának fő kezdeményezője volt. 48 Az 1848. június 18-ai és az 1848. december 17-ei gyűlés jegyzőkönyve. Dunapataji Egyházközség Presbiteri gyűlések jegyzőkönyvei III. 1848-1878.; Az ordasi születésű, kisnemes-ügyvéd, Szeles Lajos (1812-1852) a mezőváros ügyvédjeként dolgozott, de a presbitérium és a gyülekezet bizalmát is élvezte, ugyanis előzőleg, még májusban „legszélesebb képviseletei alapján” megtartott követválasztáson (solti egyházmegyére 3-3 rendes és helyettes követ esett) a világi rendet képviselve helyettes követté választották. 49 MNL BKVML IV. 320. a 3./ 39. d. Választási jegyzőkönyv a listákkal, 1848. jún. 28. Szeles összesen 1488 szavazatot kapva lett a választókerület első országgyűlési képviselője. Nagy Ignác mind a 904 kalocsai választópolgár támogatását elnyerve összesen 969 szavazattal zárt. 50 Márkus István Nagykőrös esetében vizsgálta a lokális identitás és az alárendelt hely tudatának kérdését, hierarchikus viszonyban értelmezve a mentális távolság- és térérzékelést: „az urak és a gazdák, de kisebb-nagyobb mértékben a többiek is, tudatában voltak a helység régi, városi szabadságának mint valamiféle kollektív rangnak. De élt annak tudata is, hogy ennek a városnak népe, lett légyen szabad és önérzetes, sohasem juthatott szóhoz országos ügyekben, azok más, magasabb szinten dőlnek el”. Lásd Márkus István: Polgárosodó parasztság. A magyar társadalomfejlődés egy faluszociológus szemével. Bp. 1996. 108. 742