Századunk, 1864. június - 1865. február (1. évfolyam, 7. szám - 2. évfolyam, 3. szám)
1864-06-25 / 7. szám
szakokna, talán jogszerűleg bírhatna magasabb nemzeti cultúrával, mint az éjszak szerencsétlen lakója, aki nemcsak a nap melegétől és világától, de sok más egyébtől is megfosztva kénytelen tengődni ? Pedig az indus mindennek daczára sem bír valódi cultúrával; ezredéves előítéletei, babonás szokásai nem engedik, hogy azon varázskörből ideáit kibontakozzanak, mely őket fogva tartja. S átalában minden elvont észletet azon meggyőződést erősíti meg az emberben, miszerint csak ott, csak azon nemzet kebelében fejlődhetik és létesül a magasabb szellemi cultura, hol az anyag és szellem kölcsönös és folytonos egymásrahatásában meg van a kívánatos egyensúly; s hol ezen egymásrahatás fokozatos szakadatlan lánczolatban, egymásutánban következik. (Folytatjuk.) Kun Pál: Közhasznú ismeretek Nagyvárosok földalatti csatornái. Új városok vagy városrészek építésénél különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy ne feküdjenek mélyen; név szerint szem előtt kell tartani a város fekvésének magassági viszonyait, éspedig úgy, hogy az utczák alatt földalatti csatornák legyenek építhetők, melyek kellő mélység, szélesség és eséssel vezessenek bizonyos mélyebb tartóűrbe, reservoir (eddig a szomszédos folyam talán egy fél század múlva tágas földalatti trágya gyűjtő hely lesz.) Ez által mintegy második utczarendszer keletkezik az első alatt. Hol ezt kezdetben elmulasztották, későbben rendkívüli nehézségeket okoz, míg ha erre mindjárt kezdetben gondot fordítunk, a legkésőbbi nemzedékeknek is hasznot szerzünk. Rómában az őskor első királyai alatt alapított csatornák (melyeknek föntartása és tisztítása a későbbi korban évenkint 1000 talentumot, tehát mintegy 2 millió forintot igényelt) még most is használatban vannak, legalább részben. Páris, Lipcse s több más városban az új utczákat már régóta, mindjárt alapításuknál látták el csatornákkal, melyek a régi csatorna rendszerrel összeköttetésbe hozattak. Parisban a földalatti menetek e módon valóságos labyrindussá fejlődtek, egy másik földalalatti Párissá, mely a lehető legczélszerűbben van elrendezve, minthogy e csatornákon még csolnakok is evezhetnek, miáltal sokkal könnyebben tarthatók felügyelet alatt mint másutt, hol a csatornatisztítóknak gyakran egész kötözködésig kell a sárban gázolni, kisérve a patkányoknak, a csatornák ezen undok lakóinak végtelen seregétől. Kilenczven lépcsőn lefelé haladva még borzadályosabb helyre jutunk, a katakombák messze,igazi meneteibe, melyek hajdan kőbányák voltak, későbben Páris halotti városává lettek, hová 1786-ban a város régi temetőiből kiásott csontokat, s a forradalom rémkorában, az 1792 - iki septemberi napok alatt, a meggyilkoltak hullait hajították. A londoni csatornaváros, mint maga London, egyetlen a világon: ennek ágai a roppant világvárosnak földalatti területét mintegy 5400 angol mértföldnyi hosszúságban szeldelik át, tehát majdnem oly hosszúságban, mint egész földünk átmérője. Megkülönböztetendők az első-, másod- és harmadrendű csatornák. Az elsőrendűek, melyeknek neve sewers (mondd sziuers) a főbb utczák alatt 4—40 lábnyi mélységben feküsznek, a másodrendűek, a drains (mondd drens) a mellék utczákból vezetnek az előbbiekbe, míg a harmadrendűek egy vagy több házból együtt vezetnek a drainekbe, vagy a főutczák házaiból a sewersekbe. A sewersek puskacső formájúak, egész 50 hüvelyk magasságúak és 30 hüvelyk szélességűek. Számuk 60, valamennyi a Themsébe ömlik. Hivatalos számítások szerint évenként 240,260,120,000 fontnyi sarat és hulladékot hordanak a Themsébe, mintegy 3,820,000,000 köbláb tartalommal, mely körülmény annál károsabb hatású London egészségügyi viszonyaira nézve, minthogy London konyhái a thea-, kávé- továbbá a főzelékek s levesekhez majdnem kizárólagosan Themsevizet használnak. Ez szolgált indokul egy új, jelenleg épülő félben levő kloákarendszer kezdeményezésére, mely ha elkészül, egy csepp tisztátlanság sem fogja a Themse ezüst hullámait beszennyezni. London földalatti csatornái a nyilvános gondoskodásnak fontos tárgyát képezik. Nevezetes azoknak tisztántartása, ha ugyan egy tisztátlan dolognak tisztántartásáról szó lehet. A mindennemű mialmák és gázokkal telített, s ennek folytán kipárolgás és kitörés által halál- és veszélylyel fenyegető levegőnek tisztítása gyakran szellőztetés által eszközöltetik. Nem kevésbbé fontos azonban a csatornák fenekén lerakodó szilárd anyagnak eltávolítása, mely rövid időn 1 — 14 lábnyira megüllepedik, és felügyelet hiánya miatt gyakran a csatornák teljes megrekedését vonhatja maga után. A kloákák igazgatósága e czélra több száz munkást tart. A sötét borzadályos hely megvilágítására mindegyik munkás lámpát hordoz magával. Bizonyos helyeken zúgok és vízrekesztékek vannak felállítva, melyek a közel levő vízvezetékek vizével a csatornákat rögtön eláraszthatják. 1ta a zugoknál a víz meggyűlt, a szilárd ülledék felvágatása megkezdődik. Ez elkészülvén, a rekesztések elvonatnak, s a rohanó ár az ülledéket magával sodorja — a folyóba, a tengerbe.... Azt gondoljuk, valami gonosz dologtól szabadultunk meg, pedig a legbecsesebb trágyaanyagot veszítettük el. B. d. E. 60 Természettudomány. Az iparművészet s találmányok hajdan és jelen korban (Folytatás.) 1 )e nem mint sok helyen állittatik,hogy a nemesek is télnek voltak a bányászat munkálatainak első tárgya, korántsem, mert az aranynál a sokkal keményebb réz az őskornak legfontosabb ércneme volt. Ebből készültek a fegyverek vadászat-és harczra, valamint mindennemű házi eszközök. A régi műveltségnek hazájában Egyptomban nevezetes aranybányászatot réz eszközökkel űztek. Agatharchiteski az ottani aknákat 200 évvel Kr. sz. e. meglátogató, állítja, hogy ott az aknák már igen régiek valónak, csakis az Ethiopia és Egyptom közti harcz alatt dőltek romba Itt is minden munkálati eszközök rézből valónak. Gmelinski Jenissei mellett libériában számos ősi sírboltokat kinyittatott azokban fegyvert réz és sárga rézből, de vasból nem talált, hasonló felfedezések létettek Mongolország-