Századvég, 1986/2. szám (1986)

FIGYELŐ - Kövér László - Orbán Viktor: Gondolatok egy diáktáborról

Kövér László—Orbán Viktor: GONDOLATOK EGY DIÁKTÁBORRÓL 1985. augusztus 26. és 30. között Szarvason közös tábort rendezett az MKKE Rajk László Szakkollégiuma, a BME Martos (405 Kör) és Münnich Kollégiu­mai, a KLTE Tóthfalusi Sándor Kollégiuma és az ELTE Jogász Szakkollégiuma. Az ország kb. 20 különböző oktatási intézményéből mintegy 200 diák érkezett. Jöttek a Kazincbarcikai Nehézipari Főiskoláról éppúgy, mint a Soproni Erdé­szeti és Faipari Egyetemről, vagy alföldi kisvárosok békeklubjaiból, tanár-, orvos-, mérnök- és egyéb értelmiségi-jelöltek, vagy éppen pályakezdők. A tábor gondolata 1984 őszén vetődött fel. Előzőleg már több kísérletet tettünk arra, hogy valamiféle élő, hosszútávú és termékeny kapcsolatot léte­sítsünk a szakkollégiumok között. Erre azonban csak a közös cél és a közös munka adhatott lehetőséget. Az ötlet felvetését óriási lelkesedés fogadta, amely a gondolat "újszerűségének" szólt. Hiszen - bármilyen sajnálatos is ­­az elmúlt majd négy évtizedben alig akadt példa arra, hogy a társadalom bár­mely csoportja spontán módon képes lett volna valamely cél érdekében megszer­ződni. Nem is beszélve arról, hogy az elmúlt idők valós vagy látszatsikerei közepette nem vált "divattá" - máig megoldatlan - sorsproblémáink nyilvános, holnapi cselekvéseinknek iránytűül szolgáló megvitatása. A tábor célja pedig éppen az volt, hogy a hat nap folyamán a magyar társadalom egy-egy égető problémáját járjuk körül. így választottuk ki - hosszas viták után - a követ­kező témákat: a modernizációt, a nemzeti-nemzetiségi kérdéskört, a műszaki elmaradást, a szegénység, a környezetvédelem problémáját és a jog, a társa­dalmi autonómia és a kisközösségek összefüggéseit. A szervezés kezdetén tudatosan törekedtünk arra, hogy a - mozgásunkat esetleg korlátozó - nem kívánatos függőségeket elkerüljük. Ezért mind az anyagi, mind a szakmai kérdésekben csak önerőre támaszkodtunk. Szerencsére az elmúlt évek alatt a kollégiumoknak sikerült olyan kapcsolatokat létrehozniuk, amelyek segítségével - úgy tűnt - könnyedén meg tudjuk oldani az előadások megszervezésének feladatát. E hitünkben azonban csalatkoznunk kellett, mert többen nem fogadták el meghívásunkat, néhányan a felkértek közül későn, a szervezőket szinte lehetetlen helyzetbe hozva mondták vissza a már elvállalt szereplést. A szervezés során arra a megállapításra jutottunk, hogy szükségünk van támogatásra - és a HNF-ben találtuk meg azt a szervezetet, amely értelmes, pártolandó kezdeményezésnek ítélve ötletünket, erkölcsi támogatást nyújtott anélkül, hogy saját - a miénktől különböző - elveit és elképzeléseit megpró­bálta volna ránk erőltetni. Ehelyett azt az általános magyar politikai gya­korlattól elütő eljárást választotta, hogy jelenlévő képviselőin keresztül érvekkel próbálta meg a kialakuló közvélekedést befolyásolni. A tábor programjának összeállításakor nem volt olyan kész logikai váz, amelyre az egyes témák felfűzhetők lettek volna. Mégis már ekkor éreztük az összefüggést azok között a problémák között, amelyek végülis szóba kerültek. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy rátaláltunk a hat valóban leg­égetőbb társadalmi problémára. 99

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék