Századvég, Új folyam, 29. szám (2003)
SZÁZADVÉG-SZÖVEGELŐ - Kerekasztal-beszélgetés a népesedési helyzetről - Kamarás Ferenccel, Kiss Tamással, Spéder Zsolttal és Tóth Pál Péterrel Kapitány Balázs beszélgetett
SZÁZAD VÉG KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS A NÉPESEDÉSI HELYZETRŐL 145 borlók egy része valójában nem is él Magyarországon, csupán az állampolgárság által nyújtott előnyöket akarja kihasználni. Tóth P. P.: Arról van szó, hogy nem a román nyugdíjat kapja a magyar állampolgárrá lett volt romániai nyugdíjas, hanem megállapítják, hogy munkaviszonyának megfelelően mennyi az adott személyt megillető nyugdíj összege. Szeretném még elmondani, hogy a migrációval összefüggésben egyáltalán nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mi hogyan viszonyulunk a migránsokhoz, azokhoz is, akik közülünk eltávoznak, és azokhoz is, akik közénk érkeznek. Tudomásul kell venni, hogy a rendszerváltást megelőző negyven-ötven éves zártságunk mind a mai napig hihetetlen mértékben befolyásolja az elvándorlókhoz és a hozzánk érkezőkhöz való viszonyunkat is. Továbbra is tabutémának érzékelem a migrációhoz kötődő problémakomplexumot, melyet különböző politikai szándékok jelenleg is negatív összefüggésekkel terhelnek. Az, hogy a migráns annak a társadalomnak, ahová érkezik, értéket jelent, alig hangzik el. Elsősorban olyan riogatásokat lehet hallani, hogy a migráns elveszi a munkát, bűnöző stb. Pedig szinte minden szempontból - nemcsak munkavállalóként, nemcsak értéket termelőként, adózóként, hanem a népesség szaporodása szempontjából is - pozitív hozadéka van a migrációs tömegeknek. Kiss T.: Románia vonatkozásában látszik igazán, hogy a migráció mennyire „zűrös ügy". A 2002-es román népszámlálásban ugyanis majdnem 700 ezres regisztrációs hiány mutatkozott. A román hatóságok 200 ezer kivándorlót és 70 ezer bevándorlót regisztráltak. A bevándorlóknak jelentős része moldován, vagyis moldáviai román. A migrációs adatokat a természetes népmozgalmi adatokkal ellentétben országos szinten közzéteszik, nemzetiségi bontásban. Ezekből a közleményekből kiderül, hogy a magyar nemzetiségűek regisztrált kivándorlása 1992 és 2000 között 20 ezer fő volt. Csakhogy a román hatóságok a kivándorlásnak csak egy töredékét regisztrálják. Ezt bizonyítják a befogadó országok statisztikái. Ebből a szempontból a nemzetiségi kivándorlás jobban nyomon követhető, hisz nagymértékben egy országra koncentrálódik. A németek vonatkozásában - mint azt Rudolf Poledna megállapította - 1975 és 1995 között a román és a német statisztikák között ez utóbbiak javára 43 százalékos eltérés mutatható ki. A magyar hatóságok 1992-2000 között közel 40 ezer román állampolgárságú bevándorlót regisztráltak. A romániaiak által regisztrált 20 ezer magyar nemzetiségű kivándorló közül minimálisan 3000 nem Magyarországra távozott. A magam részéről most nem vállalkoznék arra, hogy a különböző országok között „eltűnt" emberek nyomát megleljem, hanem inkább néhány, a migráció vizsgálatával kapcsolatos szempontot vetnék fel. Nyilván a befogadó ország - jelen esetben Magyarország - szemszögéből ez a folyamat