Századvég, Új folyam, 59. szám - Voegelin (2011)
2011 VOEGELIN A politikai közösség mindig a világ és Isten ember által való megélésének összefüggésébe tagozódik, akkor is, ha a politika szférája a lét hierarchiájában az isteni rend alacsonyabb fokán helyezkedik el, és akkor is, ha az maga válik istenivé. A politika nyelve mindig át van itatva vallásos felindultsággal, ezáltal pedig szimbolikává válik abban a lényegi értelemben, hogy áthatja a világtartalmi és transzcendens isteni tapasztalat. (...) Sem a megismerés, sem a keresztény döntés nem oldja meg azonban Isten és a lét misztériumát. Isten teremtése tartalmazza a gonoszt, a lét gyönyörűségét elhomályosítja a teremtmény nyomora, a közösség rendje gyűlöletre, vérre, szenvedésre és az Istentől való elszakadásra épül. Schellingnek a világalapra vonatkozó kérdését - „Miért van valami és nem a semmi?" - egy másik kérdés követi: „Miért van ez így, ahogy van?" -ez azonban már a teodícea kérdése.