Századvég, 2023. június (3. évfolyam, 2. szám)
ROMSICS GERGELY A külpolitikai realizmus és a liberális nacionalizmus összefonódó hagyományai a késő dualizmus Magyarországán
. ÉVFOLYAM • 2. SZÁM 106 ROMSICS GERGELY zott emigrációs gondolkodást leszámítva a többségi választ erre a kérdésre a német-magyar kiegyezés különböző forgatókönyvei jelentették, amelyek hívei sokáig Kossuthot is maguk között tudhatták. Ezek ugyanakkor különböztek is egymástól: e külpolitikai tradíció a nemzetek közötti (dinasztiaellenes) szövetség gondolatától a magyar súlypontú birodalom eszméjéig elképzelések széles spektrumát ölelte fel.11 Csak 1849 tapasztalatai nyomán szilárdult meg a regionális, kisnemzeti szövetségeket, konföderációkat előtérbe helyező kossuthi-mazzinista alternatíva, és éleződött ki a magyar külpolitikai gondolkodás birodalmias-realista és konföderációs-emancipatorikus irányzatai közötti ellentét. A dunai nemzetek szövetségét a Habsburgok birodalmába való integráció útjával szembeállító, fokról fokra kialakuló törésvonal nem befolyásolta a magyar külpolitikai gondolkodás egy további, a reformkorig, illetve annak előzményeiig visszavezethető elemét. Napóleon vereségétől kezdve az Orosz Birodalom számított az európai egyensúlyt leginkább fenyegető, expanzív nagyhatalomnak, s ettől nem függetlenül az európai közvélemény különböző liberális szegmensei a húszas évektől kezdve - önmagukat „nyugatiként” meghatározva - az „északi” autokráciával szemben definiálták a kontinens alkotmányos identitását. A magyar külpolitikai gondolkodás korán átvette a russzofób brit és francia pamfletek toposzait, s utóbb elegyítette ezeket az ún. keleti kérdés regionális, balkáni dimenziójával.12 Az Oszmán Birodalom hanyatlásával ugyanis időről időre az európai érdeklődés homlokterébe került a balkáni kis nemzetek sorsa, amelyek befolyásolása az orosz diplomácia fontos célkitűzései közé tartozott. Pozsonyból és Pest-Budáról, de akár Erdélyből szemlélve a keleti kérdés az északitól elválaszthatatlan maradt: Magyarország számára az orosz-pánszláv befolyás terjedésének megakadályozása szinte „előírta” az aktív balkáni politikát. A Wesselényi és mások által „éjszaki kolosszusnak” nevezett, feltörekvő nagyhatalom ellensúlyozása, s az ebből következő balkáni aktivizmus a magyar külpolitikai hagyomány legfontosabb összetartó erejének bizonyult a 19. század derekán és második felében.13 Az emigráns Kossuth és a Erre példa Kossuthtól az „Erdély és Unió” valamint a „Vámszövetségi kilátások” 1842-ből. Közli: Kossuth 1906, 55, 395-400. 12 Klasszikus példájához lásd Kölcsey Ferencnek a lengyel kérdés kapcsán elmondott országgyűlési beszédét (1833. nov. 20.) Közli: Kölcsey, 1960, 2. köt., 102-104. Lásd még Szabad 1977, 20. Dénes 1989, 46-47. Völgyesi 2002, 44. 13 Wesselényi 1992 [1843], 48-53, 120-121.