Századvég, 2023. június (3. évfolyam, 2. szám)

ROMSICS GERGELY A külpolitikai realizmus és a liberális nacionalizmus összefonódó hagyományai a késő dualizmus Magyarországán

. ÉVFOLYAM • 2. SZÁM CO 114 ROMSICS GERGELY rizmus növekvő magabiztosságát is tükrözve jelentkeztek egyre növekvő számban a nemzeti feladatokat ezen geopolitikai vektorok mentén tovább­gondoló állásfoglalások. Csaplár-Degovics Krisztián előbbi hagyomány, tehát a balkáni vektor koloniális diskurzusait, Ablonczy Balázs az eurázsi­­ai dimenzióra vonatkozó reflexiókat tárta fel az elmúlt években. Elemzésük egyaránt azt mutatja, hogy a magyar befolyás kiterjesztése egyszerre té­teleződött a magyarság politikai, civilizációs érettségét bizonyító ered­ményként, s olyan előnyszerzésként, amely egy civilizált nemzetnek „ki­jár”.33 Nézeteltérés inkább abban volt tapasztalható, hogy a birodalmias befolyásszerzés folyamatát az egyes szerzők mennyire kívánták beágyazni a liberális nacionalizmus emancipációs hagyományába, a kis nemzeteknek is kijáró szabadság gondolatát is kiemelve. Andrássy Gyula például sokszor hangsúlyozta a balkáni politikai hiányosságait, az ottani nemzeteket el­idegenítő politika veszélyeit. Az annexiót is „kétélű fegyverként” írta le, amely „anélkül, tulajdonképpen megerősítene, egy ellenséggel többet csi­nál”.34 Amennyire nyilvános állásfoglalásaiból kiolvasható, ő valóban szintézisre törekedett a 48-as hagyományok és a párhuzamos birodalmi projektjeiket hajszoló nemzetek által benépesített kortárs külpolitikai ima­­ginárius között. Felszabadítás és magyar birodalmiság szorosan összetar­toztak ebben a gondolkodásban, amely éppen ezért nem is került valódi összeütközésbe az egyszerűbb nyelven, néha már-már lapidárisan birodal­mat igénylők felszólalásaival.35 A „népek kíméletet nem ismerő bősz ver­senyében” a fiatal Tisza szerint is csak az erősödés, a terjeszkedés jelent­hetett garanciát a fennmaradásra, míg „a megállás végleges katasztrófát jelent[ett]”.36 Tisza a magyar befolyásszerzés birodalmias diplomáciai am­bícióit utóbb sem tagadta meg. A soknemzetiségű állam további etnikai dilemmákkal való megterhelése és ez által történő szándékolatlan meg­gyengítése ellen valóban sokszor szót emelt, ám, mint egy-egy vonatkozá­­ s. A turanizmust is megfestő civilizációs, a liberális nacionalizmus örökségét hordozó beszéd­módra példa Lénárd Jenő levele Felvinczi Takács Zoltánnak, 1914-ből. „Mi talán a magyarság szellemi vezetése alatt, ázsiai fajrokonaink révén fogunk az új emberi kultúra - az ősi emberi kultúra jegyében - új tömlőibe régi bort szüretelni.” Idézi: Ablonczy 2016, 73. Praktikus példá­ihoz, a boszniai kérdés és az ottani magyar civilizációs-fejlesztési feladatok kontextusában lásd Csaplár 2022, 95-97, 167-171. 34 Andrássy 1914. (Lásd különösen a december 9-i felszólalást.); ifj. Andrássy Gyula: Barátságos viszonyt a Balkán államokkal. Magyar Hírlap, 1912. november 6., 1-2. 35 Szalai 2003, 109. 36 Kun 1930-1937, IV. köt., 142, 303, 573.

Next