Szcenárium, 2020 (8. évfolyam, 1-8. szám)

2020-09-01 / 5. szám

Csalóka szivárvány „A darab nem a műveltségről szól, hanem a félműveltségről. A magunk életé­ből való menekülés mindig problémája volt az irodalomnak, de ma különösen lényegbevágó probléma. Mindenki irigyli a másik könnyebb sorsát, s ezt a puszta és meztelen irigységet maga előtt azzal takargatja, hogy azon a helyen, ahol most egy másik áll, ő sokkal több hasznot tudna hajtani a társadalomnak. Minél keve­sebb munkával elérni a célt, ez a »feladat«. Hát nem bújtunk mi egy más bőrbe? Nézzen körül. A politika színházat akar csinálni, az író kereskedelmi vállalat­nál helyezkedik el. Mindenki másra vágyik. A boltos, hogy írjon, az írót csábítják, hogy boltos legyen. S ab­ban, hogy ez van, s hogy az emberek nagy része ebbe a hibába esik, nem a félműveltség a bűnös? Nem meny­­nyiségileg értem a műveltséget. Az a művelt ember, akinek a művelt­sége biztos alapokon nyugszik. (...) A magyar író abban a törekvésé­ben, hogy a kérdéseket szintézisben mutassa meg és a kifejezésre for­mát teremtsen, lassan egyedül ma­rad, mintha egy furcsa, idegen szi­getre vetődött volna. Mint valami egzotikus állat, egy egzotikus szige­ten. Egyedül. Csak az úgynevezett lelki természettudósok ismerik, ér­tik, tartják számon. Meg az ország­ban szétszórtan élő, főként a fiata­labb értelmiséghez tartozó szellemi emberek tudják, miről van szó. (...) Az a formalizmus, ami a magyar irodalomban él, furcsa fajtája annak a félműveltségnek, amelyről szóltam. Nézze végig az irodalmat, avult formalizmus vonul végig. Alig van valaki, aki arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy új dolgok vívódnak körülöttünk, s az új jelenségeket leg­alább saját magának megmagyarázná. Nem panaszkodom. Az irodalmi és művé­szi kritikát, általában szólva, nem tartom lényeges tényezőnek mindabban, ami kialakult a magyar irodalomban és művészetben, s még kevésbé lényeges ténye­ző abban, ami ki fog alakulni. Ez tapasztalat útján leszűrt véleményem. A kriti­ka a maga nemében kitűnően teljesíti hivatását. Ha valaki az elfogadott formák­ban dolgozik, s a régi szabályokat űzi formában és tartalomban, alkotótársaival kapcsolatban a kritika remekül működik. Mert formalista, mint az író. Ha ha- Csalóka szivárvány, Nemzeti Színház, 1942, Jávor Pál, Mészáros Ági (forrás: mek.niif.hu)

Next