Szeged és Vidéke, 1903. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1903-01-01 / 1. szám
volna s amilyen arányban vesztett volna erejéből a társadalmi ítélet erőszakosságának bátorsága, és oly arányban csökkent volna a párbajok száma. Nem tartjuk érdektelennek fölemlíteni, hogy a btkv. tárgyalása alkalmával az egyetlen Zay Adolf képviselő volt az, aki a társadalmi ítélet ilyenén kifejlődésének veszélyétől tartott, ■en azért a párbajmánia megalnázását ezen ítélet kifejlődésének előzésétől várván, a következő harzati javaslatot terjesztette a képviselőház elé: ,, Ad valakit azért, hogy mást párviadalra ki nem hí, vagy kihívást nem fogad el, megvetéssel fenyeget, vagy becsületében sért, három évig terjedhet/) börtönnel büntetendő ! Ez a határozati javaslat nem részesült kellő figyelemben, pedig ha törvénybe iktattatik, ma már híte sem lenne Magyarországon a párbaj pusztításainak. De ha tételes törvényünk enyhébb is ennél a határozati javaslatnál, mégis elég hatályos arra, hogy ha intenzióját olyan nagy társadalmi egyesülés, mint aminőnek a P. E. Sz. ígérkezik, magáévá teszi, a párbajellenes mozgalom gyümölcseinek mielőbbi megérlelését siettesse. Politika. A főrendek összeférhetetlenségbe. — Az új törvényjavaslat. — Szeged, deczember 31. — saj Út tudósítónktól.) Lukács László pénzügyminiszter a képviselőház mai ülésén terjesztette be a kormány törvényjavaslatát a főrendek összeférhetetlenségéről. A javaslat lényegében ugyanazt tartalmazza, mint a képviselőházra vonatkozó inkompatibilitási javaslat. Főbb intézkedései a következők. A „SZEGED EK VIDÉKE” TÁRCZAJA. A poéta szerelmet vall. Irta: Balassa József.A szintér zárda a Nifulak szigetén, ahol Margit királykisasszony is élt. Ódon épület, komor falakkal, a melyeket azonban a vadszőlő indája befut és zöld levele egészen elborít. A zárdának udvara lombos fákkal teli. Itt egy diófa, amott egy tölgy, akácz is, kis fenyő is, nyárfa is, szomorú fűz is akad benne. A füve zöld és le nem taposott, jól vigyáznak rája. Bokrok a fák alatt épen virágoznak, rózsavirágot hajt, szegfű nyiladozik, viola illatozik. Az út is jól gondozott, simára homokolt. Gondos leánykezek munkája mindez, olyanoké, akik szeretik a természetet. A zárda előtt harang van, kicsi, de ékes hangú; az udvaron padok, sűrű egymás mellett. Mind imrézolható, mind fehérre festött. Kijön egy apácza és meghúzza a harangot. Szépen szól, kedvesen csilingel. Nem bömbölő és nem haragos a hangja. Az apácza körülnéz, aztán lehajol és megnéz egy rózsatőt. Épen bogárka van rajta és azt üti le kitépett fűszállal. Közben kinyílik a zárda nagy ajtaja. Szép a faragása, tágas a kijárása. Alig hogy megnyitják, jönnek ki a bennlakók. Bájos leányarczek tűnnek elő, hajlékony leányok, virágszál termetek. Nevetnek, kaczagnak. A nevetésük csengő, a kaczajuk tiszta. Nem erőltetett, a szívből jő. Beszélnek is, csevegnek is. Hajlékony a szavuk és színes a mondatuk. Idegen szó nem halak a pázsitos udvarban. Némelyiknek a kezében könyv van. A fekete és kapcsos, imakönyv, szép betűkkel, gyöngy betűkkel ina. A gazdakiasszony maga másolta, gonddal és szűzi lélekkel. A másiknál legendás könyv. Az is másolat. Szentekről szól, különösen Katalinról, Alexandria szűzi szép virágáról. A harmadiknál a Margit-legenda megkezdett írása van, fönmaradt emlékek ékes királyleányról. Olasz könyv is akad : nagy poéta verse. Egynél magyar vers is : virágos énekek egymás után róva. Azt olvassák, arról beszélgetnek. Virágot megnéznek, rózsát megszagolnak, szegfűt megöntöznek. Az apáca már végignézte a virágos kertet és újra visszamegy a kapuhoz. Kitekint rajta, egyet bólint és újra megrándítja a harangot. Most már hangosabb, messzebb is hallik. Jönnek a vendégek. Asszony is, ember is, kiki ajándékkal. Öregek, akik gondos aggódással, ifjak, akik szerelemmel jönnek. Elvegyülnek, ki ehhez, ki ahhoz beszél mézes szóval. Leghátul egy ifjú jön. Nem olyan nagy gonddal öltözött, mint a többi. Odamegy a leányhoz, akinek a kezében magyar könyv van, verses virágének. A leány megrebben és leteszi a könyvet egy bokor alá. A leány szép, miként a többi. Ej, szebb is mindnyájánál. Toldi Miklós húga, Toldi Anikó. Az ifjú, aki feléje láti. Szeredai, a kobzos. Meghajol és köszön, az meg viszonozza. Szeredai. Adj’ Isten. Jó napot. Anikó. Hozta Isten közénk. Itt a pad, üljön le. Szeredai. Állva is megvagyok. Hátha még majd kidob. Anikó. Ej, dehogy is dobom. Örülök, hogy látom. Már ahogyan lehet megörülni annak, aki olyan soká, heteken-hetekig el se jő mi felénk. Szeredai. Más országban jártam, másutt volt az utam. Szegény kóbor lélek, szanaszét kószálok, hol itt, hol ott hálok, nemes udvarháztól, ahol jól fogadnak, büszke palotáig, ahol megremegnek, mindhová betérek. Anikó: Merre is járt mostan, talián országban, avagy német földön? SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1903. csütörtök, január 1. Nem lehetnek a főrendiház tagjai a közös miniszterek, a diplomáciai kar tagjai, a külföldi államok konzulai, országgyűlési képviselők és mindazok, akik a koronától kegydíjat húznak. Mindazok elvesztik a főrendiházi tagságukat, akik kinevezés útján ilyen állásba jutnak, továbbá azok, akik önként lemondanak, börtön- vagy fegyházbüntetéssel jujtatnak és mindazok, akik bírói ítélet alapján polgári jogaikat elvesztik. A főrendiházi jogok gyakorlatától felfüggesztetnek az állammal szerződéses viszonyban állók, továbbá a közvetítők, azok, akik az állammal üzletet kötnek, az államtól javakat vásárolnak és állami birtokokat igazgatnak. (A nyilvános árlejtésen pályázókra ez nem vonatkozik.) A vasutak, csatornák és közlekedési vállalatok engedélyesei, haszonhajtó jogok engedélyesei a kormánynyal üzleti viszonyban lévő egyéni cégek, pénzintézetek, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi vállalatok igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjai, valamint összes közegei (kivéve a magyar földhitelintézet, az osztrák-magyar bank és az országos központi hitelszövetkezet közegeit). A javaslat az üzleti viszonyt pontosan körülírja. Tilos a főrendiház tagjainak a közbenjárás a kormánynál czímek, kitüntetések, rendjelek érdekében, továbbá minden, a kormánytól függő üzlet, haszonhajtó jog tárgyában. Ez utóbbiak a törvényben szintén taxatíve vannak felsorolva. A bíráskodást az esetek fölött a főrendiházban már meglévő igazolóbizottság fogja teljesíteni. A javaslathoz terjedelmes indokolás van csatolva. A végrehajtási utasítás teljesen megegyezik a képviselők inkompatibilitási törvényének végrehajtási utasításával. Brankovics pátriárka ügye. A szerb egyházi kongresszus választmánya Karlóczán tartott ülésén egyhangúlag hozott határozatot Brankovics pátriárkának ismeretes ügyében. Felszólította ugyanis a pátriárkát, hogy legkésőbb 14 napon belül fedezze a nemzeti alapnál mutatkozó hiányokat. Egyidejűleg megbízták Szévics Mitrofán bácsi püspököt azzal, hogy a határidő lejárta után esetleg adja meg az utasítást az egyház ügyészének a bírói eljárás megindítására. Megvan a kiegyezés. (A Szeged és Vidéke telefonjelentése.) Budapest, deczember 31. Az újév kész kiegyezéssel köszönt be hozzánk. A hosszú vajúdás, melynek mindkét részről miniszterelnökök és kormányok estek áldozatul, véget ért. Megszűnt a provizórium, mely megzsibbasztotta kereskedelmünket és összes közgazdasági viszonyainknak már szinte elviselhetetlen depressióját idézte elő. Megszabadultunk egy óriási tehertől, mely lidéretnyomásként nehezedett egész alkotmányos életünkre. Az évek óta tartó tárgyalások, melyeknek száma csak a most múlt évben az ötvenet is meghaladta, végre eredménynyel fejeződtek be. Hogy ez az eredmény mit tartalmaz, arra nézve részletes adataink még hiányoznak. Kérdéses, hogy a provizórium nem volt-e előnyösebb, mint az új, végleges kiegyezés. Amii bizonyos, hogy az önálló vámterület fölállításának lehetőségétől egyelőre elestünk. Részletes telefonjelentésünk, illetve távirataink a nagy politikai eseményről a következők: Bécs, december 31. Osztrák politikai körökben az a hír kering és fölötte el van terjedve, hogy az, hogy a két miniszterelnök másfél óráig tanácskozott, fölötte jó jelnek tekinthető. Ez az álláspont előkelő bécsi újságok reggel megjelenő számában is kifejezést fog találni. Bécs, decz. 31. Egyelőre nincs megerősítve az a hir, de sok hívője van, hogy a király tegnap a kihallgatás után ezt mondotta Széllnek . — Nagy súlyt helyezek arra, hogy Ön maradjon a magyar kabinet élén. Biztosíthatom a legteljesebb bizalmamról. Budapest decz. 31. Széli az éjjel utazik vissza Budapestre, ahova éjfél után érkezik meg. Holnap az ujesztendei üdvözletre válaszolva, csak rö- Szeredai, Prága városában, éppen kezd bátyával. A nyomában jártam, én is vele voltam. Amiként a sasnak a kis fülemüle nyomdokában szállong, úgy mentem utána. Mind a kettő fönn jár, fönn a magas égen. Én a halvány semmi, máknyi por a földön, a nyomában járok, a csatán dalolok, zengő verset mondok, mámorost éneklek, lelkesítem őket, a harczban küzdőket, a magyar nagyságért, nagysok hatalmáért harczos vitézeket. Anikó. Nem sebesült, mondja ? Nincsen semmi baja ? Szeredai. Csak egy kis karczolás, épp a jobb karomon. Anikó. Nem is magát kérdem. Miklóst, a bátyámat nem érte semmi baj. Szeredai. Árthat az őzike szárnyas kószáknak, rácsaphat a bárány az éhes ordasra? Anikó. Megtértek, sértetlen. Édes Miklós bátyám, de vitéz, de nagy vagy. Győzesz mindeneken, akivel is harczolj. Vitézi szablyádnak vaj’ ki tudna állni ? Szeredai. Király udvarába épp az imént tért meg. És pedig eljöttem, itt vagyok, ragyogok. Harczban vércse voltam, más húsára éhes.