Szeged és Vidéke, 1903. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1903-01-06 / 5. szám
Szeged, 1903. kedd, január 6. SZEGED ÉS VIDÉKE. ter széles úttesten a Hajnal utczáig 5 méter szélességben terméskővel van kikövezve, azon túl kövezetlen. Ennek a kimakadámozása 33,085 koronába jönne. A mérnökség ezen makadám-utak évi fentartási költségét 6639 koronában irányozza elő , s jelentése szerint a nagykörúton belül nem szabad makadámot alkalmazni, mert az a várossiasság rovására menne. A mérnökség figyelmeztet arra, hogy ezt a sok követést 1903-ban megvalósítani nem lehet, mert a szükséges összegre a költségvetésben nincsen fedezet; éppen azért véleménye szerint az ügy bizottság elé volna terjesztendő, amely a költségek előteremtésére nézve is javaslatot adhatna. A tanács a mérnökség javaslatának megtárgyalására bizottságot küldött ki, amelynek elnökévé Bokor Pál tanácsnokot, tagjaiul pedig Tóth Mihály főmérnököt, a mérnöki tisztség szakemberét, továbbá Csernovits Agenor, Dobó Ferencz, Kiss Károly, Kószó István dr., Kótay Pál, Komlósi József, László Gyula, Obláth Lipót, Pálfy Ernő, Pillich Kálmán, Reöck Iván, Sáry János, SzécsiMárton, Vajda Sándor, Várady Ignácz és Vőneki Pál bizottsági tagokat küldötte ki. Megjegyezzük még, hogy a mérnöki költségvetés a fölszedendő terméskőanyag értékének beszámításával készült. A szakértői számla. Szeged, január 5. (Saját tudósítónktól.) A tanács mai ülésén igen pikáns ügy került szőnyegre. Előre látható, hogy ez az ügy még nagyobb hullámokat fog vetni, épen azért nem tartjuk érdektelennek beható ismertetését, annál is inkább, mert a megszokott toronyalatti slendriánság csak úgy kiált belőle. Mikor a pénzügyi bizottság a költségvetés tárgyalásakor a gőzfürdő kiadásai fölött tanácskozott, Biró Benő főmérnök-helyettes fölhívta a bizottság figyelmét arra az általánosan tudott dologra, hogy a gőzfürdőben alkalmazott két gőzkazán Magyarország két legrosszabb kazánja, tömérdek szenet pusztít s ideje volna már kicserélésükről gondoskodni. A bizottság erre azt az óhajtását nyilvánította, hogy a kazánokat szakértők által még a bizottsági tárgyalás befejezése előtt vizsgáltassák meg, hogy aztán a tételt az azok által adandó vélemény alapján állapíthassák meg. Hogy azután mi történt, az rejtély (s valószínű, hogy örökre is az fog maradni.) Tény az, hogy nemsokára Biró Benő főmérnök-helyettes meghívására a gőzfürdőben a következő illusztris társaság jelent meg: Biró Benő, Polgár Péter és Vámos Ármin főmérnökök, Ákos Arnold iparfelügyelő és Steiner Károly gyárigazgató. A szakértő urak négy félnapon át vizsgálták a kazánokat, sőt egyikük-másikuk éjjel is szemlét tartott a gőzfürdőben. Vámos Ármin főmérnök még írásbeli szakvéleményt is terjesztett be a tanácshoz a kazánokról. Csakhogy a szakértői szemle eredményét sem akkor, sem azóta nem értékesítették a torony alatt, mert a kazánok azóta folyton «szakértői megfigyelés alatt» állanak. Hát ennyi történt az őszszel. A dolog érdekes része most következik. Vámos Ármin főmérnök t. i. a következő szakértői számlát terjesztette be a városhoz: 1. Szakértői tanácskozások négy félnapon át a 40 korona...............................160 korona. 2. Kísérletezés a kazánokról egy napon át 60 korona; éjjel is lévén kísérletezés, ennek egy és félszerese számítandó 90 korona. 3. írásbeli szakvélemény .... 60 korona. Összesen . . 310 korona. Megjegyeztetik, hogy a díjszámítás a magyar mérnök- és építész-egylet által elfogadott díjszabás szerint történt. Természetes dolog, hogy a főmérnök egész helyesen és jogosan cselekedett, midőn a város terhére eljárásának diját fölszámította. Elvégre Szeged városa egyike az ország legvagyonosabb urainak; ha idegen műszaki tudóst vesz igénybe, adja is meg az illő honoráriumot. Hanem hát — az ügy nagy meglepetést keltett a városházán. Mert ilyen fölszámítás még soha sem történt. Aztán hogy fizessék most ki ? Se alap, se jog reája . . . Nosza, kérdezték a mérnöki hivatalt, mint történt ez a dolog. A mérnökség azt jelenti, hogy elnöki utasításra hívták össze a szakértőket. A tanács mai ülésén hosszasan és fojtottan tárgyalták ezt az ügyet. Általános hangulat volt, hogy a fölszámítás jogszerű, de a szakértők iránt való intézkedés viszont épp oly jogtalan volt. A pénzügyi bizottságnak nincs joga kiadással járó rendelkezéseket tenni. A tanács nem rendelkezett semmi irányban, mert előtte nem is volt az ügy. A közgyűlés annál kevésbé. De hát akkor az okozott kárért ki a felelős ? A polgármester, az előadó tanácsnok, vagy a főmérnök? Nem tudjuk, de hogy valakinek a felelősséget viselnie kell, az bizonyos. A város nem azért tartja óriási mérnöki szakhivatalát, hogy az két semmirevaló, otromba kazánról se tudjon véleményt mondani. De hiszen tudott, maga a főmérnök-helyettes még a szemlék előtt jelentette, hogy a kazánok Magyarországon a legrosszabbak. Hát akkor mért kellett a szemle ? Vagy ha a pénzügyi bizottság a szemlét szükségesnek tartotta, mért nem bírálta felül ezt a véleményt a tanács ? Hát egyáltalában mire való a tanács ? Leginkább bizonyítja, hogy ez az ügy még földerítést kíván, az a körülmény, hogy a tanács az ügyet visszaadta Bokor Pál tanácsnoknak azzal, hogy a homályos részleteket derítse föl s akkor tegyen a tanácsnak érdemleges előterjesztést. Mindenki tudta a környéken, hogy Ilonka legközelebb annak a sugár arcú férfinak esküszik örök hűséget, aki naponkint eljárt a nyárfáktól szegélyezett kastélyba. Ilonka a lugasnál várta mindig kedvesét. Lombhullató ősz volt. A megsárgult levelek zizegve söpörték az alléé homokos útját, amint a siró szél átszáguldott rajtuk. A fasor ritkuló lombjai között sietve közeledett a lugas felé a férfi. Mosolyogva ismételte a lány szavait : — Ez lesz utoló találkozásunk a lugasban. Az ősz bekényszerít a kastély meleg termeibe. A borostyánnal és folyondárral borított oszlop mögött állt a leány. Szoborszerű arczcal fogadta a férfit, aki a leány szokatlanul fehér arczát látva, szinte esdekelve kérdezte: — Az Istenért, mi baja ? A leány hidegen válaszolt: — Nem volt igaz, amit mondtam. Nem ismerem Önt ! A férfi halotthalványra váltan hebegte : — Ilonka ! . . . Mit beszél ? . . . .. leány indulatosan közbevágott: — Nincs mit felelnem! Hátat fordított és gyors léptekkel haladt a kastély felé. A férfi megsemmisülten, kényes szemekkel nézett elvesztett boldogsága után. * Íme, az én szerelmem. Palatínus jóssef A varrógép. Irta: Boross Vilmos. Az idő éjfél körül járt, pedig a varrógép még mindig pergett. Sovány, sápadt fiatal asszony hajlik fölé. Elmerül a munkába, mintha nagyon sürgős munkája lett volna. A kis lámpa bevilágította arczát. Az élő bánat és a szenvedés volt ez a hervadó arca. A szoba sarkában fehérfüggönyös kedves gyermekágy állott. Benne az ötéves szőke Liliké feküdt, édesen aludt. Künn az utcza rossz kövezetén fogatok és bérkocsik robogtak s erősen rázták a szoba ablakait. Lakói megszokták az éjjeli zajt, a kis leány aludt boldogan, a mamát sem zavarta a zörgés, a gépet sietve pergette tovább. A fogatok zörgése az eszébe juttatta az aznapi művész-estélyt, mely alkalomból húgának, a királyi tanácsosnénak drága brokát estélyi öltözéket készített. — Hazamennek, eddig csak a drága ruha, gondolta. Nem irigyelte húga fényes életét. Az ő sorsa más. Neki dolgoznia kell, ott a kis Lili, az elhagyott, mi lenne belőle ? A kapu előtt fogat állott meg. Rögtön reá megszólalt a házmester csengője s néhány percz múlva kopogtattak. A fiatal asszony ajtót nyitott. Malvin a hangversenyről hazatérve, futott fel húgához. Olyan volt mint a páva: czifra, ékes, csupa selyem, ékszer, nagy gyémántok, illat. — Láttam világos az ablak és feljöttem. — Jól mulattál? — Ki mulat ma hangversenyen? Valamennyi unalmas, csak a ruháinkat mutogatjuk. — Mégis hívtál. — Persze hívtalak, mert mert az már sok, amit csinálsz. Fiatal vagy, szép is volnál, ha nem búsulnál oly kegyetlenül. Pedig hidd el, nem érdemli az a hűtlen ember. Aztán túlságosan büszke úgy is vagy és inkább tönkreteszed magadat a varrógép mellett. — Tőled nem fogadok el semmit. Tudok dolgozni és leánykámat felnevelni. — Más asszony beperelné. — Pereljen más. — Az én jóságomat elutasítod ? — Csak az anyagiakat. Azonban beszélj arról, miért jöttél fel ilyen későn. — Fúrja valami az oldalamat. — Pletyka, mi ? — Félig az. — Mondd hát. — Férjed jelen volt a hangversenyen. — Ott volt szeretőstől! . . . — Elég! . . . Szeretőjét úgy kisérte, mint valami királynét. No lásd jól tudom. — Gyávaságod miatt valóban boszankodnom kell. Nyilvános szerepléssel, hódításokkal, szédítésekkel kellene őt magadhoz visszahozni. Büszkeségnek vallód és sorvadó, olyan vagy, mint az árnyék, munkába ölöd életedet, azt hiszed az meghatja hűtlen férjed szivét. Ezennel megtiltom, hogy varrónő legyél. — Malvin, te igen jó vagy, lelkünk Vasúti postaépület Szegeden. Újítások a postaszolgálatban. Személyzetszaporítás a szegedi főpostánál. Szeged, január 5. Szeged pályaudvaron készen áll a vasúti postaépület. Emeletes, díszes, tágas épület ez, amelyet a budapesti posta- és távirdaigazgatóság már legközelebb átad rendeltetésének. Most bútorozzák be az emeletes épület helyiségeit, ami, ha megtörténik, rendezni fogják Szegeden a postaszolgálatot. Régi kívánsága volt már az Szegednek, hogy más városokhoz hasonlóképen Szege