Szeged és Vidéke, 1903. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1903-01-06 / 5. szám

Szeged, 1903. kedd, január 6. SZEGED ÉS VIDÉKE. ter széles úttesten a Hajnal­ utczáig 5 méter szélességben terméskővel van kikövezve, azon túl kövezetlen. Ennek a kimakadámo­­zása 33,085 koronába jönne. A mérnökség ezen makadám-utak évi fentartási költségét 6639 koronában irányozza elő , s jelentése szerint a nagykörúton belül nem szabad makadámot alkalmazni, mert az a várossiasság rovására menne. A mérnök­ség figyelmeztet arra, hogy ezt a sok köve­tést 1903-ban megvalósítani nem lehet, mert a szükséges összegre a költségvetésben nin­csen fedezet; éppen azért véleménye szerint az ügy bizottság elé volna terjesztendő, amely a költségek előteremtésére nézve is javaslatot adhatna. A tanács a mérnökség javaslatának meg­tárgyalására bizottságot küldött ki, amelynek elnökévé Bokor Pál tanácsnokot, tagjaiul pedig Tóth Mihály főmérnököt, a mérnöki tisztség szakemberét, továbbá Csernovits Agenor, Dobó Ferencz, Kiss Károly, Kószó István dr., Kótay Pál, Komlósi József, László Gyula, Obláth Lipót, Pálfy Ernő, Pillich Kál­mán, Reöck Iván, Sáry János, Szécsi­­Márton, Vajda Sándor, Várady Ignácz és Vőneki Pál bizottsági tagokat küldötte ki. Megjegyezzük még, hogy a mérnöki költségvetés a fölszedendő terméskő­anyag értékének beszámításával készült. A szakértői számla. Szeged, január 5. (Saját tudósítónktól.) A tanács mai ülé­sén igen pikáns ügy került szőnyegre. Előre látható, hogy ez az ügy még nagyobb hul­lámokat fog vetni, épen azért nem tartjuk érdektelennek beható ismertetését, annál is inkább, mert a megszokott toronyalatti slend­­riánság csak úgy kiált belőle. Mikor a pénzügyi bizottság a költség­­vetés tárgyalásakor a gőzfürdő kiadásai fö­lött tanácskozott, Biró Benő főmérnök-helyet­tes fölhívta a bizottság figyelmét arra az általánosan tudott dologra, hogy a gőzfürdő­ben alkalmazott két gőzkazán Magyarország két legrosszabb kazánja, tömérdek szenet pusztít s ideje volna már kicserélésükről gondoskodni. A bizottság erre azt az óhaj­tását nyilvánította, hogy a kazánokat szak­értők által még a bizottsági tárgyalás befeje­zése előtt vizsgáltassák meg, hogy aztán a tételt az azok által adandó vélemény alapján állapíthassák meg. Hogy azután mi történt, az rejtély (s valószínű, hogy örökre is az fog maradni.) Tény az, hogy nemsokára Biró Benő fő­mérnök-helyettes meghívására a gőzfürdőben a következő illusztris társaság jelent meg: Biró Benő, Polgár Péter és Vámos Ármin főmérnökök, Ákos Arnold iparfelügyelő és Steiner Károly gyárigazgató. A szakértő urak négy félnapon át vizsgálták a kazánokat, sőt egyikük-másikuk éjjel is szemlét tartott a gőzfürdőben. Vámos Ármin főmérnök még írásbeli szakvéleményt is terjesztett be a tanácshoz a kazánokról. Csakhogy­­ a szakértői szemle ered­ményét sem akkor, sem azóta nem értékesí­­tették a torony alatt, mert a kazánok azóta folyton «szakértői megfigyelés alatt» állanak. Hát ennyi történt az őszszel. A dolog érdekes része most következik. Vámos Ármin főmérnök t. i. a következő szakértői számlát terjesztette be a városhoz: 1. Szakértői tanácskozások négy fél­napon át a 40 korona...............................160 korona. 2. Kísérletezés a kazánokról egy na­pon át 60 korona; éjjel is lévén kísérle­tezés, ennek egy és félszerese számítandó 90 korona. 3. írásbeli szakvélemény .... 60 korona. Összesen . . 310 korona. Megjegyeztetik, hogy a díjszámítás a magyar mérnök- és építész-egylet által elfogadott díjszabás sze­rint történt. Természetes dolog, hogy a főmérnök egész helyesen és jogosan cselekedett, midőn a város terhére eljárásának diját fölszámí­totta. Elvégre Szeged városa egyike az or­szág legvagyonosabb urainak; ha idegen műszaki tudóst vesz igénybe, adja is meg az illő honoráriumot. Hanem hát — az ügy nagy meglepetést keltett a városházán. Mert ilyen fölszámítás még soha sem történt. Aztán hogy fizessék most ki ? Se alap, se jog reája . . . Nosza, kérdezték a mérnöki hivatalt, mint történt ez a dolog. A mérnökség azt jelenti, hogy el­nöki utasításra hívták össze a szakértőket. A tanács mai ülésén hosszasan és foj­to­ttan tárgyalták ezt az ügyet. Általános han­gulat volt, hogy a fölszámítás jogszerű, de a szakértők iránt való intézkedés viszont épp oly jogtalan volt. A pénzügyi bizottságnak nincs joga kiadással járó rendelkezéseket tenni. A tanács nem rendelkezett semmi irányban, mert előtte nem is volt az ügy. A közgyűlés annál kevésbé. De hát akkor az okozott kárért ki a felelős ? A polgármes­ter, az előadó tanácsnok, vagy a főmérnök? Nem tudjuk, de hogy valakinek a fele­lősséget viselnie kell, az bizonyos. A város nem azért tartja óriási mérnöki szakhivatalát, hogy az két semmirevaló, otromba kazánról se tudjon véleményt mondani. De hiszen tudott, maga a főmérnök-helyettes még a szemlék előtt jelentette, hogy a kazánok Ma­gyarországon a legrosszabbak. Hát akkor mért kellett a szemle ? Vagy ha a pénzügyi bizottság a szemlét szükségesnek tartotta, mért nem bírálta felül ezt a véleményt a ta­nács ? Hát egyáltalában mire való a tanács ? Leginkább bizonyítja, hogy ez az ügy még földerítést kíván, az a körülmény, hogy a tanács az ügyet visszaadta Bokor Pál ta­nácsnoknak azzal, hogy a homályos részlete­ket derítse föl s akkor tegyen a tanácsnak érdemleges előterjesztést. Mindenki tudta a környéken, hogy Ilonka legközelebb annak a sugár arc­ú férfinak esküszik örök hűséget, aki naponkint eljárt a nyárfáktól szegélyezett kastélyba. Ilonka a lugasnál várta mindig kedvesét.­­ Lombhullató ősz volt. A megsárgult levelek zizegve söpörték az alléé homokos útját, amint a siró szél átszáguldott rajtuk. A fasor ritkuló lombjai között sietve közeledett a lugas felé a férfi. Mosolyogva ismételte a lány szavait : — Ez lesz utoló találkozásunk a lugas­ban. Az ősz bekényszerít a kastély meleg termeibe. A borostyánnal és folyondárral borított oszlop mögött állt a leány. Szoborszerű arczc­al fogadta a férfit, aki a leány szokat­lanul fehér arczát látva, szinte esdekelve kérdezte: — Az Istenért, mi baja ? A leány hidegen válaszolt: — Nem volt igaz, amit mondtam. Nem ismerem Önt ! A férfi halotthalványra váltan hebegte : — Ilonka ! . . . Mit beszél ? . . . .. leány indulatosan közbevágott: — Nincs mit felelnem! Hátat fordított és gyors léptekkel haladt a kastély felé. A férfi megsemmisülten, kényes szemek­kel nézett elvesztett boldogsága után. * Íme, az én szerelmem. Palatínus jóssef A varrógép. Irta: Boross Vilmos. Az idő éjfél körül járt, pedig a varró­gép még mindig pergett. Sovány, sápadt fiatal asszony hajlik fölé. Elmerül a mun­kába, mintha nagyon sürgős munkája lett volna. A kis lámpa bevilágította arczát. Az élő bánat és a szenvedés volt ez a hervadó arca. A szoba sarkában fehérfüggönyös kedves gyermekágy állott. Benne az ötéves szőke Liliké feküdt, édesen aludt. Künn az utcza rossz kövezetén fogatok és bérkocsik robogtak s erősen rázták a szoba ablakait. Lakói megszokták az éjjeli zajt, a kis leány aludt boldogan, a mamát sem zavarta a zör­gés, a gépet sietve pergette tovább. A foga­tok zörgése az eszébe juttatta az aznapi művész-estélyt, mely alkalomból húgának, a királyi tanácsosnénak drága brokát estélyi öltözéket készített. — Hazamennek, eddig csak a drága ruha, gondolta. Nem irigyelte húga fényes életét. Az ő sorsa más. Neki dolgoznia kell, ott a kis Lili, az elhagyott, mi lenne belőle ? A kapu előtt fogat állott meg. Rögtön reá megszólalt a házmester csengője s né­hány percz múlva kopogtattak. A fiatal asszony ajtót nyitott. Malvin a hangverseny­ről hazatérve, futott fel húgához. Olyan volt mint a páva: czifra, ékes, csupa selyem, ékszer, nagy gyémántok, illat. — Láttam világos az ablak és feljöttem. — Jól mulattál? — Ki mulat ma hangversenyen? Vala­mennyi unalmas, csak a ruháinkat mutogatjuk. — Mégis hívtál. — Persze hívtalak, mert­ mert az már sok, amit csinálsz. Fiatal vagy, szép is vol­nál, ha nem búsulnál oly kegyetlenül. Pedig hidd el, nem érdemli az a hűtlen ember. Aztán túlságosan büszke úgy is vagy és inkább tönkreteszed magadat a varrógép mellett. — Tőled nem fogadok el semmit. Tu­dok dolgozni és leánykámat felnevelni. — Más asszony beperelné. — Pereljen más. — Az én jóságomat elutasítod ? — Csak az anyagiakat. Azonban beszélj arról, miért jöttél fel ilyen későn. — Fúrja valami az oldalamat. — Pletyka, mi ? — Félig az. — Mondd hát. — Férjed jelen volt a hangversenyen. — Ott volt szeretőstől! . . . — Elég! . . . Szeretőjét úgy kisérte, mint valami királynét. No lásd jól tudom. — Gyávaságod miatt valóban boszan­­kodnom kell. Nyilvános szerepléssel, hódítá­sokkal, szédítésekkel kellene őt magadhoz visszahozni. Büszkeségnek vallód és sor­vadó­, olyan vagy, mint az árnyék, munkába ölöd életedet, azt hiszed az meghatja hűtlen férjed szivét. Ezennel megtiltom, hogy var­rónő legyél. — Malvin, te igen jó vagy, lelkünk Vasúti postaépület Szegeden.­ ­Újítások a postaszolgálatban. Személyzetszapo­rítás a szegedi főpostánál. Szeged, január 5. Szeged pályaudvaron készen áll a vas­úti postaépület. Emeletes, díszes, tágas épü­let ez, amelyet a budapesti posta- és távirda­­igazgatóság már legközelebb átad rendeltetésé­nek. Most bútorozzák be az emeletes épület helyiségeit, ami, ha megtörténik, rendezni fogják Szegeden a postaszolgálatot. Régi kívánsága volt már az Szegednek, hogy más városokhoz hasonlóképen Szege­

Next