Szeged és Vidéke, 1903. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1903-03-11 / 60. szám

megtagadja azoktól a szülőktől, akik a trieri paritásos leányiskolába járatták a leányaikat. Ez a megtagadás kiterjedt volna természete­sen a leányokra is, ha a gyónás alkalmával kikottyantják, vagy kiveszik vala belőlük ezt a nagy bűnt. A publikandum, mint a szószékről való kijelentés mondja, meg nem történtnek tekintendő. Az a rendelet, amelyet a szószékről kihirdettek, így szól: A minisz­tereknek a képviselőházban tett nyilatkozatai és más közlemények szerint a királyi állam­kormány figyelembe venni szándékozik a katholikusok kívánságait a trieri iskolakérdés­ben. Ez okból a püspök, hogy szószéki hirdetményünk a változott viszonyoknál fogva meg nem történtnek tekintendő. A «Norddeutsche Allgemeine Zeitung» a trieri hirdetményre vonatkozó jelentésekre a követ­kezőket jegyzi meg: Örüljünk, hogy ez az ügy a püspöki hirdetmény visszavonásával elvesztette a nemzeti béke szempontjából aggasztó jelentőségét. — Lendl és a pángermánok. Sebesztha Károly kir. tanácsos, temesvár­­megyei tanfelügyelő azt a súlyos vádat emelte dr. Lendl Adolf országgyűlési képviselő ellen, hogy az ő szereplése Temes vármegyében a pángermán üzelmeknek teszi a legnagyobb szolgálatot. A többek közt utalt arra, hogy a képviselőválasztási mozgalmak idején a hazaárulásért elítélt Cramer Albin pángermán lapjának, a »Deutsches Tagblatt«-nak szer­kesztőtársa kísérte Lendít állandóan kör­utazásaiban, ennek lapja dicsőítette és magasz­talta Lendlt az egekig. Lendl orsz. képviselő erre lapunkban is közölt hosszabb nyilat­kozattal válaszolt, melyben azt állítja, hogy a „Deutsches Tagblatt“-tal semminemű össze­köttetése nem volt és nem annak munka­társa, hanem az akkoriban Temesvárott létezett krajczáros hírlap szerkesztője kísérte őt körútjában. A »Deutsches Tagblatt« azonban a következő szenzácziós hírt közli vasárnapi számában. A »Magyarország« mai számában Lendl országgyűlési képviselő azt állítja, hogy soha semmiféle összeköttetésben nem állott a pángermán »Deutsches Tagblatt«-al és hogy a helybeli lapok néhány munkatársa, köztük az akkori „Temesvári Újság“ segédszerkesz­tője kisérte őt agitaczionális körútjában. Nos, nekünk tulajdonképen kevés közünk van ugyan Lendl úrhoz, de a való tényállás tisztázása érdekében konstatálnunk kell, hogy a »Temesvári Újság« említett segédszerkesztője, Rottenberg úr, abban az időben a »Deutsches Tagblatt« főmunkatársa volt s igy kissé nevetségesnek tűnik fel, ha Lendl úr most tüntetőleg kijelenti, hogy soha sem volt össze­köttetése a »pángermán lappal«. Lendl Adolf dr. képviselő valószínűleg válaszolni fog erre az alaptalan írásra. — Takarékpénztárak egyesülete. Táviratban közöltük, hogy a vidéki takarék­­pénztárak egyesülete tegnap Mándír Lajos elnöklete alatt megalakult. Az egyesületbe eddig beléptek a szegedi és közelvidéki pénz­intézetek közül. Aradi első takarékpénztár, arad-csanádi gazdasági takarékpénztár, bács-topolyai takarékpénztár, bajai ta­karékpénztár, békési takarékpénztár, békés­csabai taka­rékpénztár, békés megyei takarékpénztár, bánfalvi taka­rékpénztár, czeglédi takarékpénztár-egyesület, czeglédi ipar- és kereskedelmi bank, csanád­palotai takarékpénz­tár, csongrádvidéki takarékpénztár, félegyházai nép­bank, hódmezővásárhelyi takarékpénztár, kecskeméti le­­számítoló és pénzváltóbank, kecskeméti kereskedelmi ipar hitelintézet és népbank, kecskeméti takarékpénztár­egyesület, kalocsai takarékpénztár, kalocsai közgazda­­sági bank, nagykikind­ai közgazdasági népbank, ó­becsei első takarékpénztár, orosházai takarékpénztár, orosházai keresztény népbank, szabadkai közgazdasági bank, szeged-csongrádi takarékpénztár, tiszavidéki hitelintézet és takarékpénztár, temesi agrár takarékpénztár, újvidéki takarékpénztár. Ezenkívül elvi hozzájárulásukat és csatlakozásukat alakulás esetére írásbelileg bejelentették : Aradi ipari és népbank, békés-szent-andrási taka­rékpénztár, délmagyarországi bank Lugos, első perjámosi takarékpénztár, halasi gazdasági bank, kun-szent-már­­toni takarékpénztár, pécskai takarékpénztár, torontál­­megyei takarék- és hitelbank Nagybecskerek. — Eljegyzés. Jobh János, a jónevü szegedi fodrász-üzlet tulajdonosa eljegyezte özv. Kollár Györgynnét, Kis-Zomborból. — Házeladás. A Kárász-, Kölcsey- és Kelemen-utczák által határolt régi föld­szintes házat, mely az Árvay-örökösök tulaj­dona, Wagner F. A. és Endrénic Imre közösen megvásároltak. A vételösszeg 48.000 forint. Az új tulajdonosok díszes bérházat építtetnek a városnak e legforgalmasabb helyén. — A gyorsírók egyesületéből. A «Szegedi Gyorsírók Egyesülete» vasárnap délután tartott igazgatósági ülésén az egyesü­let rendes tagjai közé fölvette Künstler Jakab és Palásti József magánhivatalnokokat. — A zsidó hitközség közgyűlése. A szegedi zsidó hitközség ma délután tar­totta meg évi közgyűlését Piósa Izsó dr. elnöklete alatt, mintegy 30—40 képviselő jelenlétében. Weitzenfeld Zsigmond jegyző beterjesztette a hitközség évi jelentését, amely a múlt év történetéről és eredményié­ről számol be, legelsőbben is kimerítő ismertetését adván a templom­építés egész történetének. Az elöljáróság köszönetet mond itt a képviselőtestületnek bizalmáért és támo­gatásáért, amelyben őt részesítette, s azon áldozatkészségért, amelylyel a templom és székház létesítését elősegítette. Ismertetve a hitközségi élet nevezetesebb mozzanatait, az iskolaügyet, a jótékonysági és népmozgalmi adatokat, a zárszámadás adatait közli a je­lentés, amely szerint a hitközségnek 1902-ben 125,823 korona bevétele s ezzel szemben 117,149 korona kiadása volt. Az építési alap bevétele 333,027 koronát, kiadása pe­dig 338,827 koronát tett. A hitközségnek a múlt év végén 804,396 korona vagyona volt s ezzel szemben 269,661 korona teher állt; a tiszta vagyon tehát 534,734 korona. A közgyűlés az évi jelentést általános he­lyesléssel tudomásul vette s elfogadta; az elöljáróságnak s tisztikarnak a szokásos föl­mentést egyhangúlag megadta. Letárgyalták aztán s általános helyesléssel elfogadták a beterjesztett szolgálati-, fegyelmi- és nyugdíj­­szabályzatot. A közgyűlés aztán köszönetet szavazott az elöljáróságnak nagyszabású alkotásaiért és fáradhatatlan tevékenységéért. — Baleset-biztosítás a franczia vasutakon. A franczia államvasutakon né­hány hónap óta az angol vasutakon divó rendszerhez hasonló baleset-biztosítást léptet­tek életbe. Mindenki, akinek birtokában vas­úti menetjegy van, egy állomási pénztárnál 10 centiméért egy ticketet kaphat, mely őt az utazás tartamára minden baleset ellen biztosítja. A biztosítás halál esetére 10,000 frank, melyet a biztosított özvegyének, árvái­nak vagy más családtagjainak fizetnek ki. Ugyancsak 10,000 frankot kap a biztosított, ha szemevilágát vagy két végtagját elveszti. Munkaképtelenség esetén naponként 5 fran­kot kap legfeljebb 180 napon át. Amint vas­úti körökben beszélik, a m. k. államvasutak is legközelebb életbeléptetik ezt az üdvös in­tézményt. — A Zichy—Vészi-párbaj. Zichy Jenő gróf és Vészi József országgyűlési kép­viselők becsületbeli ügyeit pisztolypárbajjal fogják elintézni. Zichy gróf segédei Wilczek János gróf és Rakovszky István, Vészi meg­­bizottjai pedig Szacelláry György és Gajári Géza. A párbajt hir szerint holnap délelőtt vívják meg egyszeri golyóváltással. — Az anyakönyvi hivatalból. Elsegíyzés­ Baron Lajos Körösi Máriával, Masa Antal Kórász Ve­ronikával. —■ Házasságot kötött : Arabrózi András Fe­­renczi Hedviggel. — Elhaltak: Bödő Mária 25 éves, Lantos Olga 2 éves, Molnár Lajos 6 éves, Papp József 3 hónapos, Kónya Lajos 13 hónapos.­­ — A szegedi szabóiparosok. A szegedi ipartestület ruházati szakosztálya márczius 9-én tartotta ez évi tisztújító köz­gyűlését. A szakosztályi tagok nagy számmal voltak jelen. A közgyűlésen egyhangú lelke­sedéssel ez évre is a múlt évi tisztikart választották meg. Elnök lett Balogh István férfiszabó, alelnök Kis Kovács István férfi­­szabó, jegyző Csery Gyula német­ szücs. A gyűlés folyamán Csery­ Gyula indítványozta, hogy miután a ruházati szakosztály eddig semmi pénzbeli alappal nem rendelkezett, minden évben legalább egy mulatságot ren­dezzenek. Ennek a mulatságnak fönmaradt tiszta jövedelméből kívánná a szakosztály fentartási költségeket fedezni. Az indítvány­hoz a szakosztály tagjai készséggel hozzájárultak. — Iiusza herczeg­nő hasonmása. Klasszikus becsapáson mulatnak most a fővárosban. Az áldozata Grüner Jaques, a budapesti híres Tátra-kávéház tulaj­donosa, aki az egyetemi ifjak által rendezett hazafias tüntetés révén vált emlegetetté, a szenzáczióban pedig nem kisebb személy szerepel, mint Lujza toszkánai herczegnő. Grüner Jaquesnak egy lembergi orfeum­igazgató szerződtetésre ajánlott egy hölgyet, aki nem nagyon szép, énekelni abszolúte nem tud, tánczolni még kevésbé, ellenben feltűnően hasonlít Lujza herczeg­­nőhöz. Ez elég volt Grünernek. Lelki szemei előtt már megjelentek a plakátok, amelyekkel ezt a nagy attrakcziót hirdetni fogja: Lujza herczegnő a Tátrában ! — Csak rövid Idola. — A lembergi orfeum-direktor útiköltséget és előleget kért. Grüner elküldte mindke­ttőt és a hölgy meg is érkezett, de csöppet sem hasonlít Lujza herczegnőhöz. Ezzel persze nem lehetett attrakcziót csinálni. Grüner a hölg­­et elbocsátotta, a lembergi orfeum-direktort pedig bepörölte kártérítésért. — A megrekedt motoros. Addig próbálgatják a Csanádi vasutak motorkocsiját parádéval, görögtűzzel, amíg rájönnek végre, hogy ez az új alkotmány nem válik be köz­lekedési eszköznek. Tegnap ejtették meg ugyanis a Csanádi vasutak Arad—Mezőhegyes közti közlekedésre tervezett motorkocsiján a pályabejárást, amelynek alapján a kereske­delmi miniszter az új vasút üzembehozatalára nézve megadja a kormányhatósági engedélyt. A motoros el is indult a bizottsággal Mező­hegyesig, ahová má megérkezett. Délután vissza­indultak Arad felé a hivatalos emberek. A peregi majorig rendes sebességgel tette meg az útját a benzinmotoros, de ott váratlanul megállott és hiába biztatták, nem volt többé elindítható. A bizottság tagjai leszállottak a kocsiról és a műszaki emberek mindjárt meg­állapították a diagnózist: egy tömetés kiégett, ez okozta a bajt, amelyen hamarjában nem lehetett segíteni. Telefonon kocsit kértek te­hát az aradi állomásról s két órai pihenés után folytatták útjukat a segítségül küldött gőzmozdonyon. Három óra helyett hat órára érkeztek haza, amikor is a bizottság eljárá­sáról jegyzőkönyvet vett föl, amelyben meg­állapította, hogy a pályának semmi baja. A pálya eszerint alkalmas volna, de hogy a motorkocsi a tegnapi tapasztalatok után is ítélve mikép válik be, az a jövő titka Mű­szaki emberektől hallottuk, hogy a motoros közlekedéshez fűzött reménységek és dics­himnuszok túlzottak. — Veszedelmes tolvaj csemete. A rendőrség szuterénjéből veszedelmes tolvaj­csemetét szállítottak át ma a kir. ügyészség fogházába. Szabó Sándor a tolvaj neve és illetőségi helye Hódmező-Vásárhely. Szabó még a 19 évet sem töltötte be, s már éveket töl­tött különböző börtönökben tolvajlásokért. Másfél évvel ezelőtt a szegedi kir. törvény­szék Szabót betöréses lopásért egy évi bör­tönre ítélte. Mikor megkezdte a büntetést, 4 héten át szimulálta az őrültet. A börtönben csakhamar rájöttek a fiatal gazember turpissá­gára. Szabó azonban a figyelmeztetésekre sem hagyott föl a szimulálással. Még az elébe tett ennivalót sem fogadta el, majdnem mes­terségesen kellett táplálni. Végre is ráijesztet­tek. Azt mondották neki, hogy az iratokat fölterjesztik a minisztériumhoz és aztán el­szállítják valamelyik tébolydába. Erre Szabó SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1903. szerda, márczius 11.

Next