Szeged és Vidéke, 1903. április (2. évfolyam, 79-103. szám)

1903-04-01 / 79. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. szerda, április 1. | POLITIKAI NAPILAP. | II. ÉVFOLYAM, 79. (312.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: KARASZ­ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. A FELELŐS SZERKESZTŐ TELEFONJA 3. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA 84. FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. BALASSA ÁRMIN. TÁRSSZERKESZTŐK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 korona. — Félévre 12 korona. — Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona — Egyes szám ára 8 fillér. A KIADÓHIVATAL TELEFONJA 261. Az „egységes“ hadsereg. Irta: Kalmár Antal dr. Szeged, márczius 31. „Egységes hadsereg — egységes nyelv nélkül nem is képzelhető“, — tartják Bécsben, s fehér holló számba menne az a magyar államférfiú, aki ezt a bécsi burgtól kiröpített mondást közjogi tudásával ne fedezné és egész lelki erejével ne állítaná, hogy azért kell ám a magyar hadsereg magyar nyelvének németnek lenni, mert all. §-nak ott van az a híres kapaszkodó szava: az egész hadseregnek tör­vénybe iktatott „egységes“ jelzője. Ez az ,,egység!“ szó végső vára : Széll Kálmánnak, Fejérvárynak, Bek­­sicsnek, Andrássynak és a többi né­metül gondolkodó gyász­magyaroknak. Elsőrangú közjogi kérdés tehát így az, hogy mit jelen­t a törvény szövegében ez a szó : ,,egységes“ ? Ennek a­­szónak így az a közjogi értelme van, hogy a kiegészítő magyar hadsereg vezérletének, vezényletének és belszervezetének kell egységesnek lenni az osztrák hadsereg vezérleté­vel, vezényletével és belszervezetével. De mivel a magyar hadsereg vezér­letére, vezényletére és belszervezetére csak a magyar királyi katonai felség­jogok terjednek ki, (amint ezt egy előbbi czikkemben közjogilag be­bizonyítottam) és az osztrák hadsereg vezérletére, vezényletére és belszerve­zetére viszont csak az osztrák császár katonai felségjogai terjednek ki, en­nélfogva így az egységnek tisztán csak az a közjogi értelme van, hogy a két különböző Imperium forrásaiból eredő felségjogok ugyanazonos elvek szerint intézendők. Tisztán csak ezt jelenti. De semmiesetre sem jelenti, mert nem jelentheti, a magyar király és az osztrák császár katonai felségjogai­nak egységét, unitászát, — mert ez egyúttal a magyar királyi és osztrák császári katonai jogok szuverénitásá­­nak az egységét is jelentené, ami pe­dig a katonai jogok királyi és nem­zeti szuverénitásának a megsemmisü­lését, s így végeredményében az ál­lami szuverénitás csorbulását is ered­ményezné. Már­pedig, akik azt állítják, hogy egységes hadsereg — egységes nyelv nélkül nem képzelhető, azok nem állítanak egyebet, mint a magyar ki­rály és az osztrák császár, vagyis a két különböző állami Imperium ka­tonai felségjogainak az egységét, az unitászát, ami pedig a csorbíthatlan állami szuverenitás hangoztatása mel­lett nem egyéb, mint: contradicció in essentia. A törvény az egységes jelzőben nem a két állami imperiumból eredő, tehát különböző közjogi természettel is bíró katonai felségjogok egységét, hanem a különböző közjogi termé­szetű, vagyis a magyar és osztrák katonai felségjogoknak egymás mellé állított, koordinált egyesülését, unióját és ezen unió által a katonai felség­jogok tartalmát képező elvek egységét, unitászát mondja ki. A magyar és osztrák katonai fel­ségjogok — egy konkrét állami czél elérése végett, törvénynél fogva — egyesülhetnek, de maguk a felségjogok egységessé sohasem lehetnek, mert ez a magyar és az osztrák katonai fel­ségjogok szuverenitásának az egységét is jelentené, ami pedig a Lustkandlé­­nál is Lustkandlabb teória volna. El­lenben a két szuverén állam katonai felségjogainak koordinált uniója által a tavalmukat képező katonai elvek egysé­gesen intézhetők és tehát egységesek is lehetnek. Közjogilag tehát óriási különbség van a két szuverén állam katonai fel­ségjogainak egysége és a tartalmukat képező katonai elvek egysége között. Mert míg a katonai felségjogok a koor­dinált egyesülésben , addig a katonai elvek a közjogot nem sértő egységben domborodnak ki. Ezen tudományos magyarázatot tá­mogatja a törvény szövege is. Mert a törvény világos, megváltozhatatlan szövege, értelme és közjogi logikája szerint nem az egész hadseregnek kell egységesnek lenni, hanem csak az egész hadsereg vezérletének, vezény­letének és belszervezetének. Közjogilag u­gyanis más az egységes hadsereg — és más az egységes vezérlet, vezénylet és bel­szervezet. Ha két szuverén állam had­serege egységes, a katonai felségjogok szuverenitásának is egységesnek kell lenni. Ez azonban csorbítatlan állami szuverenitással bíró két államnál, köz­jogi és így egyúttal államtani képte­lenség is volna. Ha azonban a had­seregnek csak a vezérlete, vezénylete és belszervezete az egységes, akkor mindkét önálló államban a katonai felségjogok szuverenitása külön-külön érvényesül és domborodik ki, mert csak a vezérletre, vezényletre és bel­­szervezetre vonatkozó katonai elvek lesznek egységesek, de nem egyúttal a katonai felségjogok is. A hadsereg egysége a katonai (magyar és osztrák) felségjogokat is egygyé, egységessé teszi, ellenben a katonai elveknek az egysége, egyen­lősége , a két különböző állami szu­verenitással bíró ország uralkodójának különböző forrású felségjogait sem távolról, sem közelről nem érinti. De még ha nemcsak a katonai el­vek, hanem emellett maguk a magyar királyi és osztrák császári katonai felségjogok is egyenlők volnának , még ez a felségjogok egyenlősége sem tenné a hadsereget közjogilag egysé­gessé. A példa világosít. A magyar és a franczia katonai felségjogok tartal­mukra, gyakorlásuk módjára teljesen egyenlők lehetnek, egyenlő és egysé­ges katonai elvek szerint intézhetők , de azért a franczia és a magyar ka­tonai felségjogok egygyé, egységessé soha nem lehetnek. Ennélfogva a ma­gyar és franczia hadsereg sem lehet egységes, csak egyetlenegy esetben, ha például a magyar és a franczia katonai felségjogok szuverenitása és az ebből kifolyó imperium tétetnék egységessé. Ez esetben a magyar és franczia hadsereg is egységessé lenne, ámde ekkor, e tekintetben a külön magyar és a külön franczia állami szuverenitás is megsemmisülne. Minthogy azonban az 1867 : XII. törvényczikkely sem a katonai felség­jogok szuverénitását, sem a külön magyar és külön osztrák állami szu­­verénitást egységessé nem tette , ennél­fogva a hadsereg közjogi egységéről csak azok beszélhetnek, akik a ma­gyar királyi felségjogok szuverénitásá­­val és ezeknek államjogi doktrínáival tisztában nincsenek. Ez a szuverenitás a katonai fel­ségjogoknak magyar és osztrák koor­dinált uniójában (és nem unitászában) egymás mellett áll, s mindegyik meg­tartja a maga külön közjogi szuverén természetét,­­ ellenben a magyar és osztrák katonai felségjogok egységé­ben, unitászában vagy egyik, vagy másik, vagy mindkét szuverenitás megsemmisül, elvesz s még nyoma sem marad. Tehát sem a magyar és osztrák katonai felségjogok egyenlősége, sem azoknak ugyanazon törvényes köz­jogi orgánum által egyenlő módon való gyakorlása, sem a katonai el­veknek egyenlősége, sem végül még ezeknek az elveknek az egysége sem teszi közjogilag egységessé a két szu­verén állam hadseregét. Közjogilag egységes ez a hadse­reg akkor lehetne, ha törvényileg vagy a magyar állam vagy az osztrák ál­lam, vagy mindkét állam katonai jo­gainak szuverenitása megszűnnék, meg­szűnnek úgy a felségjogok és a nem- Lapunk mai száma 14 oldal.

Next