Szeged és Vidéke, 1903. április (2. évfolyam, 79-103. szám)
1903-04-01 / 79. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. szerda, április 1. | POLITIKAI NAPILAP. | II. ÉVFOLYAM, 79. (312.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: KARASZ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. A FELELŐS SZERKESZTŐ TELEFONJA 3. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA 84. FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. BALASSA ÁRMIN. TÁRSSZERKESZTŐK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 korona. — Félévre 12 korona. — Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona — Egyes szám ára 8 fillér. A KIADÓHIVATAL TELEFONJA 261. Az „egységes“ hadsereg. Irta: Kalmár Antal dr. Szeged, márczius 31. „Egységes hadsereg — egységes nyelv nélkül nem is képzelhető“, — tartják Bécsben, s fehér holló számba menne az a magyar államférfiú, aki ezt a bécsi burgtól kiröpített mondást közjogi tudásával ne fedezné és egész lelki erejével ne állítaná, hogy azért kell ám a magyar hadsereg magyar nyelvének németnek lenni, mert all. §-nak ott van az a híres kapaszkodó szava: az egész hadseregnek törvénybe iktatott „egységes“ jelzője. Ez az ,,egység!“ szó végső vára : Széll Kálmánnak, Fejérvárynak, Beksicsnek, Andrássynak és a többi németül gondolkodó gyászmagyaroknak. Elsőrangú közjogi kérdés tehát így az, hogy mit jelent a törvény szövegében ez a szó : ,,egységes“ ? Ennek aszónak így az a közjogi értelme van, hogy a kiegészítő magyar hadsereg vezérletének, vezényletének és belszervezetének kell egységesnek lenni az osztrák hadsereg vezérletével, vezényletével és belszervezetével. De mivel a magyar hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére csak a magyar királyi katonai felségjogok terjednek ki, (amint ezt egy előbbi czikkemben közjogilag bebizonyítottam) és az osztrák hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére viszont csak az osztrák császár katonai felségjogai terjednek ki, ennélfogva így az egységnek tisztán csak az a közjogi értelme van, hogy a két különböző Imperium forrásaiból eredő felségjogok ugyanazonos elvek szerint intézendők. Tisztán csak ezt jelenti. De semmiesetre sem jelenti, mert nem jelentheti, a magyar király és az osztrák császár katonai felségjogainak egységét, unitászát, — mert ez egyúttal a magyar királyi és osztrák császári katonai jogok szuverénitásának az egységét is jelentené, ami pedig a katonai jogok királyi és nemzeti szuverénitásának a megsemmisülését, s így végeredményében az állami szuverénitás csorbulását is eredményezné. Márpedig, akik azt állítják, hogy egységes hadsereg — egységes nyelv nélkül nem képzelhető, azok nem állítanak egyebet, mint a magyar király és az osztrák császár, vagyis a két különböző állami Imperium katonai felségjogainak az egységét, az unitászát, ami pedig a csorbíthatlan állami szuverenitás hangoztatása mellett nem egyéb, mint: contradicció in essentia. A törvény az egységes jelzőben nem a két állami imperiumból eredő, tehát különböző közjogi természettel is bíró katonai felségjogok egységét, hanem a különböző közjogi természetű, vagyis a magyar és osztrák katonai felségjogoknak egymás mellé állított, koordinált egyesülését, unióját és ezen unió által a katonai felségjogok tartalmát képező elvek egységét, unitászát mondja ki. A magyar és osztrák katonai felségjogok — egy konkrét állami czél elérése végett, törvénynél fogva — egyesülhetnek, de maguk a felségjogok egységessé sohasem lehetnek, mert ez a magyar és az osztrák katonai felségjogok szuverenitásának az egységét is jelentené, ami pedig a Lustkandlénál is Lustkandlabb teória volna. Ellenben a két szuverén állam katonai felségjogainak koordinált uniója által a tavalmukat képező katonai elvek egységesen intézhetők és tehát egységesek is lehetnek. Közjogilag tehát óriási különbség van a két szuverén állam katonai felségjogainak egysége és a tartalmukat képező katonai elvek egysége között. Mert míg a katonai felségjogok a koordinált egyesülésben , addig a katonai elvek a közjogot nem sértő egységben domborodnak ki. Ezen tudományos magyarázatot támogatja a törvény szövege is. Mert a törvény világos, megváltozhatatlan szövege, értelme és közjogi logikája szerint nem az egész hadseregnek kell egységesnek lenni, hanem csak az egész hadsereg vezérletének, vezényletének és belszervezetének. Közjogilag ugyanis más az egységes hadsereg — és más az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet. Ha két szuverén állam hadserege egységes, a katonai felségjogok szuverenitásának is egységesnek kell lenni. Ez azonban csorbítatlan állami szuverenitással bíró két államnál, közjogi és így egyúttal államtani képtelenség is volna. Ha azonban a hadseregnek csak a vezérlete, vezénylete és belszervezete az egységes, akkor mindkét önálló államban a katonai felségjogok szuverenitása külön-külön érvényesül és domborodik ki, mert csak a vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkozó katonai elvek lesznek egységesek, de nem egyúttal a katonai felségjogok is. A hadsereg egysége a katonai (magyar és osztrák) felségjogokat is egygyé, egységessé teszi, ellenben a katonai elveknek az egysége, egyenlősége , a két különböző állami szuverenitással bíró ország uralkodójának különböző forrású felségjogait sem távolról, sem közelről nem érinti. De még ha nemcsak a katonai elvek, hanem emellett maguk a magyar királyi és osztrák császári katonai felségjogok is egyenlők volnának , még ez a felségjogok egyenlősége sem tenné a hadsereget közjogilag egységessé. A példa világosít. A magyar és a franczia katonai felségjogok tartalmukra, gyakorlásuk módjára teljesen egyenlők lehetnek, egyenlő és egységes katonai elvek szerint intézhetők , de azért a franczia és a magyar katonai felségjogok egygyé, egységessé soha nem lehetnek. Ennélfogva a magyar és franczia hadsereg sem lehet egységes, csak egyetlenegy esetben, ha például a magyar és a franczia katonai felségjogok szuverenitása és az ebből kifolyó imperium tétetnék egységessé. Ez esetben a magyar és franczia hadsereg is egységessé lenne, ámde ekkor, e tekintetben a külön magyar és a külön franczia állami szuverenitás is megsemmisülne. Minthogy azonban az 1867 : XII. törvényczikkely sem a katonai felségjogok szuverénitását, sem a külön magyar és külön osztrák állami szuverénitást egységessé nem tette , ennélfogva a hadsereg közjogi egységéről csak azok beszélhetnek, akik a magyar királyi felségjogok szuverénitásával és ezeknek államjogi doktrínáival tisztában nincsenek. Ez a szuverenitás a katonai felségjogoknak magyar és osztrák koordinált uniójában (és nem unitászában) egymás mellett áll, s mindegyik megtartja a maga külön közjogi szuverén természetét, ellenben a magyar és osztrák katonai felségjogok egységében, unitászában vagy egyik, vagy másik, vagy mindkét szuverenitás megsemmisül, elvesz s még nyoma sem marad. Tehát sem a magyar és osztrák katonai felségjogok egyenlősége, sem azoknak ugyanazon törvényes közjogi orgánum által egyenlő módon való gyakorlása, sem a katonai elveknek egyenlősége, sem végül még ezeknek az elveknek az egysége sem teszi közjogilag egységessé a két szuverén állam hadseregét. Közjogilag egységes ez a hadsereg akkor lehetne, ha törvényileg vagy a magyar állam vagy az osztrák állam, vagy mindkét állam katonai jogainak szuverenitása megszűnnék, megszűnnek úgy a felségjogok és a nem- Lapunk mai száma 14 oldal.