Szeged és Vidéke, 1903. október (2. évfolyam, 241-295. szám)

1903-10-01 / 241. szám

SZEGED, 1903. csütörtök, október 1. POLITIKAI NAPILAP,­ II. ÉVFOLYAM, 241. (474.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ­ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. Megjelenik naponta kétszer. FELELŐS SZERKESZTŐ : dr. BALASSA ÁRMIN. társszerkesztők: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A reggeli és esti kiadás együtt: Egész évre 28 korona. — Félévre 14 korona. — Negyedévre 7 korona Egy hóra 2 kor. 40 ill.—Egyes szám ára: reggeli lap 81, esti lap 2 f. A reggeli lap előfizetési ára: Egész évre 24 kor., fél évre 12 kor. Egyes szám ára 8 fill. A hamis kártyás. A mai vihar után szivárvány tá­madt az égen. Ugyanakkor a kép­viselőház megadta a kegyelemdöfést a tegnap halálosan megsebzett grani­­csárnak. Reméljük, hogy ez a magyar politika egén is szivárványt jelent. A magyar politika történetében páratlanul áll az a fejezet, amelyre Khuen-Héderváry gróf neve van föl­­irva. A legsúlyosabb körülmények között rántották elő ezt a mágnást, aki vagyona, összeköttetései s fékez­­hetlen személyi ambicziója révén jutott a horvát báni méltóságba. Soha sem nézte a magyar érdekeket; egyetlen törekvése a Bécsnek való feltétlen szolgálat volt; Bécs pedig a magyar­­horvát viszonyt a saját szája íze sze­rint , a Habsburg-jogar alatt megala­kítandó délszláv tartomány érdekében igazította : ezeknél fogva ez a magyar zászlós úr minden nap minden órájá­ban hazája ellen dolgozott. De éppen feltétlen szolgálatkész­sége ajánlotta az udvari reakc­ió előtt. Megjelent tehát és az előző minisz­terelnökök államférfiai kiválóságát rej­télyes mosolylyal pótolta. Nem alko­tott semmit, nem is foglalkozott ily tervekkel sem, és bár képtelensége mindjárt az első napon megvilágoso­dott : mindenki valami nagyot várt tőle; az udvar a válságnak kedve szerinti megoldását; a kormánypárt talán kompromisszumokat, miniszteri tárczákat; az ellenzék valami nagy parlamenti csínyt. Nem tett, nem tudott tenni semmit ez a száraz agyvelejű, rettenetesen középszerű mágnás , mert sem a nagy és nemes tettekhez, sem a nagy és nyílt erőszakhoz nem volt képe­ssége és elszántsága. Most utóbb derült ez ki teljesen, amikor hosszú készülődés és baljóslatú mosolygás után azt a nevetséges adófizetési ren­deletet meghozta, amelyre elég volt annyit mondani, hogy ostobaság és azzal tökéletesen jellemezve volt és azzal minden jelentőségétől teljesen megfosztatott. Ez az ember csak­ akkor is, amikor az erőszak mesteré­nek hirdette magát, vagy eltűrte, hogy ez a hit terjedjen el felőle. Utóvégre mindenki belátta, hogy ez az ember csalja az országot, hogy egyedül önmaga törekvéseit valósít­hassa ; csalja a szabadelvű pártot, mert magyar hazafinak vallja magát és védelmébe mert venni egy oly ügyet, amelyet árulás és bűn nélkül védeni nem lehet ; védte Körber pozí­­czióját — ellene fordult a saját pártja és szövetkezve az ellenzékkel, nyílt színen, parlamenti útán megbuktatta. Ez történt tegnap. Ma pedig, a bukás és lemondás után, az összes pár­tok, véleménykülönbség nélkül, egy­hangúlag rádupláztak a tegnapi sor­­tűzre és holttá és rostává lepuskáz­ták a szánalmas, gyatra granicsárt. Reméljük, most már eltávozik örökre a magyar politika mezejéről ez az udvari bajvívó, aki nyíltan küzdő ellenfeleit orozva, pénzzel gon­dolta lefegyverezhetni, leverni. Reméljük, hogy most már az ud­var is belátja, hogy ez a politikai hamis kártyás nemcsak az országot, nemcsak a pártját, de valóban az ud­vart, a koronát is rászedte, mert kép­telenségét, semmiségét a korona előtt megbízatásakor nem vallotta be. S reméljük, hogy most már nem­csak végkép elejtik ott fönt ezt a számtalanszor megbukott alakot, ha­nem levonják szereplésének komoly figyelmeztetést rejtő tanulságát is. És ez az, hogy Magyarországot csakis magyar nemzeti érzésű államférfiak­kal lehet kormányozni. Az idegen, a tájékozatlan, aki együtt nem érez nemzetével, annak karakterét, érzüle­tét nem ismeri , fenekestől képes föl­forgatni ezt az országot, amiként azt a granicsár tette és ami a legneveze­tesebb, saját gyűlöletes személyével gyűlöltté teszi az utóvégre­­s magyar államkormányt és szélső negyven­­nyolc­assá teszi a tizenhárompróbás kormánypártiakat is. Különben így mérlegelve a dolgo­kat, ezt az eredményét nézve Khuen uralmának , az ő szereplését még üd­vösnek is mondhatjuk. Soha sem vált volna a 48-as zászló alatt napjainkban ennyire egy táborrá Bécs, a szabad­elvű párt és a korona abszolutisztikus törekvései ellen a magyar nemzet, ha szimpatikus egyéniségű, magyar szár­mazású, magyarokat ismerő és jól értő magyar úr lett volna a miniszter­­elnök és mel­lette minisztertársai, ügye mellett a szabadelvű párt a régi túl­zott hűséggel harczolt volna. Mi tehát felejtjük most a sok boszúságot, fölháborodást és hazafias aggodalmat, amelyet Khuen rövid és dicstelen uralma bennünk naponkint jogosan fölkeltett; feledjük azt a sok szennyet és gyalázatot, amit maga után hagyott és amelynek bűze év­tizedekre kisérni fogja a nevét; csak arra gondolunk hogy a korona csakis a mi utunkon járhat, a nemzettel való összhangot keresheti csak, mert íme, az „idegen“ olyannyira elrontotta az ügyet, hogy most már csak a fel­tétlen engedéssel boldogulhat. Lapunk mai száma 10 oldal. Az a szánalmas? TAp^misült alak pedig ,^dfä|^iAmagát békességgel, n^i^sátok«^» hogy hamisan kártyáért, törte és ne törődjetek vert. ** * Kossuth a helyzetről. Kossuth Ferencz ma a helyzetről a következőleg nyilatkozott: Az egész nemzet nagy ellenszenvvel fo­gadta gróf Khuen miniszterelnökségét, részint azért, mert mindig akkor került szóba, mikor valami nemzeti ügyet kellett visszafojtani és részint azért, mert a horvát báni székről jött hozzánk. Más államférfiú, ki kevesebb ellenszenvvel találkozik, békésebb hangulatot kelthetne talán, de nem hiszem, hogy a nemzet engedne követeléseiből bárkivel szemben is, mert míg a nyelv kérdése föl nem vette­tett és a létező törvény helytelen magyará­zatát hallgatagon tűrte a nemzet, addig nem adta fel jogát ; most azonban, midőn a kér­dés fölvettetett és merev visszautasítással találkozott, most jogfeladás volna az, ha a nemzet elállna követelésétől. Ha a kormánypárt a nemzeti követelé­sek mellé állana és oly férfiak, kiknek ki­­rályhűségéhez a legkisebb kétely sem fér és a korona jóindulatát bírják, megértetnék a koronával, hogy a nemzet nem kér új jogokat, nem akarja csorbítani a törvényadta felségjogokat és nem akarja gyengíteni a hadsereget, sőt nemzeti küzdelme közepette is teljesen lojális marad a koronás király­­­iránt, ezekben az esetekben meglehet, hogy a passzív ellentállás hatása alatt a korona el fogja ismerni Magyarország igazát és fel fogja ismerni az osztrák álláspont perfidiá­­ját . . . De ha a többség nem akar vagy nem mer állást foglalni s a korona bizalmát bíró tanácsadók nem merik megmondani a királynak az igazat, úgy, hogy az osztrák katonai és kormányelnöki befolyás ezentúl is érvényesülni fog — ebben az esetben, bármennyire bízom igazunk végleges érvé­nyesülésében, borúsnak látom a közel­jöven­dőt. Épp ezért remélem, hogy egész küz­delmében a nemzet higgadt marad, mert a szenvedély rossz tanácsadó. Ilyen nagy küz­delemben a kitartás a fődolog, kitartani pe­dig csak nyugodt elhatározással lehet, lázas állapotban pedig nem lehet. Bécsi ostobaság. A Neue Freie Presse mai száma írja a következőket: Gróf Khuen-Hédervárynak megbízatása, melyet 8 nappal ezelőtt ruháztak rá, ma már be van fejezve. Ha az első Khuen-kormány életképtelennek bizonyult, a másodikról azt kell konstatálnunk, hogy szörnyszülött volt. A megalakulását sem érte meg. A szeren­csétlen ember túlbecsülte az erejét és nyilván tévedésben volt azon támogatást illetőleg, melyre számított, midőn a magyar miniszter­­elnökség súlyos terhét ismét magára vette. Midőn a múlt csütörtökön a képviselőházban megjelent, egyszerűen nem hallgatták meg. Nyilatkozata elveszett a zajban. Ma a Kossuth­­párt kegyesebb volt iránta. A képviselőház előterjesztéseit meghallgatta, de ami mindenki másra hallatlan szerencse lett volna, Khuen grófra nézve szerencsétlenségnek bizonyult. Időközben nagy fáradozással, Andrássy gróf határozati javaslatával megmentette a szabad­elvű párt egységének a látszatát, de alig

Next