Szeged és Vidéke, 1903. október (2. évfolyam, 241-295. szám)

1903-10-02 / 243. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. péntek, október 2.­­POLITIKAI NAPILAP. II. ÉVFOLYAM, 243. (476.) SZÍN. SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ­ UTCZA 10. SZÁM.­­ Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedés­. Megjelenik naponta kétszer.­­ FELELŐS SZERKESZTŐ : dr. BALASSA ÁRMIN. társszerkesztők: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A reggeli és esti kiadás együtt: Egész évre 18 korona. — Félévre 14 korona. — Negyedévre 7 korona Egy hóra 2 kor. 40 fill.—Egyes szám ára: reggeli lap B 1. est lap 9 f. A reggeli lap előfizetési ára: Egész évre 24 kor., fél évre 12 kor. Egyes szám ára 8 fill. A czar. (fp­) A stájerországi hegyekben a czár és a magyar király vadászgatnak. Lehetetlen, hogy szó ne essék közöt­tük a politikáról is. A külügyi politi­kát a két külügyminiszter szépen, bé­­kességesen elintézi. Az eredmény nem kétes. Az oroszok tekintélye és hatalma nőni fog a Balkánon, a mienk pedig sülyedni fog, így történik ez már év­századok óta. Miért legyen most más­kép, mikor nincs egyetlen néptörzs sem arrafelé, amely minket szeretne ? Az igazat megvallva, sokat nem is kell törődnünk vele. Jó volna, ha tekinté­lyünk volna és kiviteli piac­ot szerez­­hetnén­ l­ magunknak Keleten, de ha ez sikerülne is, csak Ausztria venné annak hasznát. Úgy járnánk vele, mint Boszniával. Magyar katonák vérével, magyar pénzzel, magyar államférfiak lángelméjével meg lett szerezve és most ott tartunk, hogy egész Boszniát az osztrák ipar és az osztrák kereskedelem uralja, sőt a Széll-kormány szeren­csétlen vasúti politikája oda juttatta a dolgokat, hogy mihelyt a bosnyák vasutak készen lesznek, a mostani transito-kereskedelemtől, helyesebben a mostani fuvarozási jövedelemtől is el fogunk esni. Meg kell adni magun­kat sorsunknak. A külügyeket nélkülünk intézik el s addig meg sem kérdez­nek minket, míg pénz nem fog kelleni háborúra. Igaz, hogy van nekünk most elég bajunk belügyeinkkel. Ezeket a ba­jainkat talán növeli, talán megszünteti a czár látogatása. A fejedelmi illemről azt hirdetik ugyan, hogy tiltja, mi­szerint egyik fejedelem a másik bel­­ügyeit szóvá tegye, de amennyire nem bizonyos közönséges halandók előtt, hogy létezik ilyen illemszabály, épp oly bizonyos, hogy Vilmos császár azt nem respektálta és épp oly bizo­nyos, hogy a mi királyunk el fogja panaszolni fejedelmi vendégének azt, ami „atyai szívét mély fájdalommal tölti el“. Lehetetlen, hogy a fejedelmi vendég nem fogja megkísérleni vigasz­talni házigazdáját. Hogy milyen irány­ban nyújtja ezt a vigaszt, az talán fontosabb, mint mindaz, ami a vál­ságban eddig történt. Talán el fogja mondani, hogy neki ilyen bajai nincsenek. Nála min­denki elvállalja a kormányalakítást, akinek ő azt megparancsolja. Ő neki a programok nem okoznak gondot. Talán eszébe fog jutni, hogy ős­atyja mit vétett ellenünk és meg fogja ragadni a kínálkozó alkalmat, hogy hozzá segítsen ahoz, amitől egy másik czár megfosztott bennünket — a sza­badsághoz ! Talán eszébe fognak jutni azok a magasztos isteni tanok, amelyekkel megteremtette a hágai­­­onferencziát és az európai békebíróságot! Talán még emlékezni fog azokra az aranymondásokra, melyeket akkor hangoztatott el, midőn Rákóczi kardját a magyar nemzeti múzeumnak aján­dékozta ! Talán eszébe fog jutni azon rut hálátlanság, melylyel Ausztria Orosz­országot a krími háborúban megjutal­mazta, ellensúlyozásául a 49-iki barát­ságnak. Erre a hálátlanságra mondotta Bismarck az országgyűlésen, hogy ilyen hálátlanságot fejedelem fejedelem­mel szemben még soha el nem kö­vetett. Talán eszébe fognak jutni a berlini konferenczia tanúságai, melyen Ausztria Oroszországot a török háború és az ideiglenes san­ stefanoi békekötés összes előnyeitől megfosztotta. Ki tudja, hogy és mikép fog igye­kezni eloszlatni a jó magyar király súlyos gondjait. Talán jobb, ha nem fogjuk meg­tudni soha! Mondják és hirdetik, hogy a czáz békeszerető ember. Nem egészen üres mondás. Tények bizonyítanak mellette, mert Oroszország ma oly hatalmas, hogy csak akarnia kell és meg van valósítva Nagy Péter végrendelete. A hódításoktól ő sem idegenkedik, de nem háborúval, hanem ravasz politi­kával és pénzzel hódít. Nem hiszszük tehát, hogy a belbéke megteremtésére olyan eszközöket és utakat ajánlana királyunknak, amineket ő maga is gondosan kerül. De a politika esélyei és a fejedelmek szeszélyei kiszámít­­hatlanok. Az is lehet, hogy a czár elutazása után nagyon keserű való­ságra fogunk ébredni, mert a czár hatalmas és az Isten messze van. A magyar nemzet sorsa talán ismét a mindenható czár kezében van, mint volt egykor! Politika. Függetlenségi képviselők Baján. A bajai függetlenségi Kossuth-párt nagyszabású és valóban impozánsnak ígérkező ünnepélyre készül október 4-én a város képviselőjének, dr. Reich Aladárnak első beszámolója alkal­mából. Ez alkalommal Baján lesznek : Bara­bás Béla, Bakonyi Samu, Bedőházy János, Benedek János, Krasznay Ferencz, Lengyel Zoltán, Mezőssy Béla, Mukits Simon, Pozsgai Miklós, Rákosi Viktor, Rátkai László, Sebess Dénes és Visontai Soma országgyűlési kép­viselők. Lapunk mai száma 10 oldal. Tisztviselők emlékirata. Állami tiaxtviselők lapja a­z x«g­edi ti»t­­viselők mozg­almáról. (Saját tudósítónktól.) szegedi állami tisztviselők mozgalmával foglalkozik ma számos lap, miközben nem egyik súlyos kritikával emlékezik meg a tisztviselők által felpanaszolt elhanyagolt szegedi közállapotokról. Leghosszasabban foglalkozik a mozgalom­mal az állami tisztviselők lapja, amely jogos­nak mondja a mozgalmat és dicséri a sze­gedi tisztviselőket, hogy sorsuk intézésében ily elhatározó lépésre szánták el magukat. A czikk elsőbben is szól a tisztviselők sanyarú helyzetéről, miközben ezeket írja : A tisztviselő vállaira nehezedik az állam, egész közkormányzata, ők oldják meg az állam összes jogi, kulturális, műszaki és gazdasági feladatait. Bennük és általuk nyilatkozik meg az állam egész erkölcsi fensége. Bármiféle szolgálati ágban ők a nemzeti állameszme legszilárdabb oszlopai. S a magyar tisztviselő e magasztos hivatását valóban páratlan ön­­feláldozással teljesíti. Nagy anyagi áldozatok­kal évtizedeken át szerzet­t tudományos, testi, szellemi és erkölcsi ereje teljesen és kizáró­lag az államé. Egyaránt követeli tőle az állam, életerőtől duzzadó ifjúságát és roskatag aggságát. Nagyon illenék a tisztviselő ajkára a római légionáriusok elkeseredett panasza : sine missione nascimur. A magyar tisztviselő nélkülöz vagy az adósságok tengerében merül el s elveszti lelke rugalmasságát, munkabírását és csak a magyar tisztviselő örök becsületére válik, hogy megőrzi legalább erkölcsi tisztaságát. Fizetése nyomorúságosan csekély és kiáltó aránytalanságban áll befektetett anyagi és szellemi tőkéjével, teljesített munkájának értékével és a reális életviszonyokkal. Fizetése évtizedekre van megállapítva szemben a napról-napra emelkedő társadalmi szükségletekkel és jogos igényekkel, szemben az élet és háztartás pillanatról-pillanatra foko­zódó drágaságával. S ha a kegyetlen viszo­nyok nyomása alatt nyílik is némi kilátás a tisztviselő sorsának javulására, évekig húzó­dik annak megvalósulára, olyannyira, hogy ha a sóvárgott javulás be is áll, az élet­viszonyok már az új fizetésre is csúful reá fognak c­áfolni. Kemény munka és aránytalanul csekély ellenérték. Ebben határozódik meg a magyar tisztviselő élete­ .A magyar állami tisztviselő sorsának sivársága már szinte alig tűr foko­zást ; a vázolt kép oly elszomorítóan sötét, hogy sötétebbre tán már nem is festhető. Fájdalom, még ebben is van fokozat, még van sötétebb hátterű kép is s ez a szegedi tisztviselő sorsa. A lap ezután magával a mozgalommal foglalkozik, amelyről ezeket írja: A szegedi mészárosok által az utóbbi hetekben tervezett húskartel, mely a marha­hús árát kilónkint 20 fillérrel emelte föl, a szegedi tisztviselőkben régóta lappangó kese­rűséget egyszerre lángba bontotta. Ezt a keserűséget, sajnos, nagyon is indokolttá teszik a szegedi viszonyok, melyeket az or­szágban, ahol legendásan szép, de bizony hamis hírek keringenek Szegedről, rózsásak­nak gondolnak. Pedig e szép képnek éppen az ellenkezője felel meg a valóságnak. A város hatóságának indolens várospolitikája

Next