Szeged és Vidéke, 1903. október (2. évfolyam, 241-295. szám)
1903-10-01 / 241. szám
W-I Szeged halászata. (Sajót tudósítónktól.) Az egykor oly nemes és jelentős szegedi halászat a vízszabályozási viszonyok folytán egyre veszti jelentőségét. Szeged tiszai halászata a viszonyokhoz mérten még mindig jelentős a magyarországi halászati viszonyok közepette. A szegedi halászat még mindig színvonalon áll és ez szükséges is a város lakosságának nagy halfogyasztása miatt. Fontos dolog azonban, hogy a szegedi halászatot vissza tudjuk terelni régi erejébe. Ezen munkálkodni kellene. Közvizeink halászatának fellendülése elsősorban társadalmi tevékenységtől függ. Ennek a tevékenységnek medrét, irányát, eszközeit megadja a halászati törvény, amidőn a halászati társulatok kötelező szervezését kimondja. A törvény elől kitérni végre sem lehetvén, ezek a társulatok annak rendje s módja szerint meg is alakultak mindenütt ott, ahol a törvényszabta feltételek a megalakítást szükségessé tették, ezzel azonban csak a formának és elméletnek van elég téve. A gyakorlati élet számára való eredmények a társulatok működésétől, munkájától várhatók. Lássuk már most, hogy állunk e tekintetben. A földművelésügyi kormány felügyeleti jogánál fogva jelentéstételre hívta föl az egyes társulatokat eddigi működésükről és az elért eredményekről. E jelentések, eltekintve attól, hogy képet adnak halászatunk általános állapotáról, kiváló érdekkel bírnak azért is, mert nagyon sok, a halászat ügyét érintő gyakorlati kérdést vetnek felszínre. A sok jelentés között a legörvendetesebb viszonyokkal ismertet meg a csongrád-szegedi halászati társulat igazgatójának jelentése. A társulat 1898-ban alakult meg. Működését az első időszakban a szervezési nehézségek leküzdése kötötte le ez azonban teljesen sikerült s a társulat teljesen rendezett a pontos érdekeltségi kimutatás és gazdasági térkép alapján 1903 január 1-vel megvalósithatta a hatáskörébe eső Tisza-szakaszon az egységes kezelést, amennyiben azt három tagban 6 évre bérbe adta, és pedig a felső 1392 k. holdnyi szakaszt évi 1500 korona, az alsó 842 k. holdnyi szakaszt évi 2000 korona és a középső szakaszból 597 k. holdat 1000 korona évi bérért. A középső szakaszba tartozik még a mindszent-algyői uradalom 1244 k. holdat kitevő vízterülete is, amely azonban a még le nem járt régi bérleti szerződés miatt egyelőre külön hagyatott. A társulati bérbeadás eredménye az, hogy 2831 k.hold után 4500 koronát értek el, szemben az eddigi 3043 koronával; a többlet 1457 korona. Ha e többletből le is vonjuk a tagok évi járulékát, ami itt kát, holdonkint 30 fillér, 2831 hold után tehát 849 korona, még mindig marad tisztán 608 korona, mint a társulati kezelés eredménye. A tilalmi időszak alatt a felügyeletet az erre fölkért ármentesítő társulatok beleegyezésével 30 társulati gátőrrel gyakoroltatják ; a gátőrök egyenként 20 korona jutalmat kapnak e szolgálatért. A kellő védelmen kívül gondoskodnak arról is, hogy az ártereken és a kubikgödrökben rekedt ivadék visszakerüljön az anyafolyóba. E tekintetben jellemző, hogy a kőrös-tisza-marosi ármentesítő társulat II. szakaszán levő kubikgödröket a társulat a fönt jelzett czél elérése végett kénytelen bérbe venni s tényleg fizet is azok lehalászhatásáért évi 270 korona bért. A lehalászással megmentett ivadék 1901-ben 16 q volt; 1902-ben azonban, kedvező lévén az ívás, már 68 q-t helyeztek be az anyafolyóba. Tervben van két holtágnak ivadéknevelő teleppé való berendezése is. A társulat vízterülete 4075 k. hold, a tagok évi hozzájárulása a költségekhez k. holdankint 30 fillér. A társulat 1902-ben a földművelésügyi minisztériumtól nemcsak fogassüllő-ikrát kapott díjtalanul, hanem 1200 kor. készpénzbeli segélyt is, különösen az ivadék-kihalászás és a felügyelet költségeinek fedezésére. Ily tevékenység mellett nagyon jogosultnak kell elismernünk az igazgatói jelentésnek a szomszédos társulatok működése ellen irányuló panaszát : „Sajnos az a körülmény, — írja — hogy míg a mi társulatunk a tilos és rabló halászat megakadályozására az intézkedéseket a legszigorúbban megteszi, azt a szomszéd halászati társulatoknál nem tapasz- t taljuk; azok területein a tilalmi időszak alatt is korlátlanul halásznak. A magas minisztériumnak azon bölcs törekvése, hogy halászati társulatok alakításával a teljes pusztulásnak induló halállomány megmentessék, csak úgy érvényesülhet, ha valamennyi halászati társulat egyöntetűleg s teljes szigorral működik ez irányban közre.“ Ez a panasz az elhanyatlott zentai alsó szomszéd ellen nem ok nélkül való, de még inkább igaz a felső szomszéd „Szolnokvidéki alsó" halászati társulat ellen, amely papiroson 1898-ban alakult meg, tényleg azóta működésének legkisebb jelét sem adta. A hatáskörébe utalt mintegy 6000 k.holdnyi Tisza-szakaszon a legvadabb állapot van mai napig is. Szeged és vidéke. Szeged, 1903. csütörtök, október 1. A városi zeneiskola államosítása. A behatások befejezése. (Saját tudósítónktól) Nagyfontosságú terv megvalósításán fáradozik Gaál Endre dr. kulturügyi tanácsnok. Fejleszteni, emelni kívánja a városi zeneiskolát, amely ma bizony nagyon nélkülözi a zenei színvonalat. A tanácsnok azt óhajtja, hogy telkes, ambiciózus, kiválóan tehetséges erőt állítson a zeneiskola élére, aki aztán alkotó tehetségével olyan színvonalra emelné azt, amilyent Szeged közönsége e kultúrintézettől joggal megkövetelhet. Az állás betöltését pedig azért halogatja a tanácsnok, mivel most ama nagyjelentőségű terv megvalósításán fáradozik, hogy a szegedi zeneiskolát az állam vegye a kezelésébe. A zeneiskola fentartása évente tizenhétezer koronába kerül. Ennek a költségnek fele térül csak meg a tandíjakból. Az összeg másik felét, vagyis évente nyolczezer koronát a város adja a zeneiskolának. Gaál Endre dr. tanácsnok, aki mióta élén áll a kulturügyi osztálynak, helyes érzékkel és ambíczióval felel meg hivatásának, most feladatául tűzte ki, hogy reformálni fogja egész zenei életünket, kultúránknak e kopár, sivatag mezejét. Amikor a zeneiskolai igazgatói állás üresedésbe jött, munkába is kezdett. Járt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, ahol érdeklődött az iránt, nem-e államosítaná a miniszter a szegedi zeneiskolát. Két hónap óta dolgozik már ebben az ügyben a tanácsnak és munkásságának megvan az az eredménye, hogy ma már remény van arra, hogy a közoktatásügyi kormány kezelésébe veszi, vagy legalább is jelentékeny államsegélylyel támogatja évente Szeged e kultúrintézményét. Természetesen a teljes államosítás lenne a legjobb, mert ez esetben az állam kifejlesztené teljesen a zeneiskolát és oly magas nívóra emelné, amelyen ily intézménynek állania kell. A zeneiskolában különben most értek véget a behratások. Az intézetbe felvettek 149 növendéket, és pedig a zongoraszakra 102 növendéket, a hegedűszakra 45 növendéket és az énekszakra 2 növendéket. Az egyes tanszakokra Menner János h. igazgató a következőképen osztotta be a tanerőket a zongoratanszakon tanítónak Czimer Károlyné, Thalherrné V. Jolán, Schvarcz Erzsébet és Menner János, a hegedűtanszakon DaubrawszkyViktor és Szommer Endre, az énektanszakon Szántóné L. Mariska. Ez utóbbi tanerő foglalkozik azonkívül a karénekkel is. Az énektanszakra iratkozott két növendék : Bója Ilona és Wittner Ida. Több oly növendék is jelentkezett, akik a gordonkán és a fuvolán való játékot óhajtanák elsajátítani. E tanszakok ellátására a város egyelőre kisegítő tanerőket fog alkalmazni. KÖZIGAZGATÁS. A jövő évi költségvetés. A ta nács Kállai Albert főispán részvételével ma délelőtt tárgyalta a jövő évi költségvetésnek a pénzügyi bizottság által megállapított tervezetét. Alig a múlt esztendőben röviden végzett a tanács a költségvetés-tervezettel, addig most hosszú két órán keresztül foglalkoztak a tervezettel, melyet Gaud Endre dr. kulturtanácsnok és Farka János főszámvevő ismertettek. Az eredmény most sem különbözik a tavalyitól, nagyobb változtatás nélkül elfogadásra ajánlják a költségvetési tervezetet a közgyűlésnek. A főispán kívánságára nagyobb módosítás történt. A pénzügyi bizottság ugyanis azon az alapon, hogy a közgyűlés kimondta a gyalogos hidvámnak 8 fillérről fillérre való leszállítását, a jövő évi hidvámbevételt redukálta a háromévi átlaghoz képest 4000 koronával, viszont a pártjavadalmi díjakból várható jövedelmet ugyanezen az alapon emelte több ezer koronával. Mivel a miniszter még nem hagyta jóvá az ide vonatkozó közgyűlési határozatokat, a főispán nem tartotta helyesnek a bizonytalan alapon való számításokat. Gaál Endre dr. védelmezte a pénzügyi bizottság javaslatát, de a tanács többsége osztotta a főispán aggodalmait és elhatározta, hogy a közgyűlési határozatokat figyelmen kívül hagyja a költségvetés összeállításánál. A tételeket most már ilyenformán módosítva terjesztik be a közgyűlés elé. A belügyminiszter törvénytelen rndelete, amelyben előlegesen kimondotta, hogy az adómegtagadó közgyűlési határozatokat megsemmisíti, ma került a tanács rendkívüli ülése elé. A tanácsban Fodor Károly dr. azt az álláspontot javasolta, hogy a tanács a rendeletet, mint törvénytelent, tegye a levéltárba. A tanács ezzel szemben kimondotta, hogy a leiratot az októberi közgyűlés elé terjeszti, mert a leiratot a közgyűlésnek czímezték. Természetes, hogy a közgyűlés kellő módon értékeli a leiratot és a város alkotmányos jogainak eme csorbításával szembe száll. Az önkéntes adófizetés. A város tanácsának határozatával szemben, hogy a közgyűlés határozatának végrehajtását — amint esti lapunkban jelentettük — immár másodszor megtagadta. Fodor Károly dr. adóügyi tanácsnok különvéleményt jelentett be. A tanács határozatát azonban az adóhivatal kénytelen végrehajtani és így beszedik az adót, föltéve, ha lesz, aki fizet. A virilisták törvényes névjegyzéke. Esti lapunkban jelentettük, hogy a tanács a virilisták törvényes névjegyzékének összeállítását elrendelte. Az adóhivatalban már folynak az adatokra vonatkozó előmunkálatok, amelyek azt tanúsítják, hogy a virilisták rendjében a jövő évben csupán 1—2 személyi változás történik. A tápéi komp. Sok bonyodalomnak volt már okozója a tápéi komp. Mindig baja van vele. Most például a Csongrádmegye tiszáninneni járásának főszolgabírája, Hergletz István dr. az államépítészeti hivatal kiküldöttjével együtt megvizsgálta a kommpot és sok hiánynak jött a nyomára. A polgármesterhez intézett átiratában felhívja a figyelmet a főszolgabíró arra, hogy a közúti közlekedésnek a kompokon való bizton