Szeged és Vidéke, 1903. október (2. évfolyam, 241-295. szám)

1903-10-01 / 241. szám

W-I Szeged halászata. (Sajót tudósítónktól.) Az egykor oly nemes és jelentős szegedi halászat a vízszabályozási viszonyok folytán egyre veszti jelentőségét. Szeged tiszai halászata a viszonyokhoz mér­ten még mindig jelentős a magyarországi halászati viszonyok közepette. A szegedi halászat még mindig színvonalon áll és ez szükséges is a város lakosságának nagy hal­­fogyasztása miatt. Fontos dolog azonban, hogy a szegedi halászatot vissza tudjuk terelni régi erejébe. Ezen munkálkodni kellene. Közvizeink halá­szatának fellendülése első­sorban társadalmi tevékenységtől függ. Ennek a tevékenység­nek medrét, irányát, eszközeit megadja a halászati törvény, amidőn a halászati társula­tok kötelező szervezését kimondja. A törvény elől kitérni végre sem lehetvén, ezek a társulatok annak rendje s módja szerint meg is alakultak mindenütt ott, ahol a törvény­szabta feltételek a megalakítást szükségessé tették, ezzel azonban csak a formának és elméletnek van elég téve. A gyakorlati élet számára való eredmények a társulatok műkö­désétől, munkájától várhatók. Lássuk már most, hogy állunk e tekintetben. A földművelésügyi kormány felügyeleti jogánál fogva jelentéstételre hívta föl az egyes társulatokat eddigi működésükről és az elért eredményekről. E jelentések, eltekintve attól, hogy képet adnak halászatunk általános állapotáról, kiváló érdekkel bírnak azért is, mert nagyon sok, a halászat ügyét érintő gyakorlati kérdést vet­nek felszínre. A sok jelentés között a legörvendetesebb viszonyokkal ismertet meg a csongrád-szegedi halászati társulat igazgatójának jelentése. A társulat 1898-ban alakult meg. Működését az első időszakban a szervezési nehézségek le­küzdése kötötte le ez azonban teljesen sikerült s a társulat teljesen rendezett a pon­tos érdekeltségi kimutatás és gazdasági tér­kép alapján 1903 január 1-vel megvalósithatta a hatáskörébe eső Tisza-szakaszon az egysé­ges kezelést, amennyiben azt három tagban 6 évre bérbe adta, és pedig a felső 1392 k. holdnyi szakaszt évi 1500 korona, az alsó 842 k. holdnyi szakaszt évi 2000 korona és a középső szakaszból 597 k. holdat 1000 korona évi bérért. A középső szakaszba tartozik még a mindszent-algyői uradalom 1244 k. holdat kitevő vízterülete is, amely azonban a még le nem járt régi bérleti szerző­dés miatt egyelőre külön hagyatott. A társulati bérbeadás eredménye az, hogy 2831 k.­hold után 4500 koronát értek el, szemben az eddigi 3043 koronával; a többlet 1457 korona. Ha e többletből le is vonjuk a tagok évi járulé­kát, ami itt kát, holdonkint 30 fillér, 2831 hold után tehát 849 korona, még mindig marad tisztán 608 korona, mint a társulati kezelés eredménye. A tilalmi időszak alatt a felügyeletet az erre fölkért ármentesítő társulatok beleegyezé­sével 30 társulati gátőrrel gyakoroltatják ; a gátőrök egyenként 20 korona jutalmat kap­nak e szolgálatért. A kellő védelmen kívül gondoskodnak arról is, hogy az ártereken és a kubikgödrökben rekedt ivadék visszakerüljön az anyafolyóba. E tekintetben jellemző, hogy a kőrös-tisza-marosi ármentesítő társulat II. szakaszán levő kubikgödröket a társulat a fönt jelzett czél elérése végett kénytelen bérbe venni s tényleg fizet is azok lehalászhatásáért évi 270 korona bért. A lehalászással meg­mentett ivadék 1901-ben 16 q volt; 1902-ben azonban, kedvező lévén az ívás, már 68 q-t helyeztek be az anyafolyóba. Tervben van két holtágnak ivadéknevelő teleppé való be­rendezése is. A társulat vízterülete 4075 k. hold, a tagok évi hozzájárulása a költségekhez k. holdankint 30 fillér. A társulat 1902-ben a földművelésügyi minisztériumtól nemcsak fogassüllő-ikrát kapott díjtalanul, hanem 1200 kor. készpénzbeli segélyt is, különösen az ivadék-kihalászás és a felügyelet költségei­nek fedezésére. Ily tevékenység mellett nagyon jogosult­nak kell elismernünk az igazgatói jelentésnek a szomszédos társulatok működése ellen irányuló panaszát : „Sajnos az a körülmény, — írja — hogy míg a mi társulatunk a tilos és rabló halászat megakadályozására az intéz­kedéseket a legszigorúbban megteszi, azt a­­ szomszéd halászati társulatoknál nem tapasz- t taljuk; azok területein a tilalmi időszak alatt­­ is korlátlanul halásznak. A magas minisztérium­nak azon bölcs törekvése, hogy halászati társulatok alakításával a teljes pusztulásnak induló hal­állomány megmentessék, csak úgy érvényesülhet, ha valamennyi halászati társu­lat egyöntetűleg s teljes szigorral működik ez irányban közre.“ Ez a panasz az elhanyatlott zentai alsó szomszéd ellen nem ok nélkül való, de még inkább igaz a felső szomszéd „Szolnokvidéki alsó" halászati társulat ellen, amely papiro­son 1898-ban alakult meg, tényleg azóta működésének legkisebb jelét sem adta. A hatáskörébe utalt mintegy 6000 k.­holdnyi Tisza-szakaszon a legvadabb állapot van mai napig is. Szeged és vidéke. Szeged, 1903. csütörtök,­ október 1. A városi zeneiskola álla­mosítása. A beh­atások befejezése. (Saját tudósítónktól) Nagyfontosságú terv megvalósításán fáradozik Gaál Endre dr. kulturügyi tanácsnok. Fejleszteni, emelni kí­vánja a városi zeneiskolát, amely ma bizony nagyon nélkülözi a zenei színvonalat. A ta­nácsnok azt óhajtja, hogy telkes, ambic­iózus, kiválóan tehetséges erőt állítson a zeneiskola élére, aki aztán alkotó tehetségével olyan színvonalra emelné azt, amilyent Szeged közönsége e kultúrintézettől joggal megköve­telhet. Az állás betöltését pedig azért halo­gatja a tanácsnok, mivel most ama nagy­jelentőségű terv megvalósításán fáradozik, hogy a szegedi zeneiskolát az állam vegye a kezelésébe. A zeneiskola fentartása évente tizenhét­ezer koronába kerül. Ennek a költségnek fele térül csak meg a tandíjakból. Az összeg másik felét, vagyis évente nyolczezer koronát a város adja a zeneiskolának. Gaál Endre dr. tanácsnok, aki mióta élén áll a kulturügyi osztálynak, helyes érzékkel és ambíczióval felel meg hivatásának, most fel­adatául tűzte ki, hogy reformálni fogja egész zenei életünket, kultúránknak e kopár, sivatag mezejét. Amikor a zeneiskolai igazgatói állás üresedésbe jött, munkába is kezdett. Járt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, ahol érdeklődött az iránt, nem-e államosítaná a miniszter a szegedi zeneiskolát. Két hónap óta dolgozik már ebben az ügyben a tanácsnak és munkásságának meg­van az az eredménye, hogy ma már remény van arra, hogy a közoktatásügyi kormány kezelésébe veszi, vagy legalább is jelentékeny államsegélylyel támogatja évente Szeged e kultúrintézményét. Természetesen a teljes államosítás lenne a legjobb, mert ez esetben az állam kifejlesztené teljesen a zeneiskolát és oly magas nívóra emelné, amelyen ily intézménynek állania kell. A zeneiskolában különben most értek véget a behratások. Az intézetbe felvettek 149 növendéket, és pedig a zongoraszakra 102 növendéket, a hegedűszakra 45 növen­déket és az énekszakra 2 növendéket. Az egyes tanszakokra Menner János h. igazgató a következőképen osztotta be a tanerőket a zongoratanszakon tanítónak Czimer Ká­­rolyné, Thalherrné V. Jolán, Schvarcz Erzsé­bet és Menner János, a hegedűtanszakon Daubrawszky­­Viktor és Szommer Endre, az énektanszakon Szántóné L. Mariska. Ez utóbbi tanerő foglalkozik azonkívül a kar­énekkel is. Az énektanszakra iratkozott két növendék : Bója Ilona és Wittner Ida. Több oly növendék is jelentkezett, akik a gordonkán és a fuvolán való játékot óhaj­tanák elsajátítani. E tanszakok ellátására a város egyelőre kisegítő tanerőket fog al­kalmazni. KÖZIGAZGATÁS.­ ­ A jövő évi költségvetés. A ta­­ nács Kállai­ Albert főispán részvételével ma délelőtt tárgyalta a jövő évi költségvetésnek a pénzügyi bizottság által megállapított ter­vezetét. Alig a múlt esztendőben röviden végzett a tanács a költségvetés-tervezettel, addig most hosszú két órán keresztül fog­lalkoztak a tervezettel, melyet Gaud Endre dr. kulturtanácsnok és Farka János főszám­vevő ismertettek. Az eredmény most sem különbözik a tavalyitól, nagyobb változtatás nélkül elfogadásra ajánlják a költségvetési tervezetet a közgyűlésnek. A főispán kíván­ságára nagyobb módosítás történt. A pénzügyi bizottság ugyanis azon az alapon, hogy a köz­gyűlés kimondta a gyalogos hidvámnak 8 fillér­ről fillérre való leszállítását, a jövő évi hidvám­­bevételt redukálta a háromévi átlaghoz ké­pest 4000 koronával, viszont a pártjavadalmi díjakból várható jövedelmet ugyanezen az alapon emelte több ezer koronával. Mivel a miniszter még nem hagyta jóvá az ide vo­natkozó közgyűlési határozatokat, a főispán nem tartotta helyesnek a bizonytalan alapon való számításokat. Gaál Endre dr. védelmezte a pénzügyi bizottság javaslatát, de a tanács többsége osztotta a főispán aggodalmait és elhatározta, hogy a közgyűlési határozatokat figyelmen kívül hagyja a költségvetés össze­állításánál. A tételeket most már ilyenformán módosítva terjesztik be a közgyűlés elé.­­ A belügyminiszter törvény­telen rndelete, amelyben előlegesen ki­mondotta, hogy az adómegtagadó közgyű­lési határozatokat megsemmisíti, ma került a tanács rendkívüli ülése elé. A tanácsban Fo­dor Károly dr. azt az álláspontot javasolta, hogy a tanács a rendeletet, mint törvényte­lent, tegy­e a levéltárba. A tanács ezzel szemben kimondotta, hogy a leiratot az ok­tóberi közgyűlés elé terjeszti, mert a leiratot a közgyűlésnek czímezték. Természetes, hogy a közgyűlés kellő módon értékeli a leiratot és a város alkotmányos jogainak eme csor­bításával szembe száll.­­ Az önkéntes adófizetés. A város tanácsának határozatával szemben, hogy a közgyűlés határozatának végrehajtását — amint esti lapunkban jelentettük — immár másodszor megtagadta. Fodor Károly dr. adóügyi tanácsnok különvéleményt jelentett be. A tanács határozatát azonban az adó­hivatal kénytelen végrehajtani és így besze­­dik az adót, föltéve, ha lesz, aki fizet.­­ A virilisták törvényes név­jegyzéke. Esti lapunkban jelentettük, hogy a tanács a virilisták törvényes névjegyzéké­nek összeállítását elrendelte. Az adóhivatal­ban már folynak az adatokra vonatkozó elő­munkálatok, amelyek azt tanúsítják, hogy a virilisták rendjében a jövő évben csupán 1—2 személyi változás történik.­­ A tápéi komp. Sok bonyodalom­nak volt már okozója a tápéi komp. Mindig baja van vele. Most például a Csongrád­­megye tiszáninneni járásának főszolgabírája, Hergletz István dr. az államépítészeti hiva­tal kiküldöttjével együtt megvizsgálta a kom­m­­pot és sok hiánynak jött a nyomára. A polgármesterhez intézett átiratában felhívja a figyelmet a főszolgabíró arra, hogy a köz­úti közlekedésnek a kompokon való bizton­

Next