Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)
1903-12-01 / 347. szám, Esti kiadás
lletikiadás. 2 fillér. ES VIDÉKE SZEGED, 1903. kedd, deczember 1. I POLITIKAI NAPILAP.IS ÉVFOLYAM, 347. (580.) SZÍM. SZERKESZTŐSÉG: KARASZ-JAGZA 10. SZÁM. Kisdédivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. Megjelenik naponta kétszer. FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. BALASSA ÁRMIN. TÁRSSZERKESZTŐK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A reggeli és esti küldás együtt: Egész évre 28 korona, — Félévre 14 korona. Megyedévre 7 korona, Egy hóra 2 kor. 40 flU.^Egyes szám ára: reggeli lap 6 l, esti lap 3 U A reggeli lap előfizetési ára : Égése évre 24 kor., fél évre 13 kor. Egyes számára 8 fill. A városokért. . . . Elült a harczi zaj. Nem hallik a harczosok csatájának zaja. Elült a lárma. Nem hallatszik az ellenfelek bősz ordítása. A zajongással alábbhagytak. Csak zsibongás neszelődik a két táborból. Tanácskoznak. Vájjon folytassák-e a háborút ? Avagy kéz a kézben, kar a karban munkálkodjanak tovább egymás mellett, együtt egyért . . . Talán béke lesz. Óhajtjuk és várjuk. Ennek a reményében foglalkozunk Tiszának egy ígéretével, amely a városokat biztatja. Huszonnyolcz törvényhatóság küzd évek óta a legnagyobb anyagi bajokkal és az évek hosszú során át váltakozó kormányok nem látták meg a városok veszedelmét és nem akartak a törvényhatósági városok anyagi helyzetén segíteni. Politikai átalakulás küszöbére kellett az országnak érkeznie, hogy az új kormány kilátásba helyezze a városok anyagi segítségét. Sajnos azonban, még csak az ígéret hangzott el és ettől a kecsegtetéstől a megvalósulásig még nagy út van hátra. A Tisza-kormány azt ígéri, hogy a városok részére átengedik a fogyasztási adó-jövedelmeket. A Bánffy-párt is fölvette programjába a városok segítségét és pedig akkép, hogy a városokat az állami funkciók végzéséért kárpótolják. Mindkettő kecsegtető rózsás jövőt rajzol a városok elé, mert bármelyik ígéret teljesülése egy pár százezer korona új jövedelmi forrást jelent a városok háztartása számára. Például, hogy épen Szegedről beszéljünk, a fogyasztási adó jövedelmek átengedéséből a város pénztára évenként mintegy 300.000 korona tiszta hasznot söpörne be, ami azt jelenti, hogy a régi költségvetés fentartásával majdnem az egész pótadót törölni lehetne. Az állami funkciókért való kárpótlás is óriási összegre rúg és bizonyos, hogy nemcsak Szeged, de az összes vidéki városok föllendülnének, ha az államtól az említett kedvezmények bármelyikét is megkapnák. Ámde sokkal nagyobb a pesszimizmusunk, hogysem azt higyjük, hogy egy program ígéretei és a valóság között semmi űr sem tátong. Nem mondjuk, hogy ez az ígéret mézes madzag lenne, mert hiszen nagyon is elérkezett az ideje annak, hogy valahára az állam is jobbik eszéhez kapjon és belássa, mikép a törvényhatósági városok anyagi elerőtlenedése veszélyezteti az állam érdekeit s hogy a városok tényleg óriási anyagi nehézségekkel küzdenek és megterhelésük sok irányban méltánytalan s öngyilkossági politika az állam részéről. Mert bebizonyított és megdönthetetlen tény, hogy a városokra nagy kötelezettség hárul akkor, midőn az állam jóvoltáért iskolákat tartanak fenn, az összes egyenes adómunkálatokat végzi, a katonai terheket viselik és több ilyen tisztán, vagy legnagyobbrészt állami jellegű feladatot teljesítenek és ugyanekkor a polgárok súlyos megterhelése daczára el kell, hogy hanyagolják saját kulturális szükségleteiket. A városok legtöbbje óriási adósságokba keverte magát és az ebből szármáz© terheket sokáig nem bírhatja. A kérdés tehát megérett a megoldásra és a kárpótlás avagy a segítés bármely módját választja is az állam, kötelességet teljesít nemcsak a városok, de önmagával szemben is, mert erős nemzeti állam kiépítéséhez és az állam anyagi erejének növeléséhez hozzátartozik a törvényhatósági városok méltányos támogatása is. Nem szabad mindent annak a hangzatos autonómiának a terhére írni. Keservesen megfizetnek szegény városok azért az önállóságért, ami csak frázis, mert hiszen az állam gyámkodása nagyon is problematikussá teszi a városok autonómiáját. Remélhető, hogy a sokat emlegetett, de mindannyiszor elodázott állami támogatást most már felszínen tartja a politikában beállott fordulat, midőn a mostani nehéz, válságos helyzetben érzik a kormányok és politikai pártok, hogy az összes állami szervek, így a városok jóindulatát is meg kell szerezniök, másrészt pedig a városok anyagi segítése az állam érdekének szempontjából nem halasztható tovább. A többség a béke mellett van. A függetlenségi párt felltételei. A temesvári kamara az obstrukczió ellen. (Saját tudósítónktól.) A temesvári iparkamara elnöksége a kamara novemberi ülésén a következő határozati javaslatot terjesztette elő: A temesvári kereskedelmi és iparkamara teljességgel osztán az országos iparegyesület körlevelében kifejezésre jutott álláspontot, az általa képviselt kereskedő- és iparososztály oldaláról mély elszomorodással látja, hogy az áldatlan parlamenti helyzetnek vég nélküli elhúzódása nyomán az országnak legbecsesebb anyagi érdekei tétetnek kockára és minden valószínűség szerint anélkül, hogy a kitűzött végczét ezáltal csak egy lépéssel is megközelíttetnék. A szemlélő nem zárkózhat el azon meggyőződés elől, hogy a törvényenkívüli állapot már eddig is óriási károknak fölidézője volt és minden jel odamutat, hogy e viszonyoknak időleges fenmaradása is katasztrófával fenyegeti a nemzeti közgazdaság szervezetét. Az országos iparegyesület köriratában meggyőzőn csoportosított érvek immár átmentek a köztudatba s a helyzetnek fölsorolt óriási hátrányai, úgyszintén a várható nagy szocziális bajok réme joggal készteti a gazdasági közvéleményt intő szavának fölemelésére, nehogy a válságnak továbbhúzódásával helyrehozhatlan károkkal és veszteségekkel találjuk magunkat szemben. Hivatásszerűleg, de múltjához képest is a kamara gondosan kerülvén bármely politikai véleménynyilvánítást, a viszonyok jelen vészteljes alakulása közben nem vét ezen köteles tekintet ellen sem, midőn azon hazafias aggodalmának is kifejezést ad, hogy a parlamenti harcz beláthatlan esélyei közben a nemzeti képviselet könnyen eleshet az ultima ráczió azon fegyverétől, melyet valódi szükség esetén egykor talán még sikerrel forgathat. Az elnökségy indítványozza, hogy az országos iparegyesület elvi álláspontját magáévá téve, a testvérintézmény köriratában érvényesített szempontok kellő kidomborítása mellett a magyar országgyűlés képviselőházához a mai ülésből ez irányú kért tényezéssel járuljon. Élénk eszmecsere után a magáévá tevén az országos iparegyesület álláspontját, nagy szótöbbséggel elhatározta, hogy a magyar országgyűlés képviselőházához ilyértelmű kérvénynyel fog járulni. Az új bosnyák katonai kormányzó: Schwitzer Lajos táborszernagy. (Saját tudósítónktól.) Mint már jeleztük, a nyugalomba lépő Appel báró táborszernagy, bosnyák katonai kormányzó helyett legközelebb a VII. temesvári hadtest parancsnokát, beiersdorfi Schwitzer Lajos lovag táborszernagyot fogják kinevezni bosnyák katonai kormányzóvá. Schwitzer táborszernagyról temesvári levelezőnk a következő érdekes adatokat közli: Az új bosnyák katonai kormányzó, Schwitzer I.Lajos lovag táborszernagy felette rokonszenves és szeretetreméltó egyéniség. Még csak 64 éves és már is táborszernagy, ami nagy szó, ha tekintetbe veszszük, hogy nem családi összeköttetéseinek, a protekcziónak, hanem tényleg csak nagy tudásának és érdemeinek köszönheti magas rangját. Temesvárra 1896-ban jött, mint báró Waldstaetten János táborszernagy és hadtestparancsnok utódja. Csakhamar megszerették az egyszerű modorú katonát, kinek feladatul jutott a temesvári erőd felhagyása iránt még báró Waldstaetten által a Temesvár város közönségével megkezdett tárgyalások befejezése. Schwitzer táborszernagy jóakaratának és engedékenységének sikerült e tárgyalásokat anélkül, hogy a katonai kincstár érdekeit csorbította volna, oly módon befejezni, hogy szintúgy a katonai kincstár, mint Temesvár város közönségének érdekei, teljes mértékben megavattak. Schwitzer táborszernagyot katonai körökben mint szigorú és igazságos parancsnokot ismerik. A tisztikar és a legénység érdekeit szivén hordja és tetemes összeget áldozott katonai jótékonysági czélokra. Nem szereti a kártyázó és nagy urat játszó tiszteket és az egyszerűségben és valódi puritán életmódban mintául szolgál egész tisztikarának. Télen-nyáron már hat órakor reggel sétalovaglást tesz néhány tiszttől kísérve a belvárosban. Pontosan nyolcz órakor reggel a Koronaherczeg-szálloda kávéházába megy reggelizni és elolvassa sorra a temesvári, budapesti és bécsi lapokat. Este öt órakor pontosan megjelenik a Koronaherczeg-szállodában levő borbélynál és türelmesen várja, míg reá kerül a sor. Világért sem tűrné, hogy soron kívül beretválják. A borbélytól uzsonakávéra ismét a Koronaherczeg-kávéházba megy, ahol ilyentájt a tisztek tekeasztaloknál játszanak. A tisztek természetesen a hadtestparancsnok belépésekor feszesen tisztelegnek, mire ő a kezével int: „Csak tessék tovább játszani!“ Kávézás után odalép az egyik vagy másik billiárdasztalhoz és kibiezd. Ha aztán egyik vagy másik tisszt malaczot csinál, mosolyog és azt mondja: — Ezt én quartra, vagy triplára játszottam volna ! Esténkint megjelenik feleségével, leányával és anyósával a színházban és végignézi a magyar dó.