Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)
1903-12-30 / 389. szám, Esti kiadás
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. szerda, deczember 30. POLITIKAI NAPILAP. 1l. ÉVFOLYAM, 388. (623.) SZÍM. SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ UTCZA 10. SZÁM. | Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedéss. | Megjelenik naponta kétszer. | FELELŐS SZERKESZTŐ : dr. BALASSA ABRIN. TÁRSSZERKESZTŐK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 A reggeli és esti kiadás együtt: 1 IgéSz évre 28 korona. Félévre 14 korona. Negyedévre 7 koronai, Egy bóra 2 kor. 40 fill.—Egyes szám ára: reggeli lap 8 í, esti lap 8 l. A reggeli lap előfizetési ára: 1 Egész évre 24 kor., fél évre 12 kor. Egyes számára 8 fll. Lapunk mai száma 10 oldal. . ■. 1 -I A Belizárok. (K. E.) Küszöbön immár az újesztendő és az obstrukczió szekere még mindig halad. Ámbár ez a haladás se olyan ám ma már, mint amilyen ezelőtt volt. Nem röpül úgy, mint a villám. Lassan, szomorúan, meg-megállva, kátyúba jutva, hol tovább indulva, hol meg elrekedve kisebb-nagyobb időre, csak úgy döczög már. De azért halad. Amikor még szilajvérű gyors paripák húzták, alig érintették a kerekei az anyaföldet, olyan sebes volt a rohanásuk. Nem gázolták el a nemzet vetéseit, ha itt-ott nyomot hagytak is az anyaföld testén. Most azonban ablakhoz nem szoktatott rossz lovak vannak a szekér elé fogva, amelynek gyászosan lassú a lomha járása. Letarolják, agyontapossák a kerekek az ország vetéseit, amíg még nagynehezen, végső erőfeszítéssel mozgatni képesek a szekeret. Mint éles kés az írós vajba, belevágódnak a televény földbe a kerekek, elcsúfítanak a mély nyomot hagyó barázdákkal mindent, amerre a szem ellát. Az obstrukczió szekerének kocsisai megváltoztak. Akik egy álló esztendőnél tovább hajtották a lovakat, azok lekerültek a bakról. Nem azért, mintha elfáradtak volna, hanem mert a kilátásba helyezett és határozott formában megtett ígéreteket elég becses ellenértékeknek találták és mert belátták, hogy a mostani erőviszonyok közt az elért eredményeknél nagyobb méretű és fokozottabb sikerekre remény nem lehet. Most már elúszott gebék közé csapkod az obstrukcziós kocsisok ostora. A maguk elé tűzött czél felé úgy ahogy ma még csak valahogy hajszolják a gebéket, amelyek amolyan immelámmal vonszolják a minduntalan megrekedt obstrukcziós szekeret. Majdnem bizonyos, hogy az eddig elért eredményeknél többet nem szereznek a még most is harcolók sem. Épp oly bizonyos, mint az, hogy a még mindig obstruáló ellenzéki képviselők ennek tudatában vannak. A nemzet pedig, amely azelőtt a maga összeségében és osztatlanságában vett részt a küzdelemben, ma már nem,csak széttöredezett az obstrukció helyeslésében vagy helytelenítésében, hanem egész erejével kifejezésre juttatja azt a nézetét, hogy legyen már vége a rendkívüli fegyverekkel való harcznak, amelynek pusztító rombolás jár nyomában minden téren. Vármegyék, városok, községek, népgyűlések, kormányférfiak, politikusok az élőszó hatalmával és a sajtón keresztül nyilvánuló írásbeli óvásokkal hiába kiáltanak megállj !t az obstruálókhoz. Az eredmény nélkül küzdők mennek előre a maguk útján, amely egyedül csakis az övék, de nem a nemzeté, amely őket Útjukon nem követi. s amilyen lelkes volt régebben, amikor még jogosultnak és indokoltnak tartottuk a különös fegyverekkel megvett parlamenti mérkőzést, a nemzetnek az obstruálók mögé való büszke és politikai szempontból súlyos és jelentős sorakozása, olyan egyhangúan és tüntetően nyilatkozik ma már az obstrukció folytatása ellen. Eddig nyertünk az obstrukcióval, ha nem sokat, de valamennyit mégis. Eztán veszítünkvele, biztosan többet, mint amennyit gondolunk. Békére és nyugalomra van szükségünk, hogy az állami gépezet vejére valahára meginduljon és először helyrehozzuk az eddigi mulasztásokat, aztán pedig megint összefogva ismét megpróbálkozzunk a nemzeti állam épületének agyonemlegetett megalapozásával. Ilyen a helyzet képe. Se szebb, se csúnyább. Akik jobbnak látják, azok csak rózsaszínű szemüvegen keresztül vizsgálják az állapotot. Akik rosszabbnak tartják, azok a valódi képet elméjükben a színeknek boszantóan rikító egymás mellé halmozásával maguk csúfítják el a helyzetet. Például Ugrón és Lovászy mai záróbeszédeinél is többet ér az a néhány szó, amit tegnap mondott el a képviselőház karzatáról leharsogva a völgybe egy galambősz szakállu öreg ur: Mellyes Belizár. Mit is mondott rossz magyarsággal, de hazafias magyar lélekkel az az ur mandátum nélkül, de az egész nemzet érzelmeit tolmácsolva ? Igen , az Isten és a haza nevében kérem a tisztelt ellenzéket, hogy hagyjon föl az obstrukczióval! Ah, Mellyel Belizárok sokan vannak a három halom és négy folyó országában. Az Andrások, a Jenők, a Józsefek és a Lajosok az obstrukczióval szemben kivétel nélkül mindmegannyian Belizárok. A még mindig harczoló féltuczat ellenzékieknek jusson eszükbe ez. A politikai helyzet. Míg az obstrukció rohamosan emészti föl a képviselőháznak munkára szánt idejét és a szabadelvű párt is beletörődik abba, hogy egyelőre normális parlamenti munkásságra kilátás nincs, a politikusok érdeklődése mind élénkebben fordul az olasz horvámszerződés dolgában foytatott római tárgyalásokra. A magyar kormányt Rómában tudvalevőleg Ottlik Lajos miniszteri tanácsos képviseli, akitől a kormány még tegnap este várta az újabb informatív táviratot, de ez a távirat csak ma régggel érkezett meg. Tisza István gróf miniszterelnököt a képviselőházban értesítette a táviratról Tallián Béla földművelésügyi miniszter. Tisza István gróf kormányelnök erre Lukács László, Hieronymi Károly és Tallián Béla szakminiszterekkel a képviselőház miniszteri nagytermében hosszabb ideig tanácskozott, de a miniszterek sem a távirat tartalmáról, sem a tanácskozás eredményéről hírt nem adtak, holott ezek iránt ellenzéki oldalról is igen nagy volt az éreklődés és a Kossuth-pártból is többen tudakozódtak arról, vajjon lehetséges-e a provizórikus szerződést akként megkötni, hogy Magyarország közgazdaságának érdekeit megóvják. Ettől a feltételtől az obstrukcióra való tekintettel sok minden egyéb is függ. Elsősorban az, hogy számíthat-e az obstrukció újabb támogatásra abban az esetben, ha a magyar érdekek sérelmet szenvednek. Mit tervez Tisza ? Az Egyetértés mai száma a következőket jelenti : Tisza terveiről esett ma megint sok szó a Házban, azt feszegették, hogy milyen módon akar nekimenni az obstrukciónak. Beszélték, hogy ismét a házszabályok körül settenkedik gróf Tisza István úr, hogy valami klotúrfélén töri a fejét, amelylyel — mint az egyik kormánypárti lap tegnap kifejezte —■ „czóiímókostól kidobhatja az obstrukciót“. Azonban biztosat az iránt, mit és mikorra tervez a kormány, az ülés alatt nem sikerült megtudniok. Este azután úgy értesültünk, hogy egyelőre a kormány, bár vannak, akik eléggé oktalanul biztatják rá, nem foglalkozik a házszabályok szigorításának tervével s a klotár ideáját csak későbbi fegyvernek tartogatja. Egy a kormányhoz közel álló lap pedig ezeket mondja : A hadügyi kormány meglehetős aggodalommal néz a póttartalékosok szereplése elé ; a benttartott öreg katonákkal nem tudnak mit csinálni s az ármádia hires fegyelme nem kis mértékben elnézéssé változott át. A Ház folyosóján itt-ott beszélgettek erről s azt hirdették, hogy a kormány foglalkozik valamelyik tervvel az obstrukczió leverésére. Sok mindenféle hírrel szolgáltak, de a sok közül csak egy látszik valószinünek : a házszabály oly revíziója, amely a kis csoportok akczióját korlátozná s a vita bezárását valamely mértékig az elnök diszkréczionális jogai közé sorozná, amint ez Angliában, sőt ,Japánban is történik. A házszabály revízióját január elején keresztülvinnék és még januárban uj ülésszakot nyitnának meg. Ebben már a revideált házszabály lenne az ur. Erre vonatkozólag nyilatkozatot Tisza gróf ujesztendei beszédétől várnak, amelyet Nagy Ferencz üdvözlő szavaira fog adni. Azt hiszik, a Kossuth-párt megnyugvását ehez megnyerik, habár Polónyi Géza ma már a Ház folyosóján Tisza gróf ellen való haragjáról tett észrevételeket. Az obstrukcziósok azt várják, abba vetik reményeik horgonyát, hogy a kormány erős kéz politikája megszünteti a Kossuth-párt csöndes nyugalmát s a harcz uj katonákat kap. Bizonyosat azonban a kormány szándékáról senki sem mond. Tisza gróf véleménye, igy tudjuk, ez . — A szituáczió érik és fejlődik abban az irányban, amelyben az obstruálóknak erkölcsi lehetetlenséggé válik a harcz folytatása.