Szeged és Vidéke, 1904. március (3. évfolyam, 100-125. szám)

1904-03-22 / 118. szám

Szeged, 1904. kedd, márczius 22. SZEGED ÉS VIDÉKE. dené ideges ecsetvonású, biztos fölrakású képeit, nem közönséges érdeklődést keltene maga iránt. Alakjait a parasztéletből meríti. Bővebben kellett foglalkoznunk e két művészszel ez alkalommal; az előbbivel azért, mert Nyilasy még egyetlen tárlaton sem mutatott oly bevégzett művészi karaktert, mint ezen. Tornyaival pedig azért, mert eddigelé ismeretlen, de nagyon erős tehetség. Különben pedig a tárlat akkora, hogy részletesebben nem is foglalkozhatnánk vele, állván vagy negyedfélszáz festményből, szoborműből és grafikai lapból. Sok oly képpel találkozunk benne, melyeket a budapesti tárlatokról ismerünk, de Szegeden még nem lévén kiállítva, ott teljesen újak s végre is nem a magunk, hanem Szeged közönsége szempontjából kell megítélnünk a dolgot. Hegedűs László, Magyar Mannheimer, Endrey Sándor (néhány kiváló, jellemzetes portréval), Nagy Zsigmond, Vajda Zsigmond, Aggházy Gyula, Bihari Sándor, Rippl-Rónai és Telepi (ez utóbbiak számos képpel), Balló, Bosznay, Szlányi, Pataky többrendbeli művei szerepelnek, jókkal, de kevésbbé sikerüitekkel is, pedig Szeged műértő közönsége a nagy kvalitásokat is elbírja. Általában véve, a tárlat erkölcsileg nagyon sikerült. A szegedi műértő közönségen a sor, hogy anyagilag is sikerüljön. De ha részletekbe nem mehetünk is bele, meg nem állhatjuk, hogy külön föl ne említsük a budapesti tárlatokon fölötte ritkán szereplő Károlyi Lajost, szintén benszülött szer,zedi művészt, kitől több olajkép, köztük egy meglepően harmonikus, fanyarszínű Esthangulat látható. E sivár őszi tájban a kiváló rajzon kívül nagy művészi intelligenczia is megnyilatkozik, mely a mások előtt jelentéktelen tájrészletben is meglátja a jellegzetest. A tárlatról kiadott katalógust Lyka Károlytól, Szana Tamástól és Domokos Lászlótól egy-egy kiváló művészeti értekezés vezeti be különféle témákról. Ezt az életrevaló reformot a budapesti Műcsarnok is meghonosíthatná a maga katalógusaiban. Itt említjük meg, hogy Szappanos Péter, Raffay László, Végman Ferencz dr. és Ligeti Béla a képzőművészeti egyesület rendes tagjai sorába léptek. A művásárlás is megindult. Mindjárt az első nap Arany Károly megvásárolta Peske Géza „Játék közben“ czimű genre-képét. fordulatokban, bájban, naivitásban kellene megnyilvánulnia legalább a magyarság jellemének, ámde itt csupán a hang tiszta s a nyelv üdén népies, mig a magyar ember egyszerű, naiv életfölfogásának csak árnyát s nem kifejezőjét találjuk. Ez pedig hiba, ha nem is vétek, így aztán azt az egyfelvonásosat nem lehet még a magyar parasztvígjáték igazi megnyilvánulásának tekinteni. * A három egyfelvonásos mindenesetre érdekes a népszínmű szempontjából. A biróné a régi népszínmű formáján épült, a Márika a Hauptmann-irányzat magyar köntösben, a Menyország gall vígjáték magyar paraszt akáczos udvarán. A kérdés már most szinte előtérbe nyomul: melyik a népszínmű helyes iránya a három közül ? Erről elmélkedvén lehetne köteteket írni. Érdemes is reá a tétel s bővebb foglalkozást megérdemel. Más alkalommal meg is teszszük, hogy belemélyedünk ennek a kérdésnek a lényegébe, de most csak azt a tényt akarjuk kifejezni, ami ezúttal előviláglik. Ez pedig az, hogy a magyar népszínmű tulajdonképpen azon az úton fog újra kialakulni, ami a természetes mesgyéje minden keletkező vagy föltámadó irodalmi iránynak. A külföldi, idegen hatásoknak összeolvasztása a magyar népies nyelvvel és hanggal elsőbben megtermi a külső formát s a második föladat ebbe magyaros, tisztán nemzeti s a faji jellegből eredő tartalmat helyezi. A népsajátságok jellemzése ugyanis még későbbi föladat, mint megismerése, hogy honnét lehet venni a tárgyat a magyar parasztdrámához. Mert tárgy még sok van s földolgozatlan mind. Eddig még csak a falvakat láttuk, de hol a külváros, hol a pinczelakás, hol a szocziális élet forrongása, hol a paraszttársadalom sok kérdése ? Tessék drámát írni az egygyermek-rendszerről, vagy az oláhok között eloláhosodásra szánt magyarság helyzetéről: ezek is témák, ezeket is meg lehet s meg kell írni s mindjárt meg lesz a várva-várt parasztirodalom a színpadon. A tény ugyanis az, hogy nem a bokorugrós szoknyának, hanem a nyomorgó, szegény s törekvő magyar paraszt sorsa ismerősének vagyunk ma díjával a színpadon.* A szegedi színházban vasárnap este mutatták be a három egyfelvonásosat, amelyet Menyecskék czím alatt foglalt össze Verő György. Mindenekelőtt elég sajnálatos ténynek jegyezzük föl azt, hogy a közönség nem részesítette abban a kellő fogadtatásban az új darabot, amit népszínmű-bemutatásnál elvárhattunk volna. Az idegen „Tavasz“ operett vonz s a magyar népszínmű elriaszt a színháztól ? Pedig a Menyecskék megérdemli az érdemesebb fogadtatást is, ha másért nem, a Márika elmén kedvéért. Ebben a kis egyfelvonásosban érte el eddig elé legnagyobb művészi sikerét a szegedi színpadon Mészáros Géza. Minden egyszerű volt, nem kereste a lélektani jellemzés külső kifejezéseként használni szokott arcos hangtornászásokat, s így lett sikere teljes, nagy, igaz, közvetlen s mélységes. Kifejlődött egyéni művészet az, amit Mészáros Géza ezúttal nyilvánított; ugyanezt a tónust tartja meg mindvégig, de a színeket fokozatosan fejleszti, a halványszürkéből szinte a rózsaszínbe megy át. Ez a hasonlat fejezi ki játékának a fokozatosságát, amelyben csak gyönyörködni lehetett. A könny, amelyet szemünkbe csalt, kifejezője annak a nagy hatásnak, amelyet mindenkire tett ez a Balassa József. KÖZIGAZGATÁS. A választók összeírása. A központi választmány által megalakított két összeíró küldöttség ma kezdette meg a városi bérház épületében az 1905. évi képviselőválasztók névjegyzékének a kiigazítási munkálatát. Az I. kerületi küldöttség elnöke Vészics Lajos, tagjai Thomay József és Schütz Antal, a II. kerületi küldöttség elnöke Balogh Ferencz, tagjai pedig Felmayer János és Kiss Gyula. A küldöttségek a mai naptól kezdve április hó 15-ig a bérház II. emeletén reggel 8 órától déli 12 óráig s délután 3-tól 6 óráig fognak működni. A küldöttségek mindazokat, akiket az ezidei választók névjegyzékéből bármi okból kihagynak, a névjegyzékből történt kihagyásból idejekorán értesíteni fogják. Ezek azután a küldöttségek határozata ellen a törvényes időben fölebbezéssel élhetnek. A vízmű építése. Gyorsan halad előre az új vízmű építési munkálata. Az első csőlefektetési kerületben befejezték a munkálatokat, lefektették az új vízvezetéki csöveket, most pedig folytatják a munkálatokat a második vízvezetéki kerületben. A második csőfektetési kerület magában foglalja : a Szentháromság-utczát, a Petőfi Sándorsugárutat a nagykörútig, a Bécsi-körutat, Vitéz-utczát, Zerge-utczát, az Alföldi- és Apácza-utczáknak a nagykörúton belüli részét, Bokor-utczát, Korcsolyázó-tért, Zászlóutczát, Honvéd-teret, Földvári-utczát s a Tisza Lajos-körútnak a Petőfi- és Kossuth Lajossugárút közti vonalát. Nagy erővel folyik az új vízmű munkálata a város nagykörúton kívül eső részében is. Itt most fúrják az ártézi kutakat. Tudvalevőleg itt hét ártézi kutat fúrnak, amelyeknek vizével ellátják a nagykörúton kívül eső egész területet. A Tisza-parton már közelebb befejezik a gépházak építését, a Szent István-téren pedig a víztorony fölépítését. a Műútépítési gőzvasúttal. A miniszter ma leiratilag értesítette a várost, hogy jóváhagyta a közgyűlés ama határozatát, amelyben a Ripner és Kiinger czégnek megengedte, hogy az alsótanyai műút építésének czéljára és tartamára gőzmotorú kisvasutat építsen az utón. * Rovások. * Vendégek a színházban. Prévost nevű operaházi hőstenorista kötelezte magát arra, hogy hétfőn este kivágja a magas C-t Szegeden annyiszor, ahányszor Halévy úr a szegény Eleázár zsidónak azt egyszers mindenkorra megparancsolta. A magas hangok hősi lovagjának ezen vállalkozása alapján viszont a szegedi színház igazgatója busás föllépti díjat ígért, a hétfői napot erre a czélra kellő módon reklámirozta, a közönség műélvezet-vágyát erősen fölfokozta, aminek következtében vásárolták a jegyeket előre olyan rohamosan, hogy a hétfői színházi est teljesen zsúfolt házat ígért. Prévost úr azonban nem azért tenorista, hogy akkor énekeljen, amikor énekelnie kötelessége. Természetes tehát, hogy fölléptét lesürgönyözte, mert időközben megbetegedett. A színház kasszája rohamosan visszafejlődött. Janovics direktor vörös cédulákkal árasztotta el a várost, hogy a közönség idejében értesüljön a vendég szerződésszegéséről s visszavehesse a pénzét, még mielőtt a helyszínen nem ébred föl benne a megtévesztés gonosz czélzatú gyanúja. Egy szóval, az igazgató és közönség hétfői napja semmivé van téve és ezenfölül a közönség előtt kompromittálva van a színigazgató műsorának megbízhatósága. Sajtóper vagy lovagias ügy megelőzése végett kijelentem, hogy Prévost tenorista betegségét nem vonom kétségbe. Okszerűleg következik ebből, hogy azok a megjegyzések, amelyeket föllépésének elmaradása alkalmából tenni akarok, nem ellene irányulnak, hanem leírom őket, mert régóta nyomják a bögyömet. Elvi ellensége vagyok a rendszeres vendégjáratásnak. Megbénítja a színház játékrendjét és megbontja a színtársulat küzdelmes munkája nyomán lassan kint kialakuló hangulategység művészi játék. Nem szokásunk elvéteni a kritika hangját s a túlzott méltánylást éppen annyira kerülni igyekezünk, mint a teljes lekicsinylést, de ezúttal a legaprólékosabb szőr szálhasogató bírálattal sem tompíthatjuk le a Mészáros Giza sikeréről való megemlékezésünk hangját. S szinte késztet ez a játék bennünket annak a kifejezésére, hogy a szegedi színpad, amelyen kifejlődött ennek a fiatal színésznőnek a tehetsége, egy nagyra hivatott, igazi művésznőt nevel magának. Mészáros Gizának csak most következnek az igazi sikerei, kis Marikája legalábba legnagyobb reménységet nyújtja erre. S amikor ezért a játékért a közönség igazi benső, meleg ünneplésben részesítette Mészáros Gézát, nem tett mást, mint megbecsülte az igazi művészetet. A három egyfölvonásos menyecskéit Székely Irén játszotta. Kedves, vidám s hangulatos volt, amellett gyönyörűen beszélt „szegediesen“. Kiss Irén művészete itt is kifejeződhetett, valamint László Gyula egyszerű, keresetlen színjátszótudása. Bihari Ákos játszott ezúttal még nagyon kiválóan, erős drámai lendülettel, magyaros beszéddel, pompásan kifejező jellemzéssel. Mezei Péter a Menyországban csillogtatta szingazdag humorát. Kisebb szerepekben nagyon megkacagtattak : Hetényi, Német, Parlagi s Eédei. Árkosinál volt, hogy elvétette a szegedi nyelvjárást s igy beszélt: Ölvesztem, leteszem. Ez bizony botokád-beszéd. Pataki, Czakó, Árpási, Miklósi, Kiss Mariska s Kovács Lili játszottak még. A rendezést ezúttal külön meg kell dicsérnünk. Szép dolgokat mutatott. Élet volt a színpadon s sok szín. Szükséges volna, hogy ez mindig így legyen.