Szeged és Vidéke, 1904. július (3. évfolyam, 209-236. szám)

1904-07-12 / 219. szám

Szeged, 1904. kedd, Julius 11 SZEGED ÉS VIDÉKE. hatálya van, addig Fenyőt nem bocsátják ki a fogházból, amig a kir. tábla nem határoz az ügyészség felebbezése fölött. Úgy lehet, hogy a tábla már holnap tárgyalja az ügyet s most már a tábla határozatától függ, h­ogy a végtárgyalás előtt szabadon bocsátják-e Fenyőt, vagy sem. § A pincsehelyi véres választás a pécsi táblánál. Mindenkinek élénk emléke­zetében él még a pinczehelyi véres képviselő­­választás. A korteskedés hevében nem tudtak a választók határt tartani és tettleg is kezdtek argumentálni. A csendőrök igyekeztek békét teremteni, de ez nem sikerült, sőt ekkor a fölizgatott nép a csendőrök ellen fordult, kik sortüzet adtak, melynek öt halott és tizenegy sebesült lett az áldozata. A lázongás előidézőit pörbefogták, először a szegzárdi törvényszék ítélt fölöttük, amely ítéletbe az elítéltek egy része belenyugodott, 18 vádlott ügye azonban felebbezés folytán a pécsi kir. ítélőtábla elé került. Ezen vádlottak a következők: Getlinger Márton, Her Frigyes, Gutermut Péter, Pecz József, Babics Pál, Kecskeméti Károly, Mészáros Károly, Jancsky Mátyás, Biró György, Pintér Károly, Nyéki Molnár István, Maczkó József, Kovács János, Gabriel József, Piszker István és Császár József. Az első hármat a felső bíróságnál Toldy Béla dr., a többit Darányi Ferencz dr. védte. A vádlottak közül 13-at fölmentett és 6-ot elitélt a tábla. És pedig Getlinger Mártont kihágás miatt 60 korona pénzbüntetésre, Piszker Istvánt súlyos testi sértés vétségéért 1 hónapi fogházra és 20 korona pénzbírságra, Gábriel Józsefet hatóság elleni erőszak miatt, minthogy állítólag a szuronyok megragadá­sával ő provokálta a sortüzet, 6 havi bör­tönre, Maczkó Józsefet súlyos testi sértés vétségéért 14 napi elzárásra és 20 korona pénzbüntetésre ítélte, Biró Györgygyel szem­ben pedig föntartotta a törvényszék marasz­taló ítéletét. Azon vád alól, hogy nevezettek a választó­polgárokat választói joguk szabad gyakorlásában meggátolták, valamennyi vád­lottat fölmentették, minthogy a büntető tkv. 189. szakasza értelmében ezen cselekmény csak akkor büntethető, ha 30 napon belül bejelentik, ez azonban nem történt meg. A főügyész az ítélet ellen semmiségi panaszt jelentett be, hasonlóképpen Biró György vádlott is és így az ügyet fölterjesztették a kir. kúriához. A budai családi dráma. Budapest, Július 11. (Saját tudósítónktól.) A Hilbert-család drámájában még nem sikerült kideríteni a valódi tényállást, mert Hilbert Rezső, akit testvérgyilkossággal vádolnak, még mindig állhatatosan tagad. Ez a sötét bűnügy nagy feladatot ró a rém­­őrségre, mert a vizsgálat mai stádiumában sincs még kétségtelenül megállapítva az, hogy Hilbert Rezső csendőrhadnagy maga lőtte le öcscsét, Gusztávot. Sőt több körülmény amellett is szól, hogy Hilbert Gusztáv ön­gyilkossá lett. Hogy mi történt a kereszt­­utczai kis házban, az ma még rejtély. A vizsgálathoz sok adatot szolgáltattak a tanú­vallomások, amelyek a testvérgyilkosságot bizonyítják, míg a helyszíni szemle alatt talált körülmények az öngyilkosságot sem zárják ki. Bartha Endre rendőrfogalmazó magához vezettette a letartóztatott Hilbert Rezsőt és egész délelőtt kihallgatta. A gyanú­sított megmaradt tagadása mellett. Szóról­, szóra ezt vallotta: — Igaz, hogy összevesztem az öcsé­m­­mel, az is igaz, hogy dulakodtunk, de magam is megdöbbentem, amikor Guszti revolvert rántott és hirtelen főbelőtte magát. A gyanúsított bátyja, Károly is azt vallja, hogy Hilbert Gusztáv öngyilkosságot követett el. Az esetet azonban már az anya viselkedése is gyanússá teszi. Amikor a rendőrtisztviselő megkérte, hogy mondja el az esetet, úgy ahogyan történt, kijelentette : — Nem tudok semmit. Nem vallok semmit! A többi tanúk egyértelműleg azt vallják, hogy a Hilberték kerítésén át olyan kiáltáso­kat és fenyegetéseket hallottak, melyek két­ségei kizárólag bizonyítják, hogy a lövéseket az őrjöngésig dühös csendőrhadnagy tette. Másrészt azonban az öngyilkosság mellett vall az a körülmény, hogy a fiú zsebében két levelet találtak, melyben azt írja szüleinek, hogy öngyilkossá lesz. De ezekre a levelekre vonatkozólag is erős a gyanú, hogy nem Gusztávtól, hanem Rezsőtől származnak, aki a gyilkosság után azokat a szerencsétlen áldozat zsebébe csúsztatta. A bonczolásnál azonban meg lehet álla­pítani azt is, hogy a lövés a maga kezéből, vagy idegen kézből történt-e ? Ezért a rejtel­mes bűnügyben esetleg döntő szerepet fog játszani a holnapi bonczolás. A nyomozás arra is kiterjed, hogy Gusztávban mi támasz­totta az öngyilkosság eszméjét ? Hilbert Rezsőt átkísérték az ügyészséghez és vele együtt az iratokat is áttették további eljárás végett. A volt csendőrhadnagy az ügyészség fogházában az éjszakát jórészt álmatlanul töltötte. Ma délelőtt Hajós Győző dr. vizsgáló­bíró elé vezették, aki ezúttal csak általános­ságban hallgatta ki. A csendőrhadnagy, akinek egész lényén meglátszik a nagyfokú izgatott­ság, tagadta, hogy öcscsét ő lőtte volna le. A vizsgálóbíró a kihallgatás befejeztével elrendelte a terhelt előzetes vizsgálati fog­ságba helyezését. A kir. ügyészség ezideig még nem tett indítványt. A bűnügyben a holnapi nap fog világos­ságot terjeszteni, amikor is Hilbert Gusztáv holttestét fölbonczolják s megállapítják, lehet­séges-e, hogy a lesebek az elhunyt fiú ön­kezétől származtak. Az orosz-japán háború. (Távirati és telefonjelentések.) Kaiping elfoglalása. Pétervár, Julius 11. Szaharov tábornok­nak a vezérkarhoz intézett 9-iki keletű jelen­tését, mely a kaicsui ütközetet ismerteti, ka­tonai körökben erősen tárgyalják. Különösen a jelentésnek az a része keltett feltűnést, hogy 9-én reggel a japániak az oroszok hat­­védét támadták meg, ami azt bizonyítja, hogy a japániak az orosz hadállást bekerí­tették. Ez döntötte el az ütközetet a japániak javára. Különösen vitézül és derekasan vi­selte magát az orosz tüzérség, mely a szuanlunzai szorosban sokáig föltartóztatta a túlnyomó japáni csapatokat. A veszteségek még ismeretlenek. Valószínű, hogy orosz rész­ről százötven-kétszáz ember esett el. London, július 11. Kaiping elfoglalásáról a következőket jelenti a „Daily Express“ : Oku tábornok seregének egyik hadosztálya pénteken a part mentén a vasútvonaltól nyu­gatra előnyomult Kaiping ellen, hol az oro­szok eleinte makacs ellentállást fejtettek ki, de azután elkezdtek lassan kint visszavonulni és végül teljesen kiürítették Kaipinget, melyet a japániak megszállottak. A japániak szám­ban sokkal nagyobb erővel jelentek meg, mint az oroszok, akik ez okból nem voltak képesek helytállani. A japániak az ütközet­ben valószínűleg több embert vesztettek, mint az oroszok, akiknek az összes vesztesége halottakban és sebesültekben nem több, mint 200 ember. A japániak előnyomulása, Berlin, július 11. Pétervárra érkezett táviratok jelentik, hogy a japániak gyors menetelésben vonulnak Mukden felé, hogy Kuropatkint megkerüljék és visszavonulásának útját elvágják. Pétervárott nagy az aggodalom Kuro­­patkin seregének sorsa miatt s katasz­trófától félnek. Kuroki és Oku had­oszlopai a nagy esőzések daczára gyorsított menetben vonulnak előre. Pétervári katonai körökben nagy el­itéléssel szólnak Kuropatkin hadvezeté­séről és liaojangi pozíczióját tarthatat­lannak mondják ; föl vannak háborodva azon, hogy Alexejev Stackelberget tette meg a Port-Artur fölmentésére küldött sereg parancsnokának. Stackel­­berg már Pétervárról való elutazásakor beteg volt s csak tejjel táplálkozhatott. London, julius 11. Tokióból e hó 5-iki kelettel érkező táviratok jelentik, hogy e hó különböző napjain Kuroki kémszolgálatot teljesítő csapatai és orosz előőrsök közt csatározások foly­tak, melyek folyamán a japániak, kik csak nagyon csekély veszteségeket szenvedtek, az oroszokat teljesen meg­verték. Biztos jelét látják ebben an­nak, hogy a japániak mindjobban közelednek Liaojanghoz, amit külön­ben Sanghaiból is megerősítenek, hol tudni vélik, hogy az oroszok Sunsuki­­ból, mely Liaojangtól keletre fekszik, nyugati irányban hátrálnak. London, július 11. A Daily Chroniclenek Kuroki főhadiszállásán levő levelezője jelenti, hogy július 9-én a Motien-szoros körül heves harczok folytak. Napfölkeltekor két orosz zászlóalj meglepte a japáni előőrsöket. Az erre kifejlődött ütközetben mind a két fél szuronyait használta. Az oroszok kétórai harcz után sok halottat és sebesültet hagyva hátra, visszavonultak. Egy másik orosz csa­patot, melynek sikerült keresztültörnie, a ja­páni csapatok visszaüztek. Pétervár, július 11. Az orosz távirati ügynökség tudósítója táviratozza Liaojangból tegnapi kelettel­ .A japániak nagyban erősí­tik a megszállott szorosokat, miből arra kö­vetkeztethetni, hogy védekező magatartást szándékoznak tanúsítani. A Liaojang és Mukden felé való elővonulás tehát valószí­nűtlen. Port-Artur ostroma, Csifu, július 11. (Reuters) Portarturi me­nekültek azt beszélik, hogy a japániak keleti hadosztálya a hajóhad támogatásával folyton küzdelemben áll, hogy a várost és a kikötőt domináló állást elnyerhessen. A japáni hajó­had reggeltől estig szakadatlanul lő. Hír sze­rint minduntalan érkeznek halottakat és se­besülteket hozó csoportok. .­ magánházakat tábori kórházakká rendezték be. A várostól északra egynéhány portyázás volt. Hir szerint az ellenség előőrse a tengerésztábor közelé­ben van. A japáni hajóhad július 2-án, 3-án és 4-én éjjel dél felől ostromolta az erős­ségeket, anélkül azonban, hogy nagyobb kárt okozott volna. Egy orosz jelentése szerint a japániak 6-áról 7-ére virradó éjjelen a Taku­­sán-hegy ormát­ megszállották és ott egy üteget állítottak föl. A Novik czirkálóhajó és négy ágyúnaszád 7-én indult ki és a japáni ütegre lövöldözött, melyet az orosz gyalog­ság állítólag körülvett és elfoglalt. Az oroszok azt állítják, hogy a japániak, miközben az

Next