Szeged és Vidéke, 1904. október (3. évfolyam, 289-314. szám)

1904-10-22 / 307. szám

Szeged, 1904. szombat, október 22. SZE­GED VIDÉKE. — Bonczolás. Ma délután bonczolták föl a közkórház halottas kamrájában Hege­dűs Károlynét, aki tegnap szerencsétlenség következtében meghalt a kenderfonógyárban. A törvényszéki orvosok belső elvérzést álla­pítottak meg a halál okául. — Az agyonvert öttömösi gazda. Jelentettük már, hogy Szűcs Mihály öttömösi pusztai lakost egy erdőben agyonverték. A rendőrség az agyonveretésről még a követ­kezőket jelenti: Szűcs Mihály néhány év előtt pár hold kukoriczaföldet vásárolt az öreg Szekeres Daru Istvántól, akinek az egész családja a megvásárolt földön lakott. Az öreg Daru fiai folyton kellemetlenségeket okoztak Szűcsnek. A gazda tegnapelőtt is kukoriczát akart elvinni a földjéről, amikor az öreg Darunak István nevű fia egy barát­jával együtt belekötött Szűcsbe. Az öreg elment, hogy másik földről vigyen haza ku­koriczát. Ekkor a két fiatal legény utána ment és az erdőben leverte. A fiatal Daru Istvánt letartóztatta a rendőrség. — A bécsi gyilkos házaspár. Mint Bécsből jelentik, az igazságügyminiszter már Párisba küldte a külügyminisztérium útján a Klein-házaspár kiadására vonatkozó megkere­sést. Illetékes helyen azt hiszik, hogy a ki­adási eljárás nem fog tovább tartani 10—12 napnál és legkésőbb két hét múlva a gyilkosok már Bécsben lesznek. A bécsi rendőrség most az iránt folytatja a nyomozást, hogy hova lettek a meggyilkolt Szikora értékpapírjai, amelyeknek egy listáját megtaláltak a meg­gyilkolt irományai között. A lista azonban nem megbízható, mert több évtized előtt lett összeállítva és időközben maga Sikora a legnagyobb részüket eladta és közben másokat vásárolt. Így például jelentkezett a rendőrségen egy ember, aki beigazolta, hogy a listán lévő egyik sorsjegyet már 15 év előtt vásárolta a most meggyilkolt Sikorától. Kinyomozták azt a mosónőt is, akinél a gyilkosok a véres ruhákat kimosatták. A ruhákat előbb Kleinné odahaza kimosta és azon vizesen adta a mosónőnek, ami neki föltűnt ugyan, de semmi rosszat nem sejtett. — Lopások. Bernát Anna Paprika­­utcza 24. sz. a. lakos panaszolja a rendőr­ségen, hogy 40 kilogramm paprikát loptak el tőle. — Garai Lajos kórházgondnok följelen­tést adott be, hogy Domaszéken levő boros kamrájából 150 liter bort loptak el ismeret­len tettesek. — Takács Antal királyhalmi la­kostól 3 ember elvitte a háza ablakát. — Kószó István kocsistól a Polgár utcza 28. sz. alatt levő istállóból ruhaneműket loptak el. — Borbán Gyula czipésztől a Szeged-állo­máson 7 korona 80 fillért loptak el. — Stumi János földmivestől 10 kereszt lóherét loptak el. A rendőrség kinyomozta a tettest Sárkány Antal személyében. — Szélhámosság". Egy vasúti tiszt­viselő följelentést tett ma a rendőrségen, hogy egy Kocsi Zsigmond nevű 20 éves ifjú a vasutasok között már napok óta há­zas és ócska ruhákat kér azon a réven, hogy az ő apja is vasutas. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A szélhámos ifjú ezzel az ürügygyel már vagy 20 helyen csalt ki ruhákat. A rendőrség keresi az ifjút. — Rövid krónika. Az osztrák Reichsrathot november 17-re hívják össze. — Bu­low tegnap Szögyény-Marich nagykövetet fogadta. — Az új szász király megköszönte népének az atyja halála alkalmából tanúsított részvétet. — Kis-Ázsiában pestisjárvány van. — Hohenlohe Szilárd herczeg, az új trieszti helytartó átvette hivatalát. — Né­metország a „Kölnische Zeitung“ jelentése szerint nem fog közbenjárni az orosz-japán béke érdeké­ben. — Triesztből az angol hajóraj eltávozott s Velencze felé vette útját. — Az özvegy czárné betegségéről szóló híreket megczáfolják. Fiatal festők művei. Kiváló talen­­tumu fiatal festők megbízták Vajda Domokos műkereskedőt (Iskola-utcza 21. szám), hogy müveiket az érdeklődő közönségnek közve­­titse. Vajda Domokos nyílt üzletében állandó kiállítás van a festményekből, hol a képeket keretbe foglaltatni is lehet. A müveket igen olcsón árusítják s a fiatal művészek megér­demlik a közönség pártolását. 1245 SZEGEDI KRÓNIKA. — Október 21. — A második keresztelő. Egy szegedi fiatal bíró­sági tisztviselővel történt meg az, hogy módfölött szeretett volna kikeresztelkedni. Nem azért, mintha nem tetszettek volna neki Mózes tanai, hanem a számító ifjak sorába tartozván, úgy gondolta, hogy jobban halad a pályán, ha még egyszer meg­keresztelik. De nehogy kárba menjen ez a jó gon­dolata, fölkereste azt a táblabírót, akit legbefolyá­­sosabbnak vélt. — Nagyságos uram, —— szavalta a törekvő fiatalember — én rájöttem arra, hogy engem — és általában a művelt embert — nem elégít ki mos­tani vallásom. Katolikus szeretnék lenni és nagy­ságodat óhajtanám keresztapámnak. Minden nehézség nélkül megtörtént a „kité­rés“. Amikor a nevezetes aktus véget ért s kijött a templomból keresztapjával együtt az újdonsült katolikus, e szavakkal fordult a táblabiróhoz : — Kedves keresztapám, most még egyet kér­nék öntől. — No, fiam, mi az ? — Legyen ezentúl az én protektorom. A keresztapa ezt felelte : — Gyerünk vissza, édes fiam, mert úgy lá­tom, téged nem jól kereszteltek meg . . . * A színésznő lovagjai. A korzón végiglejtett ma a szegedi színház egyik hölgytagja. Messziről meglátta ezt egy nagyobb diák, aki a jó ég tudja honnét, de ismerte a kisasszonyt. Éppen iskolából jött az osztálytársaival és persze mázsányi könyve­ket czipelt a hóna alatt. Amint megpillantotta a színésznőt, az egyik társa kezébe nyomta a folián­­sokat. — Ugyan vidd haza, kérlek. Azzal a színész­nővel akarok sétálni. De nem szeretném, ha látná, hogy diák vagyok. A következő pillanatban már a kisasszony oldala mellett volt a nagydiák és legfrissebb latin fordítás segélyével valóságos kis értekezést adott elő a színésznő „ábrázoló képességének művésze­téről, amely eksztázisba hozza a nézőt“. Hanem egyszerre csak — mint derültségből a villám — megjelent a latin nyelv tanára, aki egy mellék­­utczából fordult ki a korzóra és veszedelmes gyor­sasággal közeledett. A diák elfelejtett mindent és sápadtan hebegte : — Jaj ... a tan ... az úr. — A színésznő fölkaczagott: — Ne féljen, fiam, kimentem magát a tanára előtt. — Igazán, megígéri ? — Szavamra. — Akkor csókoltatom, — szólt az ifjú lovag és vígan elrejtett a korzóról. — Mister Black, azt a hölgyet, aki távírón­kon hozzám fordult érdekes ajánlatával, keresse föl és kérje meg az én nevemben, hogy ma este 8 órakor álljon az amerikai első központi Marconi­­féle világfényképező­gép elé. Látni szeretném , kiváncsi vagyok, nem Mr. Edison ütött-e velem kedves tréfát. Roosevelt Alice a jelzett időben odaállott a lemeznélküli fotografáló szerkezet elé. Alig néhány pillanat múlva megszólalt Marconi mester : — Ha nem csalódik a legjobb hírnévnek ör­vendő gépen, akkor Önt mutatja. Miss Alice Roosevelt. — Úgy van. Mister Marconi. És ön nem volna látható ? — Várjon, kérem, két pillanatig, összekapcso­lom magamat a londoni központi Marconi-fénykép­­intézettel, mert az itteni kép kissé halványnak lát­szanék. Elvégre is én Rómában vagyok s Ön Newyorkban. A bájos Alice ezüstösen kaczagott: — Lesz ez még megfordítva is, kedves mester. Marconi el volt ragadtatva s miután illendő­képpen bemutatta magát, megkérdezte a drótnélküli telefonon : — Nos? — Igen — felelt Alice. — És az eljegyzés ? — Még ma éjjel. — Hogyan gondolja ? — Igen egyszerűen — szólt Marconi. — Ön az amerikai központba meghívja a k­erék Mr. Roose­velt urat, kitűnő apósjelöltemet és két tanút. Én bejelentem a telefonon, hogy Önt nőül akarom venni. Erre Ön azzal felel, hogy beleegyezik. Most Mr. Roosevelt táviratot küld (mert ez okmány), hogy leánya és én jegyespár vagyunk. — És a lakoma ? — Még egyszerűbb! — felelt Marconi. — Én száz palac­k Mummot rendeltem és minden pohár kiürítését a telefon egy úgynevezett kocz­­czintó-csöngetéssel jelzi, melyet odaát Önök viszo­noznak. És igy egyszerre ihatunk. — Hát a táncz ? — Oh, az a legegyszerűbb ! A Marconi-féle nemzetközi hangnélküli fonográf ugyanazt a kerin­get játsza Rómában és Newyorkban. Én Önt tele­fonon tánczra kérem, Ön visszafelel és a legújabb Marconi-féle mozgásnélküli tánczot kecsesen el­­rejtjük.­­— Kérem, kedves Marconim, ne csípjen be ! — szólt most igen kedves hangon Miss Roosevelt. — Oh, maga édes csacsim, hiszen régen föl­találtam már a pezsgőnélküli pezsgőt. Ebből gaz­dagodtak meg a franczia gyárosok. Mongodin. Egy modern eljegyzés története. Roosevelt Alice kisasszony, az északamerikai köztársaság tehetséges elnökének bájos leánya egy ködös őszi reggelen, melyről százféleképpen írtak költők és elbeszélők, de sohasem újat,­­ a new­­yorki Marconi-féle dróttalan táviró hivatalába lépett és szeretetreméltóan szólt a „World“-ot olvasó kezelőszemélyhez : — Uram, én Rómába akarok táviratozni. — A Marconi-gépen óhajtja föladni, tiszteletre­méltó Miss ? A szép Alice arczát halvány pir legyintette meg és szólt: — Igen, Mister Black. — És ki számára ? — Marconi úr czímére. A dróttalan táviró kezelője illetődötten, remegő kézzel vette át a táviratot, mely így hangzik : „Mister Marconi, hajlandó volna-e ön egy fiatal és gazdag leánynyal házasságra lépni ? Ha igen, küldje válaszát a newyorki Fehér Házba, közvetlenül Mister Roosevelt czimére.“ A bájos Alice fizetett és távozott. Röviddel ezután hevesen csilingelt a Marconi­­féle dróttalan telefon csengője. Maga a mester szólt: VÁRMEGYE. VIDÉK.­ ­ Kinevezés. Az igazságügyminiszter Nagy Ernő hódmezővásárhelyi kir. járásbiró­­sági aljegyzőt ugyanazon járásbirósághoz jegyzővé nevezte ki.­­ Megyebizottsági tagok válasz­tása Csanádban. Csanádvármegyében a jövő csütörtökön tartják a törvényhatósági bizottsági tagok választását. Előre láthatólag a függetlenségi párt fog győztesen kikerülni. Több helyen a pártok a jelölést már megej­tették. Csanádpalotán kijelöltettek , Prókai Já­nos, Csontos András és Szvidrány István a függetlenségi és 48-as párt tagjai. A pitvarosi kerületben Soós János majláti ref. lelkész jelöltetett.­­ Jubiláló rabbi. A temesvári zsidó hitközség fényes ünneplést készít elő Lővay Mór dr. főrabbinak közelebb betöltendő fertályszázados szolgálati évfordulója alkalmá­ból. A rendezés élén Sternthal Salamon kerü­leti és hitközségi elnök áll.­­­ Háziipari munkástelepek. Szabad­kán közelebb derék munkásvédelmi és huma­nitárius intézmény fog megalakulni. Ez az intézmény a háziipari munkástelep, mely arra lesz hivatva, hogy a téli ínséges időben m­u­nkátlan emberek százainak adjon kenyeret. Overbászon van már ilyen háziipari­ munkás­

Next