Szeged és Vidéke, 1907. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)
1907-08-01 / 174. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1907. augusztus 1, csütörtök. POLITIKAI NAPILAP, VI. évfolyam, 174. (1776.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA , KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkeaEtfi Bégia nyomda 84. TEXtEFOI*? ! Főszerkeaztő 8. Felelős szerkesető 565. FŐSZERKESZTŐ : BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szegeden: Postai küldéssel: Egész évre ... 12 korona. Sgaz Otto ... 18 korona Negyedévre . . 3 • Negyedévre . . . 4.50 , egy hónapra. . 1 • Egy hónapra. . . 1*50 . EGYES SZÁM ÁRA 4 FILLÉR. Szeged gazdasági élete. (I.) A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara Évkönyve megjelent. A kamarának 1906. évi működéséről szolgáltat adatokat a kamarai évkönyv, amelyet Perjéssy László titkár szerkesztett a kamara tisztviselőinek és sok más közgazdasági szakembernek közreműködésével. Az évkönyv terjedelmesen számol be Szeged és a Délvidéknek a kamara területéhez tartozó részei közgazdasági életéről. Sok adat, számos vélemény halmozódik egybe a könyvben, amely így kihívja a véleménymondást a gazdasági élet egyes kérdései felöl. A kamarai évkönyv terjedelmes közlései, részletes adatai és bő megjegyzései alapjául szolgálhatnak sok oly kérdés megvitatásának, amely a közgazdasági világot fölöttébb érinti. A szegedi kereskedelmi és iparkamara az elmúlt esztendőben uj tagokat s mi több uj titkárt nyert vezetőül. A kamarának bel- és kültagjai sorában több uj ember van s meg kell jegyezni, hogy ez a fölfrissülés a kamara működésére haszonnal járt. Az uj beltagok közül többen már az első esztendőben buzgalommal és becsvágygyal igyekeztek a kamara életének és működésének területén a munkából nagyobb részt vállalni. Maga az elnökség a régi maradt s elmellőzhetetlen, hogy Szarvady Lajos elnök, Rainer Károly és Weiner Miksa osztályelnökök nem kicsinylendő odaadással szolgálták a kamara ügyeit. Az új titkár , Perjéssy László munkálkodásával és tevékenységével beváltotta mindazt a reményt, amelyet működéséhez fűztek. Perjéssy nagy munkakedvvel vállalta Kulinyi Zsigmond örökségét és új állásában a kereskedelem, meg az ipar érdekében minden lehetőt elkövetett. Mellőzhetetlen tény, hogy a kamara titkára mindenkor — ha közgazdasági érdekekről volt szó — védelmére és támogatására sietett az iparnak és a kereskedelemnek. Eddigelé is nem egy olyan intézmény létesül Szegeden, vagy a Délvidéken és számos új alkotás van keletkezőben ugyanott, amelyeknek megteremtésében a kamarának és titkárának jelentékeny része van. A jelentés adatai, valamint a közgazdasági élet eseményei mind arról győzik meg a közgazdasági világot, hogy az új kamarai titkár a szegedi és délvidéki kereskedelmi meg ipari fejlődés előidézésében szép feladatokat fog megoldani. A kamarai évkönyv terjedelmes adathalmazaiból mindazok, akik érdeklődnek a gazdasági élet eseményei iránt, kihámozhatják a tényeket és levonhatják következtetéseiket. A legelső következtetés pedig, amelyet föltétlenül le kell vonni, az, hogy a gazdasági élet eredménytelenségének sokban oka az a közöny, amelylyel a kamarán kívül hatóságok és testületek a gazdasági fejlődés érdekeivel szemben viseltetnek. Az újabb magyar politika iránya az agrár feudális érdekek istápolása felé hajladozik. Elvitazhatatlan, hogy a kormányzat nem részesíti a kereskedelmet és ipart olyan figyelemben és olyan előnyökben, mint ahogyan az az ország gazdasági fejlődése érdekében kívánatos volna. Az agrártörekvéseket védelmezi a kormány, az országgyűlés és a politikai élet minden megnyilvánulásában ott látjuk az agrártörekvések érvényesülését, gyözedelmét, avagy diadalmi akaratát. Az ipar és a kereskedelem érdekei ezzel szemben kiszolgáltattak a pártok önkényének, akaratának és a kormány nemtörődömségének. A gazdasági élet területén a kereskedelem és ipar nem olyan hatalom, mint ahogy az kívánatos volna, holott Ausztriával való harcainkban a gazdasági megerősödés lehet csak a győzedelmi fegyver. Az agrárérdekek sokban nem engedik azonban meg az ország érdekeinek érvényesülését sem s amikor ez a helyzet az országban, akkor a magára hagyott iparnak és kereskedelemnek a maga erejével kell önvédelmi harcot folytatnia. Harcot kellene folytatni s a harcot folytatni nem akarják. Állandó a panasz, folytonos a siralom, hogy a magyar kereskedelem és a magyar ipar elpusztul, hogy a kiegyezés rossz lesz, hogy a vasúti politika helytelen, hogy a kereskedelem rovására szövetkezeti politikát csinálnak, hogy az iparos és a kereskedő nem részesül az állam részéről eléggé kedvező elbánásban, és mindez igaz, de hogy valamit tenni is kellene, azt mindenki mondja, de senki sem cselekszi. A kamara maga nem lehet eléggé mozgékony némely dolgokban, maguk a hatóságok és a gazdasági egyesülések pedig alusznak. Szomorú dolog, de amikor kereskedelmi és ipari érdekekről van szó, akkor a törvényhatósági bizottságokban — sem Szegeden, sem másutt — nem nyilvánul meg eléggé a kereskedőknek és iparosoknak öntudatossága. Hol van a közgyűlési teremből a kereskedők és iparosok — a virilisták — zöme, amikor ügyeiket és érdekeiket tárgyalják ? Elmarad s ha a közigazgatás útvesztőiben elkallódik a gazdasági élet sok szükséglete, akkor persze hiábavaló a siránkozás. Tettek kellenek ! S hol vannak — kivált Szegeden — a kereskedelmi és ipari egyesületek, amikor szintén érdekeikről van szó ? Még az ipartestületek és ipari egyesülések adnak életjelt magukról és megvédik szakmáik létérdekeit — kis dolgokban. De hogy a kereskedők és iparosok a maguk érdekkörének védelmében okosan és bölcsen tömörülni tudjanak, arról — sajnos — szó sincs. A kereskedelmi egyesülések néha-néha föltámadnak és eszükbe jut, hogy élnek, de aztán megint félálomba merülnek és szunyókálva panaszkodnak, nyöszörögnek. A kereskedelmi és iparkamara szép és buzgó tevékenységének milyen kiegészítője és elősegítője volna a közgazdasági tényezőknek a közélet és a közigazgatás egész területén való okos és bátor föllépése. Mások volnának akkor a gazdasági élet eredményei és mások a kötelességei. Ezekről az eredményekről és kötelességekről beszélni fogunk. Megoldásuk, megvalósításuk csak okos és céltudatos szervezkedés útján lehetséges. Életet, akaratot és törekvéseket kell bevinni a gazdasági egyesülésekbe. Embereket kell keresni a fontos és jelentős munkára. De a siránkozások korszakának el kell múlnia. Tettekre van szükség. A munkának kell érvényesülnie éppen a munka emberei dolgának intézésében. Akik eddig kivették a részüket ebből, azokat méltánylás illeti meg. Akiknek adósságaik vannak, törleszthetik azokat. Van elég terület a munkára . . . TI EGYES SZÁMÁRA 4 HLLER. POLITIKA. Wekerle megjött! Sikeres ischli kirándulása után Wekerle Sándor miniszterelnök Géza fiával ma reggel Budapestre érkezett. A kiegyezést megkötötték, Magyarország gazdasági érdekeit föláldozták a bécsi oltáron, Wekerlének valóban nem volt más végezni valója, nyugodtan jöhetett Budapestre. A miniszterelnök, aki amúgy is azt az elvet vallja, hogy a nyilvánosság nem jó munkatárs, ma délelőtt a pénzügyminisztériumban dolgozott s nem fogadta a nála megjelent félhivatalosok képviselőit sem. Wekerlének nincs mondanivalója. Beszélnek helyette tettei.