Szeged és Vidéke, 1907. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1907-08-18 / 188. szám

co wM -O 9 bfi -99 9­9­ bfi S a boruló kupola rejtelmes sötétségében, tüzes vo­nalak, égő csikók jelzik a keskeny ösvényt, me­lyeken gondolatnál sebesebben megfutották pá­lyájukat titokzatos vándorai az égnek, a hulló csillagok. Éjszakáról-éjszakára a legkáprázatosabb tűzijáték gy­ulad ki az ég hallgatag mezején. Mintha ismeretlen kéz talántát tűzött volna ki a világegyetem kóbor lovagjainak. Ma már tudjuk, hogy szétzüllött világok, összetört mindenségek morzsái a hulló csillagok, melyek gyűrűpályán lebegnek a nap körül s melyeknek útját keresz­tezte a föld futása elmosódó éjszaki végén a lej­utnak. De hasztalan áll elelbünk mérő vesszejé­vel a tudós: a soha ki nem elégített emberi szív poézist keres az egek hideg kristály palotájában is. Földi fájdalmaktól meggyötört ember szomorú sóhajjal kíséri a vándorcsillag futását, mely egy­ lélek szabadulását jelenti a föld porából.­­ - Er­kélyen kikönyöklő leányka szerelmes szíve ró­zsás álmait akasztja a tünemény láthatatlan szár­nyaira , azonnal teljesülnek azok. A költő az égi mezők fakadó virágait látja bennük, melyeknek könnyű szirmait suhanó szelek szórják szét a végtelenség éjszakájában. És csendes álmok csendes álmodói, akik nyárutó havának meleg estéin, bűbájos éjszakáin szeretik lelküket meg­­füröszteni a nyáréji csillagzatok vidám sugarai­ban, napszámos­ életük robot-munkája után köny­­nyült szívvel köszörítik bennük hírnökeit az ál­modott világnak, hol zengébb a dal és bűbájos illata van a rózsának . . . — Halálozás. [Steinitzer Jakab, Arad városának egyik előkelő polgára, hirtelen meghalt. Steinitzer Jakab sógora volt Poló­­nyi Géza volt igazságügymini­szternek. Az általánosan­ szeretett öreg ur halálát Szegeden is nagy és előkelő rokonság gyászolja. — A kivilágítás és a szegények. Szép dolog a kegyelet, a király iránt való hűség és ragaszkodás ünnepélyes megnyilvánítása is. De szebb, ha jótékonysággal párosul. Szebb, ha nem hatáshajhászó, pazaros att­rakciókban jut kifejezésre, hanem jó, emberi cselekedetekben. Ebben most Kolozsvár vá­rosa jár elől. Rendes szokásban volt, hogy a király születésnapja előestéjén Kolozsvár vá­rosa díszes kivilágítást rendezett. Az idén azonban el fog maradni. Azt a tetemes ösz­­szeget, amelybe a kivilágítás kerülne, jóté­kony célra fordítják. Gyertyát és tüzelőszere­ket vásárolnak r­ajta és kiosztják a szegények között a télen. A még a magános emberek is megváltják a kivilágítást és a szegények ol­tárára helyezik filléreiket. Szép dolog, pél­dát ad. — A szegedi dalosok egri szerenádja. Az Egerbe összegyű­lt magyar daloskörök szomba­ton este azt a kedves gondolatot váltották valóra, hogy a város legszebb leányainak ablakai alatt egy­-egy daloskor szerenádot adott. Gyönyörű látvány volt, amikor a zászlóval és lampionnal fölvonuló énekesek egy-egy szép egri leány ab­laka alatt megállották, hogy zengő dallal kö­­szöntsék zászlójuk megkoszorúzóját. A szegedi Államvasutak Daloskörétől Gedeon Mariska ka­pott esti szerenádot. Egernek ez a szépséges leánya egész kosárra való virágot dobott le a kék leányszobája ablakából a szegedi dalosok­nak. A szép leánya virágjából mindenkinek jutott és kiváncsian várjuk haza a vasutunk dalosait, hogy megtudjuk, volt-e köztük, — aki Gedeon Mariskától külön is kapott egy­ szál lángoló vö­­rösszin szegfűt . . . — Amerikai párbaj ? Megírtuk, hogy Szilágyi István, vasúti gyakornok. Szilágyi Mihály hódmezővásárhelyi közgyám fia, Eszéken öngyilkos lett. Az öngyilkos szom­baton meghalt. Oly hírek kerültek forga­lomba, hogy Szilágyi amerikai párbajnak lett az áldozata. Ezt azonban nem tartják valószínünek. — Katonáék kardja. Lőcsén a vendéglőben két katonatiszt megvagdalta Kugnar Vilmos lőcsei polgármester fiát, aki oly súlyosan megsebesült, hogy kórházba kellett vinni. A véres eset nagy izgatottságot keltett a kö­zönség körében. A vagdalkozó tisztek egyike Richter Albert hadnagy volt. A két tiszt Koller Ferenc városi vendéglőssel beszélge­tett. Eközben Kaynar kocsit rendelt a ven­déglőstől. A tisztek a közbeszólásért rendre­­utasították, amire Kaynar tiltakozott ez ellen. Erre aztán rátámadtak. Richter hadnagy kardot rántott és több vágást mért Kaynárra, aki a fején, mellén, bal karján és a lágyékán sebesült meg. Kaynar a nagy vérveszteség miatt többször elájult. Állapotát az orvosok igen aggasztónak tartják. A városi tanács ma rendkívüli ülést tartott, amelyen a tisztek eljárásán rosszulását fejezte ki.­­ Hasonló eset történt Déván is. A Fehér­­kereszt-szálló kávéházi termében véres össze­ütközés történt katonák és polgárok között. Az egyik asztalnál nagyobb társaságban, amelyben hölgyek is voltak, ifj. Moldován Sándor magánzó mulatott. A szomszédos asztalnál több aktív és tartalékos tiszt ült, köztük Kálmán János cse­ndőrhadnagy és Pap algyógyi járásbíró, aki most mint tar­talékos hadnagy katonai szolgálatra vonult be. Pap átment a polgári társasághoz, amelyet ismert, mire a csendőrhadnagy át­kiáltott hozzá: — Gyere el onnan, mert az a társaság nem való tartalékos tiszthez. Moldován e sértésen fölháborodva, föl­ugrott helyéről és rákiáltott­ Káliaán csendőr­hadnagyra : — Az ur piszkos! Erre a csendőrhadnagy kardot rántott és Moldován karját és nyakát összevag­dalta. A vagdalkozó csendőrtiszt reggel be­jelentette a dolgot fölöttes hatóságának, amely vizsgálatot indított. — Mérsékelt árú jegyek Szent István nap­ján. A Szent István ünnepnap alkalmával a magyar királyi államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint a nevezett, valamint a kassa-oderbergi vasút magyar vonalainak összes állomásairól — az üzemükben álló helyiérdekű vasutak állomásainak és a szom­szédos forgalomnak kizárásával — mind a három kocsiosztályra nézve Budapestre mint­egy 30 százalékkal mérsékelt áru menettérti jegyek adatnak ki. E menettérti jegyek öt napig érvényesek oly módon, hogy a kiadás napját első napnak számítva, érvényességük az ötödik napon éjfélkor lejár, megjegyezvén azonban, hogy a visszatérés legkorábban csak folyó évi augusztus 20-án délután történhe­tik , korábbi visszatérés esetén a jegyek ér­vénytelenek. Az utazás megszakításának sem menet, sem jövetkor nincs helye. Gyerme­keknek külön kedvezmény nem engedélyez­tetik. — Égő erőditvények. A touloni erődit­­vények körül levő erdőkben tűz tört ki, amely igen nagy arányokat öltött. A tűz ol­tására nagyszámú csapatok vonultak ki. — Alsós a vízben. Ez a rekkenő hőség, mely a csontokat kiszárítja, a ruhát facsarásig ned­vessé teszi, a szemet homályosítja és az agy­velőt kábítja, sok mindenféle leleményre vezeti az embereket; már tudniillik azokat, akiknek van némi leleményük. A hideg ellen meleg ruhával, jó fűtőanyaggal lehet védekezni. De hogyan vé­dekezzék a földi halandó az öldöklő hőség ellen ? Bizony-bizony, ez nehéz feladat. Mert a fürdő és üdülő helyeken is szörnyű meleg van. A fürdés pedig csak momentán enyhíti a roppant meleg­séget. Mihelyt az ember kiszáll a hús habokból, megint itt van a perzselő nap, mely leszedi a kis hűvösséget a bőrről s az embernek megint a lihegésig melege van. De a kuriális ész kifog a nap könyörtelenségén is. Két biró, egy tör­vényszéki jegyző és egy szegedi ügyvéd a palicsi fürdőben elhatározta, hogy nem hagyja magát kinoztatni a nap hevétől; legalább nem mindig. Kis asztalkát állíttattak a vízbe, maguk pedig elhelyezkedtek az asztal körül s mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon, elkezdtek alsózni. És alsóztak, alsóztak órák hosszáig. Ez nekik is jó volt, a fürdőzőknek is szórakozás gyanánt szolgált, mert kártyázóknak talán soha annyi kibicük nem volt, mint ennek a négy lele­ményes alsózónak. Melege nem volt egyiknek sem, hacsak a kontrák és rekontrák nem bevi­tették őket. Megesett néhányszor, hogy egy-egy hullámverés is kellemetlenül kibrckedett s min­den kímélet nélkül beleavatkozott a játékba, fel­borítván az asztalkát is és lábáról levette vala­mennyi játékost is. Ez ugyan vis major volt és nem lehetett segíteni rajta. A kártyát is el-el­mosta a víz, de azért másnap már megint ott voltak nyakig a vízben és ütötték a „blatt“-ot a körülállók nagy gaudiumára. Hiába, az ember ebben a nagy melegben is csak úgy segít ma­gán, ahogyan tud. — A bádogosok bérmozgalma. Szomba­ton este a szegedi bádogos-... és szerelő­munkások, valamint a munkaadók kiküldöttei az ipartestület helyiségében értekezletet tar­tottak, amelyen Schwarcz Rudolf, a bádogos­mesterek vezetője elnökölt. A bádogos mun­kások bérmozgalma foglalkoztatta egyedül az értekezletet. A segédek higgadt mérséklete és a munkaadók méltányos engedékenysége folytán sikerült két évre egyezséget kötni. A minimális béreket a munkaadók meg­adták. A kilenc és fél órai munkaidő január 1-étől lép érvénybe, a minimális fizetések azonban a szerződés aláírásának napján. Megállapodtak továbbá abban, hogy a segé­dek felszabadulásuk után az első évben minimális fizetést nem kapnak, május elseje munkaszünet, a három nagy ünnepnap előtt délután egy óra munkarövidítés van s végül, hogy a gazdák nem kötelesek műhelyükben kizárólag szervezett munkást alkalmazni. Bizalmi férfiak nem lesznek. Ahelyett bizottságot alakítanak, amelyben a munkaadók és a munkásoknak 3­3 képvi­selőjük lesz az iparhatóság egy kiküldötté­nek elnöklete alatt. Vitás ügyekben ez fog dönteni. A kölcsönösen megállapított munka­rendet az összes műhelyekben kifüggesztik. A megkötött szerződést megerősítés végett az iparhatóságnak fogják bemutatni. — Anyakönyvi hírek. A szegedi anyakönyvi hivatalnál szombaton a következő bejelentések történtek : Elhaltak: Juhász István 8 hónapos, Konrád Antal 64 éves, Gera István 1 hónapos, Csányi Margit 16 éves, Szmollény Béla 9 hó­napos, Süveg János 18 napos, Fogas József 14 hónapos, Csanádi Sándor 5 hónapos, Takács Mária 4 éves korában. Eljegyezte: Demkő Jenő Balogh Katalint, Búza Antal Száz Viktóriát, Vá­­radi Ferenc Fekete Máriát, Kalmár János Szabó Apollóniát, Tóth Mihály Pintér Ilonát, László József Holczer Januárt, Fekecs Lajos Szabó Margitot. — Életmentő hírlapíró. Branizsa Károly hírlapiró, a „Székesfehérvári Filss Ujság"‘ szerkesztője, mint tudósítónk írja, élete koc­­káztatásával kimentett egy fuldokló fiatal­embert a vízből. Latki János asztalossegéd a rózsáskerti uszodában fürdött s belement a nagy vízbe, anélkül, hogy úszni tudott volna. A fiatalember nyomban alámerült s fuldo­kolni kezdett, amit az uszodában levők tét­lenül néztek s nem mertek a fuldokló segít­ségére sietni. A lármára figy­elmessé lett Branizsa Károly hirlapíró, aki éppen vet­­kőzőfélben volt egyik kabinban. Félig fölöl­tözködve azonnal a fuldokló után ugrott s erős küzdelem után sikerült a fiatalembert partra vinnie. A biitor életmentőt az össze­verődött közönség lelkesen megéljenezte. — Harmincezer ember krimicsauja. Óriási munkáskizárás hire érkezik Antwerpenből. Az a hosszantartó harc a kikötőmunkások és a munkaadóik közt oda fejlődött, hogy a munkaadók elhatározták, hogy kizárják ösz­­szes munkásaikat. Ezzel harmincezer mun­kás veszíti el kenyerét. A kizárást vagy ma vagy holnap mondják ki. A polgárőrség tisztjeit és legénységét már utasították, hogy nem szabad elhagyniuk a várost. Attól tar­tanak ugyanis, hogy a krimiesau kihirdetése­kor zavargások fognak kitörni. — Fölrobbant dinamitgyár. Megírtuk, hogy a németországi Dömeritzben fölrobbant a dinamitgyár, aminek igen sok emberélet is áldozatul esett. A dömeritzi polgármesteri hivatal katonai segítséget kért Altonából, aminek következtében 50 utászkatonát küld- Szeged, 1907. augusztus 18., vasárnap, SZEGED ÉS VIDÉKE.

Next