Szeged és Vidéke, 1907. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)
1907-08-08 / 180. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1907. augusztus 8. csütörnik. POLITIKAI NAPILAP, VI. évfolyam. 180. (1782.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA : KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkesztőség életnyomda 84. TELEFON: Főszerkesztő 8. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ : BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szegeden: Postai küldéssel: Egész évre ... 12 korona. Egész évre ... 18 korona Negyedévre . . 3 , Negyedévre . . . 4.50 » Egy hónapra. . 1 « Egy hónapra. . . 1.50 VEGYES SZÁM ÁRA 4 FILLÉR. Gyászbeszéd egy halott fölött. Isten önnel, derék Fábik József. Isten nyugtassa önt a sírnak mélyén, jó Fábik József. Legyen békés a nyugalma önnek, munkás Fábik József. Egyszerű, szorgalmas és jeles iparos volt ön csak s hogy meghalt, búcsúztatója ne legyen mégsem csupán a pap békés, lágy és kenetteljes szava. Hadd szólaljon meg az ön koporsójánál egy más, akadékoskodó és okoskodó hang is. Ön, néhai jó Fábik József, míg élt, mészárosmester volt s ha éppen hasonlat is kell, ön volt a szegedi mészárosiparnak dandárparancsnoka Nagy üzletet vitt, sok marhát küldött a másvilágra, becsületes szorgalommal és állandó munkássággal dolgozott s mégis halála előtt pár héttel rossz hírek keringtek az ön vagyoni helyzetéről és nehéz betegségének utolsó napjaiban már fizetésképtelenségről is beszéltek. Ön, munkás Fábik József, meghalt és nekünk kevés közünk van ahhoz, hogy ezek a hírek mennyiben igazak. De ahhoz, hogy Szeged első mészárosiparosának halála alkalmából az iparos- és kereskedővilágban e dolgok szóba kerültek, néhány megjegyzést mégis csak teszünk az ön fáradt testének búcsúztatásakor. Ön, néhai derék Fábik József, mig élt, mészárosmester volt s ön bizonyára tudta, hogy valamikor régen mit jelentett a mészárosság. Jelentette a nagyurt, a gazdagságot, a jólétet, a birtokot, az anyagi nyugalmat. Jó kövér embereket gondolt el kiki, ha mészárosra gondolt, jó gazdag embereket látott bennük, akik levágván a marhát és táplálván a népet, a gazdagság vámját szedik be a jámbor halandóktól. Akkor volt ez, amikor még iparosnak lenni szép és nemes pálya volt, amikor tanácsban, közéletben és vagyoni érvényesülésben az iparosnak vezetőhely jutott. Ha élne ön, jó Fábik József uram és végiglapozná Szeged történetének lapjait, láthatná, hogy e város egykori gazdagságában milyen helyük jutott az iparosoknak, kivált pedig az ön mészáros elődeinek, a kövér, gazdag és megelégedett uraknak. Ön, néhai derék Fábik József, szintén mészárosmester lett, de már abban a korszakban, amelynek ipari történetét egy öreg szegedi kucséber foglalta össze legegyszerűbb szavakban. Az öreg Reininger bácsi, a Mikádó, szokta mondani e városra és az utolsó három évtizedre : „Itt mentem én tünkre. Dolgoztam, dolgoztam és tönkrementem“ — s az öreg kucsébernek körülbelül igaza van. Furcsa dolog, magában álló a gazdasági élet egész történetében, a magyar iparfejlődés története. sinden országban a nagyipar, a fejlődött gyáripar tönkretette a kisipart. Nálunk tönkrement a kisipar — s még sincs gyáripar. Minket kívülről, Ausztriából tettek tönkre s igy nagy vigasztalás lehetett életének utolsó napjaiban az ön számára, jó Fábik József, hogy az önálló vámterület megint csak nem lesz meg. De politika ide, önálló vámterület húsz év múlva, tönkrement volna ön, Fábik József uram, a mészárosmesterség üzletében anélkül is. Itt az ön koporsójánál illik egy kicsit szót ejteni a mészárosipar bajairól. S ön, néhai jó Fábik József, bólinthatna lelkével egy párat fönn a magas égből. Akinek meg újak a dolgok, azok csóválhatják a fejeiket. Igaz-e az Fábik József uram, hogy a legtöbb mészárosmester töke nélkül kezdi az üzletét, vagy legfölebb kis tökével ? Ugye igaz. Igaz-e továbbá néhai Fábik József uram, hogy a kezdő mészáros adóssággal, az úgynevezett börelőleggel nyitja meg üzletét. Ha tímárok és bőrkereskedők nem volnának, talán mészáros se volna a világon, mert öt krajcárt, tíz fillért, egy wekerlét, amit a cigánynak szokott adni az ember, nem élvez nálunk hitel gyanánt a tőkésektől a kezdő iparos. Nincsen tőkéje a kisiparosnak, de nincsen marhája sem. Magyarországon, ahol apró és nagy marhák fölös számban is akadnak, nincsen levágni való nagymarha. A marhák nálunk érvényesülési túltengésben Bécs felé törekszenek. Ott aratnak sikereket és ott vágják le a vágnivalókat. Ennek az országnak csak a sovány marhák jutnak osztályrészül s valóban szomorú dolog, hogy a mészárosiparosnak legnehezebb föladata a vágnivalónak megszerzése. Az állattenyésztés föllendítésével az ördög sem törődik. A parasztnak nincsen pénze marhatenyésztésre, — kap is az hitelt — a nagybirtokos pedig Bécsbe szállítja minden marháját. Ön, Fábik József, sokat panaszkodott életében efelől, kivált amikor rózsanyilás és húsdrágaság idején a jó nép azt hitte, hogy most gazdagszik a mészáros, most szalad a pénzekkel a takarékba, holott a mészáros csakugyan ment, sőt kergették a tönk felé. Ön, néhai Fábik József, iparos volt és noha Búza Barna nagyokat vezércikkezik a kisipar sorsáról, holott az egész ország jajgat, kiabál, lármázik, bömböl, hogy csak az iparost kell segíteni, valójában senki sem tesz az érdekében semmit, se a hatóság, se a város, se a társadalom, se az állam. Az állam nem engedi be a szerb marhát, a város nem tesz semmit a húsdrágaság megszüntetéséért és a közönség kiabál, hogy a mészáros zsarol, hogy a mészáros drágítja a húst s a szegény mészáros ezalatt nem tud megélni s meghal. Ön, Fábik József uram, halóporában most bizonyára azt mondja, hogy amikor „nehéz az élet és mély a sír“, fölösleges elmélkedni ilyen dolgokról. Az ön bölcs gondolkodásának igaza van. Mi csak siránkozni tudunk, meg elmélkedni. Az emberek itt panaszkodnak és meghalnak. Nálunk a legnagyobb karrier, ha valaki udvari tanácsos lesz. De hogy valaha itt tegyen valaki valamit a köz érdekében, hogy egy ötletet, egy tanácsot megvalósítson, arról szó sincsen. Fábik József uram, ön nyugodjék békében. Az ön életének tragédiája ez ország tragédiája: dolgozni, dolgozni, aztán tönkremenni . . . Szürke Pál. EGYES SZÁMÁRA 4 FILLÉR. POLITIKA. Mi lesz őszszel ? Ez a kérdés foglalkoztatja most az úgynevezett politikai köröket. Kialakulást várnak mindenütt s egyre zavarosabb lett minden. Amikor a parlament szétoszlott, olyan hangok hallatszottak, hogy a képviselő urak fölkeresik a választóikat, beszámolnak és fölvilágosítják (nagy szó!) a népet. De egy-két lényegtelen beszámolócskán kívül nem számol be a krónika fölvilágosításról. Kiváltképen a negyvennyolcasok hallgatnak. Nem mernek odaállani a nép elé, mert az számon kérné tőlük az ígéreteket, amelyeket nem tartottak be. De akkor miért ígérték olyannyira a beszámolókat, amikor nem tartanak ? Azért, mert náluk minden ígéret csupán szép szó. S hogy mi lesz őszszel ? Hát szavazni fognak! Azért lettek kormánypárti Már megint szeretik egymást. Bölényesen új választás lesz. A függetlenségi párt fog megmérkőzni a nemzetiségi párttal. Mi nem szeretjük a függetlenségi kurucokat és mégis nekik kívánjuk a győzedelmet. De ők nem. Ők megint szeretik egymást, azaz veszekednek, mert majdnem mindegyik mást akar jelölni, mint maga a negyvennyolcas választópolgárság. Ezalatt pedig egyre erősbödik a nemzetiségi tábor. Pedig volna azon a tájon olyan függetlenségi jelölt, akit még a román választók is akarnának. Salusinszki Imre. De annak az a hibája, hogy eddig becsületes újságíró volt. Nem az Alkotmánynál, hanem a negyvennyolcas hivatalos lapnál. S ezért nem kell. Inkább legyen meg az oláh. Az nem újságíró.Az már ült néhány évet államellenes izgatásért. És megint kevesebb lesz a magyar kerület egygyel. Mert megint szeretik egymást.