Szeged és Vidéke, 1907. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1907-10-01 / 224. szám
1907 X/1 SZEGED ÉS VIDÉKE. vezérőrnagy, Kornhuber Adolf és Pászthy Kálmán ezredesek vezetésével a tisztikar, Rósa Izsó dr. vezetésével az ügyvédi kar, az államhivatalnokok, a törvényhatósági bizottság és a képzőművészeti egyesület tagjai, továbbá a festők és szobrászok társasága, Gerliczy Ferenc báróné. Polgár Lászlóné, özvegy lovag Worsikovszky Károlyné, Polgár Kőben Teréz, özvegy Weber Györgyné, Horváth Lajosné, Rosti Izsó dr.-né, az egyesületek küldöttei, és a törvényhatóság számos tagja. Az ünnepség fél tizenkettőkor a Himnusz eléneklésével kezdődött. A Szegedi Daloskört Erdélyi Sándor vezényelte. Mindenki és a királyi herceggel élén a katonaság is levette a kalapját. A Himnusz eléneklése után Erdélyi Béla, az ünnepi szónok, mondotta el beszédét : Császári és Királyi Fenség! Mély meghatottsággal emelem fel szavamat, mikor megállók e még zászlódíszbe burkolt emlékmű előtt. Csak a sejtelem súgja meg, hogy mit rejt a lepel, de töprengő lelkünk vivődik a kérdéssel, hogy vájjon képesek voltunk-e megközelíteni e mű megalkotásánál ezt a tiszta, nemes eszményiséget, amely Magyarország Nagyasszonyának egész egyéniségéből sugárzott felénk ? Akihez hasonlót az élők között időtlen időkig hiába keresnénk, megtalálta-e annak igazi képmását az Isten áldotta művész az eszményiség világában ? De kétségünk, reméljük, teljesen szertefoszlik a tovalebbenő lepellel, mert ha volna valaha műalkotás, amelyet lángoló szeretet, eszményi lelkesedés, nemes ihlet hozott létre, úgy ez az. Szerényen sarjadzott ki az eszme. A szegedi képzőművészeti egyesület megteremtője, Steiczel Frigyes, volt elnök hozta szóba az eszmét, hogy megdicsőült Erzsébet királynénknak eredeti márvány mellszobrát ajándékozzuk a városi képtárnak. Engem ért a szerencse, hogy ezt a szép tervet elnökünk nevében az 1901. évi február 16-án megtartott választmányi ülésen előterjeszthettem. Viharos tetszésre talált elnökünk indítványa s az általános lelkesedés, a hódolatteljes imádat boldog emlékű Felséges Asszonyunk magas személye iránt oda érlelte azt, hogy most a legnagyobb és legszeretettebb magyar királyné másfélszeres életnagyságú márványszobra előtt állhatunk. A fenséges mű megalkotója Ligeti Miklós hírneves szobrászművész, kinek zsenialitását a misztikus Anonymuson kívül számtalan örökbecsű műalkotás hirdeti, de aki meggyőződésem szerint most alkotta meg legnagyobb mesterművét. A szegedi képzőművészeti egyesület nevében hálás köszönetet mondok ezért az alkotó művésznek, valamint Szeged város egész közönségének és a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak azért a hazafias lelkesedésért, amelylyel törekvésünket felkarolták és áldozatkészen módot nyújtottak egy remekmű megalkotására. Pár pillanat múlva meglátjuk képmással imádott Királynénknak, ki a magyar nemzetnek minden örömét, bánatát átérezte, ki szive melegével fordult mindenkor a magyarsághoz és aki Felséges Urunk trónusánál mindig legigazabb szószólója volt nemzetünknek. Legyen áldott emléke mindörökre ! És most tisztelettel felkérem Szeged város polgármesterét, nagyságos Lázár György urat, hogy imádott nagy királynénk emlékszobrát egyesületünktől a város közönsége nevében átvenni méltóztassék. Előbb azonban azzal a hódolatteljes kéréssel fordulok Császári és Királyi Fenségedhez, hogy Legkegyelmesebb Urunk O Császári és Apostoli Királyi Felsége nevében Erzsébet Királyné Ő Felsége szobrának leleplezéséhez az engedélyt kegyelmesen megadni méltóztassék. Az éljenzés lecsillapultával József királyi herceg a következő beszéddel avatta föl a szobrot. Mély meghatottsággal és fájó szívvel tekintünk föl mindnyájan nagyasszonyunk, Erzsébet királyné népszerű, magasztos alakjára. Egy fohász rebben el mindnyájunk szívéből: Nagy lelked, eszményi ihleted legyen a jövőben is azon törhetlen kapocs, amely e nemzetet annyi sok keserű bánaton keresztül a férjedhez, a mi szeretett urunkhoz és királyunkhoz csatolta, maradj ezentúl is örző angyalunk, Te, aki ez életben csak áldást osztál. Áldás legyen neved, áldás legyen magasztos, fensőséges emléked. Míg széles e hazában egy magyar szív dobog, addig élni fog emléked, mert halhatatlanná teved neved. (Éljenzés.) Ő császári és apostoli királyi felsége nevében elrendelem, hogy hulljon le a lepel. A királyi herceg beszédét lelkesen megéljenezték s erre lehullott a lepel a megkapó szoborműről, amelyre büszke lehet az alkotója. Lázár György dr. polgármester a következő beszéddel vette át a város nevében a szobrot: Császári és királyi Fenség! Akit a magyar nemzet majdnem egy félszázadon át nemcsak királynéjának büszkén tudott, hanem mindig jóakaró édesanyjának is tekintett, akinek fenkölt személyéhez ugyanily időn át mindig a tisztelet, szeretet és hódolat imádattá magasztosult érzelmeivel ragaszkodott; akinek gyászos halála siralomvölgygyé változtatta az egész magyar hazát s a fájdalom éles tőrét döfte minden igaz magyar szivébe a szegénytől a gazdagig, a kunyhótól a palotákig, a magyar nemzet e Nagyasszonyának nemes kőből művészi ihlettel megalkotott dicső alakja immár előttünk áll. A szeretet indította meg s a hála érlelte meg e szobor eszméjét. A szeretet azért, mert ő is mindig szerette nemzetünket, a hála azért, mert a magyar nemzet érdekeit mindig támogatta életének szomorú végéig. Fenséges Urunk ! Amidőn e szobrot ezen érzelmektől áthatottan s hálával eltelve a szegedi képzőművészeti egyesület iránt, mely azt létesítette, hálával eltelve a művész iránt, kinek mesteri keze azt megalkotta s mindazok iránt, kik annak létesítésében közremunkáltak, Felséged, mint felséges Urunk és királyunk képviselőjének magas engedelmével Szeged város birtokába és tulajdonába átveszem s a város közönsége nevében annak örök időkig sértetlen való fenmaradását ígérem. Ígérem azt is, hogy mi szegediek, szemeinket a szobor fenséges körvonalain nyugtatva mindig a hála, tisztelet és szeretet lángbetűivel fogjuk sziveinkbe zárni Erzsébet királyné benső érzéseink által megszentelt nevét s bármit hozzon ránk a jövő, megőrizendjük azt ott. Meg fogjuk tanítani az utánunk következő generációk hosszú sorát arra, hogy ha nemcsak a szobron, hanem a magyar nemzet történetének márványtábláin is arany betűkkel fogják tündökölve látni a mi Nagyasszonyunk nevét, tisztelettel, hódolattal hajoljanak meg mindig annak dicsőséges neve és emléke előtt, kit a nemzet örökké élő géniusza már életében a magyar haza védőszentjei sorába igtatott. Isten áldását kérve koronás királyunkra, Fenségedre és szeretett hazánkra, e szobrot a most élő nemzedék s utódaink köztiszteletének és közszeretetének ezennel átadom. Kedves jelenet következett erre. Fehérruhás leánykák apró kosárkákkal kezükben, körülropogták a szobrot s virágot szórtak a fehér márványra. Majd a herceg elé járultak s az ő lábai elé is hintettek hófehér liliomokat. A Szózattal fejeződött be a méltóságos rendben lefolyt ünnep. A kalapok, csákók lekerültek a fejekről, a lelkesedés föllángolt még egyszer s aztán a főherceg még néhány dicsérő szót mondott a szoborról. — N nagyon szép a szobor, — fordult Ligeti Miklós felé — jó benyomással van az emberre. Örülök, hogy megösmerhettem önt. " Ezalatt letették a koszorúkat. Az első koszorút Návay Lajos, a képviselőház alelnöke tette le ezekkel a szavakkal: — A magyar országgyűlés képviselőházának nevében és megbízásából mély hódolattal teszem le e koszorút, mint jelképét azon örökzöld babéroknak, amelyek felejthetetlen királynénk homlokát a magyar nép emlékében időtlen időkig díszítik. A második koszorút Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter tette le a kormány nevében ezekkel a szavakkal: — A magyar királyi kormány nevében, amelynek hivatása tökéletessé tenni megboldogult királynénk nagy művét, a nemzet és a koronás király egyetértésének zavartalanságát, teszem le ezt a koszorút örökké tartó kegyeletünk jeléül boldogult Erzsébet királynénk szobrának talapzatára. Harmadik volt a főrendiház koszorúja. Gerliczy Ferenc báró tette le ezekkel a szavakkal : — A magyar törvényhozás főrendiháza, kegyelete jeléül teszi le e koszorút fölséges fejedelemasszonyunk szobrára, azon királynénak, aki a magyar nép érdekét mindenkor szivében hordozta. Sorban következtek ezután a többi koszorúk, melyeknek föliratait itt közöljük: Erzsébet királyné emlékének — A magyar országgyűlés képviselőháza. Erzsébet királyné áldott emlékének — A magyar főrendiház Erzsébet királyné emlékének — A magyar kormány. Erzsébet királyné emlékének — Budapest székes főváros közönsége. Királynénknak legmelegebb hódolattal — A szegedi képzőművészeti egyesület. Dicső királynénk emlékének — A Máv. üzletvezetőség tisztikara. Felejthetetlen jó királyasszonyunknak — Szeged sz. kir. város urhölgyei. Megdicsőült Erzsébet királynénk emlékének — A szegedi vörös- és fehérkereszt egyletek. Nemzetünk Nagyasszonyának — A szegedi kisdedóvó és jótékony nőegylet. Erzsébet királynénlínak — A szegedi izr. jótékony nőegylet. Erzsébet királyné dicső emlékének — A szegedi nőipar egyesület. Erzsébet királyné dicső emlékének hálás kegyelete jeléül — A gödöllői magyar kir. uradalom. A fenkölt lelkű királynénak — Hódmezővásárhely thj. város közönsége. Felejthetetlen Nagyasszonyunknak — Bácsbodrog vármegye közönsége. Erzsébet királyné emlékének — Szabadka sz. kir. város közönsége. Nagyasszonyunk emlékének — A magyar építőművészek szövetsége. Erzsébet királyné emlékének — A szegedi Loyd-társulat. Erzsébet királyné emlékének — Délmagyarországi közművelődési egyesület. A legnemesebb királynénak — A szegedi korcsolyázó egyesület. Erzsébet királyné emlékének — A szegedi kereskedelmi testület, mint társulat. Nagyasszonyunknak — A Baross önképzőkör. A koszorúzás ideje alatt a királyi herceg kamarásával kocsiba ölve, a Tiszába hajtatott. Itt kijelentette, hogy nem fogad senkit, elutazásakor a katonai méltóság tiszteltetésétől s Így sem diszszázadra, sem pedig zenekarra nem reflektál, így menekült meg Szeged város a Gotterhalt és pofon ismételt elszenvedésétől. A királyi herceg azután átöltözött és kamarásával a diszebédre hajtatott. A királyi herceg szállása előtt állandóan két 46. gyalogezredbeli katona állott őrt, míg a rendelkezési szolgálatok elvégzésére Mészöly Ödön, Anselm Károly és Planner György századosokat osztották be melléje. József kir. herceg Szegedről két táviratot küldetett el. I. Auguszta főhercegnő Kistapolcsány. Ünnepély nagyon szép és lelkesült volt. Jól vagyok. Viszontlátásra ma este. Szívből ölelődzselt II. Libits Adolf jószágigazgató Budapest. Itt minden igen szép volt. Szeretném, ha este a nyugati pályaudvaron láthatnám. József főherceg. A diszebéd. Délután egy órakor volt a Kass-kávéház Otthon-termében a diszebéd, amelyen a kir. herceg, dacára az ellenes híreszteléseknek, mégis megjelent. Az asztalfőn ült, tőle jobbra, illetőleg balra Apponyi Albert és Zichy Aladár. Ott voltak a lakomán József kir. herceg, Apponyi Albert gróf, Günther Antal dr., Josipovich Géza, Zichy Aladár gróf miniszterek, Bolgár Ferenc államtitkár, Návay Lajos képviselőházi alelnök, Kállay Albert nyugalmazott főispán.