Szeged és Vidéke, 1908. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1908-02-09 / 34. szám

Művészet HSLIllEViQlRil. Balázs Béla szegedi tanárnak új szé­ptudo­­mányi könyve jelent meg ezen a címen. » A fiatalok között úgy látszik divatos do­log lett, hogy amikor már megölték a törté­nelmi materializmus hidráját, most a termé­szettudományos megismerés tételeit tapossák össze — az intim ideológiák terén. Ha gúnyos félmosolylyal idézni halljuk az élet­tani igazságok valamelyikét és hősies kétke­déssel látjuk azoktól elfordulni az ifjú harcost — mindig ürességet érzünk. A kilökött világelv helyébe az életerős, színes, esetleg termelő egyéniség helyettesíti be magát, de a lehiggadt kristályokért csak forrongó tűz­­itallal szolgálhat ott, ahol végső megállapo­­dottságot akarunk. Balázs Béla a holnap esztétájának jelzi magát abban a kis füzetében, amely most jelent meg és gúnyos mosolylyal fordul el a modern fejlődéstani esztétikától, amely pedig még nem is igen vette át a Panteon rézkulcsait a „klasszikus“ elődöktől. Ő ugyan még csak Fechnerből indul ki és mit sem tud Wundtról, Groosról, Burkhardról, Freudról, akik az „alulról való esztétika“ nagygyá­­nevelői a kezdővel szemben, de azért hirdeti, hogy „akusztikával és optikával sohasem jutunk túl a testen“ és hogy „animális“ magamérzésétől nincs átmenet a lelki meg­rendüléshez“. Művésznek megengedett dolog a korszerű tudás mellőzése, de széptudomány­­nyal foglalkozóhoz, aki végtére is általános igazságokat kutat és nem puszta gloszátora a művész alanyiságának, az ilyesmi éppen nem illő. A lélekben való hit szép dolog, csakhogy, a tudományban és a filozófiában kissé öreg már. És azt hinni, hogy szubjek­tív paradoxokkal a művészi rejtély és az egyéni élet kapcsolatai jobban megérthetőek, mint a „lélek“ nagy anelízise és szintézise segélyével — legalább is naivitás. Hiszen ami magát az esztétikai alapelvet illeti, elfo­gadható Balázs Béla gondolkodása. Hogy az élet öntudatát a halál szolgáltatja és hogy a lét erejét a nemlét ájulása emeli ki, oly ál­lítások, amelyek egyszerű analogonjai annak a ténynek, hogy fehér szín fekete környezet­ben fehérebbnek látszik, mint fehérben vagy valamely rokon világos színben. Épen érzé­keink és az ezek működésében megadott emberi mértéklehetőségek korlátoltságát bi­zonyítják. Ugyanez a játék ismétlődik meg a következő mondatokban is: „Élethatáraink érzése: az élet megérzése. Múlandóságunk sejtelme: megsejtése az örökkévalóságnak“. Tényleg csak akkor lehet képzetünk a vég­telenségről, örökkévalóságról, ha ismerjük a véges, a múlandó fogalmát, amelyek adva vannak személyes létünkben is, de vájjon ennek a képzetnek: örökkévalóság, van-e gondolati tartalma ? „A művészet metafizikai ösztön és trans­­cendens jelentőségű“ — mondja másutt Balázs Béla. Van ennek a mondatnak értelme? Metafizikai ösztön nincs, mert az ösztön éppen fizikai valami, illetve helyesen: pszicho­­fizikai. Metafizika például az egyisten­hit, de nem metafizika a szerelem, a szépérzés. Transcendens jelentősségű ? Ha a művészet emberi dolog, aminthogy reméljük, az álla­toknál vagy növényeknél Balázs sem keresi a művészetet, — jelentőséggel is csak az emberre nézve van. Avagy a művészet , Isten és akkor nincs mit vitázni vele. Egy másik mondat: „A művészet az élet ön­tudata“. Föltétlenül aláírjuk, amennyiben az egyes egyén életére vonatkozik, mert például társadalmi vagy népi öntudat már igazán nincs a művészetben. Tényleg a művészi alkotás a legközvetlenebb és legerősebben absztraháló, tehát általánosító funkció az em­berben. De minek visszamenni a nagy frázi­sokra, mikor ezt a tényt minden biológus elismeri. Vagy nincs a művészetnek rokon­sága a vallásban, a filozófiában, egyes tudo­mányokban, amelyeknek emberi törvénysze­rűségei már felismertettek? Balázs Béla azáltal akar a holnap eszte­ színház. * A KÉPZELT BETEG. Moliére egyik leg­keserűbb és legegyénibb vígjátékát újították föl szombat este a szegedi színházban. A Nemzeti Színház is ugyanezt tette mostaná­ban, kevés sikerrel. Moliéret a legmagasabb polcra helyezte a hálás utókor, az emberi szellem legelső képviselői közé. Pedig a do­log úgy áll, hogy Moliére végtelenül szelle­mes komédiaíró, aki nagy ügyességgel tudott gall­esprit önteni a régi nagyok, Plantus és mások serlegébe, aki Cyrano de Bergeractól és egyéb kortársaitól is szívesen­ vett át ér­demes ötleteket, de azért Moliére nem tarto­zik a valódi nagy poéták, az emberi lélek rejtelmeinek csodálatos művészei közé. A drámai cselekvény nála nagyon is burleszk és kiszámított. Minden poéta aranypróbája , a nő alakjai. Moliére női többnyire beszélő gépek, semmi sincs bennük Shakspere bájá­ból és romantikájából. Nagyon is okosak és oktalanok. De azért sok érték Moliéreben és főleg sok francia érték , ötletesség, fanyar­ság, szatíra. Moliére alakjait nem nehéz ját­szani, de nem is hálás dolog. Csupa típus, kevés egyéni és az is a szerző egyénisége. A szerzőé, aki fekete mélabuját alakjaira hagyta. Az előadás igen lelkes és jó volt. Kendi Boriska szép bokrétát kapott. A kiál­lítás kopott. (1.) * Színházi hírek. Egyikét a legjobb nép­­színműveknek, A nagyapát eleveníti föl va­sárnap este a színház. A népszínmű, amely tele van a népdalköltészet remekeivel, olyan régen nem került Szegeden előadásra, hogy valósággal újdonságszámba megy. Szerep­­osztása a következő: Peterdi Mezei Péter, Böjti Baróti, Ágnes Barótiné, Zsuzsi Krémerné Lili, Rafaela Békefiné Margit, Anna Aradiné, Gyula Mezei Andor, Nagy Jancsi Krémer, Esztári Szomori, Jakab Iványi, Utasi Sümegi, Zenetanár Pesti, Joli Juhászné.­­ Hétfőn a Tiszt urak a zárdában, ez a klasszikus régi operett kerül színre a háromharmados bérlőkre való tekintettel, akik szintén gyö­nyörködni kívánnak bűbájos muzsikájában, kedves meséjében. — Bernstein szenzációs drámáját, a Sámsont, már kiosztotta az igaz­gató, a próbák is megkezdődtek belőle. * A színház műsora. Vasárnap délu­tán Üdvöske, este A nagyapó. Hétfőn Tiszt uruk a zárdában. Kedden Gül Baba. Szerdán Az aranyember (ifjúsági előadás 6 órai kezdettel, félhelyárakkal, bérletszünetben). Csütörtökön Mária Magdolna. A rendőrfőnök jó fia. (Bemutató: A Tália­ Társaság vendégjátéka, bérletszünet­ben.) Pénteken A remény (Bemutató: A Tália­ Társa­­ság második vendégjátéka, bérletszünetben). Szomba­ton Boccaccio. Vasárnap délután A piros bugyelláris. Vasárnap este Boccaccio. Hétfőn A cifra nyomorú­ság. Kedden Nebántsvirág. Szerdán A zalameai biró. (Ifjúsági előadás, esti 6 órai kezdettel félhely­­árakkal, bérletszünetben.) Csütörtökön Sámson. (Bemutató.) Pénteken Sámson. Szombaton A varázs­keringő. Vasárnap délután Rip van Winkle. Vasár­nap este A két tacskó. IRODALOM. * ÁBRÁNYI EMIL. Ábrányi Emil, a ma­gyar költészet és újságírás egyik kitűnősége, szombaton ünnepli írói működése negyvene­dik évét. A derék poéta a hazafias költészet terén, főleg az ifjúság körében jelentős sike­reket ért el, mint kritikus és publicista is gazdag tevékenységet fejtett ki, de legjele­sebb volt, mint műfordító. Byron, Hugó Vik­tor, Rostand több remekét fordította le nyel­vünkre igen szépen, költői lendülettel. Mint a­ nemzeti és emberi ideálok hűséges lovagja, Ábrányi Emil mindenki őszinte rokonszen­­vére és tiszteletére méltó jelenség a magyar irodalomban. Egy idő óta meglehetősen visz­­szavonultan él, talán a mai közélet szomorú látványától fordult el mindig a szép és igaz ösvényét kereső tekintete. * Kiss József Jubileuma. A magyar tár­sadalom minden rétegét magában foglaló, széleskörű akció indult meg arra, hogy Kiss József költői jubileumát az irodalom számára megörö­kítsék. A mozgalom élén mint elnö­kök Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc és Koh­­ner Adolf dr. állanak, védő Apponyi Albert, Batthyány Lajos, Andrássy G­yula, Bárfffy Dezső, Csáky Albin, Dessewffy Aurél, Justh Gyula, Kornfeld Zsigmond, Lánczy Leó, Széchényi Béla, Széll Kálmán és Wekerle Sándor. Célja az akciónak egy pompás diszmó kiadása, amely Kiss Józsefről és Kiss József­ről ad közleményeket. A könyv szerkesztését a legkiválóbb magyar írók társasága intézi s a vállalat anyagi részét egy bizottság kezeli, amelynek tagjait egy széleskörű bizottság választja. Az akció vezetői most gyönyörű kiállítású fölhívásban fordulnak a nyilvános­sághoz s kérik Kiss József költészetének minden megbecsülését, hogy járuljon száz koronával a költő jubileumának megünnep­léséhez. S ezért cserébe megkapja a Kiss József-emlékalbumot, amelynek címe ez az egy szó : A könyv. * Folyóiratok. Az Uj Idők e heti számának szövegrészét Herczeg Ferenc, Lyka Károly, Farkas Pál, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Legionen és mások írták. A képek közt van Görgey Arthur leg­újabb arcképe, a meggyilkolt portugál király és trón­­örökös, Pálmay Ilka a „Hercegek iskolájá“-ban, ak­tuális fejlécek stb. Az Új Idők előfizetési ára negyed­évenként 4 korona. Az Idő februári száma Kállai Emil dr. szer­kesztésében megjelent. Babits Mihály, Tömörkény István, Gárdonyi Géza, Juhász Gyula, Kun Jó­zsef, Móra Ferenc, Sz. Szigethy Vilmos, Kisteleki Ede és Sümegi Ödön írásai vannak benne.­­ Húsz fillérért kellemes és hasznos szórakozást szerezhet magának mindenki, aki A Jelen című érdekes és élénken szerkesztett szépirodalmi és társadalmi folyóiratot 20 fillér bélyeg beküldése ellenében meghozatja. Budapest, Rottenbiller­­utca 42. HANGTERSÉNTEK. * Második Bocián-hangverseny. A fiatal cseh hegedűművész érdekes szőke fejét leg­közelebb megint látni fogja a szegedi kö­zönség, amint a barna hegedűjére borul és szinte együtt rezonál a bűvösen zenélő hurok­kal. A mesteri hegedűs sokat nőtt három év óta; művészetén az ifjúság bimbóverő küz­delmei meghagyták nyomukat és amily ör­vendetes, oly kevéssé meglepő a közönség rajongó ünneplése, amelylyel a zseniális fiúból öntudatos művészszé fejlett Kociánt a közönség fogadta. A csodagyermek bámula­tának ideje kezd lejárni és a zeneértő em­berek visszavágyódnak a teljes, öntudatos művészet után, amelynek hivatott tolmácsai sorába az elsők közé Kocián is felküzdötte magát. A közönség az a része, amely csü­törtökön Kociánt nem hallotta és talán az a másik része is, amely oly biztató melegség­gel üdvözölte, f­elismeréssel fog adózni a művésznek, aki rábírta impresszárióját, hogy még egy hangversenyt adjanak Szege­den, még­pedig vakmerően közel időben, február 18-án. Hír szerint még egy fővárosi művész is részt vesz az újabb hangversenyen, amely az ezévi szűkös művészi szezonban kétszeresen érdekli a szegedi közönséget. * A leányegyesület hangversenye. A szegedi leányegyesület szombaton délután Feuer Erzsike elnöklésével gyűlést tartott. A február 15-én rendezendő hangverseny és bál ügyével foglalkoztak. A bál kitűnő sike­rűnek ígérkezik és a hangverseny jegyei még kaphatók Feuer Erzsike elnöknél. SZEGED ÉS VIDÉKE. 190­­­/9 tikusa lenni, hogy visszatér a tegnaphoz és Schopenhauer fegyvereivel verekszik Fechner ellen. Ma már m­ások vannak elül a küzdelem raj vonalaiban. És főkép mások a fegyverek. Rapszodikus, mozaikszerű megfigyelések le­hetnek értékes adalékok, de nem adnak törvényszerűséget. Balázs Béla is csak néhány értékes, szellemes adalékhoz jut el, néhány finoman intuitív művészi transz-megfigyelés­hez. De ezek fejében elveti a tudományosság minden kritériumát és szubjektivitásával akarja fedni a realitásokban beállott nagy hiányt. Ez pedig nehéz vállalkozás. A füzet különben nagy olvasottságáról tesz tanúságot. Persze Balázsnak is eredendő hibája az, ami a legtöbb magyar tudósé; nem tud magyarul. Néhol annyira magyarta­lan a nyelve, hogy igazán kérdezni kell: mikor tanulnak már meg az egyetemen ma­gyarul az emberek ? p. •.

Next