Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1908-03-17 / 65. szám

A manipuláns őrmester. (Saját tudósítónktól.) Azok után a köz­lemények után, amelyeket a Szegedi Napló martinikus gyűjtéséről közzétettünk, elkövetke­zett derék és tiszteletreméltó laptársunk vasárnapi számában — a beismerés. Engel Lajos, az újság érdemes kiadója, rendelke­zésre bocsátotta mindazokat az okmányokat, amelyek megerősítik állításainkat. Hálásan és teljes szívből köszönjük ezeket az adato­kat, amelyekkel Engel Lajos a saját újságá­nak olvasóközönségét is tájékoztatni igyeke­zett, hogy a martinikus szerencsétlenek szá­mára gyűjtött összeget miként tartotta sokáig vissza és miként hazudott egyre a Szegedi Napló hasábjain. Mélyen sajnáljuk, hogy közléseink Engel Lajost beismerésre késztették, s hogy ennek folytán a szegedi kir. ügyészség is beleavat­kozott a ravasz kis ügybe. Mélyen sajnáljuk, mert szivünk részvéttel gondol mindenkor azokra a szerencsétlenekre, akiknek bűneikért vezekelniük és bűnhődniük kell. Sajnos, Engel Lajosnak komolyan kell bűnhődnie majd szomorú cselekményéért, amelyért a társadalom megvetése is kijár neki. De az istennél a megbocsátás! . . . Nagy Sándor szegedi lakos, mint a szegedi kir. ügyészség közölte, 3923/1908. számú beadványában följelentést tett Engel Lajos ellen­i sikkasztás bűntettéért. Be­adványában a Szeged és Vidéke cikkében foglalt adatok alapján följelentette Engel Lajost. A kir. ügyész elrendelte a vizsgá­latot s áttette az iratokat a szegedi rendőr­séghez, ahol a főkapitány kedden intézkedik az eljárás iránt. Ezzel tehát rendben volnánk : a vizsgáló­bírói tisztet elvégeztük mi,­­ most már az ügyészség, a rendőrség, és a törvényszék következik, hogy Mecsér József nevét ne vonjuk bele a játékba, illetőleg a mondatba. Mert Engel Lajos beismerésben Ama s noha az őszinteség a legszebb erény, Engel Lajos drágán fogja megfizetni őszinteségét, amelylyel közzétette azokat a bizonyítékokat, amelyek megvilágítják, hogy miként manipulált ő­z a közönség és a martinikus szerencsétlenek pénzével. Ugyde Engel Lajos elkövetkezett­­nek látta az időt arra, hogy a polgári be­csületesség és tisztesség útjára lépjen s meg is kezdte azzal, hogy — bevallotta sikkasztását. Igazán nem tudjuk érteni, hogy Engel Lajosnak mi célja volt ezzel az őszinte val­lomással. Mi azt mondtuk, hogy a Szegedi Napló augusztus 3-iki számában megírta, hogy a martinikus gyűjtést elküldték. Fogja magát Engel Lajos és elkezd kiabálni: „nem igaz, nem igaz, ne higgyék, hazugság, rága­lom, galádság, rendőr, népség, katonaság — én nem küldtem el augusztus 2-ikán a pénzt, az én lapom szemtelenül hazudott, az én lapom egy piszkos újság, amelyik megírja a kiadójáról, hogy befizetett egy gyűjtést, holott nekem, kiadónak ez eszem ágában sem volt, holott én azt a pénzt nem akartam elküldeni.“ Szomorú lepiszkolása ez a Szegedi Napló­nak, fáj olvasnunk, de hát akármeny­­nyire is védjük a sajtó igazmondását, nem állhatunk a Szegedi Napló kiadója elé könyörögni, hogy ne hazudtolja meg a lap­ját. Csak hazudtolja, nem parancsol neki ebben senki. Mert a Szegedi Napló csakugyan hazu­dott augusztus 3-ikán és 6-ikán. A pénzt nem küldötték el. Engel Lajos azt mondja, hogy azért, mert a kisérő levelet nem fordí­totta le Schindler József tanár. Hát ez ha­zugság: Schindler József, a kötelességtudás minta­embere egy tizenhatsoros levelet, le­fordított öt perc alatt. És várjon, ha nem fordította le. Szegeden négy hónapig kell várni egy emberre, aki egy tizenhatsoros levelet lefordít? Azt is mondja Engel, hogy ő nem tudott arról, hogy a Szegedi Napló megírta, hogy a pénzt elküldték. Nos hát, a Szegedi Napló augusztus 6-ikán másodszor is megírta, hogy elküldték a pénzt, nos hát, a levélen, amelyet Schindler lefordított, de Engel elsikkasztott, ott van Engel Lajos aláírása is a Napló közlése szerint, nos hát az a levél arról beszél, hogy a pénzt postára tettük, nos hát, a Szegedi Napló akkor azt írta, hogy „a pénzt elküldöttük és Schindler József tanár a levelet francia nyelvre átül­tette.“ Mindez múlt idő, lelkünk Engel be­fejezett cselekvésekről szól, tisztelt úr, mindez a Szegedi Napló adata, vagyis annak a bizonyítéka, hogy Engel Lajos­­ nem küldte el a pénzt, de ezt a szerkesztőség tudta nél­kül tette, ellenben megiratta, hogy elküldötte,­­ hogy a közönséget félrevezethesse. Azt mondja továbbá Engel, hogy taka­rékpénztárban helyezte el a pénzt. Nos, ott elhelyezett 1522 korona 98 fillért, ami a ka­matokkal együtt 1543 korona 08 fillérre emel­kedett. Az egész összeget sohase helyezték el takarékpénztárban, mert július 9-én, utolsó betétjének napján a gyűjtés eredménye 1820 korona volt, a betét pedig 1522 korona 98 fillér. Engel azt mondja, sokan tartoztak a gyűjtött összeggel. Rágalom. Mondja meg, kik azok? De 1902 november 3-án kivette a pénzt, mert mint mondja, „annak elküldése lehet­séges volt.“ Hát akkor miért nem küldte el a pénzt mindjárt? Talán nem tudta, hová kell küldeni. Hiszen megírták a levelet a gyarmatügyi miniszterhez és Engel később Gerbaudnak, az a konzulátusnak, az a külügy­miniszternek, az a gyarmatügyi miniszternek juttatta a pénzt. Nem lett volna mindjárt egyszerűbb úgy küldeni a pénzt, ahogy akar­ták. De nem, november 3-án „a pénz elkül­dése lehetséges volt“ s ő befizette a pénz kisebb részét — amikor január 16-án már azt itt nyomozták 1903 február 28-án. Engel azt mondja, hogy egyszerre fizette be a pénzt, de külön kapott nyugtát s a francia főkonzul mégis kétszer küldött köszönetet: 1903 március 24-én és 1904 március 5-én. Miért, mert Engel az első kisebb összeget befizette 1903 február 28-án és amikor a na­gyobb összeget 1903 október 20-án letétbe helyezte,­­ azt bizonyára nem akarták el­fogadni a konzulátusnál, mert akkor már régen nem gyűjtöttek a martinikiiak számára, így van aztán, hogy míg az 1903 február 28-án befizetett összeget már 1903 március 24-én megköszönték, az 1903 október 20-­án letett összeget csak 1904 március 5-én kö­szönték meg, mert előbb­­ ki kellett járni az elfogadását, ami csak 1904 február 11-én történt meg, amit igazol ez a hozzánk inté­zett levél. Igen tisztelt kortárs úr, martinikus gyűjtés tárgyában eljár a konzulátusnál, ahol azon fölvilágositást nyertem, hogy a Szegedi Napló gyűjtéése cím alatt 1903 március 12-én K 8'''’8.72, 1904 február 11-én 1159,76 lett befizetve. Az 1903 január 16-áról kelt hv­vél tényleg Gerbaud úr részéről íratott, de annak aláírása Gerbaud Emil. Ez a levél annyiban érdekes, mert az Engel Lajos által közölt adatok szerint a gyűjtés összege 1865 korona 88 fillér volt, 1902 november 3-ig kapott 24 korona 20 fil­lér kamatot, vagyis nála volt 1890 korona 08 fillér. Engel Lajos pedig a nála volt 1890 korona 08 fillérből befizetett 772,73 + 1108 koronát, vagyis összesen 1880 korona 73 fillért s igy a gyűjtött ösz­­szegből 9 korona 35 fillér még mindig Engel Lajosnál van, de nála van a soha takarékba nem tett 347 korona összeg, vala­mint az egész összegnek 1902 november 3-tól a befizetésig való kamatai is. Ej, ej, Engel úr, kinek a kilenc koronája az, s kié az a kamat ? Engel Lajos azt mondja, hogy ő a pén­zen koronajáradékot vett, hogy az gyümöl­csözzön. Kinek ? A martinikiseknek ? Azok­nak szegényeknek gyorsan kellett a segély s ő gyümölcsöztette a pénzt. De kinek ? Saját magának, mert hiszen a gyűjtött összeget használta tovább mint egy eszten­deig s végül megtartott belőle 1 9 korona 35 fillért talán emlékül, talán fáradságának jutalmául. Engel Lajos azt mondotta volt szombati nyilatkozatában, hogy mindaddig, mig a pénz a francia gyarmatügyi miniszter kezeihez el nem jutott, az gyümölcsözőleg kezeltetett. Ezzel szemben tény, hogy 347 koronát soha takarékba nem tett, hogy nemcsak hogy nem fizetett a teljes összeg után kamatot, hanem a gyűjtésből se fizetett be egy kis összeget, hogy 1902 november 3-án kezeihez kapott 1543 korona 08 fillért s ezt a nála volt 347 koronával együtt 1903 február 28-ig saját pénzeként kezelte. Miért nem küldte el no­vember 3-án a pénzt, miért osztotta ketté, miért manipulált október 20-ig a nagyobb összeggel és miért fizetett Gerbaudnál csak 765 koronát február 28-án, mikor szerinte 1902 november 3-án „a pénz elküldése lehet­séges volt.“ Engel Lajos, a derék zupás, manipuláns őrmester volt. Az őrmesterek tisztessége és becsülete hiányzik belőle, de manipulálni szeret — a más pénzével. Megh­atja, hogy elküldött pénzeket és — koronajáradékot vesz rajta, — ha igaz, így áll ez a kis ügy, amelyben a szegedi királyi ügyészség elrendelte a vizsgálatot Engel Lajos ellen. Hogy pedig a beismerésé­ben Balassa Ármin dr. főszerkesztő és Ba­lassa József felelős szerkesztő ellen való durva kifakadásai és támadásai miatt, éppúgy mint előbbi nyilatkozataiért, nevezettek a sajtópert megindítják, az természetes. Hogy pedig Engel Lajos tovább is káromkodni fog és tombol, az az ő legegyénibb joga. SZEGED ÉS VIDÉKE. ]908 AI/17 AMERIKAI BIOSKOP Mozgófénykép Színház Kossuth Lajos-sugárút (tílzoltólaktanya mellett), alm­ileg szerdán ás gasdinai­­uj mű­sor. Mű­sor március 15., 16. és 17-ére: Elveszett Inggomb. Komikus. A bű­űhödés. Dráma. Hogy készül a világlap. Látványosság. Texas Tez. Életkép. Táncok. (Színes kép.) Látványos. Szicíliai halászat. Eredeti fölvétel. Tengeri csataköz. Dráma. Feleségem feje. Komikus. Előadások tartatnak este 6 és 8 órakor. Vá­sár és ünnepnapokon d. u. 3-tól éjjel 11-ig. Helyárak: I. hely 60 fill., II. hely 40 fill., III. hely 30 fill., 10 éven aluli gyermekeknek 20 fillér. Deák-jegy a II. helyre 30 fillér.

Next