Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1908-03-17 / 65. szám
A manipuláns őrmester. (Saját tudósítónktól.) Azok után a közlemények után, amelyeket a Szegedi Napló martinikus gyűjtéséről közzétettünk, elkövetkezett derék és tiszteletreméltó laptársunk vasárnapi számában — a beismerés. Engel Lajos, az újság érdemes kiadója, rendelkezésre bocsátotta mindazokat az okmányokat, amelyek megerősítik állításainkat. Hálásan és teljes szívből köszönjük ezeket az adatokat, amelyekkel Engel Lajos a saját újságának olvasóközönségét is tájékoztatni igyekezett, hogy a martinikus szerencsétlenek számára gyűjtött összeget miként tartotta sokáig vissza és miként hazudott egyre a Szegedi Napló hasábjain. Mélyen sajnáljuk, hogy közléseink Engel Lajost beismerésre késztették, s hogy ennek folytán a szegedi kir. ügyészség is beleavatkozott a ravasz kis ügybe. Mélyen sajnáljuk, mert szivünk részvéttel gondol mindenkor azokra a szerencsétlenekre, akiknek bűneikért vezekelniük és bűnhődniük kell. Sajnos, Engel Lajosnak komolyan kell bűnhődnie majd szomorú cselekményéért, amelyért a társadalom megvetése is kijár neki. De az istennél a megbocsátás! . . . Nagy Sándor szegedi lakos, mint a szegedi kir. ügyészség közölte, 3923/1908. számú beadványában följelentést tett Engel Lajos elleni sikkasztás bűntettéért. Beadványában a Szeged és Vidéke cikkében foglalt adatok alapján följelentette Engel Lajost. A kir. ügyész elrendelte a vizsgálatot s áttette az iratokat a szegedi rendőrséghez, ahol a főkapitány kedden intézkedik az eljárás iránt. Ezzel tehát rendben volnánk : a vizsgálóbírói tisztet elvégeztük mi, most már az ügyészség, a rendőrség, és a törvényszék következik, hogy Mecsér József nevét ne vonjuk bele a játékba, illetőleg a mondatba. Mert Engel Lajos beismerésben Ama s noha az őszinteség a legszebb erény, Engel Lajos drágán fogja megfizetni őszinteségét, amelylyel közzétette azokat a bizonyítékokat, amelyek megvilágítják, hogy miként manipulált őz a közönség és a martinikus szerencsétlenek pénzével. Ugyde Engel Lajos elkövetkezettnek látta az időt arra, hogy a polgári becsületesség és tisztesség útjára lépjen s meg is kezdte azzal, hogy — bevallotta sikkasztását. Igazán nem tudjuk érteni, hogy Engel Lajosnak mi célja volt ezzel az őszinte vallomással. Mi azt mondtuk, hogy a Szegedi Napló augusztus 3-iki számában megírta, hogy a martinikus gyűjtést elküldték. Fogja magát Engel Lajos és elkezd kiabálni: „nem igaz, nem igaz, ne higgyék, hazugság, rágalom, galádság, rendőr, népség, katonaság — én nem küldtem el augusztus 2-ikán a pénzt, az én lapom szemtelenül hazudott, az én lapom egy piszkos újság, amelyik megírja a kiadójáról, hogy befizetett egy gyűjtést, holott nekem, kiadónak ez eszem ágában sem volt, holott én azt a pénzt nem akartam elküldeni.“ Szomorú lepiszkolása ez a Szegedi Naplónak, fáj olvasnunk, de hát akármenynyire is védjük a sajtó igazmondását, nem állhatunk a Szegedi Napló kiadója elé könyörögni, hogy ne hazudtolja meg a lapját. Csak hazudtolja, nem parancsol neki ebben senki. Mert a Szegedi Napló csakugyan hazudott augusztus 3-ikán és 6-ikán. A pénzt nem küldötték el. Engel Lajos azt mondja, hogy azért, mert a kisérő levelet nem fordította le Schindler József tanár. Hát ez hazugság: Schindler József, a kötelességtudás mintaembere egy tizenhatsoros levelet, lefordított öt perc alatt. És várjon, ha nem fordította le. Szegeden négy hónapig kell várni egy emberre, aki egy tizenhatsoros levelet lefordít? Azt is mondja Engel, hogy ő nem tudott arról, hogy a Szegedi Napló megírta, hogy a pénzt elküldték. Nos hát, a Szegedi Napló augusztus 6-ikán másodszor is megírta, hogy elküldték a pénzt, nos hát, a levélen, amelyet Schindler lefordított, de Engel elsikkasztott, ott van Engel Lajos aláírása is a Napló közlése szerint, nos hát az a levél arról beszél, hogy a pénzt postára tettük, nos hát, a Szegedi Napló akkor azt írta, hogy „a pénzt elküldöttük és Schindler József tanár a levelet francia nyelvre átültette.“ Mindez múlt idő, lelkünk Engel befejezett cselekvésekről szól, tisztelt úr, mindez a Szegedi Napló adata, vagyis annak a bizonyítéka, hogy Engel Lajos nem küldte el a pénzt, de ezt a szerkesztőség tudta nélkül tette, ellenben megiratta, hogy elküldötte, hogy a közönséget félrevezethesse. Azt mondja továbbá Engel, hogy takarékpénztárban helyezte el a pénzt. Nos, ott elhelyezett 1522 korona 98 fillért, ami a kamatokkal együtt 1543 korona 08 fillérre emelkedett. Az egész összeget sohase helyezték el takarékpénztárban, mert július 9-én, utolsó betétjének napján a gyűjtés eredménye 1820 korona volt, a betét pedig 1522 korona 98 fillér. Engel azt mondja, sokan tartoztak a gyűjtött összeggel. Rágalom. Mondja meg, kik azok? De 1902 november 3-án kivette a pénzt, mert mint mondja, „annak elküldése lehetséges volt.“ Hát akkor miért nem küldte el a pénzt mindjárt? Talán nem tudta, hová kell küldeni. Hiszen megírták a levelet a gyarmatügyi miniszterhez és Engel később Gerbaudnak, az a konzulátusnak, az a külügyminiszternek, az a gyarmatügyi miniszternek juttatta a pénzt. Nem lett volna mindjárt egyszerűbb úgy küldeni a pénzt, ahogy akarták. De nem, november 3-án „a pénz elküldése lehetséges volt“ s ő befizette a pénz kisebb részét — amikor január 16-án már azt itt nyomozták 1903 február 28-án. Engel azt mondja, hogy egyszerre fizette be a pénzt, de külön kapott nyugtát s a francia főkonzul mégis kétszer küldött köszönetet: 1903 március 24-én és 1904 március 5-én. Miért, mert Engel az első kisebb összeget befizette 1903 február 28-án és amikor a nagyobb összeget 1903 október 20-án letétbe helyezte, azt bizonyára nem akarták elfogadni a konzulátusnál, mert akkor már régen nem gyűjtöttek a martinikiiak számára, így van aztán, hogy míg az 1903 február 28-án befizetett összeget már 1903 március 24-én megköszönték, az 1903 október 20-án letett összeget csak 1904 március 5-én köszönték meg, mert előbb ki kellett járni az elfogadását, ami csak 1904 február 11-én történt meg, amit igazol ez a hozzánk intézett levél. Igen tisztelt kortárs úr, martinikus gyűjtés tárgyában eljár a konzulátusnál, ahol azon fölvilágositást nyertem, hogy a Szegedi Napló gyűjtéése cím alatt 1903 március 12-én K 8'''’8.72, 1904 február 11-én 1159,76 lett befizetve. Az 1903 január 16-áról kelt hvvél tényleg Gerbaud úr részéről íratott, de annak aláírása Gerbaud Emil. Ez a levél annyiban érdekes, mert az Engel Lajos által közölt adatok szerint a gyűjtés összege 1865 korona 88 fillér volt, 1902 november 3-ig kapott 24 korona 20 fillér kamatot, vagyis nála volt 1890 korona 08 fillér. Engel Lajos pedig a nála volt 1890 korona 08 fillérből befizetett 772,73 + 1108 koronát, vagyis összesen 1880 korona 73 fillért s igy a gyűjtött öszszegből 9 korona 35 fillér még mindig Engel Lajosnál van, de nála van a soha takarékba nem tett 347 korona összeg, valamint az egész összegnek 1902 november 3-tól a befizetésig való kamatai is. Ej, ej, Engel úr, kinek a kilenc koronája az, s kié az a kamat ? Engel Lajos azt mondja, hogy ő a pénzen koronajáradékot vett, hogy az gyümölcsözzön. Kinek ? A martinikiseknek ? Azoknak szegényeknek gyorsan kellett a segély s ő gyümölcsöztette a pénzt. De kinek ? Saját magának, mert hiszen a gyűjtött összeget használta tovább mint egy esztendeig s végül megtartott belőle 1 9 korona 35 fillért talán emlékül, talán fáradságának jutalmául. Engel Lajos azt mondotta volt szombati nyilatkozatában, hogy mindaddig, mig a pénz a francia gyarmatügyi miniszter kezeihez el nem jutott, az gyümölcsözőleg kezeltetett. Ezzel szemben tény, hogy 347 koronát soha takarékba nem tett, hogy nemcsak hogy nem fizetett a teljes összeg után kamatot, hanem a gyűjtésből se fizetett be egy kis összeget, hogy 1902 november 3-án kezeihez kapott 1543 korona 08 fillért s ezt a nála volt 347 koronával együtt 1903 február 28-ig saját pénzeként kezelte. Miért nem küldte el november 3-án a pénzt, miért osztotta ketté, miért manipulált október 20-ig a nagyobb összeggel és miért fizetett Gerbaudnál csak 765 koronát február 28-án, mikor szerinte 1902 november 3-án „a pénz elküldése lehetséges volt.“ Engel Lajos, a derék zupás, manipuláns őrmester volt. Az őrmesterek tisztessége és becsülete hiányzik belőle, de manipulálni szeret — a más pénzével. Meghatja, hogy elküldött pénzeket és — koronajáradékot vesz rajta, — ha igaz, így áll ez a kis ügy, amelyben a szegedi királyi ügyészség elrendelte a vizsgálatot Engel Lajos ellen. Hogy pedig a beismerésében Balassa Ármin dr. főszerkesztő és Balassa József felelős szerkesztő ellen való durva kifakadásai és támadásai miatt, éppúgy mint előbbi nyilatkozataiért, nevezettek a sajtópert megindítják, az természetes. Hogy pedig Engel Lajos tovább is káromkodni fog és tombol, az az ő legegyénibb joga. SZEGED ÉS VIDÉKE. ]908 AI/17 AMERIKAI BIOSKOP Mozgófénykép Színház Kossuth Lajos-sugárút (tílzoltólaktanya mellett), almileg szerdán ás gasdinaiuj műsor. Műsor március 15., 16. és 17-ére: Elveszett Inggomb. Komikus. A bűűhödés. Dráma. Hogy készül a világlap. Látványosság. Texas Tez. Életkép. Táncok. (Színes kép.) Látványos. Szicíliai halászat. Eredeti fölvétel. Tengeri csataköz. Dráma. Feleségem feje. Komikus. Előadások tartatnak este 6 és 8 órakor. Vásár és ünnepnapokon d. u. 3-tól éjjel 11-ig. Helyárak: I. hely 60 fill., II. hely 40 fill., III. hely 30 fill., 10 éven aluli gyermekeknek 20 fillér. Deák-jegy a II. helyre 30 fillér.