Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1908-03-22 / 70. szám
a közgyűléshez fölebbezett. A tanács a két felebbezés elutasítását javasolja. A közgyűlésnek egyelőre nincsen egyéb ügye. Kedden újból előkészítő ülést tart a tanács. Könyveket vesz a város. — Pillich Kálmán indítványa. — (Saját tudósitónktól.) Schmidt Sándor budapesti műegyetemi tanár, aki Szegedről származott el, nemrégiben meghalt. A hagyatékában nagyértékü könyvtár is maradt, amely a tudós egyetemi tanár évtizedes gyűjtésének az eredménye. Most Pillich Kálmán törvényhatósági bizottsági tag indítványt adott be Lázár György dr. polgármesterhez, hogy a város vegye meg nagy fiának e becses könyvgyűjteményét. Az érdekes indítványt itt közöljük: Nagyságos Polgármester úr! Szeged szabad kir. város tanácsa és törvényhatósága meg szokott ragadni minden jó alkalmat arra nézve, hogy népnevelési ügyünk fejlesztését és a tanuló ifjúság több irányú és magasabb kiképeztetését előmozdíthassa. Városunk hatósága évtizedek óta dicséretes buzgalommal megragadja mindazon alkalmat, mellyel mint jó és alkalmas eszközzel a III. tudomány-egyetemet városunk részére megszerezhesse. Már ezelőtt 25 évvel boldog emlékezetű Tisza Lajos volt kir. biztos előrelátó gondos kezdeményezése alapján Magyarország provinciális városaiban páratlannak elismert Somogyi-könytárt létesítette, annak díszes palotát építtetett s időközönkint a könyvtár fejlesztéséhez nemcsak anyagilag járul hozzá, hanem a kormányhatóságnál és az országos könyvtárak elnökségénél megtesz minden lépést, hogy állami hozzájárulással ezen büszkeségünket képező városi könyvtárt növelje és értékét emelje. Ismerve hatóságunk és törvényhatóságunk ezen magasztos intencióit, most midőn tudomásomra jutott, hogy egy nagyértékű szakkönyvtár meg volna szerezhető mérsékelt anyagi hozzájárulással, kötelességemnek tartom arra törvényhatóságunk figyelmét fölhívni. Szeged városának volt egy fia, aki egész életét a tudományosságnak szentelte, szerényen, minden hirlelés nélkül hivatásának szentelte életét. Tudományosságával, szakképzettségével a díszes egyetemi tanári állást el is nyerte, — sajnos — a korai halál véget vetett további tudományos buvárlatainak és a tudomány előmozdítására és fejlesztésére irányult munkásságának. Szeged ezen elhalt tudományos fia Schmiedt Sándor egyetemi tanár volt, ki a tudomány egyik ágával speciálisan foglalkozott s e téren oly értékes tanári könyvtárt szerzett be magának, ami tudományos szakmájában úgyszólván páratlan. Ma ezen nagyértékű magánkönyvtár megszerezhető volna, mert a boldog emlékezetű Schmiedt Sándor utolsó betegeskedésében maga is óhajtotta, hogy családja mérsékelt érték-megtérítés mellett Szeged város Somogyi-könyvtára részére engedje át. Tudomásomra jutott az is, hogy az országos könyvtárak vezetősége legkedvesebb feladatának tartaná, ha ezen speciális nagyértékű könyvtár a Szeged városi Somogyikönyvtár kiegészítő részét képezhetné. Ha figyelembe vesszük, hogy előbb-utóbb a harmadik egyetem fölállításánál Szeged város jogos törekvései nem lesznek mellőzhetők s amint hiszem , meg vagyok győződve, hogy valóban Szeged város meg is fogja kapni az egyetemet, az esetben ezen általam jelzett speciális könyvtár megszerzésével városunk és törvényhatóságunk olyan közkincset fog a tudományos búvárlat terén való működéshez megszerezni, amelynek értékét előre meghatározni nem is lehet. Ezen meggyőződésemből kifolyólag tisztelettel kérem a nagyságos polgármester urat , méltóztassék azon indítványomat, hogy a Schmidt Sándor egyetemi tanár hagyatékához tartozó tudományos szakkönyvtár megvételét a nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium támogatásával és anyagi hozzájárulásával határozza el és annak sürgős keresztülvitelével a város tanácsát bízza meg, kérem a törvényhatóság elé terjeszteni, azt sürgősnek kimondani s nyombani érdemleges tárgyalás után kérem indítványomat elfogadni. Tisztelettel Pillich Kálmán, törvényhatósági bizottsági tag. Annak, akit megszűr a szálas tövise, fájdalmára vagyon. Aki az illatát az imént szagolta, azt is megvérezi, aki az ajkához ép az imént vette, azt is megcsikarja. Szeredai: Édes csikarás ez, nem fáj az a testnek. Hiszen megvértezte, páncélt adott rája édes mosolyával, bájos szép arcával a világszép rózsa. Meg is oltalmaz az. Időnek múltával, időknek teltével ép marad a rózsa, minta nyílásakor, a rügypattanáskor. Ha valamely présben , imádságos könyvben, kapcsos bibliában, virági énekben haloványult levele, mégis csak jó nézni, rája emlékezni, ajkát megcsókolni . . . Anikó: Rózsavirág ajkát, sárga poros bibét ? Rózsás leányarcot, lányom rózsás arcát . . . Anikó: A kedd leányáét? Szeredai: Még nem az enyém ő, de hiszem, hogy az lesz. Olvasok szeméből, bizodalmat mond az. Abban van a hitem, az a reménységem. Ő a szerelemnek szerelmes világa, keserves fejemnek angyalos gyámola, aki nem hagy jutni szomorú bánatra, aki nem hagy engem borús árvaságra. Ő az ékességem, övé az én éltem. Tulajdona vagyok, szabad ő én velem. Rabja vagyok neki, ha gyötri is lelkem. De nem tudok lenni, de nem tudok ''álni az ő szerelmétől, aminthogy a test sem él lélek nélkül. Anikó: Poéta, poéta, éj de ábrándozik ... ! Szeredai: Megsegít az Isten, hogyha ő pártfogol, ha tán még nem gyűlöl, ha talán szeretne . . . Anikó: Tán már imádkozik lánya szöghajához. Nem hiszi az Istent! Szeredai: Hiszem a hatalmát. Anikó: Hisz maga poéta, hogy is mondhat ilyet! Maga istentelen . . . Szeredai: Mert máskép szeretem, mivel igazabban, istentelen lennék? Nála van a szívem, nála bolyg a lelkem feketén sötétlő holdatlan éjeken. Anikó: Akkor imádkozik? Ugyan, tud is maga. Szeredai: Tud is imádkozni a maga rózsája? Szeredai: De bizony hogy tud az. Én az imént láttam itt ezen a helyen. Anikó: Gyomi Balog Klári, aztán a rózsája? Szeredai: Klára húgom? Dehogy. Gondom sincs rája. Anikó: Itten imádkozott? Loránfi Zsuzsika, avagy Ilka húga ? Szeredai: Egyik sem, egyik sem. Más akit szeretek, akit én kedvelek, jobban mint magamat, tulajdon lelkemet. Rubintos virágom, gyöngyöm, rózsaszálam, hogy is lenne olyan. Más jobb is náluk. Karcsú a termete, gesztenye a haja, piros a kis ajka, tiszta szűz a szive patyolat a lelke, amiként a teste . . . Anikó: Szegény Szeredai! Poéta, tudom már, hogy maga kit szeret. A királyjegyesét, szép Bosnyák Erzsikét. Ugye eltaláltam? Szeredai: Dehogy is találta, rosszul is gondolta. Más vidékről való az én rózsaszálam. Biharnak földjéről. Váradnak tájáról. Ketten jöttek onnan, Miklós úrral tavaly. Ottan láttam meg őt, gyöngyöm, liliomom! Anikó: Szomszéd Balog Jutkát? Szeredai: Nem azt, a másik lányt. Ej, Anikó, tudja, emlékezzék rája, arra a más lányra, hajló virágszálra, tiszta szűz lélekre, akit én szeretek, akit én imádok, aki tán meghalgat. Anikó: Ah, jön szoror Lea! . . . (Az apáca ezalatt odamegy a csöngetyűhöz és meghúzza. Megcsendül a hangja ekkor már Anikó odább húzódik. Búcsúznak az ifjak és leányok. Szeredai szótlan, Anikó is hallgat. Mindenki elmegy már, amikor Szeredai meghajol és indul. A kapuból visszanéz és aztán eltűnik. A leány lehajol a földre, fölveszi a kapcsos verses könyvet, aztán hosszan megcsókolja a benne rejlő elszáradt rózsát. A csengetyű újra szól. A leányok gyónni mennek. Anikó is meggyón. . . .) SZEGED ÉS VIDÉKE. 1908 III/22 Az arató katonák. * A földmives katonák nyári szabadsága ügyében szombaton érkezett mag a rendelet a szegedi ezredparancsnoksághoz. * (Saját tudósítónktól.) A közös hadsereg rendeleti közlönyének e hónap 18-iki mellékletében tudvalevőleg az aratás idejére való szabadságolásokról legfelsőbb rendelkezések láttak napvilágot. Ezek szerint a király elrendelte, hogy az összes hadtestparancsnokságok a nyári fegyvergyakorlatozási programba próbaképpen mintegy három heti fegyvernyugvást vegyenek föl, amely idő alatt a legénységnek az aratási munkákra szabadságot adnának. A hadügyminisztérium kiegészítésül elvi és részletekre vonatkozó rendeleteket közölt a kerületi parancsnokságokkal. A rendeletek a szegedi 46. gyalogezredhez is megérkeztek és a következő alapelveket tartalmazzák : Ami az időpontot illeti, a szabadságolások a fő aratási idényben történjenek. Már a kiképzésre való tekintettel sem engedélyezhető oly szabadságidő, amely egész nyárra, még kevésbbé, amely a tavaszi fűkaszálás idejétől az őszi burgonyaszedésig terjedne. A főaratási idény idejét az egyes hadtestparancsnokságok a speciális helyi viszonyoknak megfelelően állapítják meg, amennyiben például Délmagyarországban máskor van aratás, mint Galiciában vagy északi Csehországban. Az egyes hadtestparancsnokságok az egész alájuk tartozó körletre nézve ugyanazon időtartamot állapítják meg általánosságban és csak ott, ahol még az egyes körletek területén belül is számbajövő helyi különbségek mutatkoznak, állapíthat meg a parancsnokság csapattestenként eltérő időtartamot. Ami a szabadságolások arányát , a szabadságolhatók számát illeti, e tekintetben a hátrányos létszámviszonyok, másrészt a lovasított és műszaki csapatok speciális viszonyai bizonyos korlátozást tesznek szükségessé. A lovasított csapatoknál a lovak ápolásának és gondozásának szükségessége, a technikai csapatoknál a különös mértékben nehéz kiképzési körülmények kell, hogy érintsék a szabadságolások mértékét. Elsőrendű délmagyarországi tapétázó vállalat kartelen kivül 1680 BUDAI M. Szeged, Tisza Lajos-körút 23. szám. Modern és stilszerű mintákkal és költségvetéssel készséggel szolgál.