Szeged és Vidéke, 1912. október (11. évfolyam, 226-252. szám)
1912-10-01 / 226. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XI. Molyam, 226 (3323) SZ. SZEGED, 1912. Oktolió Politikai aapilap :: Magjolaa nlndan dihitán. Fiozarkeazto: BALASSA ÁRMIN dr. Feides szerkasztó: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugenlea-nyonda részvénytáraaaág. Nyomja a Dugonlea-nyomda réazvénytáraaaág könyvnyomdája, Lorillaux Chea Táraa budapesti festékgyáros fantékéval. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária utca 6. szám. Telefon (Interurbán és halál) 84. — A ffi szerkesztő telefonja 3. — A telefonszerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 1 korona, három hónapra 8 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken: egész évre 18 korona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 60 fillér; küldre a postai ■zállitással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hírlapirodában kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen panaszokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hirdetési iroda és hírlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges készpénfizetés mellett, ha közlésre alkalmas. A hirdetés alatt álló kft.szám alapján megtudható a cím a kiadóhivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apróhirdetéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg könynyen elfér. Apróhirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegyzés, házasság, születés, haláleset) közlése eszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, pámaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. L. Becsületsértésért följelentést tehet, ámbár önnek kell tudnia, hogy valóban sértő szándékkal mondották-e önnek. P. T. Mindaz, amit a férje szerez és vesz, akárkinek a nevére legyen is írva, attól az időtől kezdve, amikor ön az ő felesége lett, közös szerzeménynek tekintetik, amelyből se önt, se a gyermekét nem lehet kizárni. A férj halála után az egész vagyon használata özvegyi jogon önt illeti. Az első házasságból született gyermekek csak arra tarthatnak igényt, amit az apjuk az ő anyjukkal szerzett és az önnel szerzett vagyonnak apjukat illető részére. Természetesen, lehet ezzel ellenkező végrendelkezést is csinálni, ezt azonban jogosan meg is lehet támadni. B. D. Kéz-, illetőleg lábizzadása ellen írasson föl az orvosával egygramos szublimátpasztillákat. Egy darabot oldjon föl kétliteres üvegbe öntött állott vízben, öntse porcellán vagy zománcozott edénybe és abban áztassa reggel este 10—10 percig. Leszáritás után hintse be a gyógytárakban ezen célra már készen kapható szalicilsavas hintőporral. Ha Király len Ha király volnék! sóhajtja a szegény ember, amikor nagyon nyomja már a sok baj. Valamiképpen megragadt az eszében mesebeli királyok csodálatos jó dolga s amint a tót azt gondolja róla, hogy népek uralkodója állandóan zsírt iszik, hájat eszik, közbeeső idejében pedig billiárdozik a kávéházban, — szintazonkép nem kevésbbé jókat tételez föl a foglalkozásáról a többi egyszerű hitű emberiség. Aki azonban nem is érdeklődik királyok dolgairól, még az is rájön, hogy az ő sorsuk a legkevésbbé irigylésre méltó. Sokszor eszembe jut — másokról nem is szólva — a mi fehérhajú uralkodónk, aki mármár a pátriárkák életkorának végső széléről tekint vissza a legzivatarosabb múltra. Mi volt abban az öröm ? — azt talán ő sem tudja már megmondani. Annál több szomorú lapot üthet föl a históriájában, amely sok millió ember históriája egyúttal. Hány generáció született, tevékenykedett, tülekedett és múlt el ismét azóta! Agg szemei előtt vájjon mint következnek az emberek, akikkel együtt tanácskozott, dolgozott népek jóléte érdekében, vájjon emlékezik-e arcukra, ha megüti valami a múltból fölmerülő nevek akkordját ? Istenem, az volna a világ legérdekesebb írása, klaszszikusok hatását felülmúló, ha egy ilyen öreg király megírná a memoárjait ! Az eseményeket eddig csak a mi fölfogásunk szerint látjuk, megítéléseket a saját szemünk végez, miért ne volna jó ismerni a nyilattéri levelezők „et altera pars“-ából ismert álláspontokat is, amik nem kerülhetnek megvilágításra ? Históriákat olvasva mennyit mosolyoghatnak a királyok, amikor az alattvalói hűség, avagy a gáncs megmagyaráz sok olyasmit, sőt nem csupán megmagyaráz, hanem határozottan állít is, ami csak a lelkek titkos redőiben búvik meg bizalmasan! Mi magyarok, ha arra eszmélünk néha, hogy valóban sok dolgot adunk a királynak, politikánk irányítói túl sokat járnak nála s ő tájékozódott kénytelen lenni minden ügyünkben (hiszen arról is pontos értesüléseket szerez, hogy milyen volt a termés ?), egy kicsit nagyképüsködünk, azt gondolván, hogy ezzel lezáródtak a napi teendői. Mintha a másik birodalmában nem lennének különb zavarok s mintha nem kellene azt is tudnia az öreg uralkodónak, hogy a kedves Tiszán és kedves Apponyin kívül vannak még kedves Kramarczok és kedves Sternbergek is. Sőt voltak Luegerek és más kedvesek, akiknek emlékét is szertehordta a szél! S egy nyolcvankétéves aggastyán sosem téveszti őket össze, akármilyen kellemetlen legyen is öreg korában az ilyen közönséges — talán biz’ isten még királyhoz nem is méltó — személyi torzsalkodások, utálatoskodások közepett bíráskodni. Okosnak lenni annyi oktalan fölött. Ha király lennék ! Akkora boldogság vájjon ez a méltóság? Mikor véget ér a politika, jön a szerelem, amely vesz legalább is annyi energiát el az életéből, mint amaz a mesterség. Hatalmassá, tekintélyessé növelt országát már-már elhagyva, hideg szemekkel tekint vissza a múltra s alig lát abban pihenő pontot. Az iparosember is — ha csak nem esett nagyzási mániába — a fiára hagyja az üzletét, de Ferenc Józsefnek nincs már fia, akinek kezeibe megnyugvással helyezhetné népei sorsát. Egy királyveje sincs, de a szétágazó család különféle ágazataiban annyi pusztítást vitt véghez a szerelem, hogy csak egy király llt meg ennyi bánatot. A meggazdagodott burzsoá, aki meztéllább kezdte a pályáját és gyanús manőverekkel jutott vagyonhoz, p anathémát ordítoz, ha a fia meszaltáncot követ el, pláne ha a lányának vannak ilyen szándékai. De a mi öreg uralkodónk előtt egyre-másra jelennek meg hercegkisasszonykái s piruló arccal zokognak nagy érzésekről, örök boldogtalanság kilátásáról. Az agg ember pedig sóhajt, visszanéz a múltba és megjelenik a világ előtt, szívén keresztül, az ember. Annyi bajt okozott már náluk is ez az örök ostobaság, hogy nem tud, nem is merészel ellentmondani, hasztalan áll előtte a bizonyosság, hogy nemsokára újból megjelennek azok a piruló kis hercegkisasszonyok, ismét sirdogálnak, hogy nagyapa, csak te segíthetsz rajtunk. Miért is nem hallgattunk rád! Sámbátor jól tudja az aggastyán, hogy mindez teljes bizonyossággal elkövetkezik, hogy az egyengetés, békítés az ő profán emberi munkája lesz, — mégsem akadályoz meg semmit. Ha úgy gondoljátok, hát csináljátok magatok! Nem nekem házasodtok! A feliksz Ausztria immár nemcsak a háborúról mondott le. Főhercegnői közül pedig az eztán következőket egyenesen Mária Renunciátoknak fogják keresztelni. Fogorvosok és fogtechnikusok. Harc a belügyminiszteri szabályrendelet körül. Budapesti tudóajtónktól.) A fogorvosok és fogtechnikusok között elkeseredett harc folyt már évek óta. A legjobban kiélesedtek ezek a viszályok a múlt évben, ami azután arra késztette az akkori belügyminisztert, hogy a fogorvosok és fogtechnikusok ügyét vizsgálat alá vegye. A vizsgálat eredményekép kiadott a belügyminiszter a fogtechnikusok működési körének tárgyában egy rendeletet, amely hivatva volt véget vetni annak az áldatlan harcnak, amelyet a fogorvosokkal vívtak. A rendelet úgy akarta rendezni a viszonyokat, hogy a ma önálló fogtechnikusoknak egy kinevezendő bizottság előtt vizsgát kell tenni a fogászatban való jártasságról, de ezentúl soha többé fogtechnikusnak fogorvosi gyakorlatra engedélyt nem adtak volna. A fogorvosok azonban tiltakoztak az ilyen rendezés ellen és hogy ezen tiltakozásuknak nagyobb súlyt adjanak, testületileg elhatározták, hogy az alakítandó vizsgázó bizottságban nem vesznek részt. Egyöntetűen az egész országban csöndben a maguk körében csinálták meg a fogorvosok ezt az orvosi obstrukciót, hogy így lehetetlenné tegyék a belügyminiszteri rendelet végrehajtását. Egy esztendeje lesz már, hogy a belügyminiszteri rendelet meg-