Szeged és Vidéke, 1913. november (12. évfolyam, 253-276. szám)
1913-11-03 / 253. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE, 1913 november 3 KÖZÉLETI típusok A barátom összegyűrte az újságot és elkeseredve hajította a sarokba. — Az egész közélet undorító. Ha meg akarjuk óvni az idegeinket, nem szabad vele foglalkoznunk. Akárhová nézek, sehol sem látok realitást. Valami gyáva szellem lett úrrá az embereken, a bátort a tanyai korcsmákban verik agyon italozás közben, mikor egymaga kezd ki tízzel. Események zajlanak le és képtelen vagyok kihámozni a százféle verzióból az igazságot. Úgy vagyok vele, mint a bíró, mikor cigányok ügyét tárgyalja, azok is össze-vissza beszélnek mindent, csak a lényeget kerülik. Márpedig a bírónak igazságos ítéletet kell hoznia s itt vagyok én is mint közvélemény, mint polgár, akinek az egész életem irányítása függ attól, hogy tisztán lássak. De nem tudok. Az emberek egyre jobban távolodnak el az igazmondástól s egyre többet hazudnak, legtöbbször még önmaguknak is. Niemand An Alfa Bétának például azt mondják: — X. meséli rólad, hogy loptál. Erre Niemand úr, úgy is mint társadalmi tényező és úgy is mint álbérbe bújt vezéralak fölfelé fordítja a két tenyerét. — X. egy szemtelen firma, én nem is ismerem őt. Az egész fölháborodása akörül forog, hogy mit akarhat X? Ki az és hogy meri a szájára venni ? De amikor egy szemernyi bizonyítékot szeretnék afelől kapni, hogy csakugyan hazug rágalom-e a lopás? — Ott vagyok, ahol voltam. — X, egy szemtelen firma. Tessék ezzel megelégedni. — Hallom, tegnap ötször pofonvertek a Duna-kávéházban! Ezt az egyik jóbarát mondja a másiknak. A másik erre fölfortyan: — Becsületszavamra állítom, hogy hazugság. Hát persze, hogy hazugság. Először is az Óceán-kávéházban történt a jelenet, másodszor nem öt pofon forgott szőnyeget, hanem több. Voltak, akik húszig haladtak a számolásában, aztán abbahagyták azzal, hogy ha eddig megvan, bizonyosan nem hiányzik a többi sem. De az a bizonyos „másik“ a becsületszavát adta, hogy hazugság az elébe terjesztett kérdés. Belekapaszkodott egyetlen kifejezésbe . HAZUGOK, és elterelte a figyelmet a lényegről. Szent Ágostonról jegyzik föl az egyházatyák, hogy tanúja volt egyszer egy ember üldöztetésének. A lopós ember szerencsésen el is bújt, ám a pribékek elővették a szentet. — Nem láttál erre menni egy ilyen, meg ilyen külsejű embert? Hát mikor valaki olyan pozíciót foglal el, hogy előbb-utóbb szent lesz, csakugyan nem illik hazudnia. (Az újabbkori írások, a mai emberek ebben is nagy koncessziókat adnak.) Ágoston sem mert füllenteni, viszont az üldözöttet sem akarta elárulni. Ugyanezért jobbkezét kámzsájának bal ujjasába dugta, ellenben balkezét a jobba és remegés nélkül felelte a könyöke irányába mutatva: — Határozottan mondhatom, hogy erre nem ment. Amit azonban a hajdani szent megtett jámbor formában nemesebb cél érdekében, azt a modern kor szenttelenjei a legegyénibb módon használnak föl. Legjobb ismerősöd nem átall a szemedbe hazudni olyan valamit, aminek az ellenkezőjét véletlenül te tudod a legjobban. Élnek körülöttünk mindenféle foglalkozású emberek, akik még tévedésből sem mondtak soha igazat. Egész legendakör övezi ékesen szóló szájukat, mindössze a természet volt hozzájuk mostoha, mert a fantáziájukhoz nem mellékelt memóriát is. Márpedig az egész országnál öregebb a közmondás, hogyha rövid az emlékezőtehetséged, inkább mondj igazat. Egész könyvet lehetne írni a különféle típusokról. Van aki addig hajtogat egy elképzelt históriát, míg végül meg mer rá esküdni, hogy igaz. És csakis mese a mesebeli foltozó szabó, aki nagy előkelőségek közé csöppenve, hosszas ünnepeltetés után elsírta magát: — Dobjatok ki, nem vagyok én úr ! A szereplő világ a tanúja, hány ilyen alakból hiányzik ez az őszinteség. Akik majd egyszer a végítélet napján pucéran állanak a többi pucér között, mert ott nincs divatszalon, hogy eltakarja a testi és lelki defektusokat s kiderül a görbe láb épp úgy, mint a görbe lélek. Még hazudni sem lehet, belekapaszkodva szavakba, mert mindenki átlátszó. (Amivel még egy pillanatig sem állítottuk, hogy a földi életben ne tűnnék ki, melyik hermelin-, vagy szkunksz-bőr borit szamarat.) Ne nevessük ki hát az esküdtbíróságot, amiért olyan kínosan körülírva állapít meg egy-egy kérdést, teszem azt sajtópernél nem csupán a lapot idézve, amelyben a vád tárgyául szolgáló közlemény megjelent, hanem fölsorolja a dátumot, az évfolyamot, az oldalszámot, maholnap a sorokat, a betűfajtát, a centiméternyi terjedelmet s elkíséri a vádlottat a szándék születésétől kezdve egész addig a pontig, amíg az újság az utcára került. Muszáj, bizonyisten muszáj igy cselekednie, mert az emberek maguk követelik a hajszálpontosságot s végtére is nem számlálhatja közjegyző, hogy az egyik ember hányszor veri a másikat pofon. 1913 november hó 15-én, szombaton este Floresco Silvio, a milániki román hegedűműlvész 9 k egyetlen hegedűestélye a Tisza-szálloda nagyteikindben, a zongoránál: FLORESCO ELLA ül. Jegyek 8, 6, 4 és 2 koronáért, páholy 25 koronáért kapható Endrényi Imre könyvkereskedésében. 6228 VÁROS! színház. 1913. évi november 3-án, hétfőn A villámkápitó. Vígjáték 4 fölvonásban. Írták Monezy- Bon és Nancey. Chantenay Roger gróf Almássy Ginette, felesége . . . Szohner Olga Rollande Denise . . . Gömöri Vilma Mategni Mariotte . . Heltai Jenő Marisé, felesége . . . Simkó Gizi Rognette.....................Szatmári Grisolesné.....................Körmendi Dolores..........................Edvi Illés Lydie..........................Irányi Ella Nelusko..........................Szebeni Francois.......................Virágháti Tanneron ..................... Szendrő 2ljra megnyit női, férfi, fiú és leánykaruha áruháza. BLAU IGNATZ (Kelemen utca 3. szám, .., saját házában) Legnagyobb választék szőrmegarnitúrákban és kabátokban. Elsőrangú mértékosztás! Az országos tisztviselők szerződéses szállitója. Feltűnő olcsó árak! A SZOBALÁNY KERESETE. (Saját tudóajtónktól.) A környéken egyik jómódú, tekintélyes zsidó kereskedő — akinek két eladó lánya is van — abba a rettenetes helyzetbe került, hogy a szobalánya gyermektartásért bepörölte. Az öreg borzasztóan szügyelte a dolgot s kétségbeesésében elment Szeged egyik kriminalistájához, hogy az istenért eszeljen ki valamit, nehogy rajta száradjon ez a szégyen s még ezenfelül fizetség is terhelje. Az ügyvéd a panaszt meghallgatta s azzal küldte el az öreget, hogy jöjjön másnap, addig gondolkozik, mikép lehet a dolgot valahogyan tisztázni. Másnap reggel megjelent az öreg s várta a próféta kijelentését. — Kedves öregem, találtam egy módot arra, hogy megszabaduljunk a bajtól, de a tárgyaláson magának el kell ismernie, sőt hangsúlyoznia kell, hogy a gyermeknek ön az apja. — De kérem, kedves doktor úr, hogyan tehetem ezt, hisz épen a szégyentől akarok megmenekülni. — Sajnálom, ehhez kötöm az ön képviseletét, csak így remélhetek sikert. Hosszas kapacitálás után az öreg ráállott, hogy a tanácsot követni fogja. Másnap a tárgyaláson, amikor a bíró kérdezte, hogy elismeri-e az apaságot, az öreg — bár mnai reszkettek — az ügyvéd szigorú pillantására kijelentette, hogy igenis a gyermeket magáénak ismeri el. A hallgatóságon végigmorajlott a csodálkozás hangja. Az ügyvéd ekkor fölállott és a következőket terjesztette elő: — Tekintetes királyi Járásbíróság ! Miután ügyfelem beismerte az apaságot, a gyermek fölött rendelkezni is kíván. Ügyfelem igényeit és jogait a gyermek vallását illetőleg ezennel bejelentem, ő hithű zsidó lévén, a gyermeket zsidó vallásban akarja neveltetni s ragaszkodik ahhoz, hogy a gyermeket körülmetéljék. Mint egy nőstény tigris ugrott föl erre a szobalány: — Nem engedem, nem igaz ... Nem hagyom a fiamat megzsidósítani. . . Hisz nem is ez az úr az apja a fiamnak, hanem a Pap Gyuri. Persze, hogy a szobalány elvesztette a pert.