Szeged és Vidéke, 1916. június (15. évfolyam, 127-150. szám)

1916-06-30 / 149. szám (150. szám)

SZEGED ÉS VIDÉKE, 1916 június 30 A makszimális árak hatása. Jelenetek a szegedi piacon. Ma van a makszimális árak életbeléptetésének első napja a szegedi piacon. A közgyűlés tudva­levőleg felhatalmazta Szalay Jó­zsef dr. főkapitányt, hogy a viszo­nyoknak megfelelően időről-időre állapítsa meg a legmagasabb piaci árakat. A főkapitány hétfőn dél­után bizottságott hívott össze a makszimális árak megállapítására. Az árak. A bizottság véleménye alapján a következőképpen makszimálták az élelmiszerárakat: Hízott liba tisztítva 3, élő súlyban 2.80, so­vány liba 4.50—5.50-ig, hízott kacsa tisztítva kilója 2.50, élő súlyban 2.30, sovány 2.50—3 K. Rántani való csirke párja 3—3.60ig, sütnivaló csirke párja 4—5 K. To­jás darabja 9—10 fillér, tiszta színtej 32 fillér, fölözött tej 18 fillér, a zöld borsó literje 80 fillér, és a zöld bab kilója 32 fillér. A burgonya nem kerülhet többe kilónként 16 fillérnél. Üzletek tíz százalékkal többet számíthatnak. Szalay József dr. főkapitány az árszabályozásról a következőket mondta a Szeged és Vidéke munkatársának: — A makszimális árak, elisme­rem, egyelőre még magasak. De alacsonyabb árakon nem lehetett kezdeni. A jövő héten már ked­vezőbb piaci árakat állapítunk meg, leszállítjuk a makszimália árakat. A főkapitány csirkét vásárol. Szalay József dr. már korán reggel a piacon járt, hogy sze­mélyesen is ellenőrizze a makszi­­mális árak betartását. Egy kofánál többen alkudoztak sütnivaló csir­kére. Az asszony hat koronát kért az aprójószág párjáért, az ötkoronás makszimális árral szemben. — Hogy a csirkének párja? — kérdezte Szalay József dr. a kofa­asszonyt, aki megszeppent és le­szállította az árat. — Öt korona hatvan ! — felelte az asszony. — Nem szégyenli magát, ezért a csöpp jószágért nagyon is elég öt korona. A főkapitány a körülállókhoz fordult: — Tessék vásárolni, öt korona a csirke párja !. — Igen ám, — mondta a kofa­­asszony, — de darabszámra nem adom öt koronáért! — Nem, hát akkor megvesszük az egészet! " A főkapitány kifizetett a tíz pár csirkéért ötven koronát és a hely­színen nyomban eladta párjával öt koronáért. A termelők és kofa­asszonyok. Rendőrtisztek, tanítók és rend­őrök ügyelnek föl a piacokon a makszimális árak betartására. Meg­állapítható, hogy a piacon kényte­len-kelletlen ugyan, de már az első napon alkalmazkodtak a makszi­­mális árakhoz. Akadtak természe­tesen olyanok, akik nem akarták respektálni a hatósági árakat, vé­gül azonban ezeket is meggyőzték, illetőleg kényszerítették a makszi­mális árak betartására. Egy kofaasszony nem akarta tíz fillérjével árusítani a tojás darab­ját. Tizenkét fillért kért érte. — Ilyen szép tojást — kiabált az asszony — nem adok öt kraj­cárért ! — Pedig drágábban nem adhatja, — mondja neki a rendőr — mert akkor lecsukják. — Az istennek sem adom any­­nyiért! — lármázik a kofa és dü­hében fölrúgja a kosarát, össze­­tört benne minden darab tojás. A piacon nagy hahotával kísérték a jelenetet. A kofaasszony később már megbánta a bolondságát és megsiratta az összetört tojásokat. A makói piacon történt. Egy tanyai asszony lerakodik egy kocsi krumplival. A rendőrtiszt figyel­mezteti, hogy tizenhat fillérnél drágábban nem árusíthatja a bur­gonya literjét. — Akkor inkább visszaviszem az egész kocsival! — mondja az asszony. — Azt megteheti! Úgy gondolta paraszti ravasz­kodással, hogy ezzel majd enge­dékenységre bírja a rendőrtisztet. Amikor azonban látta, hogy fenye­­getődzése hiábavaló, árusította a krumplit makszimális áron. Az első büntetés. Szitkolódzástól természetesen nem volt mentes a piac. A makszi­mális árak miatt úgy nyelvelt néhány termelő és kofaasszony, mintha versenyezni akartak volna. Már régen összedőlt volna a város­háza, ha meghallgatták volna a sok szitkot és átkot illetékes he­lyen.. A rendőrség nem nagyon törődött a nyelvelgetéssel, ismer­vén a szegedi kofák természetét. Az egyik azonban olyan patáliát csapott, hogy nem lehetett a jele­netet szótlanul eltűrni. Szidta a hatóságot, még az ükapját is idézte annak, aki „föltalálta” a makszimális árat. Közben gyön­­gédtelen célzást tett a naccságok belére. Szalay József dr. főkapitány vé­letlenül tanúja volt a jelenetnek. Intézkedésére bekísérték a szájas­­kodó kofát, László Sándorné sán­dorfalvai asszonyt a rendőrségre. Temesváry Géza dr. kihágási bíró azonnal megtartotta a tárgyalást ebben az ügyben és Lászlónét piaci botrány okozása miatt har­minc korona pénzbüntetésre ítélte. Az asszony megnyugodott az íté­letben. Ez az egyetlen eset, amikor büntetni kellett. A rendőrségnek nem is az a célja, hogy minél több asszonyt elítéljenek, hanem inkább rábeszéléssel akarják rá­szoktatni a piaci­ árusokat a mak­szimális árakra. Drágaság a hatósági boltban. Megnéztük a hatósági boltot is. Arra a meglepő tapasztalatra ju­tottunk, hogy éppen a hatósági üzem nem tartja be a makazimá­lia árakat. A hatósági boltban kellene a legolcsóbban árusítani és most az a helyzet, hogy egyes élelmicikkek jóval drágábbak, mint a piacon. A krumpli literje pél­dául tizenhat fillér a piacon, sőt tizennégyért is kapható, a ható­sági boltban azonban rendületle­nül ragaszkodnak a régi huat­­alléres árhoz. Csak nem tekintik üzletnek a hatósági boltot, ahol drágábban árusíthatnak, mint a piacon ? Ne komédiázzunk, a hatósági bolt nem nyerészkedésre alapított vállalat, hanem olyan hatósági üzem, amely­­lyel le akarjuk törni a piaci ára­kat, vagy legalább is olcsóbb be­vásárlási forrást akarunk biztosí­tani a közönségnek. Az sem lehet elfogadható indokolás, hogy drá­gább árban vettek nagyobb meny­­nyiségű krumplit. Tessék olcsóbban vásárolni. Tudomásunk van arról, hogy a tizenöt koronás átlagos piaci árral szemben a gazdász nyolc koronás ajánlatot kapott új burgo­nyára, mázsánkénti szállításra. A hatósági boltban éppen úgy be kell tartani a makszimális árakat, mint a piacon. Sulymértéki tábla. Azt is elhatározták tudvalevőleg, hogy az ármérték helyett súly­­mértéket használnak, a baromfit, gyümölcsöt, zöldséget ezentúlsúly­­lyal mérik. Ezt az ötletet eddig nem valósították meg, mert nem szerezték még be a szükséges megbízható súlymértékeket. A pia­cokon a város is akar fölállítani hi­teles súlymértéket. Sürgetjük az eszközök beszerzését, mert a súly­­mérték használata feltétlenül elő­nyös volna a fogyasztóközönségre, mivel a kofák az ármértékkel sok visszaélést követnek el. A piaci árusítóknak táblát kell kifüggeszteniök, amelyen meg kell jelölni az árakat, az árusító nevét és címét. Ma még csak kevés tábla volt a piacon, aminek az az oka, hogy meglehetősen nehéz az ilyen táblák beszerzése. Valószínű azon­ban, hogy a jövő héten már minden elárusító kifüggeszti a tábláját. Meg kell állapítani, hogy a makszimális árak kedvező hatása már érezhető a piacon. Kívánatos, hogy a rendőrség továbbra is ha­sonló buzgalommal intézze a piaci ügyeket. Remélhető, hogy ilyen módon sikerül megszüntetni a piaci uzsorát. Az olasz é szorb konfliktu­m SZÓFIA, június 29. Az adriai kérdés mind mélyebb árkot ás az olasz és a szerb politikai körök között. A szerbeket fájdalmasan érintette, hogy az antani Trieszten és Pólán kívül Isztria egész keleti partvidékét, Fiumét és Dalmácia egy részét „biztosította“ az ola­szoknak. A szerb közvélemény a legéle­sebben Olaszország ellen fordult. A szerb újságok Sándor trónörö­kösnek egy nyilatkozatát közölték, amely határozottan elítéli Olaszor­szágnak a dalmát szigetek ellen támasztott követelését. Május 7-én Nisben nagy tilta­­­kozó gyűlést tartottak. Az üszkübi szerbek táviratilag kérték az orosz cárt arra, hogy ne engedje meg, hogy az Adria-menti szláv területek olasz iga alá jussanak. A szerb közvélemény lassan az összes entente-hatalmak ellen for­dult. A szerb lapok ma már nem is válogatják meg a kifejezést, amikor Oroszország, Franciaország és Anglia ellen írnak. Maga a kormány félhivatalos lapja, a Samoaprava is fölveti azt a kér­dést, hogy hová tűntek azok az alapelvek, amelyek miatt az en­tente a háborút megindította. A Politika azt írja, hogy a szerb katona elárultatott és hogy nincs miért tovább küzdeni. Ilyen körülmények között való­ban nem csoda, ha bizonyos szerb körök egy a monarkiával kötendő külön békére (!) gondolnak. Ezek a körök abból a föltevésből indul­nak ki, hogy az entente esetleges győzelme és Olaszország kielégí­tése után Szerbia sokkal rosszabb helyzetbe jut, mint volt a háború előtt, amikor az adriai uralmon még két hatalom, a monarkia és Itália osztoztak. Ha az Adria tel­jesen olasz befolyás alá jutna, ak­kor a szerb kereskedelem halálát jelentené. Ennél sokkal kedvesebb volna nekik, ha a monarkia adriai befolyása megmaradván, Szerbia a monárkia jóakaratából kereske­delmi kikötőhöz jutna az Adrián. A kérdésnek ez a megoldása szá­mos szerb hazafi előtt ideálisnak tetszik. Természetes, hogy ezek a dolgok még inkább hangulati, mintsem valóságos tényezők. De Szerbiában a hangulat éppen olyan ingerült, mint volt a balkáni háború közben a bolgár háború kitörése előtt és igen fontos az, hogy különösen a katonatisztek azok, akik most az Itália elleni közhangulatot szítják. Sehol olcsóbban! A katonai fegyver­­gyári kerékpárok egyedüli képvise­lete. Valódi drezdai német gyártmányú varrógépek nálam kaphatók. — Beszélőgépek minden rend­kértetre. SZÁNTÓ SÁNDOR régi ismert cég, főraktára kizárólag a Kiss D.-palotában (Kiss-utca) van, Szegeden. Óvási Kérem a cégre különösen ügyelni, hogy hasonnevű egyén meg ne tévessze. "M

Next