Szeged és Vidéke, 1916. október (15. évfolyam, 229-254. szám)

1916-10-28 / 252. szám

SZEGED ÉS VIDÉKÉ XI évfolyam, 252 (4570) sz. POLITIKAI ESTI LAP. Szeged, 1916 októver 28. szombat BÍERES­ZTŐSÉG, ACIADÓHIVATAL­OS NYOMDA !­k AlvAeia­ utca 8. szám. TELEFONSZÁM 84. MEG­JELENI MINDEN DÉLUTÁN. FŐSZERKESZTŐ : BALASSA ARMIN dr. A lögcark 08 Si­0 telefonosstma 3. FELELŐS SZERKESZTŐ : FRANK JÓZSEF. Nyomatott a kiadótmajdonon DagomoB-nyomda r.*t. könyvnyomdájában Szegeden KálFáxla-atoa 6 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: HELYBEN Egy évre . , 18 — K Fél évre . . Negyed évre . Egy hóra VIDÉKHEZ flgy évre . , 34.— K Fél évre . , 13.— K Negyed évre . 6.— K Egy hóra . . 8.— K 9.— K 4.50 K 1.60 K Epres szám­ára 6 fillér. A különbéke. A harasztról meg a szélről példá­lóznak. Az orosszal való külön­békénk, mondják, nem lehet alaptalan. Világos, hogy kell valami jelentősnek történnie. Hiszen külügyminiszterek sürögnek­­forognak, semleges országok papjai béketárgyalásokról írnak. Sőt berlini újság is, bárha nem a legtekintélye­sebb, cáfolatok ellenére föntartja a tanácskozásokról közölt hírét. S végül, de nem utolsóul, az orosz kormány békeajánlatot tett a töröknek. Kell e még több ?... Igaz, ezek az okok tet­­szetősek, de csak külsőségesek. Sajnos, az orosz külört béke mostani lehető­ségének nincs meg a benső való­színűsége. Bruszilov támadása megállott, de hogy az oroszt legyőztük volna, erről szó sem lehet. A legmakacsabb te­kintélytisztelők előtt is régen világossá vált, mennyire tévedtek, akik azt állí­­tották, hogy az oroszt, sőt hogy az antantot is lebírtuk már, csak ők maguk nem látják még be ezt a való­ságot. Pedig a győzelem bevégzett­­ségét éppen az bizonyítaná, hogy ellenségeink maguk is legyőzötteknek tudják magukat. Az sem valószínű, hogy az orosz kimerült volna s igy még idejekorán akarna mint egyenrangú fél olyan előnyöket biztosítani magának, ame­lyeket legvégső veszedelmében már el nem érhetne. Vagy hogy talán a békecár találta volna meg az elvesz­tett kegyes jószivét? Neki lenne már unott világ ez a szörnyű mé­szárszék, amelyben százezrével vé­­reznek az alattvalói ? Hol az a gyermekded lélek, amely talán ma ebben bízni tud? Vagy a korlátlan orosz kormányhatalom tart forrada­lomtól, most, amikor­ magát a For­radalmat is tán valamelyik menet­századba sorozták? Igen, de hát akkor miért a török­nek tett békeajánlat?... Ha ez kétség­telen valóság, úgy világosan magya­rázható olyan nyomós érdekből, amely a velünk való béketárgyalás­ban meg nem állhatna. Ha a török elfogadja az ajánlatot és az orosszal megbékél, akkor ez nagy tehertől mentesül, jelentős erői szabadulnak föl Kisázsiában, nagy könnyebbség lenne a támadás Bulgária ellen. S végül, ha minket az orosz így le­verne, igazán nem volna aztán nagy dolog fölülemel­ődni olyan csekély­ségen, amilyen a törökkel megkötött békeszerződés. De a békeajánlatnak arra is kell számítania, hogy nem fogadják el. S ha van orosz béke­ajánlat a töröknek, akkor megvolt ez a számítás is. Mivel pedig sok­kal nagyobb valószínűsége lehetett annak, hogy a török az ajánlatot nem fogadja el, mert különbékéjébe a szövetségesei sem egyezhetnének, célzatosság lehetett az olyan aján­latban is, amelynek el nem fogadására számítottak. Valóban úgy tűnik föl, mintha a töröknek tett békeajánlat nagyobb nyomatéka volna a semleges lapokba s utánuk a már berlini újságba is átszivárgott híreknek. S nem orosz sugalmazás volt a semleges sajtó békehiresztelése ? Nagyon közeli ez a föltevés. Mert az orosznak pénzre van szüksége, sok és még több pénzre! Pedig a nyugati szövetsége­sek, a francia s főleg az angol már alaposan megunhatták a baráti hi­telezést Barknak, az orosz pénzügy­­miniszternek. De még náluk sem olyan könnyű portéka már a pénz, hogy valami könnyed, nagylelkű moz­dulattal rázhatnák ki a zsebükből. Az orosz alighanem zsarolni akar, még­pedig annál erőszakosabb esz­közökkel, minél jobban, minél ne­hezebben ragad meg a pénz a szö­vetségestársai pénzszekrényeiben! Vajha lenne, még­pedig mielőbb, különbéke az orosszal, vajha belátná a háborúja hasztalanságát. Ujjongó örömmel cáfolnák le kételyeinket. A harctéri helyzet kétségkívül olyan, hogy abból Oroszország beláthatná további erőfeszítéseinek hiábavaló­ságát, azt hogy Romániában inkább a győzelme hátráltatóját, mintsem előmozdítóját szerezte szövetségesül. De eddig semmi alapos ok sincs arra, hogy Oroszország eljutott már erre a belátásra. Mi tehát az orosz­­szál való különbékében ezidőszerint nemcsak hogy kételkedünk, de egy­általában nem hiszünk. Távirat, telefon. “ A Szeged és Vidéke budapesti tudósítójának jelentései. — A menekülő orosz-román sereg Tancsa alá vonult. / GEN­FI október 28. Román félhivatalos jelen­tés közli, hogy a csernavodai hidat fölrobban­tották és emiatt az orosz-román seregeknek észak felé kellett visszavonulni. Az orosz-román seregek ezidő szerint a harsova—bokadai vonalon, Tul­csától délre állanak, ahol a vidék hegyes és dombos és alkalmasabb a védelemre. (Az Est.) Bruszilov a jövő év augusztusára jósolja a békét. AMSTERDAM, október 28. A Temps tudósító­­jának Bruszilov kijelentette, hogy véleménye szerint a világháborút csak 1917 augusztusa táján fogják bevégezni. A rom­ánok Dobrudzsában a Duna torkolatához vonulnak vissza. ROTTERDAM, Október­­28. Orosz hivatalos jelentés a dobrudzsai frontról. Az ellenség az egész fronton folytatja támadásait. Az orosz és román csapatok folytonos harcokban a Harsova—Casapchivi vonaltól északra vonulnak vissza. Casapchivi falu Constantától több mint 50 kilométerre van északra, Harsovával körülbelül egy magasságban. Az orosz jelentés szerint a bol­gárok már ezt a vonalat is átlépték és tovább nyomulnak a Duna torko­lata felé. (Az Est.) Hivatalos jelentések­. Vezérkarunk jelentése. BUDAPEST, október 27. (rdv/raf.: (A miniszterelnöki sajtóirodától.) Keleb nadseater Károly kir. herceg, lovassági tá­bornok harcvonala. Seradorneinél csapataink egy orosz magaslati tá­maszpontot elfoglaltak. Az oroszok ellentámadásai meghiúsultak. Kam­­polungtól északra és Predeáltól délre tám­adásainkkal előbbre halad­tunk. A magyar-román keleti hatá­ron az ellenségnek ellentámadásait visszavertük. Lipót bajor herceg ve­zértábornagy harcvonala: Az osz­trák-magyar haderő körletében nincs jelentős esemény. Olasz had­szintér Az ellenség tüzérségi és aknavető tevékenysége, amely a Karszt-fensí­­kon és a mögötte fekvő területen levő állásaink ellen irányult, időn­­kint nagy hevességre fokozódott. Délkeleti hadsz­­tér: A helyzet változatlan. Höfer, altábornagy. Német hivatalos jelentés. BUDAPEST, október 27. (Távirat.) (A miniszterelnöki sajtóirodától) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Rupprecht bajor trónörökös hadcso­portja . A Sommetól északra erős tüzérségi tevékenység mellett csak felderítő osztagok ütköztek meg. A déli parton az ellenséges árkok előtti térre irányuló hatásos tüzünk a franciáknak a Fresnes—Macacourt— Dautres-vonalon készülőfélben levő támadását lefogta. A német trón­örökös hadcsoportja: A Maas keleti partján a Poivre hegyhát és a Wevre között a nap folyamán a tüzérségi harc igen erős volt. Dél­ben a franciák a Douaumonttól ke­letre levő állásainkat megtámadták, nagy veszteségeikkel visszavertük őket. Keleti hadszíntér: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala. A Szcara mentén az oro­szok még kétszer megismételték hasztalan támadásukat. A rohamozó századokat az árkokat megszálló csapatok tüze visszaűzte. Tovább délre, a Wadzma torkolatánál szilé­ziai Landwehr-csapatok orosz előál­lásokat elfoglaltak és egy tisztet és 88 főnyi legénységet elfogtak. A lucki arcvonalon, Kisielin szakaszá­ban az oroszok erős ágyutüze to­vább tartott. Éjfélkor támadás kö­vetkezett, amely akadályaink előtt tüzünkben összeomlott. Erdélyi harc-''' tér: Károly kir. herceg lovassági tábornok arcvonala. Az Erdős-Kár­pátok déli részében az oroszok és románok támadásai meghiúsultak. Erdély keleti határán az ellenség előretöréseit visszavertük. Predeáltól délre és Kampolung irányában tá­madásainkkal előbbre haladtunk.

Next