Szeged és Vidéke, 1917. október (16. évfolyam, 224-250. szám)

1917-10-10 / 232. szám

1917 október 10 '^,TI»CKK-Va y r -#,(* !HWUTOS!ixr! szsc^:BD ÉS Lidére. Michaelis kandlár nyilatkozata. Ismét kancellárválságról beszélnek. BERLIN, október 9. A birodalmi gyűlés mai ülésén Bittmann függet­len szocialista képviselő szólalt föl. Elmondotta, hogy a kancellár teg­napi nyilatkozata a német politikát a külföldön ismét széth­úzónak és tisztességtelennek tünteti föl. (Az elnök rendre utasítja ezért Bittmannt.) Mert olyannak látszik, amely nyíltan a megegyezéses békét akarja, titok­ban azonban hódításokra készülődik. (Az elnök ismét rendre utasítja.) — Mi a nagynémet propaganda megszüntetését követeljük. - - foly­tatta Bittmann. — Bethmann Holl­­weg kancellársága idején még volt ellenáramlat a kormányban, most azonban a katonai párt kerekedik fölül. Követeli, hogy a kancellár nyíltan valljon szint. Michaelis kancellár emelkedett szó­lásra ezután. Bevezető beszédében hangsúlyozza, hogy Bittmannak nin­csen joga arról beszélni, hogy a had­seregben agitáció folyik. (Viharos fölkiáltások balfelöl: Most végre tud­juk, kicsoda ön !) A kancellár hosz­­szasan fejtegeti, hogy legközelebb megkezdődik a közvélemény fölvilá­­gosítása a háború okairól, Német­ország gazdasági fejlődéséről és hogy mi a jelentősége egy vesztett hábo­rúnak a német munkásság számára. Az oktatás révén fokozni kell a te­kintély öntudatát és annak fölisme­rését, hogy mennyire szükséges, hogy az egyesek teljesen alá­vessék ma­gukat az általános, közös célnak. A kancellár kijelentette továbbá, hogy a tisztviselők teljesen szabadon vallhatják politikai meggyőződésüket és bármelyik párthoz csatlakozhatnak, amely nem áll ellentétben a német birodalom fennállásával. Egy följebb­­való sem kötelezheti bármely alan­tasát, hogy valamelyik pártba be­lépjen. — Nekünk a július 19-iki nyilat­kozatba foglalt célokat — mondotta — meg kell értenünk és ki kell be­lőle venni mindent, amit tartalmaz. Gondoskodni kell arról, hogy ellen­ségeink a háború után ne köthesse­nek ellenünk irányuló dacszövetséget. Nem valósíthatunk meg olyan békét, amely a mi parasztjainkat megfosztja országunk régeitől és munkásainkat megfosztja a föllendülésre való képességétől. A béke nekünk gazda­sági és kulturális fejlődésre kell. Mindaddig, amíg ellenségeink olyan követelésekkel lépnek föl, amelyek a németek számára elfogadhatatlanok,­­amelyek azt akarják, hogy német területet engedjünk át, békére kész kezünket karbatéve tartjuk. Várunk, mert várhatunk. Addig hadd dolgoz­zanak ágyúink, hadd dolgozzanak tengeralattjáróink. A mi békénk egy­szer végre is ránk virrad. A kancellár beszéde után Capelle tengerészeti államtitkár szólalt föl. Capelle szenzációt keltő beszédben mutatott rá arra, hogy a német flotta körében erős békeagitáció volt és ezt a német független szocialisták szították. — Több tengerészt — mondta a tengerészeti államtitkár — az orosz forradalom példája elragadott s az némely német flottaem­ber fejét is megzavarta. Így minden hajón bi­zalmi embert állítottak, hogy esetleg erőszak alkalmazásával s az enge­delmesség megtagadásával a flotta működését megbénítsák és a békét kierőszakolják. A független szociál­demokraták vitték a főszerepet ebben. A birodalmi gyűlés épületében a kisebbségi szocialisták vezérei támo­gatást ígértek az agitációhoz. A flottánál történtek is sajnálatraméltó események, de ezekről nem nyilat­kozhat. Akik büntetést kaptak, meg­érdemelték sorsukat. A flotta teljesítő­képessége azonban egy pillanatig sem volt kérdéses. Haase kétségbe vonta a tengerészeti államtitkár adatainak alaposságát a független szocialisták agitációjára vonatkozólag. A kancellárnak az a célzása, hogy a független szocialista­­pártot törvényen kívül fogja helyezni, nem lepte meg. Egy nagyobb ember­nek, Bismarcknak sem volt elég ereje ehhez, Michaelisnak sem lesz. A kisebbségi szocialisták tiltako­zására Capelte kivonatokat olvasott föl egyes okiratokból, amelyek két­ségtelen bizonyítékai annak, hogy a független szocialisták támogatták, elő­segítették a flotta békeakcióját. Ebeit a szociáldemokrata párt nevében ki­jelentette, hogy a tengerészeti állam­titkár vádja nem jogosult. Bejelen­tette, hogy a kormány ellen küzdeni fognak minden rendelkezésre álló eszközzel. Kancellárválságról beszélnek. BERLIN, október 10. A Reichstag múl heti eseményei­vel kapcsolatban bizonyos körök Michaelis utódját Kühl­­mannban látják. A válság­ átmenetileg enyhült ugyan, de a hágai Tyd című katolikus lap, amelynek kitűnő infor­mációi szoktak lenni a német katolikus centrumpárt hangu­latáról, azt írja, hogy a német békebarátok között erős áramlat indult meg Kühlmann kancellársága érdekében. A válság nem szűnt meg. BERLIN, október 10. A birodalmi gyűlés hétfői viszonylagos nyugalmáról most kedden bebizonyult, hogy az csak rövid fegyver­­szünetnek volt tekinthető és a válság egyáltalán nem szűnt meg. Michaelis kancellár és Capelle államtitkár vádjai a független szo­cialisták ellen, akiknek szemére vetették, hogy a birodalmat és a porosz állam létét veszélyeztető törekvéseik vannak, fölkavarták a szenvedélyeket. Capello egyenesen Haase, Bittmann és Vogtherr képviselőket tette felelősekké a német flotta legénységében meg­nyilvánult lázadó törekvésekért. A támadás igen kellemetlen benyomást keltett és bár a füg­getlenségi szocialisták erélyes támadása után Michaelis enyhíteni próbálta kijelentéseit, ezzel azonban még jobban elmérgesedett a helyzet. A függetlenségi szocialistáknak, akik tegnapig nagyon népszerűtlenek voltak, védelmezői támadtak mindenfelől, a két konzervatív frakció kivételével. Azt kérdik, hogyha­­a vádak ala­posak, hol maradt az államügyész ? Ké­zet lapok Suhlrmandról. BERLIN, október 10. S­ühlmann beszédéről a Börsenzeitung ezeket írja : — Kühlmann nagyjelentőségű államférfiúi beszédet mondott, amely őszinteségével és szabatosságával, valamint a világháború legsúlyosabb kérdéseinek óvatos meghatározásával mindent fölül­múl, amit évek óta arról a helyről hallottunk. A Vossische Zeitung írja : — Zvahlmann politikájával egyszerre a birodalmi gyűlés több­ségének talaj­án helyezkedett el. Mint az ántant, nem taktikázik maximális feltételekkel és lemond fantasztikus hódításokról, más­részt azonban tárgyalhatatlannak mondja Elzász-Lotharingia át­engedésének kérdését. Meinx és társai hadseregszállítási bű­npörének tárgyalása. A temesvári hadosztálybíróság Meinx Walter élelmezési főhadnagy és társai hadseregszállítási bűnperé­­ben ma folytatta a bizonyítási eljárást. A tárgyalás elején Dohány Gyula dr. ügyész Meinx elé tárt egy okiratot, amely szerint 1914 augusztusában százhat vagyon kukoricát szállított a harctérre, ezzel szemben a rekviráló bizottságtól százh­atvan—százhetven vagyon kukoricát kapott mázsánkint túlnyomórészben tizenh­ét koronájá­val, csekély részben pedig tizennyolc koronájával. Miért vásárolt hát mégis Böhmtől tizenegy vagyonnal húsz koronájával, kilencven vagyonnal pedig tizenkilenc koronájával ? Nem állhat meg az a vallomása, hogy gyorsan kellett a kukorica, mert ime kiderül, hogy augusztusban jóval nagyobb mennyiségű olcsóbb kuko­rica állt rendelkezésére, mint ameny­­nyire szüksége volt. Meiix: A jövőre is akartam gyűj­teni az árut, nem tudtam, mennyire lesz szükségem. Ügyész: Szeptemberre is lekötött már Lória Henrik ötven vagyon kukoricát, tizenhét koronájával. Tehát nem lehetett szüksége húsz és tizen­kilenc koronás kukoricára. És ha már azt mondja ön, hogy amikor látta, hogy olcsóbban is juthat áru­hoz, a húsz koronás tételt stornirozta, miért nem stornirozta a tizenkilenc koronás tételeket is? Meinx erre a kérdésre nem adott választ. Ezután Böhm Sándor rizs­szállítá­sainak tárgyalása következett. Ügyész: (Meinxhez) 1914 augusz­tus 24-én érkezett Schwartz E. és Fia cégtől a közraktárakhoz katonai fuvar­levéllel két vagyon rizs. Meinx: A cég bizonyára a katonai bélyegzővel ellátott birtokában levő fuvarleveleket saját árui szállítására is fölhasználta. — Ön sajátkezű szolgálati jegyével utasította a közraktárakat, hogy a két vagyon rizst adják ki a Schwartz­­cégnek. — Miután én a két vaggon rizst nem rendeltem, kénytelen voltam azt kiutaltatni a Schwartz cégnek. — A Schwartz-cég még azon a napon eladta a rizst mázsánkint hat­van koronájával Böhm Sándornak, aki még abban az órában eladta a két vagyon rizst a katonai élelmezési raktárnak mázsánkint hetven koroná­jával. Böhm tehát ilyen módon egy óra leforgása alatt tízezer koronát keresett. Romanov Rezső dr. védő (Meiix­hez) : — Tudta ön azt, hogy a közrak­tárakhoz érkezett két vagyon rizst a Schwartz-cég eladta Böhmnek ? — Nem. Védő: Az a rizs, amelyet Böhmtől vásárolt, azonos volt-e azzal, amely a Schwartz cégtől érkezett a közrak­tárakba? — Nem tudom. Ügyész: Miért vásárolt ön hetven fillérért rizst, amikor ötven fillérért is kaphatott . Az ügyész kérésére a tárgyalás­vezető fölmutatta, hogy a katonai raktár 1914 július 30 án Hoffmann Jánostól vásárolt negyven vagyon rizst mázsánkint hatvanöt koronájával, szeptemberben pedig a Beregi-cégtől ötven koronájával. A védő annak megállapítását kérte, hogy a rizs minősége különféle, az alacsonyabb-magasabb árak nem je­lentik azt, hogy azok mind egyforma minőségű rizsre vonatkoznak. A rizs után egyéb áruk szállításá­nak tárgyalására került a sor. A tárgyalást holnap reggel folytatják.

Next