Szeged és Vidéke, 1918. szeptember (17. évfolyam, 192-216. szám)

1918-09-20 / 208. szám

Az árdrágítók szigorúbb büntetése Az igazságügyminiszter az októberben összeülő parlament elé egy oly javaslatot fog terjeszteni, amely a mainál sokkal szigorúbban sújtja a meggazdagodás vágyában tobzódó árdrágítókat. A terv helyességét bizonyítja az a tény, hogy a mai büntetések nemcsak nem riasztják vissza az árdrágítókat aljas üzelmeiktől, de valóságos reklám az abban a társaságban, ahol valamelyiket árdrágításért már elítélték. Azt a pár korona büntetést játszva lefizeti, a néhány napi elzárást is könnyen leüli az elítélt, mert utánna még nagyobb jövedelemre számíthat. Mert akit egyszer már lefüleltek, sietve keresik föl mindazok, akik tudják, hogy nála jó árakat lehet elérni. Az elítélés tehát újabb hasznot szerez. Ezen csak akkor lehet segíteni, ha a hozandó törvény tényleg nagyon szigorú lesz, olyan, hogy az ítélkező közigazgatási hatóságoknak ne legyen módjukban azt enyhíteni. Mert hiszen az árdrágítók ellen eddig is voltak intézkedések — de ezek nem lettek elég szigorúak, mert nem lettek megfelelően végrehajtva. A közigazgatási hatóságok kezdetben megelégelték néhány korona pénzbüntetéssel, későbben is csak nagyon gyéren alkalmaztak elzárásbüntetést s azok is oly kicsinyre voltak szabva, hogy az árdrágítókat inkább biztatták a további visszaélésekre, semmint elriasztották. Háborús pörök Miként minden életmegnyilvánulásunkra, úgy jogéletünkre is rányomta bélyegét a háború s megteremtette a pörösködés egy egész különleges fajtáját, az úgynevezett háborús családi és kereskedelmi párt, amely magán viseli a mai idők minden formáját és erkölcsét. Mindkettőből bőven akad anyag. Az előbbiből legtöbb a káros feleké. A téma klisészerű. A férj a háborúban volt, küzdött férfiasan, halált megvetően s amig a vizes lövészárokból, hófödte sziklákról családjára gondolt vissza, az asszony idehaza megfeledkezett róla, de magáról, erkölcsi tisztaságáról is. A férj, mindent megtud, elhagyja feleségét, avagy megbosszulja s embert öl. Lezajlik két, vagy három ember tragédiája, élet vesz, vagy új élet kezdődik. A másiknak lényegét a teljesítési kötelesség alól való kivonás adja s azt jelenti, hogy az egyik fél nem tudja szállítani az árut, amelyre kötelezte magát. Voltakép tudná, de a szerződés keltétől számítva annyira felszöktek az árak, hogy a mindenféle konjunktúrába kapaszkodó kereskedő a teljesítéssel anyagilag sokat szenvedne. Még a differenciát is szívesebben fizetik ma, csak ne kelljen az árut szállítani, amely akkor már fürge és kávéházazó lánckereskedők kezén keresztül kúszik fölfelé az árak csimboraszójának irányába. Itt sincs korrektség, pörre kerül az ügy. Mindkét, a háború szaporította pört az erős, szinte makacs védekezés jellemzi, a felek valósággal harcot vívnak egymással, egyik sem engedi a maga vélt igazát. Lemondás, egyezség ritka. Kifejlődött aztán még egy, azelőtt alig tapasztalt pörösködési típus, szintén a háború szüleménye, az ingatlanra vonatkozó szóbeli adásvétel érvénytelenítése végett indított per. Magyarázata az, hogy a férfiak msatmauamrmtfaftmammmmmmmaammmmnamm Az_ élet vásárából. . . . sirdogál magában . . . A kávéház ablakaiból ritka fény ömlött az utcára, amelyen már a nyugodalmas estiség lett úrrá. Pár fáradt villamos nagy néha csengetett és pajzánkodó párok hangja hullámzott lágy akkordban, amíg fokozatosan elült az utca zaja. A kávéházban szaporodtak az üres asztalok és az ajtó esi fordulóra kapaszkodott a zene melódiái után. A zene nyekergően szólt a kávéházban, a sápadt, esti kávéházban, ahová a megtört lelkűek, az átkok alatt nyögök menekültek. Mert amikor az ember lelkére rászállnak a gondok és valami eszményi, soha nem érzett, megfoghatatlan, mámorító bánat száll a szívünkre, el akarunk menekülni magunk elől, beleszaladni a fekete éjszakába. Úgy érezzük, hogy üldöz egy szempár lángolása, mert önmagunk megcsaltuk magunkat. Vagy beleártjuk lelkünket a vonók alól kisíró zenébe, sápadtan, gyűrött arccal, beesett, árkos szemekkel és belevágjuk magunkat a zene akkordjaiba, hogy temetve legyünk magunk elől. .. Négy szál cigány húzta egy asztal előtt, amelynél egy sok kitüntetésű, zuhatagos fekete hajú fiatal hadnagy ült. Az asztalon két üveg pezsgő állott és pár hervadt, sápadt, szomorú őszi rózsa, mint a ravatalon. A hangfogós, mély hegedűkről az örökszép kuruc nóták sírtak föl, mintha nehéz, mély ködök alól elszabadult sóhajok lennének. Hogy zokogtak, ujjongtak, zengtek, vittek, emeltek a hangok . . . Nagy Bercsényi Miklós sirdogál magában . . . Árva magyar, elhagyott, megcsalatott, bús, szegény magyar nem sirt még soha annyira fájdalmasan, ahogy most szabadult el a nóta. * Tárogatók hangjai halatszottak, a sötét magyar pusztán fölsíró száz tárogatók hangjai, amelyek az esti szellő szárnyán szállva a kis ablakok százezrein belengnek a magyar tanyára és sírják, egyre sírják, hogy: Nagy Bercsényi Miklós sirdogál magában . . . Nem, még nem volt olyan magyar lélek, akinek ne lett volna életében olyan pillanata, amelyben a Bercsényi nóta át ne fogta volna egész lelkét és csöndesen asztalára hajtva fejét, ne zokogott volna a nóta hatása alatt. Majd a legszebb vitézi ének, a Csínom Palkó ütemei pattogtak a vonó alatt és a hadnagy lelkét szédítő magasságokba emelték. Úgy érezte, hogy megszabadult a gondok nyomása alól, fölállt, sarkantyúját összeütötte és magasra emelte poharát. Arca kipirult szeme lángolt, alakja fölmagasodott. Még sohasem láttam a zenének enynyire fölmagasító hatását. Mélyen, dallamokkal és bánatokkal tele hangzott a többi kuruc nóta a hadnagy előtt húzott hegedűkről. Vak Bottyán, Balogh Ádám nótái és a lelkekben zengő Rákóczi nóta. A hadnagy a hervadt rózsákra hajtotta fekete fejét és a fürtjei homlokára omlottak. És zokogott . . . A szokásos kávéházi közönség megértés nélkül, a maga kicsinyes i SZEGEY na Vlüß&E 1918 szeptember 20 hadbavonulása miatt az itthonmaradt asszonynép maga adja el a földet, a házat, a férj előzetes beleegyezésével, vagy utólagos hozzájárulásának reményében. A föld és ház éhség, az ingatlan árainak túlzott emelkedése rendesen meghozza a megbánást s kész a per. Rengeteg sok dolgot ad tehát a bíróságnak a háború; s hála a gondviselésnek, a bírók hivatásuk magaslatán állnak s éleslátásukkal s a legapróbb részletből is következtetni tudó gyakorlati érzékkel ketté vágják a viták fonalát s a jogi elme által odabillentik az igazság mérlegének serpenyőjét, ahol a vértelen fél s maga a legyőzhetetlen igazság áll. (tb) lelkébe iszaposodva hallgatta a nótákat és nevetett, fölszínesen, szürkén, botorul. Nem is vette észre senki a hadnagyot, aki fiatal volt, szép volt, életre termett és mégis búcsúzkodott az élettől. Nótásan, és magyar melódiákat zengve, hajtott fejjel, könnyesen. Elbúcsúzott örökre. (a. c.) a KÖZÖNSÉG HÓHÉRÖL A szegedi kaszárnyák irodáiból. Tisztelt Szerkesztő Úr! A „Deutsch Böhmis“ lapok útján, a mi pénzünkön hozatott, legjobb esetben négy elemi iskolát végzett — szintén „Deutsch Böhmis“ hölgyekkel árasztják el a szegedi kaszárnyák k. u. k. irodáit — mert sajnos, ami szegény fajtánk hölgyei ilyen tényezőkre nem alkalmasak, mondja ezt az, akinek hatáskörébe tartozik ez az intézkedés! Ezek a hölgyek aztán jönnek is és nekik legyen mondva, már szép számban vannak is jelen. Ez még hagyján volna, hanem aztán még a velük járó fölösleges kiadások, amit ugyan tudatlanságuk folytán megspórolhatnánk, vagy ha már mindenképpen kell, a mi háborúban elesett vagy rokkantjaink családjai nyomorúságos helyzetük enyhítésére adnánk azt a megállapított 240 korona hónaponkénti kiadást. A mi magyar hölgyeink, akik szintén szép számban vannak, nem juthatnak ilyen vagy hasonló könnyű pénzforráshoz, mert nincs aki evvel törődjék. Ha t. szerkesztő úr talán b. lapjában szóvá tenné a mi hölgyeink érdekében ezen sorokat, akkor hivatott urak intézkedése folytán több magyar családnak jutna kenyér az asztalára — és kevesebb postacsomag menne Csehországba tőlünk. Azokat a „Nemzetiségi urakat“, akik a csehek hozzánk való beözönlésében örömüket és hasznukat látják, talán inkább kellene saját fészkükben utasítani, hogy aztán mi is „magyarok“ a saját fészkünkbe „ezek nélkül“ boldogulva, jól érezzük magunkat. Tisztelettel Budai János igyekezett a kontaktust fönntartani. Egészében ez az operett a sikerültebb operettjeihez tartozik, de csak zeneileg. A téma üres, elcsépelt és abból áll, hogy egy festő lemegy a falura és egy szép parasztleány, a falu pacsirtája portréját festi. Közben a leányt megszereti és fölviszi magához apa, cseléd, szentlélekkel együtt Pestre, azzal a szándékkal, hogy ott el is veszi. De a festőtől régi kedvese visszahódítja, amit Juliska, a parasztleány megtud és csöndben, búcsú nélkül, mindenestül visszamegy a faluba. Magával viszi Pistát, régi márkáját, aki szerelmese után jött föl a városba. Jól lakott így a kecske és megmaradt a káposzta is. Az előadás kissé vontatottan ment és nem mindig vágott össze az ének a zenekarral, pedig ezt meg lehetne tanulni. Déri Rózsi kedves volt, vidám, mint mindig és végig fönn tudta tartani az operett hangulatot. Solymossi egy öreg paraszt szerepének, akit az író személye táncbohócnak állított be, egész ambíciójával meg is felelt. Sugár rekedt volt. Kerényi Irén színészi kvalitásai nem felelnek meg a szegedi színház nívójának. Domokos Ferenc az új második tenorista, Pista szerepében igyekezettel játszott. Kisebb szerepe volt még Cserényinek és Matánynak. A közönségnek tetszett a darab, a zene és a tánc, amit busásan jutalmazott tapsaival. (a.) * Premier-bérlet a színházban A színházi iroda jelenti: Engedve a közönség részéről fölmerült és évek óta sürgetett kívánságnak, a színház október hótől a folyó szezonra 40 estére szóló premier-bérletet nyit, hogy ezzel is módját adja a premierek és reprizek iránt érdeklődő közönségnek, hogy ezen előadásokra a kívánt és megszokott helyet jó előre biztosíthassa magának. A premier-bérlet 40 estére a szezon folyamán színre kerülő újdonságok, reprizek, esetleg vendégszereplések első estéjére szól. A színház hirdetményein „Premier bérlet X. szám“ alatt fogják az esedékes napokat jelezni. A bérlet feltétele: a bérelt hely rendes napi árának 40-szerese. Ezen bérletre szeptember 23 tól szeptember 28 ig mindenkor délelőtt 10 és 1 óra között lehet előjegyezni a színházi irodában. Premier-bérletet csak a hirdetett 40 előadásra s csak a fönt jelzett időben fogad el a színház. A bérlés teljes ára a bérletjegy átvételekor lefizetendő. Az október 15-én kezdődő évad bérlet feltételeit később közli az igazgatóság. A régi évad-bérlők jogait, akik premier-bérletet akarnak váltani, szeptember 26 ig tartja fönn a színház. Óráját és ékszereit javíttassa elsőrangú óra-és ékszerüzletemben. Szolid áraki 1M Órákban és ékszerekben nagy raktár. FISCHER K. Korzó-kávéház mellett. SZÍNHÁZ. A pacsirta. — Bemutató előadás. — Ezzel a címmel került bemutatásra Lehár legújabb operettje. A darabnak kedves a zenéje, de annál szegényesebb, unalmasabb a librettója, ami kellemetlenül befolyásolhatja a darab sikerét. Lehár az utóbbi években operettjeiben határozott, új stílusra törekedett és operai technikával igyekezett hatást kelteni. Ezek a próbálkozások azonban kudarccal végződtek, mert hiába Lehár csak a dalok, a melódiák embere, ami azonban az operánál nem elég Megérezte ezt ő maga is, mert ennél a darabjánál visszatért régi módszeréhez, egyszerű, dallamos muzsikát irt. Eltért azonban valamennyire itt is a régi operett kezdetleges formájától, attól t. i., hogy csak táncmuzsikát írjon vagy az egyes szereplők belépőjét és kilépőjét zenésítse meg, hanem zenei átmenetekkel hangulatfestéssel DRásia TELEFON 1872. Péntektől vasárnapig, szept. 20 tól 22-ig. Az idei szezon első nagyszabású külföldi ♦ attrakciója! ♦ Vérrózsák a hóban. Dráma 4 felvonásban. A főszerepekben : Giovanni Gonzales. Előadások d. u. pont 5, 7 és 9 órakor, vasárnap délután 2 órától kezdve. — Jegyek előre válthatók d. u. 3 órától, vasárnap délután fél 2 órától kezdve.