Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1856
PAEMGOGIAI JEGYZETEK. Az alapos előadási mód sikere, fokán, a nemtanárok közül, azon balhiedelemben sínlődnek, s azon ferde meggyőződés altatja őket, mintha a tanár egyedül eredményezhetné a tanítás sikerét, vagy ellenben, mig a tapasztaltak s a neveléstanban buvárkodók úgy vannak meggyőződve, miszerint az egyszersmind a tanonc igyekezetét is föltételezi mind az előadás alatt, mind azon kívül. Jelenleg mellőzve ez utóbbit, a tanár működésére szorítkozunk, fölemlítendők, mennyire szűk korlátaink közt lehetséges, minden hatályost, mi előnynyel bír a siker megeszközlésére, folytatólagosan a már megelőzött jegyzeteinkhez. Nem tagadhatni, hogy az állam a tanári széket nem a tanárok, hanem a tanítás végett állítá fel, miszerint a vallásos erény és tehetségek azon magvait, melyek a gyermeki kebelben elszórvák, kikelesztve, boldogitására érleljük meg: Sunt enim ingeniis nostris semina innata virtutum, quae si adolescere liceret, ipsanus ad beatavi vitam natura, perdaceret" úgy mond Cicero (Tusc. III. 1, 2.) A tanítói hivatalnak tehát, mely talán soha oly fennen nem hordoztatott, mint jelen korban, végcélja a tanoncok célszerű képezésében határozódik, azaz: jó keresztényekké, ügyes, jámbor és becsületes emberekké képezni. Mert ismét nem tagadhatni, miszerint képezése fonalán szövődik az ember sorsa. Linné a nagy természettudós mint varga, Martinuzi a nagy kormányférfi, mint ide s tova hányódott szolga hal meg tudományos kiképeztetése nélkül. Minden ember saját szerencséjének kovácsa, mint mondani szoktuk, mivel a körülmények csak a különféle anyagot szolgáltatják az ember cselekvő tehetségeihez, miknek ő azután alakot ad, életének tulajdonát képezi s annak folyását s egész értékét meghatározza. Azonban megengedve is, hogy a körülményeknek nagy befolyása van az ember életébe, mindazáltal a képezés kalauzolja azt legfőképen. Azon férfiak sorsa, kiket a világtörténelem nagyoknak nevez, kétségkívül a kiképzés kifolyása. És ez áll az egyházi vagy polgári állásban bármelyik egyén létére nézve is. És ami egyre nézve áll, áll az egész népekre is. Áll tehát paedagogiai axiómakép e tétel: „Minden nemzet miveltségének minősége határozza annak polgári állapotát sorsával együtt," az az, amily fokán áll egy nemzet a