Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1938

Harmincnyolcéves tanári munkájából huszonnégy jutott intéze­tünknek. Mikor mint fiatal tanár hozzánk került, már túl volt az első évek kísérletezésein. A kisszebeni és magyaróvári évek nagy­szerű előiskolául szolgáltak. Az Alföld legnagyobb városában tehát, lelkesedése és veleszületett nevelői tehetsége mellett, már megfelelő tapasztalattal állott Szentatyánk munkájába. Az akkor már közel két évszázados szegedi piarista iskola fejlődésében éppen hullám­hegyen járt. A gazdaságilag egyre jobban izmosodó Délvidék gyermekei évről-évre növekvő számban keresték fel. Iskolánk akkor­tájt a déli Duna-Tisza közének, valamint a Tisza-Maros szögének német és szerb anyanyelvű fiaiból nyelvben és szellemben izzó magyarokat nevelt. Ebből a nemes és kellőleg eléggé sohasem értékelhető munkából eltávozott kortársunk derekasan kivette a részét. Kezdő fokon tökéletes német tudásával sietett a magyarul még nem tudók segítségére. A felsőbb osztályokban azután a törté­nelmi órák izzó, hazafias szellemtől telített lelkesedésében a már magyarul beszélőket magyarul érzőkké is formálta. Kész emberré fejlődött, beérkezett tanítványai most is lépten-nyomon emlegetik, hogy német nevű piarista tanáruknak mit köszönhetnek magyarsá­gukat illetően. Az egyének formálásában azt a szerepet játszotta, amit a háború előtti Szeged a nemzettestben. Nem is győzte az ősi civitásnak ezt a nemes kultúrmisszióját eléggé hangsúlyozni és min­denfelé dicsérni. Ez a lemérhetetlen, ki nem tapogatható lelki kapocs is közrejátszott abban, hogy annyira szerette ezt a várost és any­nyira együtt tudott élni minden fajta sorsával. Mint a földrajz tanára elévülhetetlen érdemeket szerzett több napra terjedő tanulmányutak megszervezésével. Midőn a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1905-ben kötelezővé tette a kirándulá­sokat, iskolánk az elsők között volt, mely növendékeit hosszabb utakra vitte. Abból az időből származó évkönyveink részletesen beszámolnak, hogy megboldogult kartársunk irányítása, szervezése és vezetése mellett ifjúságunk a Felvidékre, Erdélybe, az Aldunára, az Adrián, Dalmáciában, Boszniában és Hercegovinában milyen tanulmányutakat tett meg. Az akkori kisdiákok — ma városunk vezető emberei — nem egyszer hálásan gondolnak vissza az isme­retszerzésnek erre a nemes módjára. Az iskolai munka mintaszerű elvégzése mellett, gyakran sze­repelt az elköltözött mint előadó a gimnázium rendezésében tartott u. n. nagyböjti délutánokon. A háború előtti Szegednek iskolánk volt legmagasabbfoku intézete s a közönség mindig hálás volt, ha az intézet tanárai időről-időre hozzája is szóltak. Mint pap a régi, le­bontott Szt. Demeter templomban s az uj Dómban a világi papságnak szívesen segédkezett a pasztorációban.

Next