Szegedi Friss Ujság, 1924. január-március (25. évfolyam, 1-78. szám)

1924-03-08 / 59. szám

XXV. évfolyam, 19. sz. * Szeged, 1924 március 8. ^ SzámMt » Egyes szám ára: hétköznap. . . . . 600 K már- és ünnepnap 800 K ELŐFIZETÉSI ÁR HELVBENl hóra .................13000 K VIDÉKJEI« ( hóra .................17000 K­­.­A. SZZECS­EN­DI POLITIKAI NAPILAP VN Egy^a szám ára OOO­K? Szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Jókai­ utca 4. szám Telefon­számok 12~62 és 29 52 Felelős szerkesztő WEINER SÁNDOR Kiadótulajdonos ENDRÉNYI LAJOS gyomda és hírlapkiadó vállalat r.st. Igazgató és felelős kiadó RAGZ­ ANTAL­ Okos szavak. Bethlen István gróf tm­iniszterelnök teg­nap este az ak­tuáls poltikai kérdések­ről nyilatkozot.. Súlyos és terhes dolog ma ebben az országon jólzanul beszél­ni, mert az emberek lelke és feje még mindig kábult és az anyagi gondo­k, bajok ezer megpróbáltatásai mellett a politika zsivaja és éktelen lármája is elbódítja a pém­­gerinces és higgadt gondolkodású embert. Ennek a sizerencsétlen országnak az ingyenkenyértől és ingyenföl­dtől kezd­ve mindent végigigérgetett a demagó­gia az ösziróussás forradalom óta. A két szélsőségen akarnokok, törtetők, poli­tikai szélk­akasok és baglyok egyebet sem csináltak, mint oszt­ották a polgár­ságot, a felekezeteket egymás ellen és a kisérletező, próbálkozó, higgadt és nyu­godt építőpolitikának állandóan útját állták.­­ Józan terv, bölcs önmérséklet hang­­ját a szélsőségeken sohasem' hallottik. Jelszavak, délibábok, ábrándok ködké­peit vetítették' a levegőbe a jámbor polgárságnak. *A rágalmazásnak, meg­­■glyianusitásoknak ilyen korát, mint a mostani idők, a mnagyar történelem' alig tud felmutatni. Súlyos, nehéz irtékben, rendkívüli helyzetekben minden ember tévedhet. Mi sem könnyebb, hogy a lelki egyen­súlyt megbillentsük egy nemzetben, a­mikor külső és belső megpróbáltatások sora kísérti polgárait- Az éhes ember­nek éhínségies időkben csak kenyeret, a koldusnak fényt, pompát, a munka­kerülőnek munk­anélküli megélhetést kell­­ígérni a mi­séba! és már kész egy nagy tábor, mely alacsony ösztönöktől és in­dulatoktól vezéreltetve, a­­vezér z­ászla­­jára esküszik. A forradalmak lelke ezekből táplál­kozott, a forradalmak vezérelt ezek a jelszavak emelték a tömegek vállaira, h­ogy azután a vezérekkel együtt a tö­­­meg, a polgárság még nagyobb érvény­be, nyomorba szakadjon. Igaza van Bethlen miniszterelnöknek, ennek az országnak nincs többé szük­sége forradalmakra. Még kevésbbé van szüksége osztályuralomra, de igenis s­züksége van már megnyugvásra, rend­re, békésebb életre, melyben újból a munka, ,a szorgalom", a tudás veszi át vezető szerepét az élet minden vonalán. Nincs szükség az utca terrorjára, az ön­­bíráskodásra, az agyonszervezkedésre, de szükség van a komoly építő és mindent átfogó, összeforrasztó demokráciára, a­melyben osztály és felekezeti különb­ség nélkül eggyéolvad­­az ország egész pol­gársága. Szükség van a közéletben újból az élrő, a tudás érvényesülésére, m­rt az az ország, melyet nem a tudás fegyveré­vel felvértezett fiai, de az üres, alacsony indulatoktól és ösztönöktől vezetett d­­­inagógia vezet, egyik szerencsétlen­ség­­ből, egyik forradalomból a másikba zu­han.­­ Szomorú és igaz a miniszterelnöknek az a meg­állap­ása is, hogy ma minden tisztességes ember irtózik és csak ön­- legyezéssel lép a közpályára, mert fél a megrágalmazástól, a­zoktól az­­­ndok­ló támadásoktól, melyeknek mindenki ki van téve. Végül pedig csak helyeselhető az, hogy a kormányelnök hajlandó minden magyar emberrel együtt dolgozni a mai súlyos időkben az ország talpraállítá­­sán és mindenkinek­­örül, aki e téren bölcs tanác­csal, barátsággal segíti, ha ez a tanács és barátság nem­ egyéni és pártcélokat, de az ország boldogságát és boldogulását szolgálja kizárólag- Véres vásár Kismarján. Debrecenből jelentik: A falusi magyar vásárok egyik véres tragédiája játszó­­dott le a napokban Kismarján. Kismarja biharmegyei községben hí­res Verekedők voltak idősb Kozma La­jos és fia ifjú Kozma Lajos. A vásári ve­rekedések főintézői voltak­ és vereke­désért több szíben ültek börtönben. A minapi kismarjai vásáron is korcs­mái verekedést rendeztek. Kiverték a legényeket, két embert meg is seebesítet­­tek. Annyira felzavarták a vásárt, hogy, csendőri beavatkozásra volt szükség. Mikor a­­csendőrök megérkeztek, a vetélkedők már az utcán duhajkodtak. Gál János törzsőrmester és Balogh Jó­­zsef csendőr felszólították a két Koz­mát, hogy kövessék a csendőrőrsre. Ekkor csatlak­ozott hozzájuk sógoruk, Burgó Imre is. Az öreg Kozma károm­kodva válaszolt a csendőröknek, fia pe­dig hirtelen a torzsőrmesternek ugrott, végigkarmolta az arcát és futásnak eredt. Pál törzsőrmester a bántalmazás után a fiú után vetette magát és 20—30 lé­pésre üldözte. Balogh csendőr pedig az öreg Kozmát és Bü­rgőt őrizte. Midőn ezek látták, hogy Balogh egyedül van velük­, hirtelen rávetették magukat, el­gáncsolták és saját bajonettjét a mel­lébe döfték. Az erős m­agyar csendőr a bajonettet saját kezével kirántotta a melléből és kardja után kapott. Ámde a szúrás kö­­­vetkeztében úgy elgyengült, hogy nem tudta használni,­­t­ámadói kikapták ke­zéből a kardot és a vérző csendőrt össze-vissza verték­ "és vagdalták. A sze­­rencsétlen csendőr szolgálatának hűt tel­jesítése közben pár perc alatt kiszenve­­dett. Gál törzsőrmester egy leány hívására a véres tett helyére visszaszaladt, de ek­kor a halott csendőr fegyvere Burgó, kardja az öreg Kozma kezében volt, akik támadólag viselkedtek vele szem­ben. Gál törzsőrmester nem­ veszítvén el lélekjelenlétét, a lőfegyvert tartó Bur­­góra lőtt. A lövés nem talált, sőt a szomszéd udvarban járkáló Veress László nevű fiút sebesítette meg. Burgó a lövéstől elszaladt. Kozma azonban kivont karddal a csendőr törzsőrm­esterre rohant, aki ek­kor közelből szivenlötte a támadót és idősb Kozma rögtön szörnyet halt. Ezután Gál törzsőrmester rövid kere­­sés után elfogta a fiatal Kozmát és Burgót. A csendőr és idősb Kozma holt­­testét beszállították a Szözségházára, az esetet feljelentették a csendőrkerülethez­­és a debreceni királyi törvényszéknez. Debrecenből Preineszberger Jenő dr. vizsgálóbíró, Novák­ hadbiró és Go­­rubszky csendőrparancsnok szálltak ki­­ a helyszínre. A vizsgálóbíró még az éj­­ folyamán megejtette a vizsgálatot. Hor­­­­váth Artur pedig felboncolta a csend­őr és Kozma holttestét. ! Nemzetgyűlés. A nemi­zetgyű­lés mai ülésén Szcitovsz­­ky Béla elnök elnökölt. Rakovszky István napirend előtt a lakbérkérdésben szólal fel és azt kérdi a népjóléti minnisztertől, tényleg fel­emelni szándékozik-e a kormány a lak­­bérek­­t és ha igen, hajlandó-e a kor­­m­án­y a kérdést a nemzetgyűlés drága­sági bizottsága elé terjeszteni. Vasa József népjóléti miniszter vá­laszában kijelenti, hogy a nemzetgyű­lés drágasági bizottsága foglalkozott an­nak idején a lakásrendelettel, amely ma van érvényben és már akkor foglalko­zott azzal, hogy ha közben a korona kurzusban változás áll be, az akár a lakók, akár a háztulajd­onosok kárára vagy javára a házbéreknél kiigazí­ta­tik. A mostani lakbér sokkal kevesebb értéket jelent a háztulajdonosoknak, mint amennyit a drágasági bizottság megál­­lapított annak­ id­ején. Nem lakbéreme­­lésel van most szó, hanem csak arról, hogy a lakásrendsernél, mint az no­vembertől február elsejéig terjedő idő­ben történt, a korona értékcsökk­enését vegyük figyelembe. Rakovszky képvislő u­r felemlítette, hogy bizonyos kateg­óriákra nézve m­eg­­történt a lakás vagy üzletfelszabadítás; erről nincs­en szó. A kormány nem kí­vánja ma a szabadforgal­­at, legfel­jebb arról lehet beseélni, hogy, az idő­pontokat kitolják. Azzal az ind­ítvánnyal járult a kor­mány elé, hogy a törvényjavaslatba ve­gyen be paragrafust, amely a lakbé­rek szukcesszíve emelésére vonatkozik. Kérem, hogy a kormány ezt az indít­ványt fogadja el. Ezután áttérnék a valorizációs tör­vényjavaslat tárgyalására. A javaslathoz Czettler Jenő szól hoz­zá és kijelenti, hogy már négy év óta követeli a gazdasági tanács felállít­ását. Panaszok hangzottak el, hogy az ér­dekeiteket nem hallgatják meg, csupán egy pár bankigazgatót és érdekképvise­leti titkárt hallgatnak meg, ellenben rém kérdezik meg azokat, ak­ik­et azért fizet az állam­, hogy felülvizsgálják a gazda­sági viszonyok­at. Hibáztatja, hogy a valorizáció intézkedésével csak most jött a kormány, de annak ellenére is elfo­gadja a­­valorizációs javaslatot a ke­resztény nemzeti gazdas­sági párt nevé­ben. Ezután a takarékkorona kérdésével foglalk­ozik. Helyesli, hogy a kormány egy állandó értékmérőt akar teremteni, de hibáztatja a takarékkorona kiszá­mítási alapját és azt la­­iosnak tartja, ezért azt ajánlja a kormánynak, hogy térjen át az aranyk­oronáral való számí­tásra. ’ ■ Rámutat arra, hogy a ki­embere­k azért idegenkednek a kényszerkölcsön­­től, mert az állam a hitelező kisembe­rekkel szemben nem teljesíti a köte­lezettségeit. Csak a hadikö­lcsönre és a pénz lebélyegzésére kell gondolnunk. Vissza kell állítani az államba vetett hitet, kijelenti, hogy ami a cukor után kilogram­­monként 3000 korona adót szed­nek, addig a tőzsdepapír után egy ezre­lékes adót kell fizetni; ha ezt felemel­jük­, akkor tek­intélyes összeg fog ren­delkezésünkre állni. A javaslatot elfogadja. Farkas István felszólalása után az ülés délután 2 órakor véget ért. i boszorkányszigeti rablógilkos tizenntz ívet kapott. Bársony István, az elvetemült boszor­­kányszigeti rablógyilkos bűnügyét ma délelőtt tárgyalta le a királyi ítélőtábla flelebbviteli tanácsa. A tárgyaláson cs­ak a megölt asszonyh­özV. Vér Jánosné ro­­konai jelentek meg­, akik, miután az elö­­lső tárgyaláson nem voltak jelen, szem­től szemben akarták látni a véres kezű em­bert. A gyilkosság részleteiről annak ide­jén bő tudósítást adtunk­, nevezetesen megírtuk, hogy Bársony István rovo­t multú cipészlegény hogyan csalta ki á­­­prázatát a boszorkányszigeti füzesek kö­zé, ahiol aztán bor­talmas tettét végre­hajtotta. A bizalmat keltő arcból még a legélesebb detektivszem sem olvasná ki a­­­urvalelkű embert s éppen ezért könnyű volt Bársonynak özv. Vér Já­nosnét megnyernie magának, akit ku­ko­­ricakapálásra fogadott fel a közúti f­ál­nál. Az események ezután mint a lánc­szemek kapcsolódtak egymásba. Előbb egy­ utazési korcsmában, majd egy fű­­szerkereskedésben pálinkáztak. Ilyen hangulatban értek ki a boszorkányszige­t füzeseiéhez, ahol, mint Bársony előző­­leg az asszonynak elm­ondotta, egy kis kukoricaföldjű volt. Ez természetesen nem volt igaz . Bársony mindezt arra használta fel, hogy özv. Vér Jánosnét az elhagyott helyre kicsalja, hogy az­tán végezzen vele. Terve sikerült is. A durvalelkű ember kapával verte agyon a szerencsétlen asszonyt, akit véres m­u­n­­kája után kirabolt. A törvényszék Bár­sonyt ezért a bűnéért 12 évi fegyházra ítélte. A mai felebbviteli tárgyaláso­­ Bár­sonyt is elővezettették két szuronyos börtönőr kíséretében. A vád, valamint az elsőfokú bírósági í­télet ismertet­te után Boross Dezső dr. királyi főügyész mondotta el vádbeszédét s vádlott bün­­tetésén­ek felemelését indítványozta. A védbeszéd után a bíróság­ ítélethozatal­ra vonult vissza s rövidebb tanácskozás után Bársony István büntetését 12-ről 15 évi fegyházra emelte fel. Miután az ítélet ellen úgy vádló­­, mint védője felebbezést jelentett be, az ügy most­­m­ár a legfelsőbb bíróság, a kur­a elé fog kerülni. Egy cigánykaraván pusztulése. Debrecenből jelentik. Az erdélyi Száz­­halom község határában a napokban egy cigánykaraván telepedett le. Vala­melyik cigányrajkó a közeli erdő szél­e egy gránátot talált s nagy örömmel vitte a tanyára. A cigányok szerették volna felzedni a gránát sárgaréz orrát, kalapálták egy­ darabig, de eredménytelenül. Ez­t el.ia­­ tározták, hogy a rezet leolvasztják. Ha­­talmas máglyát raktak s a gránátot a lángok közé helyezték­. A nagy hidegben a karaván apraja-nagyja körülállo­ta a tüzet. Egyszerre óriási dördüléssel felrobban­t a gránát s repeszdarabjai véres ron­csokká tépték a cigányokat. Hét ember­ rögtön meghalt, öten pedig súlyosan­ megsebesültek, de a karaván valamenyi íigi tagja kisebb-nagyobb­ sérülést szen­vedett. r Szegidt Inags^ar**fim­erikai Bank Rt (Edrdsz Földhitelbank és Inagsar-Ilmerikai Bank (Budapest) alapítása.

Next