Szegedi Friss Ujság, 1927. január- március (28. évfolyam, 1-77. szám)

1927-03-09 / 58. szám

XXVIII. évfolyam, 58 sz. ♦ Szeged, 1927 március 9. * Szerda » Egyes szám ára 8 fillér ügyes szám ára : l­étköznap ...... 8 fül. vasár- s ünnc.­­ap 16 fill. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: Egy hóra .... 2 P 40 f. Negyedévre .. .. 6 pengő VIDÉKEN: Egy hóra .. . 2 P 60 f. Negyedévre .. .. 7 pengő­­ SZE­ErE­IDI POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Jókai­ utca 4. sz. telefon­számok 12—02 és 2—52 vedelét szerkesíti­ WEINER SÁNDOR Kiadótulajdon­os ENDRÉNYI LAJOS gomda- és hírlapkiadó vállalat il. Igazgató & lefefon kiadó RÁCZ ANTAL Színház és kritika. Az utóbbi hónapokban több alka­lommal szóba került a színházzal kapcsolatban a kritika. Faragó Ödön színigazgató nem egy alkalommal szóban, sőt írásban is jónak találta lábbeli alkalmatosságát a színházi kritikusokba törölni, mert az csak természetes, hogy a köz pénzén szubvencionált és részben fenntar­tott színház nívótlan előadásaiért, a gyenge előadások miatti részvétlen­ségért nem okolh­ató a százmilliós közpénzekkel ajnározott színházi vál­lakozó, hanem a­­ májbajos sajtó. És íme, a hétfői tanácsülésen sok mel­lett szóba került az is, hogy a színé­szek deprimáltak, kedvtelenek és e kedvetlenségnek állítólag a polgár­­mester egy odavetett kijelentése sze­­­rint oka volna a sajtó. Nos, igen. Nem restelljük kijelen­teni, sőt Somogyi polgármesternek illik tudnia a legjobban, hogy ki­zárólag a sajtó az oka a mai tisz­­tultabb helyzetnek és felfogásnak, mely a szegedi színház házi keze­lésbe vételével a legelső komoly lé­pés a züllés és pusztulás legmélyére sülyedt vidéki színészet megmenté­séhez és új reneszánszának megte­remtéséhez. Nehéz harc volt, amelyet folytat­tunk e cél érdekében. Közönnyel, intrikával, a kultuszminisztériumtól, színészeti felügyelőtől, színészegyesü­­lettől kezdve végig a szegedi ható­ság minden fórumán át magáig So­mogyi Szilveszter polgármesteri­g mindenkit szemben találtunk ma­gunkkal. Büszke, polgármester úr, a szegedi sajtónak az a néhány mun­kása, akik a becsületesség, a tisz­tesség, a meg nem vesztegethetőség vértezetében, az önérdekkel szem­ben, a köz­érdeket e kérdésben di­adalhoz segítették. Mi, polgármester úr, arról mon­dottunk és mondunk csak kritikát, amit saját szemünkkel láttunk, sa­ját érzékszerveinkkel tapasztaltunk és saját lelkiismerettel megbíráltunk. Két éve kezdtük a chartot a tisz­tulásért, a tisztánlátásért, a szegedi s a vidéki színészet mentése érdeké­ben. Két évnek minden sorát, mely e kérdésben lapunk hasábjain meg­jelent, igazolta teljességében az idő. Pedig ez a harc nehéz volt és ebben a harcban mint nyakas ellenfelek, majdn­em az egész két év folyamán mindig szemben állottunk Szeged város érdekeinek két legönzetlenebb és legrajongóbb szolgái, a Szegedi Friss Újság és Somogyi Szilveszter. ön, polgármester úr, zárt ajtók mögött Faragó Ödönnek adta a­­színházat, amíg mi a nagy nyilvá­nosság előtt megírtuk, hogy Faragó Ödön pénz nélkül nem lehet vállal­kozó igazgató és legkésőbben 3—4 hónap alatt az anyagi csődbe viszi újra színházunkat. A katasztrófa pon­tosan bekövetkezett, csak azzal a különbséggel, hogy az anyagi csőd­höz párosult a művészi csőd is. Jött a házi kezelés. Ez év február hava, oly műsorral és gyenge előadásokkal, melyekkel nem Szegeden, de Pócs­­megyeren nem szabad operálnia szín­háznak. Faragó Ödön színigazgató valósággal iskolapéldáját adta annak, hogyan nem szabad színházat vezetni. Kétségbeejtő az a h­ozzánem értés, mely a szereposztásban, a műsorösz­­szeállításban és darabösszeválogatás­­ban a művészi vezetést egész feb­ruár havában jellemezte. Nem csoda, polgármester úr, ha lehangolt, deprimált, kedvetlen a tár­sulat. Azt a tehertételt, melyet az ily művészi vezetés jelent, a színész, mint legérzékenyebb szeizmográf érzi meg a maga bőrén. Van nekünk kiváló drámai rende­zőnk és nézze végig az ez évi szín­­lapokat, mikor rendezett Baróti Jó­­­­zsef. Van olyan színésze a társu­latnak, akiről, anélkül, hogy próbát tett volna a sz­inigazgató velük, lon­­gum et latum hirdeti, hogy rossz színészek, használhatatlanok. Van egy sor színész, akiket ajnároz, akik mindig játszanak, sőt, akiknek a lét­­számapasztás után több fizetése, kü­­lön fellépti díja van, mint ezelőtt. A társulat egyik művésznője kivált­ságos elbánást és helyzetet élvez, ami nem éppen lelkesítőleg és sti­­mulálólag hat a társulat többi tag­jára. Vagy szabad megtörténnie an­nak, hogy színészek maguk nem tud­nak már hallgatni és kénytelenek társulati ülésen az igazgató műsor­­összeállítását, művezetését kritika tárgyává tenni. Nézze meg polgár­­mester úr, majd mindennap műsor­változások vannak és erre a hétre éppen a harmadik változott műsort közlik a lapok. Végül legyen szabad rámutatnunk arra, hogy a városban a legkülönb híresztelések vannak, így ismert az ön és Fodor tanácsnok közötti ellen­tét, melynek híre, a cáfolat da­cára rendíthetetlenül tartja mzagát abban a formában, hogy ön, polgár­­mester úr, bizonyos politikai sze­mélyek befolyása alatt Faragó Ödön jövő évi művezetéséhez köti magát, míg Fodor Jenő a színház anyagi és művészi jóhíre érdekében pályá­zat kiírását tartja szükségesnek és feltétlenül olyan színigazgató alkal­mazását, aki kitűnő színpadi szak­ember és az irodalom ismerője, de nem színész. Ugyanekkor már ebbe a kérdésbe is belekeveredik az át­­kos politika. Olyan hírek terjednek rágják magukat a szenzációéhes köz­véleménybe, hogy több volt szabad­­kőműves szervezet befolyásos tagjai interveniálnak a torony alatt Faragó Ödön további művezetése érdekében, s ugyancsak egy, a jövő héten sebté­ben, Faragó Ödön címszereplésével megszervezendő díszelőadás Várhe­lyi prelátus tiszteletére, a prelátus személyén át a szegedi papság és katholikus klérus jóakaratú támoga­tását célozná a művezető-igazgató további megtartása érdekében. Elmondott ime, polgármester úr a kritika tényeket azért, hogy rámu­tasson arra, mi az indoka a színtár­sulat deprimáltságának. A pletykára rámutattunk — per tangentem — hogy indokoljuk, miért sürgős a mű­vezető megválasztása. Ne legyen ta­laja a pletykának, a találgatásnak, híresztelésnek, mely az ön nagyra­­becsült személyét, amint látja, sem kíméli. Végül pedig legyen szabad meg­nyugtatnunk Méltóságodat, mi a vá­ros érdekeinek mindenkor becsüle­tes, tisztakezű, őszinte sáfárjai óhajt­juk a legjobban, hogy a hosszú harc után, a művezető helyes megvá­lasztásával, a jövő esztendőben az a nagy öröm és boldogság érne ben-h­írünket, hogy ne bírálni, csak meg­érdemelten dicsérni kelljen a sze­gedi színház művészi nívóját, mesteri játékrendjét és nagyszerű előadásait. Ebben az esetben megérjük az ön, éppen a napokban hangsúlyozott cél­ját: a magyar vidéki színészet dia­dalmas reneszárs.14. ORSZÁGGYŰLÉS. Az országgyűlés mai ülésén több kisebb törvényjavaslatot hoztak tető alá. Az első szónok Kálnoky Bede Sán­dor előadó beterjesztette a bizott­ság jelentését a biztosítási törvény­­­javaslatról. Majd áttér a Ház a trianoni szer­ződéssel kapcsolatos egyes katonai rendelkezések kiegészítéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgya­lására. Gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter kifejtette, hogy a javaslat jelentősége abban áll, hogy katonai kérdésekben első ízben sikerült a nagyhatalmakkal a magyar kormány javaslatát elfogadtatni. A páncél­autók az állami rend fenntartását kí­vánják biztosítani. A Ház ezután úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta a javas­latot. A polgári iskolákról szóló törvény­javaslatot Máday Gyula előadó is­merteti. Kifejti, hogy a polgári is­kolákat a miniszter a magyar pol­gári társadalom iskoláivá akarja meg­tenni. Kéthly Anna a következő felszó­laló. Ellenzi a javaslatot, mert el­vágja az egységes fejlődés lehetősé­gét. A javaslat csak osztályszempon­tokat néz, minden osztály számára más iskolatípus van. A gimnáziumi és a reáliskolák a középiskolák inté­zetei, a polgári iskolák a munkás­­osztályéi, ahonnan nincs meg az emelkedési lehetőség. A javaslat csak a most uralkodó tisztviselői osz­tálynak kedvez. Nem fogadja el a javaslatot. Utána Kócsán Károly hosszasan foglalkozik a nyolc osztályú polgári iskolával kapcsolatosan megnyilvánu­ló lehetőségekkel, amelyhez maga is csatlakozik olyan formán, hogy a 4 osztályból álló gazdasági, vagy ipari iskolák felépítésére van szük­ség. Ezután foglalkozott a polgári iskolai tanárság sérelmeivel, ismer­tette azokat a kívánságokat, amelyek a javaslat tárgyalása kapcsán a pol­gári iskolai tanárok kifejezésre jut­tattak. E szerint kérik a rangsor méltányosabb megállapítását, esetleg a rangsor eltörlésével az automatikus előlépésnek az elemi iskolai tanítók­nál bevált rendszerét, a pótlékok rendezését, a háborús évek beszá­mítását és a nyugdíjkérdés rendezé­sét. A törvényjavaslatot elfogadja, egyben tolmácsolja a miniszterel­nöknek a polgári iskolai tanárok üd­vözletét a javaslat alkalmával. Petrovácz Gyula örömmel üdvö­zölte a javaslatot, amely a szélesebb néprétegek kulturális előrehaladását biztosítja. Nem érti, miért ellenzi a javaslatot a szociáldemokrata párt, amikor azt a legnagyobb örömmel kellene fogadniok A tanórák heti óraszámát 22-ről mielőbb 20-ra kell leszállítani. Han­goztatta, hogy a felekezti iskola híve és mindig szembe fog szállni a fe­lekezeti iskola ellenségeivel. A javas­latot elfogadja. Pesthy Pál igazságügyminiszter benyújtotta ezután az ingó jelzálog­ról szóló törvényjavaslatot és bün­­tetőnovellát. Mivel több szónok nem volt, az elnök a vitát bezárta. A Ház elhatározta, hogy a javas­lat tárgyalását holnap délelőtt 10 órakor folytatja. Az ülés 2 órakor ért véget.­­ Az algyői komp, Szeged és Hódmezővásárhely kö­ö­zött a kocsi- és autóforgalom az algyői kompon keresztül bonyolódik le. Már magában az a körülmény, hogy kompon át történik a köz­lekedés, nagyban megbénítja a for­galmat. Ez azonban a bajoknak egy kisebb részét képezi, csak sokkal sú­lyosabb a forgalom gyorsaságára és zavartalanságára nézve az, hogy az algyői komp nagyon elhanyagolt ál­lapotban van. A közlekedés gyors lebonyolítását teljesen meggátolja az a körülmény, hogy a kompnál hosz­­szú félórákat kell várakozni az át­kelésre. Ez azonban még mindig nett a legnagyobb baj. Mind a két ol­dali komplejáró oly kriminálisan rossz karban van, hogy nagyobb jár­művekkel teljesen lehetetlen az átke­lés. A kompnál a feljárók vesz­­szőkből vannak megkonstruálva, a vízállás állandó változása miatt, azonban ezek egyáltalán nem stabi­lak és így szinte hasznavehetetlenek. A feljáróktól a töltésekig vezető utak is elhanyagolt állapotban vannak, főképp esős időben a mély kátyúk miatt, úgyhogy a sima és gyors köz­lekedésre nézve ezek mind súlyos zavaró momentumok. Ezen körülmények miatt a teher­forgalom nem bonyolódhatik le az algyői kompon keresztül, h hanem­ a megrakodott gépkocsik kénytelenek a 30 kilométer, kerülőt jelentő ma­kói úton közlekedni. Ez a került aztán nemcsak késést, de árdifferen­­ciát is jelent. A minisztérium tudomásunk sze­rint már adott ki rendelkezést az útszakasz megjavítására és az ál­­lamépítészeti hivatalnak módjában állana a munkák elvégeztetése, sőt már köveket is szállítottak az algyői komphoz a renoválás céljaira, azon­ban nem tudni mi okból a közigaz­gatás labirintusában még mindig­ késik ezen munkálatok megindításá­nak elrendelése. Jó szolgálatot tenne az államépítészeti hivatal, ha mó­dot találna az útjavítási munkák ha­ladéktalan elkészítésére, mert a köz­lekedőknek nagyon sok bosszúságát, kárát előzhetné meg a munkálatok haladéktalan megkezdése. Háromemeletes bérpalota terve Felsővároson. A felsővárosi Minorita rendház és­ régi falai között rövidesen megin­­dul a nagy újjáépítő munka. A több, mint 200 éves épület helyére egy új,­­háromemeletes bérpalota kerül, s ez­­zel Szeged város közönsége újabb 102 lakáshoz jut majd. Az épület egy részét a Minorita-rendház foglal­ná le magának, tehát — hogy úg­y mondjuk — egy füst alatt két igen fontos problémát lehetne megoldani, ha ezt maga a város hatósága is úgy akarja. A gyönyörű és gazdasági szem­pontokból is jelentős súllyal bíró terv gyakorlati részén elsősorban is a pénz kérdése csúcsosodik ki, amely nélkül a legszebb terv is csak terv marad. A dolognak ez a legnehezebb, része, mint most értesülünk, a leg­jobb után halad előre, amennyiben az összes építkezési költségeket egy angol pénzcsoport folyósítaná, még­pedig igen kedvező feltételek mel­lett. A négy utcára szóló, háromemeletes modern bérpalota és az ezzel kap-

Next