Szegedi Friss Ujság, 1927. január- március (28. évfolyam, 1-77. szám)
1927-03-11 / 60. szám
‘ ^ r XXVIII. évfolyam, 60. sz. ♦ Szeged, 1927 március II. • Péliiek * Egyes ára. /.ütköznap « 8 fin. vasár- s ünnc....ap 16 fill. SZElCSIElyI ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN.. Egy hóra „ „ 2 P 40 f. ^ Jegyed évre „ 6 pe ngő VIDÉKEN: Egy hóra .... 2 P 60 f. Negyedévre .. .. 7 pengő POLITIKAI NAPILAP ! ! / Egyes számára S fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal Szeeted, Jókai utca 4. sz. Telefon számok :2—62 és 2—52 felelos seet'sesin-Y.HENNER SÁNDOR Kiadótulajdonos ENDRÉNYI LAJOS gomda- és hírlapkiadó vállalat r. igazgató es felelős kiadó RÁCZ ANTAL Bukarest öröme. Bukarestben az emberek tobzódnak az örömben. Az országgyűlés, a felsőház külön ünnepi üléseket tart, az utca egy tüntető, mámoros tábor. A romániai közéletnek mindenesetre megvan a kellő oka a nagy örömre. Kilenc esztendeje éppen, hogy Románia csapatai a központi hatalmakkal kötött fegyverszünet, majd a bukaresti béke által minden megtámadtatás ellen biztosítva, rendcsinálás címén bevonultak az orosz forradalom után önálló köztársasággá átalakult Besszarábiába, ahol a rendnek mindenesetre nem volt annyi híjja, mint most és megszállták ezt a tartományt. A kis ország ügyeit egy országtanács intézte, melyben képviselve Volt lélekszámaránya szerint az országot lakó minden nemzet. Ukránok, oroszok, oláhok, németek, zsidók, bolgárok, lengyelek, görögök, örmények képviseletéből állt ez az országtanács, melyet a Kisenevbe bevonuló romániai tábornok egyszerűen katonailag körülkerittetett s addig nem engedett távozni, mig ki nem mondta a Romániához való feltételes csatlakozást. Egy másik ülésről aztán eltávolították a nem-román nemzetek képviselőinek nagy részét s erre a csonka parlament törvénybe iktatta a feltételes helyett a feltétlen csatlakozást. Románia 1918 tavasza óta tartja megszállva Besszarábiát, de a jogot hozzá csak 1927 tavaszán kapta meg a mostani olasz ratifikálással. A békcetárgyalásokon ugyanis Miljukov és orosz menekülttársai a legnagyobb erővel ellenezték Besszarábia elrablását. A népszavazást követelték, de bármennyire logikus lett volna is ez, Bratianu körömszakadtig küzdött ellene, habár minden illetékes fórum előtt azt hangoztatta, hogy Besszarábiának óriási többsége oláh, és önként, örömmel csatlakozott Romániához. Bratianu tudvalévően ott is hagyta Párist, részint a Besszarábiai kérdés, részint a kisebbségi egyezség miatt. Vajda Sándor miniszterelnök, a magyar képviselőház egykori tagja, vette át a tárgyalásokat és sikerült is keresztülvinnie, hogy a népszavazást a szövetséges és társult hatalmak nem rendelték el Besszarábiára. De Románia igényét nem ismerték el jó ideig. A magyar közönség akkoriban nem értette, miért húzódik ilyen sokáig ez a kérdés s csak jóval később tudtuk meg, amikor Vajda Sándor már ellenzéki vezér volt a bukaresti parlamentben, amikor egy beszédében nyilvánosságra hozta, hogy Csonka- Magyarország megszállt területeit azért kellett a román hadseregnek kiürítenie, mert a nagykövetek tanácsa különben Besszarábiára elrendelte volna a népszavazást, ami egyet jelentett volna Besszarábia elvételével. Úgy látszik, Magyarországgal szemben is a besszarábiai politikát akarta folytatni Románia. A bolsevikok ellen rendcsinálás címén bevonult és szépen ottfelejtkezett volna a Tiszavonalnál, mint keleten a Dnyeszternél. Csak a nagyköveti tanács energikus fellépésére nem felejtkezhetett itt, mert különben elvesztette volna Besszarábiát. Annyit elért azonban, hogy 1920 október 28-án a főhatalmak minden népszavazás nélkül odaadták neki Besszarábiát. A szerződés jogerőre csak akkor emelkedhetett, ha az aláíró hatalmak közül három ratifikálja. Franciaország ezt a szívességet nagyon hamar megtette, Anglia csak évek múlva, amikor a maga alattvalói besszarábiai érdekeit biztosította. Japánban és Olaszországban azonban a ratifikálást semmiféle kapacitálással sem tudták elérni. Most végre Olaszország is bizonyos kautélák mellett, melyekkel Oroszország barátságát akarja megtartani, ratifikálta az egyezséget s az örömtől mámoros Bukarest jogszerinti gyarmatának tekinti Besszarábiát. Bukarest örül, hiszen az örömmel sietni is illik, mert az ilyen jog, mint a besszarábiai »végleges bekebelezési jog« is csak addig terjed, amig az ököl joga. Az ököl joga pedig változik és ami mindig az oláhokat és az oláh Besszarábiát fogja védeni. A város ezerméteres kritje. Hetek óta serény munka folyik a gőzfürdő előtti kis téren. Az elkérített részen nagy fatorony áll, mély víztárolók, gőzgépek, szivattyúk és a különböző kaliberű csövek halmaza jelzi, hogy Valamilyen futómunka van készülőben. Hétfőn megindultak a gépek, dolgos emberek lepték el a faállványokat és megindultak a vastag csövek lefelé, a föld gyomorába. A városban mélykút terve már a háború előtt képezte, szóbeszéd tárgyát. Akkor még kevés gyakorlati érzékük volt a város intézőinek, de kevés gyakorlati érzéke volt magának a polgárságnak is, hiszen a jólét és a gondtalan élet sohasem voltak, kiváltképen az alföldi mezőgazda városokban az alkotni vágyás serkentő tényezői. A háború után a város izoláltsága, a nehéz anyagi és megélhetési viszonyok, a mögöttes területek megszállása, lassan cselekvésre bírták Szeged népét is. Egyik gyakorlati terv a másik után merült fel. Megindult az építkezés, meglett a tanyai vasút, megtörtént az egyetem elhelyezése és ezzel kapcsolatban egész új városrész felépítése a Tiszapart mentén. Egyik gyakorlati eszme váltotta a másikat. Évek előtt a vérmesebb és ceruzával angol módra számító számítók nagy fürdővárost láttak már a Tisza mentén ezernyi idegenforgalommal, ugyancsak ezek a számító, tisztánlátó gyakorlati emberek mind sűrűbben felvetették egy melegvizű kút fúrását, mely egyrészt fűtési, másrészt azonban idegenforgalmi célokat is szolgált volna, így indult meg belülről és kívül a sajtóban mind erősebben az a mozgalom, mely ezerméteres kút fúrására biztatta a város hatóságát. A számítás egyszerű volt. A gyakorlati tapasztalat szerint a föld mélyében 30 méterenkint egy fokkal emelkedik a hőmérsék. Háromszáz méter mélyen 24—25 fok között ingadozik a vosi kutak vizének hőmérséklete, 600— 700 méteren túl tehát 40 fokon felüli vizet kell nyomni. A tervet Buócz Károly műszaki tanácsos több alkalommal vetette fel a tanács és az üzemek igazgatósága előtt. Végül a múlt évben a város vállalatba kívánta adni, vagy állami kölcsön felszereléssel a munkát végrehajtani. Ez esetben azonban több milliárdot emésztett volna fel a költség, úgy hogy végül a tanács hozzájárult az általánosan megnyilatkozott óhajhoz, hogy a kutat házi kezelésben fúrják. Buócz műszaki tanácsos a szegedi kútfúrások körül amúgy is ritka és nagy tapasztalatra tett szert, míg Kocsárdy Béla városi főgépész és Tóth Antal, a város kútfúrómestere oly gyakorlati emberekké nőtték ki magukat, hogy négyszáz méteres nagy fúrásokat már 5—6 hét alatt végeztek a legkitűnőbb eredményekkel. A kútfúrás végül e hét elején megindult. A város fúrómunkálatai iránt szakkörökben is igen nagy az érdeklődés, mert Buócz tanácsos és két munkatársa, Kocsárdy főgépész és Tóth kútfúrómester a szegedi fúrást egészen más felszereléssel és más berendezkedéssel végzik, mint az állam és az ország legnagyobb kutfúróvállalata, a Lapp-féle részvénytársaság. Míg az állam és Lappék egy ezerméteres mély fúrást átlag 12—15 csősorozattal végez, a fúrást pedig ejtőfúróval és nagy, ötven-hatvan légkörnyomásos két cső közötti vízmosással végzi. Szeged város az ezerméteres kutat öt, esetleg csak négy csősorozattal kívánja megfúrni, a lejtőfuró helyett szárnyasfuróval dolgozik és a fúrószáron keresztüli mosással, átlag csupán 2—5 légkörnyomású vízmosással. A csöveket az állam és a mélyfúrók nem préselik a földbe. Szegeden a fúrásnál a város olajprésekkel is dolgozik és egészen 70—75 vagon nyomással viszi előre a csöveket szükség esetén, minek következménye, hogy olyan helyen, ahol az állam esetleg csak 20—50 métert haladhat előre egy sorozat csővel, a város százmétereket is mehet. A hétfői fúrás megkezdése alkalmával úgy az állami fúrások, mint a magánfúró vállalatok több mérnöke és szakembere járt Szegeden és sűrűn jönnek a jövőben is Szegedre, mert a szegedi fúrás eszközei és módjai sokkal olcsóbban szolgálják a célt és gyorsabb fúrást tesznek lehetővé, eltekintve, hogy egy fúrásnál a kevesebb csősorozatnál is nagy megtakarítás érhető el. Ha a szegedi fúrás beválik, az állam is a szegedi fúrószisztémára tér át az Alföldön. A fúrást a város öt csősorozattal végzi. A legelső sorozat 33 cm. átmérőjű és 115—120 méter mélységig, az ottani agyrétegig megy le. A második sorozat 28 cm. átmérőjű és az első sorozaton át megy a tervek szerint 250—270 méterig, a harmadik 25 centiméteres sorozat e két sorozaton belül 550 méterig, de esetleg 700 méterig is előre megy, míg a negyedik, esetleg az ötödik sorozat 1000, vagy 1000 méteren túli mélységre hatol. Ha a város meleg vizet, vagy gyógyvizet fog a legbelső csősorozat marad a földben, a többi csősorozatot visszahúzzák és ezekkel új kutat, a tervek szerint Újszegeden furat a város a jövő évben felépülő strandhoz. Meleg víz esetén a vizet részben fűtésre, részben a gőzfürdő céljaira használja fel a város. A gőzfürdő egyedül legalább 100 vagon szénmegtakarítást ér el. Meleg, vagy gyógyvíz esetén a város átépíti és modernizálja különben az egész gőzfürdőt, viszont néhai Koós Elemér tervei szerint a Jerney-palotából a Csongrádi rögtön hatalmas szállodát épít télikerttel, mert a meleg vagy gyógyvíz csak jó üzlet lehet mindenképpen a városnak és a reális üzleti vállalkozóknak is. A fúrás különben az első két nap tól eltekintve, amikor igen kellett vigyázni a lemélyülő első csövek pontos, függőleges iránybeállításától, most már tervszerűen és gyorsan halad. A fúró már ötven méter mélyen járt ma és a jelek szerint a jövő hét keddjén, szerdáján már az első sorozat 120 métere a föld gyomrában lesz. Az osztrák választások és a kommunisták, Bécsből jelentik. Az osztrák kommunista párt birodalmi konferenciája nyílt levelet intézett a szociáldemokratákhoz, amely a következően hangzik: Az osztrák kommunista párt önállóságának teljes megőrzése mellett agitációjában és politikai tevékenységében arra fogja rábeszélni tagjait, hogy a szociáldemokrata listákra szavazzanak, anélkül azonban, hogy ezért mandátumot vagy egyéb ellenszolgáltatást követelnének a szociáldemokratáktól. A kommunistáknak egyetlen kikötése, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség nyilvánosan és kötelezően jelentse ki, hogy a dolgozó tömegeknek alábbi követeléseit a parlamenti formák között és parlamenten kívüli eszközökkel azonnal végrehajtja, ha győztesen kerül ki a választásokból. A nyílt levél többi közt a következő követelésekkel áll elő. A polgárság lefegyverezése. A fasiszta és monarchista szenvezetek azonnali feloszlatása. A fasiszta és monarchista elemek azonnali eltávolítása az állami hivatalokból, a rendőrségtől és a hadseregből. A rendőrség községesítése. Az üzemi munkások felfegyverzése. A szociáldemokrata védőszövetség átalakítása az osztálytudatos munkások felfegyverzett hadseregévé és a kommunisták felvétele ebbe a hadseregbe. A nyolcórai munkaidő megvédelmezése. A munkaidő megrövidítése, teljes bérfizetés mellett. Minden munkás és alkalmazott bérének felemelése. A minimális fizetések törvényes megállapítása. A munkások ellenőrzésének kötelezővé tétele a termelésben és a szállításban az árdrágítás, valamint a munkások elbocsátásának alkalmával szokásos termelési szabotázs megakadályozására és a munkanélkülieknek üzemekben való alkalmazása. Megfelelő aggkár biztosítás. Az üzemi tanácsok jogának kiterjesztése. A munkanélküli segítség huszonöt százalékkal való felemelése. Az egyház és az állam szétválasztása. Az orosz szövetség megteremtése. A koalíciós politika azonnal való megszüntetése és messzemenő intézkedések a polgárság teljes felfegyverzésére. Az osztrák kommunisták ajánlata igen jellemző azokra a politikai viszonyokra, amelyek ma Ausztriát uralják. A szerb király Bukarestben, Belgrád, március 10. A királyi pár ma este egynegyed 7 órakor Zsombolyán, keresztül Bukarestbe utazott. Félhivatalos információk szerint az út teljesen magánjellegű s csupán rokoni látogatásra szorítkozik, mégis politikai körökben, a jelenlegi külpolitikai helyzetre való tekintettel, az utazásnak nagy fontosságot tulajdonítanak. Azt is állítják, hogy a királyi pár Bukarestből, ahol körülbelül két napig fog tartózkodni, Párisba utazik.