Szegedi Friss Ujság, 1927. január- március (28. évfolyam, 1-77. szám)

1927-03-11 / 60. szám

‘ ^ r XXVIII. évfolyam, 60. sz. ♦ Szeged, 1927 március II. • Péliiek * Egyes ára. /.ütköznap « 8 fin. vasár- s ünnc.­­.­..ap 16 fill. SZElCSIElyI ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN.. Egy hóra „ „ 2 P 40 f. ^ Jegyed évre „ 6 pe ngő VIDÉKEN: Egy hóra .... 2 P 60 f. Negyedévre .. .. 7 pengő POLITIKAI NAPILAP ! ! / Egyes szám­ára S fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal Sze­eted, Jókai­ utca 4. sz. Telefon számok :2—62 és 2—52 felelos seet'sesin­-Y­.HENNER SÁNDOR Kiadótulajdonos ENDRÉNYI LAJOS gomda- és hírlapkiadó vállalat r­. igazgató es felelős kiadó RÁCZ ANTAL Bukarest öröme. Bukarestben az emberek tobzódnak az örömben. Az országgyűlés, a felső­­­ház külön ünnepi üléseket tart, az utca egy tüntető, mámoros tábor. A romániai közéletnek mindeneset­re megvan a kellő oka a nagy öröm­re. Kilenc esztendeje éppen, hogy Ro­mánia csapatai a központi hatalmak­kal kötött fegyverszünet, majd a bu­karesti béke által minden megtámad­­tatás ellen biztosítva, rendcsinálás cí­mén bevonultak az orosz forradalom után önálló köztársasággá átalakult Besszarábiába, ahol a rendnek min­denesetre nem volt annyi híjja, mint most és megszállták ezt a tartományt. A kis ország ügyeit egy országtanács intézte, melyben képviselve Volt lé­­lekszámaránya szerint az országot la­kó minden nemzet. Ukránok, oroszok, oláhok, németek, zsidók, bolgárok, lengyelek, görögök, örmények képvi­seletéből állt ez az országtanács, me­lyet a Kisenevbe bevonuló romániai tábornok egyszerűen katonailag kö­­rülkerittetett s addig nem engedett távozni, m­ig ki nem mondta a Ro­mániához való feltételes csatlakozást. Egy másik ülésről aztán eltávolították a nem-román nemzetek képviselőinek nagy részét s erre a csonka parlament törvénybe iktatta a feltételes helyett a feltétlen csatlakozást. Románia 1918 tavasza óta tartja megszállva Besszarábiát, de a jogot hozzá csak 1927 tavaszán kapta meg a mostani olasz ratifikálással. A bé­­kcetárgyalásokon ugyanis Miljukov és orosz menekült­társai a legnagyobb erővel ellenezték Besszarábia elrab­lását. A népszavazást követelték, de bármennyire logikus lett volna is ez, Bratianu körömszakadtig küzdött el­lene, habár minden illetékes fórum előtt azt hangoztatta, hogy Bessz­­arábiának óriási többsége oláh, és önként, örömmel csatlakozott Romá­niához. Bratianu tudvalévően ott is hagyta Párist, részint a Besszarábiai kérdés, részint a kisebbségi egyezség miatt. Vajda Sándor miniszterelnök, a magyar képviselőház egykori tagja, vette át a tárgyalásokat és sikerült is keresztülvinnie, hogy a népszavazást a szövetséges és társult hatalmak nem rendelték el Besszarábiára. De Románia igényét nem ismerték el jó ideig. A magyar közönség akkoriban nem értette, miért húzódik ilyen sokáig ez a kérdés s csak jóval később tudtuk meg, amikor Vajda Sándor már ellenzéki vezér volt a bukaresti parlamentben, amikor egy beszédében nyilvánosságra hozta, hogy Csonka- Magyarország megszállt területeit azért kellett a román hadseregnek kiürítenie, mert a nagykövetek ta­nácsa különben Besszarábiára elren­delte volna a népszavazást, ami egyet jelentett volna Besszarábia elvéte­lével. Úgy látszik, Magyarországgal szem­ben is a besszarábiai politikát akarta folytatni Románia. A bolsevikok el­len rendcsinálás címén bevonult és szépen ottfelejtkezett volna a Tisza­­vonalnál, mint keleten a Dnyeszter­­nél. Csak a nagyköveti tanács ener­gikus fellépésére nem felejtkezhetett itt, mert különben elvesztette volna Besszarábiát. Annyit elért azonban, hogy 1920 október 28-án a főhatal­mak minden népszavazás nélkül oda­adták neki Besszarábiát. A szerződés jogerőre csak akkor emelkedhetett, ha az­­ aláíró hatalmak közül három ratifikálja. Franciaország ezt a szí­vességet nagyon hamar megtette, Anglia csak évek múlva, amikor a maga alattvalói besszarábiai érdekeit biztosította. Japánban és Olaszország­ban azonban a ratifikálást semmiféle kapacitálással sem tudták elérni. Most végre Olaszország is bizonyos kauté­­lák mellett, melyekkel Oroszország barátságát akarja megtartani, ratifi­kálta az egyezséget s az örömtől má­moros Bukarest jogszerinti gyarmatá­nak tekinti Besszarábiát. Bukarest örül, hiszen az örömmel sietni is illik, mert az ilyen jog, mint a besszarábiai »végleges beke­belezési jog« is csak addig terjed, amig az ököl joga. Az ököl joga pedig változik és ami mindig az olá­hokat és az oláh Besszarábiát fogja védeni. A város ezerméteres kritje. Hetek óta serény munka folyik a gőzfürdő előtti kis téren. Az elkérí­­tett részen nagy fatorony áll, mély víztárolók, gőzgépek, szivattyúk és a különböző kaliberű csövek halma­za jelzi, hogy Valamilyen futómunka van készülőben. Hétfőn megindultak a gépek, dolgos emberek lepték el a faállványokat és megindultak a vastag csövek lefelé, a föld­ gyomo­­rába. A városban mélykút terve már a háború előtt képezte, szóbeszéd­ tár­gyát. Akkor még kevés gyakorlati érzékük volt a város intézőinek, d­e kevés gyakorlati érzéke volt magá­nak a polgárságnak is, hiszen a jó­lét és a gondtalan élet sohasem vol­tak, kiváltképen az alföldi mezőgaz­da városokban az alkotni vágyás ser­kentő tényezői. A háború után a város izoláltsága, a nehéz anyagi és megélhetési viszonyok, a mögöttes területek megszállása, lassan cselek­vésre bírták Szeged népét is. Egyik gyakorlati terv a másik után merült fel. Megindult az építkezés, meglett a tanyai vasút, megtörtént az egye­tem elhelyezése és ezzel kapcsolatban egész új városrész felépítése a Tisza­­part mentén. Egyik gyakorlati eszme váltotta a másikat. Évek előtt a vér­­mesebb és ceruzával angol mód­ra számító számítók nagy fürdővárost láttak már a Tisza mentén ezernyi idegenforgalommal, ugyancsak ezek a számító, tisztánlátó gyakorlati em­berek mind sűrűbben felvetették egy melegvizű kút fúrását, mely egyrészt fűtési, másrészt azonban idegenfor­galmi célokat is szolgált volna, így indult meg belülről és kívül a sajtóban mind erősebben az a moz­galom, mely ezerméteres kút fúrására biztatta a város hatóságát. A számí­tás egyszerű volt. A gyakorlati ta­pasztalat szerint a föld mélyében 30 méterenkint egy fokkal emelkedik a hőmérsék. Háromszáz méter mélyen 24—25 fok között ingadozik a v­o­­si kutak vizének hőmérséklete, 600— 700 méteren túl tehát 40 fokon felüli vizet kell nyomni. A tervet Buócz Károly műszaki tanácsos több alkalommal vetette fel a tanács és az üzemek igazgatósága előtt. Végül a múlt évben a város vállalatba kívánta adni, vagy állami kölcsön felszereléssel a munkát vég­rehajtani. Ez esetben azonban több milliárdot emésztett volna fel a költ­ség, úgy hogy végül a tanács hozzá­járult az általánosan megnyilatkozott óhajhoz, hogy a kutat házi kezelés­ben fúrják. Buócz műszaki tanácsos a szege­di kútfúrások körül amúgy is ritka és nagy tapasztalatra tett szert, míg Kocsárdy Béla városi főgépész és Tóth Antal, a város kútfúrómestere oly gyakorlati emberekké nőtték ki magukat, hogy négyszáz méteres nagy fúrásokat már 5—6 hét alatt végeztek a legkitűnőbb eredmények­kel. A kútfúrás végül e hét elején meg­indult. A város fúrómunkálatai iránt szakkörökben is igen nagy az érdek­lődés, mert Buócz tanácsos és két munkatársa, Kocsárdy főgépész és Tóth kútfúrómester a szegedi fúrást egészen más felszereléssel és más be­rendezkedéssel végzik, mint az állam és az ország legnagyobb kutfúróvál­­lalata, a Lapp-féle részvénytársaság. Míg az állam­ és Lappék egy ezer­­méteres mély fúrást átlag 12—15 cső­sorozattal végez, a fúrást pedig ej­­tőfúróval és nagy, ötven-hatvan lég­­környomásos két cső közötti vízmo­sással végzi. Szeged város az ezer­méteres kutat öt, esetleg csak négy csősorozattal kívánja megfúrni, a lej­­tőfuró helyett szárnyasfuróval dol­gozik és a fúrószáron keresztüli mo­sással, átlag csupán 2—5 légkörnyo­­mású vízmosással. A csöveket az ál­lam és a mélyfúrók nem­ préselik a földbe. Szegeden a fúrásnál a város olajprésekkel is dolgozik és egészen 70—75 vagon nyomással viszi előre a csöveket szükség esetén, minek kö­vetkezménye, hogy olyan helyen, a­hol az állam esetleg csak 20—50 métert haladhat előre egy sorozat csővel, a város százmétereket is me­het. A hétfői fúrás megkezdése alkal­mával úgy az állami fúrások, mint a magánfúró vállalatok több mér­nöke és szakembere járt Szegeden és sűrűn jönnek a jövőben is Sze­gedre, mert a szegedi fúrás eszkö­zei és módjai sokkal olcsóbban szolgálják a célt és gyorsabb fúrást tesznek lehetővé, eltekintve, hogy egy fúrásnál a kevesebb csősorozat­nál is nagy megtakarítás érhető el. Ha a szegedi fúrás beválik, az állam is a szegedi fúrószisztémára tér át az Alföldön. A fúrást a város öt csősorozattal végzi. A legelső sorozat 33 cm. át­mérőjű és 115—120 méter mélysé­gig, az ottani agyrétegig megy le. A második sorozat 28 cm. átmérőjű és az első sorozaton át megy a tervek szerint 250—270 méterig, a harmadik 25 centiméteres sorozat e két sorozaton belül 550 méterig, de esetleg 700 méterig is előre megy, míg a negyedik, esetleg az ötödik sorozat 1000, vagy 1000 méteren túli mélységre hatol. Ha a város meleg vizet, vagy gyógyvizet fog a legbelső csősoro­zat marad a földben, a többi cső­sorozatot visszahúzzák és ezekkel új kutat, a tervek szerint Újszegeden furat a város a jövő évben felépülő strandhoz. Meleg víz esetén a vizet részben fűtésre, részben a gőzfürdő céljaira használja fel a város. A gőzfürdő egyedül legalább 100 vagon szén­­megtakarítást ér el. Meleg, vagy gyógyvíz esetén a város átépíti és modernizálja különben az egész gőz­fürdőt, viszont néhai Koós Elemér tervei szerint a Jerney-palotából a Csongrádi rögtön hatalmas szállo­dát épít télikerttel, mert a meleg vagy gyógyvíz csak jó üzlet lehet mindenképpen a városnak és a reá­lis üzleti vállalkozóknak is. A fúrás különben az első két nap­ tól eltekintve, amikor igen kellett vigyázni a lemélyülő első csövek pontos, függőleges iránybeállításától, most már tervszerűen és gyorsan halad. A fúró már ötven méter mé­lyen járt ma és a jelek szerint a jö­vő hét keddjén, szerdáján már az első sorozat 120 métere a föld gyomrában lesz. Az osztrák választások és a kom­­­munisták, Bécsből jelentik. Az osztrák kom­munista párt birodalmi konferenciája nyílt levelet intézett a szociáldemokra­tákhoz, amely a következően hangzik: Az osztrák kommunista párt önál­lóságának teljes megőrzése mellett agitációjában és politikai tevékeny­ségében arra fogja rábeszélni tagjait, hogy a szociáldemokrata listákra sza­vazzanak, anélkül azonban, hogy ezért mandátumot vagy egyéb ellen­szolgáltatást követelnének a szoci­áldemokratáktól. A kommunistáknak egyetlen kikötése, hogy a szociálde­mokrata pártvezetőség nyilvánosan és kötelezően jelentse ki, hogy a dolgo­zó tömegeknek alábbi követeléseit a parlamenti formák között és parla­menten kívüli eszközökkel azonnal végrehajtja, ha győztesen kerül ki a választásokból. A nyílt levél többi közt a következő követelésekkel áll elő. A polgárság lefegyverezése. A fasiszta és monar­­chista szenvezetek azonnali feloszla­tása. A fasiszta és monarchista ele­mek azonnali eltávolítása az állami hivatalokból, a rendőrségtől és a had­seregből. A rendőrség községesítése. Az üzemi munkások felfegyverzése. A szociáldemokrata védőszövetség át­alakítása az osztálytudatos munkások felfegyverzett hadseregévé és a kom­munisták felvétele ebbe a hadsereg­be. A nyolcórai munkaidő megvé­­delmezése. A munkaidő megrövidí­tése, teljes bérfizetés mellett. Min­den munkás és alkalmazott bérének felemelése. A minimális fizetések tör­vényes megállapítása. A munkások ellenőrzésének kötelezővé tétele a ter­melésben és a szállításban az árdrá­gítás, valamint a munkások elbo­csátásának alkalmával szokásos ter­melési szabotázs megakadályozására és a munkanélkülieknek üzemekben való alkalmazása. Megfelelő aggkár­ biztosítás. Az üzemi tanácsok jogá­nak kiterjesztése. A munkanélküli se­gítség huszonöt százalékkal való fel­emelése. Az egyház és az állam szét­választása. Az orosz szövetség meg­teremtése. A koalíciós politika azon­nal való megszüntetése és messze­menő intézkedések a polgárság tel­jes felfegyverzésére. Az osztrák kommunisták ajánlata igen jellemző azokra a politikai vi­szonyokra, amelyek ma Ausztriát­ uralják. A szerb király Bukarestben, Belgrád, március 10. A királyi pár ma este egynegyed 7 órakor Zsombo­lyán, keresztül Bukarestbe utazott.­ Félhivatalos információk szerint az út teljesen magánjellegű s csupán ro­koni látogatásra szorítkozik, mégis politikai körökben, a jelenlegi kül­politikai helyzetre való tekintettel, az utazásnak nagy fontosságot tulaj­donítanak. Azt is állítják, hogy a királyi pár Bukarestből, ahol körül­belül két napig fog tartózkodni, Pá­­risba utazik.

Next