Szegedi Friss Ujság, 1929. április-június (30. évfolyam, 77-153. szám)

1929-06-12 / 137. szám

Egyes szám ára: Hétköznap............. 8 fillér Vasár* és ünnepnap 16 fillér B­őfizetési ár HEL­YBEN egy hóra . . . . 2 P 40 1. Negyedévre . . . . 6 P — vidéken tgy hóra . . • • . 2 P 60 1. Negyedévre . 7 P — SZECS­E1ZDI FRISS ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP V­­I KKK. évfolyam, 137. szám « Szeged, 1929 junius 12. » Szerda • Egyes szám ára :fillér Szerkesztőség és kiadóhivata : Szeged, Jókai­ Utca 4. szám. Telefon­számok: 12*62. és 2*54 • Felelős szerkesztő: ZWEINER SÁNDOR Kiadótulajdonos: ENDRÉNYI LAJOS nyomda* és hirlapkiadóvállalat rl ' Igazgató és felelős kiadó RÁCZ ANTAL Madrid és Bukarest A világ érd­eklőd­ésének h­omlok­­ter­ében a jóvátétel most elintézett ügye mellett h­árom kérdés áll. Az első a kisebbségi kérdés,a­melyben ál­lítólag Stresemann német külügymi­niszter állásfoglalása lesz szenzációs és ad új lökést az ügynek. A kisebb­ségi ügy bennünket is közelről érint, de ez alkalommal aligha lesz a mad­ridi vitában komolyabb szerepünk, mert az őszre válik aktuálissá Stre­­semann mostani állásfoglalása nyo­mán. A másik kérdés a kisantant sze­repe a felvetett optánsügyben éppen akkor, amikor a spanyol döntőbíró­­sági szerződést aláírtuk és Bethlen Madijában egész sor ufjabb külpo­­litikai sikert ért el. Érdekes, h­ogy a román­ és ennek nyomán a kisantant sajtó most hét­főn fedezte csak fel azt a beszédet, amelyet Bethlen múltkor a Névtelen­ílős em­lékm­űve előtt mondott. Úgy hitszik tehát, hogy a románoknak két hétre volt szükségük, hogy ezzel a t­ieszéddel szembenézzenek. T­er­­mésze­­tesen­ valamennyien előhozakodnak az aptán­spörrel megint, hogy az optáns­­t­árgyalás a mi hibánkból fog abba­­maraadni s általában úgy bieszélnek a bécsi tárgyalásról, mintha Románia kü­lön kegyet gyakorolna akkor, mi­kor velünk szóba áll. Bukarestben, ú­gy látszik, elfelejtik, hogy az a ma­gyar álláspont, amelynek jogi ér­­v­élyesítése előtt nyitva áll az ajtó a Népszövetségben, sokkal többet k­i­icsit Magyarországnak, mint az az álláspont, amelyet mi­ a bécsi tár­­gyaláson és az azt megelőző tárgya­lásokon is elfoglaltunk a békés meg­egyezés kedvéért. Minden valószínűség szerint kö­­zü­n­séges zsarolási manőverről van s­ó. Célja az, hogy olyan atmosz­férát teremtsen, amelytől a román kormány — előttünk ismeretlen okol, !'­­ — azt várja, hogy a végletekig elleúződjanak, vagy megszakadjanak a m­agyar-román optánstárgyalások. A harmadik közérdeklődést kel­tett ügy a spanyol-magyar szerző­­­dés. Magyarország, bár keserves ta­pasztalatokon nyugszik az a meg­­gy­őződése, hogy az európai békét el­ issorban reformmal és nem petri­­fik­­ilással kell védeni, mégis azokhoz az államokhoz tartozik, amelyek el­sőnek igyekeztek döntőbírósági szer­ződéseket kötni. Magyarország ed­dig ilyen szerződést aláírt Ausztriá­val,­­Svájccal, Olaszországgal, Török­­országgal, L­engyelországgal, Finnor­szággal, az Egyesült Államokkal és ezek a szerződéseink nem külön po­litikai célokat, hanem csak a nem­zetközi jogrendet szolgálják, hiszen az országok, amelyekkel ilyen szer­ződést kötöttünk, a legkülönfélébb érdekszférába tartoznak­. Külön érdekességet ad a spanyol­magyar egyezménynek, hogy amikor ennek megkötésével Magyarország­­döntő bizonyítékát adja annak, hogy céljait és fejlődését békés úton akar­ja elérni, ugyanakkor egyes szomszéd államok azokhoz az elavult diplomá­ciai módszerekhez térnek vissza, a­melyek 1914 előtt és közvetlenül a h­áború után voltak divatban. De ez a mozgolódás ellenünk, ép­pen a spanyol-magyar szerződéskötés pillanatában, egyszersmind tanulsá­gos összehasonlításra is alkalmat ad. M Magyarország mindenkivel igyeke­zett kötni döntőbírósági szerződést, akiről tudta, hogy szándékai becsü­letesek, hogy az aláírt szerződést meg is tartja és hogy minden egyes előírt esetben alkalmazni is fogja. És nem kell attól tartania, amikor olyan esetek merülnek fel, amelyek­ben a döntőbíráskodás előrelátható­lag nem olyan kimenetellel járna, mint az illető állam kívánja, hogy akkor az az állami a szerződést egy­szerűen papírrongynak tekintse. De hogy Magyarorsz­ág még ilyen tapasztalatok után is h­ajlandó kivé­­tel nélkül minden egyes állammal ilyen szerződési viszonyba lépni, azt beb­iizonyítot­ta, amikor tavaly szep­temberben elfogadta a hágai nem­zetközi bíróságra vonatkozó jegyző­könyv 36-ik­, úgynevezett fakultatív szakaszát. Csodálatosképpen e jegy­zőkönyv aláírói közül hiányzanak ép­pen azok az államok, amelyek gyen­gítik a döntőbírósági szerződések rendszerét és amelyek azt akarják elhitetni a világgal, hogy Magyaror­szág az, amelyik nem akar ilyen szerződéseket kötni. Tevendek, ha azt hiszik, hogy még mindig 1918- b­an és 1919-ben­ élünk, amikor sok mindent el lehetett h­itetni m­­agyar­­országról a külföldön. A knltnsxtárca vitá|a. A képviselőház ülése. A képviselőház mai ülését 10 óra­kor nyitotta meg Almássy László elnök. Folytatták a kultusztárca rész­letes vitáj­át. Klein Antal: Mind­en elfogulatlan kritikának el kell ismernie, h­ogy a kultuszminiszter nagyszabású prog­ramot tűzött maga elé, viszont az is igaz, hogy a mindenkori pénz­­ügyminisztereknél^­eki voltak a leg­nagyobb sikerei.^KT miniszternek her­vadhatatlan érdeni^voinnak a népis­kolák fejlesztése terén. A nyolc osz­tályos elemi iskola kötelezővé tételét helyesli. Pogány Frigyes elismeréssel szólt a miniszter működéséről és munká­jának eredményéről, melyre mind­en magyar ember büszke lehet. Az is­kolai építési akciót tovább kell foly­tatni. Klebelsberg kultuszm­iniszter han­goztatta, hogy újabb programot nem ad; örömmel látja, hogy a Ház­ min­den oldalán megértés nyilvánul meg a kultúrpolitikai munkája iránt. Saj­nálja, hogy Kéthly Anna felszólalá­sában a levente egyesületekről szólva — ellenük támadást intézett. Tilta­kozott az ellen, hogy kifogásolják a levente egyesületieik­et, hogy a szo­ciáldemokraták az osztályharc ked­véért szé­t ak­arják­ ezeket forgácsol­ni. Csökkenteni kell az admannisztra­­tív kiadásokat, kevesebb aktára és kevesebb­­tisztviselőre van szükség. Az új iskoláknál a B-listás tanítókat kell alkalmazni, ami által nagy nyug­­díjtehertől szab­adul meg az állam. Arra igyekezett, hogy az egyetem dic­­sn­övényeit, a főiskolákat megszün­tesse. A férfi és a női pedagógusot összeolvasztotta és kapcsolatba hozta a szegedi egyetemmel. A közgazda­­sági fakultást a négy egy­etemmel olvasztja össze­ A racionalizálást a törpe elemi iskolák megszüntetésé­vel folytatja. Szeged és Debr­ecen hasznát látják azon monumentális ál­dozatoknak, amelyeket az egyetemen­ révén hoztak. A szegedi fellendülés láttára P­KTS sárosa is arra a belátás­ra jutott, hogy segítségére siessen a letelepedett egye­temnek. A ma­gyar nép rövid­ nagyobb megértéssel fordul a kulturális feladatok' felé. Azokkal szemben, akik a gazdasági fejlődést szembe akarják hozni a kulturális fejlődéssel, Széch­enyire és a nagy reformátorokra hivatkozik. Szabó István (sokorópátk­ai) elis­meri a miniszternek azt a megállapí­­tását, hogy azzal a 4,5 millióval, amelyet a tárcától elvennének, nem igen lehetne a gaz­dasági válságot leküzdeni, arra kéri tehát, hogy foly­tassa építő munkáját. A mezőgazda­­sági szakiskolák felállítását sürgette a Dunántúl. Malasics Géza utalt arra, hogy a szociáldemokraták a nemzethez tar­tozónak vallják magukat és nem he­lyes, hogy a hazaárulás vádját akar­ják rájuk tűzni. Minden magyar em­ber felháborodással látja azokat a tankönyveket, ame­yekből az utód­­államokbeli magyar gy­ermek­ek ta­nulnak. Nekünk arra kell töreked­nünk­, hogy a mi nemzetiségeink­ megfelelő tankönyvekkel legyenek el­látva. Kéri a miniszter, hogy az is­kolaépítés terén folytassa további építőmunkáját. . Klebelsberg miniszter kijelent­ette, hogy nem illette a hazaárulás vádjá­val a szociáldemokratákat, különösen nem Kéthly Annát, akinek­" mindig vannak" gondolatai, csak azt mon­dotta, hogy a nemzetnek fáj, ha ilyen beszédek hangzanak' el a kép­­viselőházb­an. ■Tcmcsváry Imre szerint a maga­sabb kulturaivó hozza magával azt, hogy a magyar nemzet gazdasági te­­kintetben is elfoglalhatja azt a he­lyet, amely őt megilleti. Behatóan foglalkozott a tanfelügyelők problé­májával és felhívja a miniszter fegyel­mét a gazdasági továbbképzés fon­tosságára. Hegy­megi Kiss Pál hangoztatta, hogy egyáltaláb­an nincs szó a költ­ségvetés csökkentéséről. Kultu­rális tekintetben a törvény­h­ozásban nincs pártkülönbség. Sztan­kovics János a felekezeti ösz­­szetartást hangoztatta és szóvá tet­te az alsó papság sanyarú­­helyzetét. A nyolc osztályos népiskolától nem idegenkednek, de fontosnak tartják a földm­ivesiskolákat, sőt szeretné, ha a törvény kötelezné a gazda ifjakat a földmíves ismereteknek külön e célra rendezett előad­ások révén való el­sajátítására. Barabás Samu az egy­házak kultu­rális terheivel foglalkozott.­ Neub­auer Ferenc a pécsi egyetem kérdésével foglalkozva, hangoztatta, hogy a Dunántúl is éppúgy el volt hal­­agolva a múltban, mint az Al­föld. Ezért a pécsi egyetemnek fo­­kozottabb támogatását kéri. A költ­ségvetést elfogadta. Az elnök szünetet rendelt el. Délután Kontra Aladár a protes­táns egyh­ázak magasabb állami tá­mogatását, a hitoktatók' 'óradíjának emelését sürgette. Káger József az­ iskolán kívüli szép­­nevelés eredményeire mutatott rá. Simon András a pécsi egyetem fejlesztését és támogatását kérte. Erődi Starrach Tih­amér az iskola­építő program i intenzív folytatását kérte. Huszár Mihály rámutatott arra, h­ogy a felekezetek­ között béke ural­kodik"; ellentétekről nem is érd­emes beszélni.­­ Ezután a Ház a kultusztárca költ­ségvetését általánosságban elfogadja. _ A részletes tárgyalásnál az első címnél, amely a központi igazgat­­ás­­ról sz­ól, Mesk­ó Zoltán a falusi is­kolák­ kérdésével foglalkozott. Kér­te a tanítók fizetésének emelését. Krisztián Imre a falusi határokon eladásra kerü­lő ponyvairodalom rom­boló hatásaira mutatott rá, kérte, h­ogy az iskolánkívüli népművelési­ akciót ennek ellensúlyozására jobban támogassa a miniszter. A szu­ltuszminiszter kijelentette, hogy az iskolán kívüli népművelés cél­jair­a szánt összeget maga is kevés­nek tartja, lehetőség szerint igyek­szik e célból többet juttatni. Ezután a címet változatlanul el­­foga­tdják. A második címnél, amely a vallá­­si célok támogatásáról szól, Bara­bás Samu kérte, hogy az egyházak segélyezését emeljék fel. A következő címeknél felszólaló nem volt. A 12. címnél, amely a testneve­­lésről szól, Karafiáth Jenő küszöbö­netet mondott a miniszternek, mert az iskolai testnevelési célokra nagy ös­szeget hasított ki, ezáltal lehető­vé tette­­a társadalmi sportcélok nagyobb dictálását. Ezután a fedett úszócsatorna ügyét tette szóvá.­­Wekol­e miniszter beterjesztéséül 1929—30. évi appropriációs törvény­javaslatot, Nánási Andor pedig a zár­száradási bizottság jelentését. Az interpellációs könyv felolvasá­sa után hat órakor ért véget az ülés. A Tu­ka-ügy fej­lemé­nyei­ Prágából jelentik: Az ügyészség elkészítette a vádiratot Tuka és tár­sai ellen. A vádirat 54 gépírásos ol­­d­alra terjed és 80 tanú kihallgatását indítványozza. A vád nemcsak Tuka ellen irányul, hanem Snacid, vala­mint a szabadlábra helyezett Macit ellen is férsi katonai titok elárulása és a köztársaság elleni ösz­­szeesküvés címén. A védelemnek si­került a vádirat Tuka külföldi uta­zásairól szóló részt kizárni. Ha ha­lasztás nem következik be, akkor a Tuka-ügy­ főtárgyalását jú­lius első felében tartják meg. A kassai cigánykorú Kassáról jelentik: Kassán a ci­gányper mai tárgyalásán az elmeor­vosi szakértő véleményének ismer­tetésére került a sor. Lehetségesnek­ tartja, h­ogy a cigányok kannibaliz­must, perverzitást, szekszualitást, vallási babona, esetleg éhség miatt követték el. A vádlottak jellembeli és értelembeli fogyatékossága enyhí­tő körülmény lehet. A tót nyelven előad­ott szakértői véleményt holnap magyar nyelven olvassák fel. Mélységbe zuhant Am­erká­­ban egy gyorsvonat. Newyorkból jelentik:­­A bogota — gírardeti vasútvonalon, Columbia ál­lamban tegnap délután katasztro­­­fális vasúti szerencsétlenség történt. A bogotai gyorsvonat eddig még is­meretlen okok folytán kisiklott s a­ mozdony, valamint a vonat három első kocsija a mélységbe zuhant. Tegnap estig a vagonok roncsai alól öt halottat és tizenhét sebesültet emeltek ki.

Next