Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)
1861-11-23 / 93. szám
A Gyöngyös-Tarjányban vakmerő rabs történt az ottani lelkésznél. Estve hét órakor cselédeket, magát a lelkészt, nővérét és sógorát elkötözték; pénzt, ruhát, asztali és evőeszközöst elszedtek; mindezt a plebánus saját kocsijára szabták, kocsija által három legjobb lovát befojtták, s igy elhajtották. * Magyarországban a „P. L.“ szerint azutóbbi hónapban executio útján 13 millió frtnyi lóhátralék hajtatott be. * Az Aradon alakult tűzoltói kar alapszaályait a magy. kir. helyi. tanács megerősítette. * Hollósy-Lonovics Kornélia csalogásunkról a „Nővilág“ azt írja, hogy a folyó szinázi év végével lelép a színpadról. * Pesten a Teréz-külvárosi bíróságnál e naokban rendkívüli ingerlékenységnek példáját látták. Így korcsmárosnét 6 frtnyi birságra ítéltek, ki erre anyira fölingerült, hogy azonnal a guta ütötte stt helyben meghalt. * Csupán két megyébe, hol a románok vannak többségben, nem fognak, az „I. T.“ szerint, k i. biztosok vagy főispáni helyettesek neveztetni. * Pestmegye alispánjaivá Benyovszky Iince és Szeles Mihály neveztettek ki. Pesti polgármesterré pedig Krászonyi József, főbíróvá Jakovec Ede vannak kinevezve. A többi városi tsztviselők közt hármat találtunk, kik azelőtt Szegeden hivataloskodtak : Gamperl Alajos volt polgármmester, ki most közigazgatási tanácsos, Sztrokay Boldizsár volt főállamügyész és Adamovics Döme volt államügyészi segéd, kik most alügyészek. * Budára polgármesternek Paulovics Ede, írónak Greifenegg Vilmos van kinevezve. * A horvát országgyűlés „éljen a haza!“ kikiáltással oszlott szét. * Pap Zsigmond, kövárvidéki főkapitány nyilatkozatában alaptalannak nyilvánítja azon hírt, mintha Kővárvidéke a nm. főkancellár úrral alkudozásba bocsátkozott volna. * Szerdahelyről (Erdélyben) Írják a „H. Zig“nak, hogy néhány nap előtt egy rész hírű románt kisért két fegyveres rendőrszolga, hogy a megyehatóságnak, mint szökött lótolvajt átadják. De a várostól néhány ezer lépésre több román kényszerné a rendőrszolgákat a fogoly visszavitelére, mert, mint mondák, a szász tisztviselők uralmának maholnap vége lesz, s nem tűrhetik, hogy ezek parancsára a fogoly onnan elvitessék. * Kecskeméten a kegyesrendi teljes lyceumnak újabb csinos épülete f. hó 10-én fölszenteltetett a váci megyés püspök ur által. * Debrecenben az emlékkert-társulat a ref. főiskola körüli tért, melyet a várostól nyert, birtokba vevén, az emlékkert díszítésére és szobrok állítására sorsjátékot és táncvigalmat rendez. Eddig mintegy 2000 frttal rendelkezik, s a Csokonay-szoborra gyűlt adományok is rendelkezésére fognak bocsáttatni. * B. Salmon a szászok grófja mint udvari tanácsos az erdélyi udv. kancelláriához, mostani szolgálati rangjával berendeltetett, s egyszersmind Schmidt Konrád, erdélyi id. kormányszéki tanácsos a szászok grófja helyének ideiglenes betöltésével megbizatott. TÁRCA. Éji ábránd. Álly hatalmas volt a mester ura, Aki képed oly bűvösre festé, S aki rád a csillagos palástot Oly művészi bájjal ékessté! Szende fényben ott mosolyg a hold is , Mint az éjnek néma, hű vezére ... És derűt lövel csodás világa A borús föld tiszta, szűz keblére. Mély varázsban elmerülve, minden Szent komolyság ünnepét mutatja, S mert az érzet ajkra szólni nem bir : Tán azért oly néma arculatra? Nincs a földön ily művész! ilyesmit Nem tehet meg a parányi ember! Túl a csillagok határin ott van A dicső művész, fönn az egekben... És amint kinézek ablakomból, Egy futó csillag magasra felnyúlt: Az hazámnak lelke, mely bolyongva fog- s igazságért az égbe száguld! Nincs a földön már jog és igazság? Szörnyeteggé jön az ősi ember ?... Oh de van biró, ki észre hozza: A dicső művész, fönn az egekben! És imára nyilik ajkam, keblem, He imára értted, oh hon! értted, Hogy virágzó századok között járj , S boldogabbá fűzze Isten élted. Hogy legyen földön jog és igazság, Melyre meghajol a büszke ember, Vagy, ha balga hittel elveté azt, Népek átka majd örökre megver!! Visz hang. Egy magyar hölgy. Történeti beszély Varga Ferencral. (Folyt.) VII. A foglyok megkötöztetvén, összefüzettek, s a vad ellen diadalorditásai közt a várba hurcoltattak. Itt a három szerzetes külön, s Béla is magánosan egy-egy börtönszerű szűk szobába taszíttattak. Úgy néztek ki e szobák, de különösen Béláé, mint egy siralomház; nyirkos falairól piszkos izzadtság folyt le, melynek kábító bűze megtörte a szobát s dögleletessé téve benne a levegőt. Az egyik sarokban egy rakás ronda szalma volt levetve, melynek nem csak ágy, de ülésül is kelle szolgálnia; a szalmazsúp mellett csorba korsócska állott, méltó társa a darab száraz kenyérnek, melyet talán még az utolsó rab feledett a szalmarakás előtti durva kődarabon. * Párisban egy röpirat jelent meg Chassintól, mely Teleki Lászlónak részvétteljes szívvel irt életrajzát tartalmazza. A börtönök mindkettején csak egy-egy szűk ablakocska volt; ezek is a várudvarra nyíltak, s egy rakás lomra néztek, mely annyira föl volt előttük halmozva, hogy a börtönökből a kilátás legfölebb is csak a háztetőkre volt lehetséges. Midőn Béla szobájába lépett, halvány világ derengett ott, mely a köré helyezett kisded mécses fukar fényéből ömlött szét. A fogoly azonnal fölismeré a szalmarakást, mint a börtönben levő egyedüli nyugvó helyet, s nagy nehezen oda vánszorogván , fáradtan dűlt le rá. Csak most érzé meg, hogy mennyire ki van merülve; tagjai zsibogni, hegedő sebei sajogni kezdének, s egész testén égető szúrás futkosott keresztül, mi nem csekély fájdalmat okozott neki. De mi volt e fájdalom ahhoz képest, mely most lelkét marcangolá! Míg künn a szabadban volt, bár kötözve fogolyként hurcoltatott, nem tűnt föl előtte a veszteség oly nagynak, mint most, midőn már az ajtó utána bezárult. Béla börtönébe léptekor azonnal érezni kezdé azon nyomasztó búskomolyságot, mit minden szabadsága fosztott ember érezni szokott. Lelke előtt fölelevenültek a gyermekkori boldog órák, melyeket egykor Sólymos büszke falai között töltött; emlékébe tolultak az édes percek, melyeket ott Mária társaságában átálmodott; mily boldognak érzé ő akkor magát, midőn kedves Máriája oldalán átszáguldott a fürge paripáján a hegyek s erdők tömkelegeit, bekalandozta a vidéket, mely már akkor is „vadgalambpár“nak nevezgeté őket. Azután fölmerült előtte az elválás kínos perce; föl a szenvedések kopár pusztasága, melynek viránytalan fövenyén mint egy gyönyörű váz tűnt föl a kedvessel való találkozás örömteli pillanata. Oh de most már ennek is vége.... a hosszú szenvedések jutalma rabbilincs, s talán már holnap halál!... „Tehát ez az, amiért annyi ideig küzdöttem? ez, miért ifjú éltem tavaszát feláldozom?!“ — így fűzé tovább gondolatát. — „Szabadság s szerelem! e kettőben öszpontosult minden vágyam; az egyiket elvesztem, fölleltem a másikat; küzdöttem, mint bátor oroszlán; tűrtem, szenvedtem, szembe szálltam a legnagyobb veszélyekkel, csak hogy e kettőt biztosíthassam magamnak; sem most, midőn már oly közel állottam hozzájok, — most, midőn az ébredező nemzetnek karomra, kedves arámnak pedig védelmemre s melengető keblemre legnagyobb szükségök volna : egyszerre mindkettőt — szabadságot s szerelmet egyaránt elvesztém.“ „De nem, Istenemre, ez nem lehet! a sors bármily ádáz legyen is, nem űzhet velem ily igaztalan, ily gúnyos játékot; hisz a munka, mit megkezdtem, az út, melyen elindultam, még bevégezetlen!... Igen! — kiálta ihletetten, miközben karját fölemelve, láncait megcsörgeté, — e bilincsek még le fognak rólam hullani! hogy ki által jó a szabadulás, nem tudom; de érzem, hogy nekem még élnem kell! Élnem kell! — viszhangoztatásúsan előbbi szavait, — de hogyan? ki által? hisz nincs többé oroszlán, mely megrázkódtassa e várfalakat s ledöntse e bűzös börtönt; az ő hatalma megtörött, megtörték e rabláncok,... hah mire jutottam?! Hazám! Mária!“ — s újra visszamélyedt előbbi fájó gondolataiba. Mig Béla kínos gondolataival küzködik, az alatt a tatár fegyveresek, kik — mint a puszták egyszerű fiai — mitsem gondoltak a próféta bortilalmával, fáklyavilágnál elölengergeték a zárdából elrablott hordókat, s azok fenekeit beverve, mohón nekiestek a tüzes nedv ivásának. A bor hevítő ereje csakhamar jó kedvre verné az iddogálókat, a jó kedv zajos nyilatkozatai pedig mindig több s több harcost csödnének a víg cimborák köré, ugyannyira, hogy nemsokára már majdnem fele a helyőrségnek a poros várudvaron mulatozék, s közben-közben ordítva kiáltozá : „Karóba a gaz gyaurokkal!“ (Folyt. köv.) Vegyes hírek. * Julius Caesar egy Tunis melletti forrásról írja, hogy hőségtől eltikkadt katonái iván belőle, meghaltak, s azzal vádolja elleneit, hogy megmérgezték. Most 1900 év múlva e forrás megvizsgáltatván, kitűnt, hogy az arsenikumot tartalmaz , de az ottani lakosok gyermekségük óta hozzá lévén szokva, nekik ártalmatlan. * Rómában okt. 30-án oly iszonyú vihar dühöngött folytonos villámlás és mennydörgés kíséretében , hogy a Vatikánnak csaknem valamennyi ablakát összezúzta, a Tibet medréből kicsapott s a vidéket elárasztotta. * Laibachban is roppant égi háború volt f. hó 15-én. A Villám egy istálóba beütvén, több lovat agyonütött, mig némely közben levők sértetlenül maradtak. Egy ott volt tüzért is ért, kit a sebesülés folytán kórházba kellett vinni. * A bécsi hírlapok előfizetőinek száma a múlt félévben 48 % ezerről 55 '/a ezerre szaporodott, ellenben a vidékieké fogyott, és pedig mintegy 112.000 példánynyal. A Nyugat-Afrikából érkezett tudósítások szerint, Dagomer király ismét rendezi a szörnyű emberáldozatot, mely célra most 1500 egyént készítenek előre. * Duncombe Tamás, Magyarország ügyének egyik legbuzgóbb barátja f. hó 14-én 64 éves korában meghalt. * Párisban Paget M. egy a kath. vallást s ennek szolgáit gyalázó röpiratot bocsátván közre, ezért két évi börtönre s 4000 frank birságra ítéltetett. * Pratobevera, igazságügyminiszter ur az Ősz. Ztg. szerint leköszönt, s lemondása el is fogadtatott. Utódául báró Burgert emlegetik. Irodalom és művészet. * B. Kemény Zsigmond „Zord idők“ címü regénye befejezésén dolgozik. E mű eleje még a múlt évben megjelent, de akkor félbemaradt. * Szokoly Viktortól Emich Gusztávnál „Honvédélet“ cím alatt az 1848—49-dik évből vett életképek és beszélyek jelentek meg. * A „Budapesti Szemle“ XLI. füzete is megjelent szokott tanulságos és érdekes tartalommal. * Schédy gyógyszerész újévtől kezdve „Gyógyszerészeti hetilap“ot szándékozik kiadni. Debrecenben „Hortobágy“ című lap indult meg. * Berec Károly „Pesti futár“ főleg heti érdekű napilapra kapott engedélyt. fa Vettük a „Gombostű“ szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny mutatványszámát. Szerkesztője az élénk tollú Rózsaági Antal. A tartalom érdekesnek ígérkezik. Főbb rovatai : költői füzér, irányeszmék, hitcsarnok, elbeszélések tára, irodalmi kistükör, társalgó terem, művészet, pipereasztal stb. Azonkívül ad divatképeket és szövetminta-mellékleteket. Kiadja Engel és Mandello. Előfizetési ára egy évre 12, félévre 6 frt. (Hekürdetett.) Marhavész. Több hírlapból arról értesülünk, hogy az osztrák birodalom több vidékein marhavész mutatkozik; ennélfogva bátorkodunk a gazda urakat figyelmeztetni, hogy a korneuburgi marhapor állandóan használva jó előzőszerül (Preservativ) szolgál s az általa elért következő eredményre utalunk. Az én istálómban egy tehén és két ökör szakértők bizonysága szerint marhavészbe esett, úgy hogy már ezeket elveszetteknek tartottam. Villachban lakó Fürst M.ur által a korneuburgi marhaporra figyelmeztetve, elhatároztam magam, ez utolsó kísérletet megtenni , egy csomagot vettem belőle, melynek használata után a három beteg marhánál már lényeges javulás volt észrevehető, s az előbb száraz, erősen hozzá tapadó bőr sokkal tágabb lett. Most még egy második csomagot vettem, melynek alkalmazása után azon örömöm volt, hogy mind a három marha egészen egészséges lett, sőt a tehén most jobban tejel, mint előbbi egészséges állapotában. Sz. Ruprechtben Villach mellett, 1856. ápril 29. Oberauler Simon, gazda és birtokos. A felebbieket az igazság érdekében sajátkezű aláírásommal hitelesítem. Schöffmann elöljáró m. k. (p. b.) Kapható Szegeden Aigner Károly, Baján Misics István, Zentán Vuics testvérek, Szabadszálláson Martinovics V. uraknál.