Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)

1861-12-07 / 97. szám

* Zilahról Írják a „Korunkénak, hogy kö­­zép-szolnokmegyei levéltárnok Szakács Ferenc felségsértéssel vádoltatván, elfogatott és Aradra szállíttatott. * A fővárosi lapokban Budapestnek bekövet­kezhető árvíztől leendő megmentésére ajánlják, hogy minden lefelé menő hajó után gereben köt­tessék, mely a megtorlódott homokzátonyt fölka­varván, a víz által tovavitesse. Nem volna-e cél­szerű ezzel kísérleteket a Tiszán és Maroson is tenni, hol — mint tudjuk — mindig igen sok iszap rakodván le, a meder alját folytonosan magasabbra emeli? A lefolyt nyár­i ősz erre különösen alkal­mas lett volna, midőn az alacsony vízállás látható­lag feltüntette a leginkább eliszaposodott helyeket. * A krinolint valahára nem csak mint halált okozó, de mint életmentő szert is bemutathatjuk. Pesten ugyanis egy szobalány bújában a második emeletről leugorván, az első emeleten krinolinjánál fogja fölakadt, úgy hogy csak kevéssé sérült meg. Denique csak nincs semmi olyan rész, minek jó oldala is ne volna. * A Magyar Tudományos Akadémia még jú­nius 10-ei üléséből javaslatott terjesztett a magyar királyi helytartó-tanács elé, egy hazánk építészeti és műemlékeinek fentartására ügyelő országos köz­ponti bizottság fölállítása iránt. E javaslat a neve­zett kormányszék egyenes fölhívása folytán készült. Később esetek fordultak elő, melyek a tervezett központi bizottság felállításának sürgetős voltát mu­­taták, s az akadémia, Henszlman lev. tag indítvá­nya folytán, ez esetek által indokolt újabb fel­­terjesztést tett az ügyben. Ez új fölterjesztés folytán oct. 28. tartott tanácsüléséből válaszolja a helytartó­­tanács, hogy a kérdéses archaeologiai országos bi­zottság engedélyezése iránt még augustus 29-ikén fölterjesztést tett legfelsőbb helyre, s a legmaga­sabb elhatározás leérkezte után nem fog késni a kormányszék ez intézet azonnal életbeléptetése iránt a maga részéről is megtenni a szükséges intézke­déseket. Az akadémia ez intézményt, közelebbi ülésében, örvendetes tudomásul vette ! (M. D.) * Arad megyében a marhavész kitört sept. 3-án és dühöngött nov. 22-ig; az említett idő óta nem mutatkozott sehol. A pusztító vész 11 helysé­get látogatott meg. Hiteles kimutatás szerint meg­betegedett az összes 2871 darab marhaszámból, 434, ebből meggyógyult 142 db, elhullott 267, agyonveretett 6 db., gyanús 16 db, és igy az összes marhaveszteség 289 db; a megmaradt szarvas­­marha létszáma 2,582 darab._____________________ * Athanáckovics Plátó, újvidéki g. n. e. püspök 40,000 rrtért vásárolt házat, s ezt a fölál­lítandó jogakadémiának ajándékozta. * Kecskemétről a múlt napokban 100,000 darab almát szállítottak Pestre. * Bórnai (gr. Bethlen) közelebb a nemzeti színpadon Hamlet szerepében fog föllépni a budai népszínház javára. * Kutti nevű helységben Nyitra megyében közel Halicshoz nemrég 88 ház égett le. Az első magyar biztosító társaság nemsokára intézkedett, hogy a nála biztosított károsultak megkapják ille­­tőségöket. Midőn azonban a biztos Kuttiba ért, a leégett háztetőket már csaknem egészen készen ta­lálta. Azon kérdésére : mikép lehetett ezt tenniök? azt válaszolták, hogy a fakereskedők azonnal ké­szek voltak fát hitelbe előlegezni, mihelyt nekik a magyar biztosító társaság körleveleit bemutatták. TÁRCA. Egy magyar hölgy. Történeti beszély Varga Ferenctel. (Folyt.­ Szendrey hasonlón azokhoz, kik mindent kedvezésökre magyaráznak, megszédült a leányka kétértelmű szavaitól; szivében újra föléledt az előbbi pokoli szerelem, mely csaknem egészen elfeledteté vele komoly helyzetét. — Menjünk, menjünk, Máriám! — ismétlé a leányka szavait remegve. — E hely nagyon rideg neked; én szebbet s fényesebbet adok, én rózsá­kat teremtek számodra! — S a hölgy kezét meg­szorítva, indulni akart. — Mit teszesz, leányom?! — kiáltá a szer­zetes kétségbeesetten, midőn látta, hogy Mária föltett szándékától nem akar elállani. — Azt aka­rod talán, hogy viruló élted, mit eddig annyi baj­jal megérzénk, e durva lélekölő karjai között hul­lassa el virágait, s atyád áldása átokká váljék fe­jed fölött?! Nem, én nem bocsátlak! — S makacs ellenállással lépett a leányka elé. — Én megfontoltam lépésemet, atyám, — viszonzá ez, mosolyt erőltetve arcára, — ismétlem: átlátom, hogy ott a boldogság, hol a szerelem, s előbbi elhatározásomtól engem mi sem fog vissza­tartóztatni ! — Csak mi! — zúgták az eddig szótlanul álló harcosok, egy fenyegető mozdulatot téve a távozni készülök felé. — Téged vezérünk reánk bízott,­­ mi híven e bizalomhoz, minden áron visz­­sza fogunk tartani, meg fogunk őrizni! Mária észrevévén, hogy félreértetik, pár lé­pést tön előre, s mintha Ciriltől el akarna bú­csúzni, észrevétlenül néhány szót súgott annak fü­leibe , mire a szerzetes arcán a meglepetésnek némi sugára villant keresztül. — Veszélyes játékba kevered magadat, le­ányom! — suttogá az agg alig hallhatóan. — Isten segélye, s te leszesz velem, atyám! — viszonzá Mária még lassabban. Azután ismét visszalépett Szendreyhez, ki ezalatt öngondola­taival tépelődve, földre szegező szemeit. — Jól van tehát! — mond a szerzetes, ki­lépvén a harcosok közül, kikkel ezalatt hirtelen pár szót váltott, — ha épen Máriát akarod cse­rébe, s ő beleegyezik, mi sem ellenkezünk; de azt akarnám tudni, minő biztosítást nyújtasz ne­künk arról, hogy Bélát valóban vissza fogjuk kapni? — Biztosítást?! — kérdé a renegát kedélye­sen, — igaz, ezt majd elfeledem. Hát jól van­ itt a közelben, mint tudod, egy elég tág csalnak van parthoz kötve, az, melyen ide jövünk, azt tartom, nektek is van egy ehhez hasonló járműve­tek, s e kettő, úgy hiszem, ép elég lesz tervünk kivitelére. Az egyikben én s még vagy négyen közületek, a másikban pedig te, Mária s még egy vagy két harcos foglalhat helyet. A helyszínére érvén, a leány veled együtt ki fog szállni a csol­­nakból, s e gyűrű segélyével — itt egy vastag ércgyűrűt adott át a szerzetesnek — kiváltod a foglyokat, úgy azonban, hogy azok a cseréről mit se tudjanak. Én ezalatt csom­aktokban fogok ma­radni zálogul, s csak akkor bocsáttatom szabadon, midőn már a csere megtörtént. Akarjátok-e ezt?! A harcosok a tett kérdésre mormogtak ugyan valamit, mi Szendreyre nézve aligha kedvező volt; de e mozgás annyit is látszott jelenteni, hogy ha már máskép nem lehet, így is jó lesz. — Én beleegyezem! — zárá be Ciril atya, — oly föltétellel, hogy Máriát én is követhessem fogságába! — Azt tetszésedre hagyom! — mond a re­negát minden gyanakodás nélkül. — S most, hogy a hajnalszürkü­let meg ne lepjen bennünket, sies­sünk ! Néhány perc múlva már csolnakokban ültek az illetők, s a locsogó evezők erőfeszítéssel hajták a két járművet fölfelé. A renegát csolnakja elöl úszott, utána Ch­­­ilé­s Máriáé. Mindenki hallgatag, mindenki szótlan volt, mint a gyászcsoport bús tagjai, kik holttestet kisérnek nyugalom helyére; csak Ciril suttogott valamit a mellette evező bajnokhoz, kit, ugy látszék, a mondottak inkább érdekeltek, mint az evezés. A munka gyorsan folyt, a csolnakok sebesen úsztak a Tiszán fölfelé, s nemsokára már a vár­bástya alatt állapodtak meg. Itt, mint tervezve volt, Mária s Ciril ki­lépvén a csolnakból, sietve távozának a vár Tisza felöli oldalán sötétle kis kapuhoz, melyen át, a megmutatott gyűrű segélyével, csakhamar bebocsát­tatván, a vár sötét űrében tűntek el. Midőn Szendrey a két alakot a virradat homályában a várkapun áthatolni látta, diadalma­san tekintett a harcosokra, s büszke önérzettel mondá: — Tudjátok meg, hogy bántatásom esetére úrnőtökkel épen az történhetik, mi uratokkal tör­­ténendett. A renegát elnémultával mély csend jön; se­hol semmi nesz nem volt hallható, csak a lengő * Bécsben, a „Lith. Corresp.“ szerint eg tót küldöttség mulat, mely egy tót vojvodina léte­sítését követeli; továbbá panaszkodik, hogy a ti megyékbe kinevezett biztosok csupa „magyarok, kik a birodalmi parlamentbe való közvetlen válasz­tásokat lehetetlenekké fogják tenni. * Ottokár svéd királyi herceg közelebb sz­­oru incognitóban Bécsbe fog érkezni. * Schuselka újévtől kezdve Bécsben pol­tikai hetilapot szándékozik megindítani. * B Sina második lányának egybekelés­ig. Ypsilantival a farsang első napjaiban fog megtörténni. — S­z.­­ Pét­er­v­árról írják nov. 27-ről, hog ott három nap óta egy felfedezött forradalmi bi­zottmányról beszélnek, mely ugyanazon cimet vi­selte, mint azon titokban nyomott lap, melyrt annyit beszélnek, t. i. „Nagy orosz“. * Antwerpenben a kereskedelmi raktárakbal több napig tartott tűz dühöngött, mely f. hó 4-él támadt. Részletek még hiányzanak. * Némely lapok Kossuth egészségi állapot­­át nagyon szomorúnak rajzolták. Most b. Jósika Miklós azt irja, hogy ő bizony beteg sem volt sőt testben, lélekben épebb, mint valaha. * Ném­etrszágban a légszeszt főzést is akarják alkalmazni, minek azon előnye lenne hogy a konyha oly tiszta lehetne, mint bármely női terem. * Edinburgban a m. hó 24-dikén éjjel 1 órakor egy hét emeletes ház, mely többnyire munkásokkal volt telitömve, beomolván, a lakók legnagyobb részét eltemette. Az épület több század előtt épülvén, farészei elkorhadtak. A romok közül 22 holt­testet húztak ki, s bizonyosan még többet is találnak. * Berlinben nov. 26-án egy meglett ke­resztény férfi a zsidó valláshoz ment át, mi száza­dunkban a ritkább esetek közé tartozik. A Panama tengeröblében ez év sept. havában a világ legnagyobb két gyöngyszemét halászták ki. Az egyik 40 karát nehézségű egy hamburgi származású Steffens nevű kereskedő birtokába ju­tott; a másik körtealakú, s „mérhetlen becsű“ a Miro és társa cég által vásároltatott meg, mely azt az angol királynőnek szándékozik, természe­tesen mesés áron, felajánlani. * Anyagi értekezlet után nov 18-án a hóhé­rok is tanácskozmányt tartottak Berlinben. A ta­nácskozás tárgya nem lehetett más, mint a művé­szetükben életbeléptetendő haladás, hullámok verdesék a csolnakok oldalait, mi némi küstörgő locsogást idézett elő. A várőrség aludt, egy részét a fáradtság, más részét a bor ereje készté nyugodni. Béla harcosai szívdobogva várták a veszé­lyes csere végkifej­lését, s feszült figyelemmel vi­gyáztak a renegát minden legkisebb mozdulatára. Kínos várakozásuk azonban csak rövid ideig tartott, mert néhány perc múlva a már említett ka­pun egy roskatag lépésű, de bátor tekintetű dalra vánszorgott keresztül, kinek karjai a közvetlenül mellette lépdelő, talpig burkolt két egyén karjaiba voltak akasztva. Utánok két török fegyveres és Ciril tipegtek, s vontatott léptekkel követék a csolnakok felé tartó három egyént. Midőn a kis csapat a Tiszapartra ért, Béla s a két szerzetes, t. i. a zárdafőnök s a fráter, — mert ők voltak az elölhaladó egyének — Ciril üres csolnakába léptek, ez pedig s a­oomnkolt arcú Szendrey — ki ezalatt szinte elhagyá csolnak­­ját — a két török őr kíséretében vissza, a várfa­lak felé indultak. A megszabadult foglyok eleinte némák vol­tak s szótlanul ültek a csolnakfarban; szabadulá­sukat egyideig álomnak hivék, s csak midőn az evezők meglebbenve, újra visszafelé kezdék hajtani a járműveket, ébredtek föl andalgásukból, s cso­dálkozva kérdezgeték a nem kevésbé hallgatag harcosoktól : „mi történt velük?“ Az egyik evező bajnok felelt ugyan valamit a kérdésekre, de ép ekkor a távolban egy halk dörej hallatszék, mi nem csak Béla, de a szer­zetesek figyelmét is elvonta a felelettől. Azonban e figyelemterelés csak futólagos volt, a moraj elhangoztával újra visszatért az önköréhez. Amint Béla fölkapott szemeit társain hirtelen vé­gig futtatá, egy hiányt fedözött fel köztük, mi megütközését nem kevésbé ébreszté föl, mint a pillanat előtt történtek. — Mi ez?! — kiáltá meglepetve, — meg­áldjatok! Cirilt ott hagytuk! A harcos vállát vonogatá, s kedvetlenül felelt Béla szavaira: — Tudom, de nem tehetek róla! — mondá, s tovább evezett. Béla nem tudta elképzelni, miért oly szo­morú s hallgatag most a máskor annyira víg har­cos, s újra tévé kérdését, csakhogy más irányban: — Mondd, mi bajod? mi történik Cirillel? hogy van Máriám? — kérdé egymásután, gondol­ván, hogy valamelyikre ezek közül csak jő majd felelet, de a harcos erre még szótalanabb lett. De felelt helyette a szeméből kilopózó könycsepp, s egy — másik dördület. — Ez Merci! — kiáltá a dörrenésre újra föl- E számhoz egy félív melléklet van csatolva. Vegyes hírek. * Ő Felsége f. hó 1-én Velencébe érke­zett. Legmagasabb parancs következtében elmarad­tak a fogadások, s az indóházban csak a helytar­tó s a várparancsnok volt jelen. A „Vad“ velencei levelezője ez alkalomkor kijelenti, hogy ő Felsé­ge a legszigorúbb Incognitóban már egyszer Velen­cében,volt és pedig a császárné Felsége nevenap­ján. Ő Felsége nov. 18-án éjjeli 11 órakor érke­zett Velencébe, s a vértes ezred tiszti egyenruhá­jában jött a császári váriakba, mig Bécsben azt lárták, hogy ö Felsége vadászaton van. Ő Felsé­gének jelenlegi Velencében tartózkodása is incog­nito történik, s csak f. hó 22-én, midőn ö Fel­sége ismét Velencébe jő, hogy a karácsom Ünne­pékét legmagasabb családja körében töltse, lesz hivatalos elfogadás.­­A Dec. 2-án az osztrák csapatok Suttorinába vonultak, Vukalovichnak az osztrák határok ellen fölállított ü­ggei elűzése végett, s ezek újabb sür­gönyök szerint ellenállás nélkül szét is rombol­tattak. * Dr Heinnak, a bírádó tanács elnöké­nek igazságügyi miniszterré kineveztetését bizo­nyosnak állítják, de Ő Felsége viszszatértéig meg­marad elnöki székében. * Türr tábornok, mint turini távirati sürgö­nyök jelentik, rendelkezési állapotba tétetett. Azt is állítják, hogy beadta lemondását, de azt az olasz kormány el nem fogadta.

Next