Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)
1861-12-07 / 97. szám
* Zilahról Írják a „Korunkénak, hogy közép-szolnokmegyei levéltárnok Szakács Ferenc felségsértéssel vádoltatván, elfogatott és Aradra szállíttatott. * A fővárosi lapokban Budapestnek bekövetkezhető árvíztől leendő megmentésére ajánlják, hogy minden lefelé menő hajó után gereben köttessék, mely a megtorlódott homokzátonyt fölkavarván, a víz által tovavitesse. Nem volna-e célszerű ezzel kísérleteket a Tiszán és Maroson is tenni, hol — mint tudjuk — mindig igen sok iszap rakodván le, a meder alját folytonosan magasabbra emeli? A lefolyt nyári ősz erre különösen alkalmas lett volna, midőn az alacsony vízállás láthatólag feltüntette a leginkább eliszaposodott helyeket. * A krinolint valahára nem csak mint halált okozó, de mint életmentő szert is bemutathatjuk. Pesten ugyanis egy szobalány bújában a második emeletről leugorván, az első emeleten krinolinjánál fogja fölakadt, úgy hogy csak kevéssé sérült meg. Denique csak nincs semmi olyan rész, minek jó oldala is ne volna. * A Magyar Tudományos Akadémia még június 10-ei üléséből javaslatott terjesztett a magyar királyi helytartó-tanács elé, egy hazánk építészeti és műemlékeinek fentartására ügyelő országos központi bizottság fölállítása iránt. E javaslat a nevezett kormányszék egyenes fölhívása folytán készült. Később esetek fordultak elő, melyek a tervezett központi bizottság felállításának sürgetős voltát mutaták, s az akadémia, Henszlman lev. tag indítványa folytán, ez esetek által indokolt újabb felterjesztést tett az ügyben. Ez új fölterjesztés folytán oct. 28. tartott tanácsüléséből válaszolja a helytartótanács, hogy a kérdéses archaeologiai országos bizottság engedélyezése iránt még augustus 29-ikén fölterjesztést tett legfelsőbb helyre, s a legmagasabb elhatározás leérkezte után nem fog késni a kormányszék ez intézet azonnal életbeléptetése iránt a maga részéről is megtenni a szükséges intézkedéseket. Az akadémia ez intézményt, közelebbi ülésében, örvendetes tudomásul vette ! (M. D.) * Arad megyében a marhavész kitört sept. 3-án és dühöngött nov. 22-ig; az említett idő óta nem mutatkozott sehol. A pusztító vész 11 helységet látogatott meg. Hiteles kimutatás szerint megbetegedett az összes 2871 darab marhaszámból, 434, ebből meggyógyult 142 db, elhullott 267, agyonveretett 6 db., gyanús 16 db, és igy az összes marhaveszteség 289 db; a megmaradt szarvasmarha létszáma 2,582 darab._____________________ * Athanáckovics Plátó, újvidéki g. n. e. püspök 40,000 rrtért vásárolt házat, s ezt a fölállítandó jogakadémiának ajándékozta. * Kecskemétről a múlt napokban 100,000 darab almát szállítottak Pestre. * Bórnai (gr. Bethlen) közelebb a nemzeti színpadon Hamlet szerepében fog föllépni a budai népszínház javára. * Kutti nevű helységben Nyitra megyében közel Halicshoz nemrég 88 ház égett le. Az első magyar biztosító társaság nemsokára intézkedett, hogy a nála biztosított károsultak megkapják illetőségöket. Midőn azonban a biztos Kuttiba ért, a leégett háztetőket már csaknem egészen készen találta. Azon kérdésére : mikép lehetett ezt tenniök? azt válaszolták, hogy a fakereskedők azonnal készek voltak fát hitelbe előlegezni, mihelyt nekik a magyar biztosító társaság körleveleit bemutatták. TÁRCA. Egy magyar hölgy. Történeti beszély Varga Ferenctel. (Folyt. Szendrey hasonlón azokhoz, kik mindent kedvezésökre magyaráznak, megszédült a leányka kétértelmű szavaitól; szivében újra föléledt az előbbi pokoli szerelem, mely csaknem egészen elfeledteté vele komoly helyzetét. — Menjünk, menjünk, Máriám! — ismétlé a leányka szavait remegve. — E hely nagyon rideg neked; én szebbet s fényesebbet adok, én rózsákat teremtek számodra! — S a hölgy kezét megszorítva, indulni akart. — Mit teszesz, leányom?! — kiáltá a szerzetes kétségbeesetten, midőn látta, hogy Mária föltett szándékától nem akar elállani. — Azt akarod talán, hogy viruló élted, mit eddig annyi bajjal megérzénk, e durva lélekölő karjai között hullassa el virágait, s atyád áldása átokká váljék fejed fölött?! Nem, én nem bocsátlak! — S makacs ellenállással lépett a leányka elé. — Én megfontoltam lépésemet, atyám, — viszonzá ez, mosolyt erőltetve arcára, — ismétlem: átlátom, hogy ott a boldogság, hol a szerelem, s előbbi elhatározásomtól engem mi sem fog visszatartóztatni ! — Csak mi! — zúgták az eddig szótlanul álló harcosok, egy fenyegető mozdulatot téve a távozni készülök felé. — Téged vezérünk reánk bízott, mi híven e bizalomhoz, minden áron viszsza fogunk tartani, meg fogunk őrizni! Mária észrevévén, hogy félreértetik, pár lépést tön előre, s mintha Ciriltől el akarna búcsúzni, észrevétlenül néhány szót súgott annak füleibe , mire a szerzetes arcán a meglepetésnek némi sugára villant keresztül. — Veszélyes játékba kevered magadat, leányom! — suttogá az agg alig hallhatóan. — Isten segélye, s te leszesz velem, atyám! — viszonzá Mária még lassabban. Azután ismét visszalépett Szendreyhez, ki ezalatt öngondolataival tépelődve, földre szegező szemeit. — Jól van tehát! — mond a szerzetes, kilépvén a harcosok közül, kikkel ezalatt hirtelen pár szót váltott, — ha épen Máriát akarod cserébe, s ő beleegyezik, mi sem ellenkezünk; de azt akarnám tudni, minő biztosítást nyújtasz nekünk arról, hogy Bélát valóban vissza fogjuk kapni? — Biztosítást?! — kérdé a renegát kedélyesen, — igaz, ezt majd elfeledem. Hát jól van itt a közelben, mint tudod, egy elég tág csalnak van parthoz kötve, az, melyen ide jövünk, azt tartom, nektek is van egy ehhez hasonló járművetek, s e kettő, úgy hiszem, ép elég lesz tervünk kivitelére. Az egyikben én s még vagy négyen közületek, a másikban pedig te, Mária s még egy vagy két harcos foglalhat helyet. A helyszínére érvén, a leány veled együtt ki fog szállni a csolnakból, s e gyűrű segélyével — itt egy vastag ércgyűrűt adott át a szerzetesnek — kiváltod a foglyokat, úgy azonban, hogy azok a cseréről mit se tudjanak. Én ezalatt csomaktokban fogok maradni zálogul, s csak akkor bocsáttatom szabadon, midőn már a csere megtörtént. Akarjátok-e ezt?! A harcosok a tett kérdésre mormogtak ugyan valamit, mi Szendreyre nézve aligha kedvező volt; de e mozgás annyit is látszott jelenteni, hogy ha már máskép nem lehet, így is jó lesz. — Én beleegyezem! — zárá be Ciril atya, — oly föltétellel, hogy Máriát én is követhessem fogságába! — Azt tetszésedre hagyom! — mond a renegát minden gyanakodás nélkül. — S most, hogy a hajnalszürkület meg ne lepjen bennünket, siessünk ! Néhány perc múlva már csolnakokban ültek az illetők, s a locsogó evezők erőfeszítéssel hajták a két járművet fölfelé. A renegát csolnakja elöl úszott, utána Chilés Máriáé. Mindenki hallgatag, mindenki szótlan volt, mint a gyászcsoport bús tagjai, kik holttestet kisérnek nyugalom helyére; csak Ciril suttogott valamit a mellette evező bajnokhoz, kit, ugy látszék, a mondottak inkább érdekeltek, mint az evezés. A munka gyorsan folyt, a csolnakok sebesen úsztak a Tiszán fölfelé, s nemsokára már a várbástya alatt állapodtak meg. Itt, mint tervezve volt, Mária s Ciril kilépvén a csolnakból, sietve távozának a vár Tisza felöli oldalán sötétle kis kapuhoz, melyen át, a megmutatott gyűrű segélyével, csakhamar bebocsáttatván, a vár sötét űrében tűntek el. Midőn Szendrey a két alakot a virradat homályában a várkapun áthatolni látta, diadalmasan tekintett a harcosokra, s büszke önérzettel mondá: — Tudjátok meg, hogy bántatásom esetére úrnőtökkel épen az történhetik, mi uratokkal történendett. A renegát elnémultával mély csend jön; sehol semmi nesz nem volt hallható, csak a lengő * Bécsben, a „Lith. Corresp.“ szerint eg tót küldöttség mulat, mely egy tót vojvodina létesítését követeli; továbbá panaszkodik, hogy a ti megyékbe kinevezett biztosok csupa „magyarok, kik a birodalmi parlamentbe való közvetlen választásokat lehetetlenekké fogják tenni. * Ottokár svéd királyi herceg közelebb szoru incognitóban Bécsbe fog érkezni. * Schuselka újévtől kezdve Bécsben poltikai hetilapot szándékozik megindítani. * B Sina második lányának egybekelésig. Ypsilantival a farsang első napjaiban fog megtörténni. — Sz. Pétervárról írják nov. 27-ről, hog ott három nap óta egy felfedezött forradalmi bizottmányról beszélnek, mely ugyanazon cimet viselte, mint azon titokban nyomott lap, melyrt annyit beszélnek, t. i. „Nagy orosz“. * Antwerpenben a kereskedelmi raktárakbal több napig tartott tűz dühöngött, mely f. hó 4-él támadt. Részletek még hiányzanak. * Némely lapok Kossuth egészségi állapotát nagyon szomorúnak rajzolták. Most b. Jósika Miklós azt irja, hogy ő bizony beteg sem volt sőt testben, lélekben épebb, mint valaha. * Németrszágban a légszeszt főzést is akarják alkalmazni, minek azon előnye lenne hogy a konyha oly tiszta lehetne, mint bármely női terem. * Edinburgban a m. hó 24-dikén éjjel 1 órakor egy hét emeletes ház, mely többnyire munkásokkal volt telitömve, beomolván, a lakók legnagyobb részét eltemette. Az épület több század előtt épülvén, farészei elkorhadtak. A romok közül 22 holttestet húztak ki, s bizonyosan még többet is találnak. * Berlinben nov. 26-án egy meglett keresztény férfi a zsidó valláshoz ment át, mi századunkban a ritkább esetek közé tartozik. A Panama tengeröblében ez év sept. havában a világ legnagyobb két gyöngyszemét halászták ki. Az egyik 40 karát nehézségű egy hamburgi származású Steffens nevű kereskedő birtokába jutott; a másik körtealakú, s „mérhetlen becsű“ a Miro és társa cég által vásároltatott meg, mely azt az angol királynőnek szándékozik, természetesen mesés áron, felajánlani. * Anyagi értekezlet után nov 18-án a hóhérok is tanácskozmányt tartottak Berlinben. A tanácskozás tárgya nem lehetett más, mint a művészetükben életbeléptetendő haladás, hullámok verdesék a csolnakok oldalait, mi némi küstörgő locsogást idézett elő. A várőrség aludt, egy részét a fáradtság, más részét a bor ereje készté nyugodni. Béla harcosai szívdobogva várták a veszélyes csere végkifejlését, s feszült figyelemmel vigyáztak a renegát minden legkisebb mozdulatára. Kínos várakozásuk azonban csak rövid ideig tartott, mert néhány perc múlva a már említett kapun egy roskatag lépésű, de bátor tekintetű dalra vánszorgott keresztül, kinek karjai a közvetlenül mellette lépdelő, talpig burkolt két egyén karjaiba voltak akasztva. Utánok két török fegyveres és Ciril tipegtek, s vontatott léptekkel követék a csolnakok felé tartó három egyént. Midőn a kis csapat a Tiszapartra ért, Béla s a két szerzetes, t. i. a zárdafőnök s a fráter, — mert ők voltak az elölhaladó egyének — Ciril üres csolnakába léptek, ez pedig s aoomnkolt arcú Szendrey — ki ezalatt szinte elhagyá csolnakját — a két török őr kíséretében vissza, a várfalak felé indultak. A megszabadult foglyok eleinte némák voltak s szótlanul ültek a csolnakfarban; szabadulásukat egyideig álomnak hivék, s csak midőn az evezők meglebbenve, újra visszafelé kezdék hajtani a járműveket, ébredtek föl andalgásukból, s csodálkozva kérdezgeték a nem kevésbé hallgatag harcosoktól : „mi történt velük?“ Az egyik evező bajnok felelt ugyan valamit a kérdésekre, de ép ekkor a távolban egy halk dörej hallatszék, mi nem csak Béla, de a szerzetesek figyelmét is elvonta a felelettől. Azonban e figyelemterelés csak futólagos volt, a moraj elhangoztával újra visszatért az önköréhez. Amint Béla fölkapott szemeit társain hirtelen végig futtatá, egy hiányt fedözött fel köztük, mi megütközését nem kevésbé ébreszté föl, mint a pillanat előtt történtek. — Mi ez?! — kiáltá meglepetve, — megáldjatok! Cirilt ott hagytuk! A harcos vállát vonogatá, s kedvetlenül felelt Béla szavaira: — Tudom, de nem tehetek róla! — mondá, s tovább evezett. Béla nem tudta elképzelni, miért oly szomorú s hallgatag most a máskor annyira víg harcos, s újra tévé kérdését, csakhogy más irányban: — Mondd, mi bajod? mi történik Cirillel? hogy van Máriám? — kérdé egymásután, gondolván, hogy valamelyikre ezek közül csak jő majd felelet, de a harcos erre még szótalanabb lett. De felelt helyette a szeméből kilopózó könycsepp, s egy — másik dördület. — Ez Merci! — kiáltá a dörrenésre újra föl- E számhoz egy félív melléklet van csatolva. Vegyes hírek. * Ő Felsége f. hó 1-én Velencébe érkezett. Legmagasabb parancs következtében elmaradtak a fogadások, s az indóházban csak a helytartó s a várparancsnok volt jelen. A „Vad“ velencei levelezője ez alkalomkor kijelenti, hogy ő Felsége a legszigorúbb Incognitóban már egyszer Velencében,volt és pedig a császárné Felsége nevenapján. Ő Felsége nov. 18-án éjjeli 11 órakor érkezett Velencébe, s a vértes ezred tiszti egyenruhájában jött a császári váriakba, mig Bécsben azt lárták, hogy ö Felsége vadászaton van. Ő Felségének jelenlegi Velencében tartózkodása is incognito történik, s csak f. hó 22-én, midőn ö Felsége ismét Velencébe jő, hogy a karácsom Ünnepékét legmagasabb családja körében töltse, lesz hivatalos elfogadás.A Dec. 2-án az osztrák csapatok Suttorinába vonultak, Vukalovichnak az osztrák határok ellen fölállított üggei elűzése végett, s ezek újabb sürgönyök szerint ellenállás nélkül szét is romboltattak. * Dr Heinnak, a bírádó tanács elnökének igazságügyi miniszterré kineveztetését bizonyosnak állítják, de Ő Felsége viszszatértéig megmarad elnöki székében. * Türr tábornok, mint turini távirati sürgönyök jelentik, rendelkezési állapotba tétetett. Azt is állítják, hogy beadta lemondását, de azt az olasz kormány el nem fogadta.