Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-01-07 / 2. szám

S ez hagyján, ha innen nem datálhatnék az orvosi tudomány széles kiterjedésének alapját. A finom világnak egy kissé erősebb szellő is megárt: az elpuhult emberi testszerveknek ma már elég egy kis véletlen hűvös levegő, hogy fölmond­janak a szolgálattal; mai napság az emberi test már annyiféle betegségben sínylik, hogy elősorolni is sok volna, amiket hajdanában híréből sem is­mertek. Hijában, a legjobb acél is, ha soká hever használatlanul, megrozsdásodik, elpusztul. Nem akarom én, hogy ifjaink Herkulesekké vöjjék ki magukat, hisz mióta a puskaport föltalál­ták, az ökölnek csak mészáros veheti hasznát, ha épen ki akar tenni magéért, de igenis, hogy a szellem művelése a test növelésével arányban le­gyen, mert csak ép testben lakhatik ép lé­lek, ezt már régen valljuk. Ép, ügyes, egészséges, ruganyos, a betegségekkel dacoló testalkatra pedig csak úgy tehetünk szert, ha a könyvek mellett, hasznos, szükséges mulatságul, az ifjú naponkint egy-két órát szabadabb, erősebb testmozgásokban gyakorlatban tölt el. De a lélek hüvelye elhanyagolásának nemcsak a testre nézve vannak közvetlen káros következései, hanem magára az egyén lelkére, az erkölcs­i jellem jóirányú kifejlődésére is rontó hatással van. (Folyt. köv.) A szegedi iparos-legényegylet ügyállása és intézkedései.­ ­ A múlt vasárnap tartott választmányi ülé­sen az elnök Ligety Dániel úr azon örvendetes jelentést tehette a választmányi uraknak, hogy ezen egylet, a folytonos közrészvét és támogatás folytán, az imént múlt évi tapasztalás után ítélve, két évi éltével és üdvös működésével bebizonyítá, hogy élni fog ! Nem ugyan, mintha már minden gondon túladhatnánk, de a minden oldalról növekedő figye­lem és buzgalom tanúságai az egylet szükséges és életrevaló voltának. Az ifjúság az eddiginél na­gyobb számban és nagyobb szorgalommal látogatja az egyletet; nemcsak egyéb hasznos és tanúságos előadások, de épen az elnök úr által tartott tör­ténelmi fölolvasások és magyarázatok, úgy az ének és zenébeni tanulási vágy nagy mértékben növe­kedett az üres idejét itt hasznosan töltő iparos ifjúság lelkében. Az olvasgatási kedvről eléggé tanúskodik nemcsak a lapok mellett idézgetők nagyobb szánta, de a könyvtárnak is mindig több és többek általi igénybevétele. A közelgő ipar­­kiállításra is a tavalyinál jóval nagyobb számmal jelentkeztek az ifjak közül. A kiállítási pálya­­díjakhoz a közönség szintén szépen és folyton adakozik. Sőt olyan polgár is volt, aki azt mondá: ha nagyobb díjak tűzettek volna ki, kétszer annyit is áldozott volna. Mindezt igen jó a t. közönség­nek is tudni, hogy addig is, míg az évi közgyűlés bekövetkezik, az intézet virágzóvá tétele előmozdít­­tathassék. Az iparkiállításra a tárgyak február 7-kétől 14-kéig lesznek beküldendők, ezután a tárlat meg fog nyittatni,­­ a bíráló bizottmány megalakul. Addig az egylet egy táncvigalmat is rendez, melynek remélhető jövedelme ismét csak az üdvös intézet vagyonát fogja növelni. A kezdés nehézségei folytán tetemes kiadásokat igénylő inté­zet, noha még 20 gyűjtő­ív nem került be, máris ott áll, hogy 4—500 forintnyi készpénzzel rendel­kezhetik. A befejezett iparkiállítás után fog kö­vetkezni a tisztújítással összekötött évi közgyűlés, mikor a lakás kérdése is újra fölmerülend. Addig pedig: adjon Isten közjóakaratot. Helybeli újdonságok. * Tudatjuk t. olvasóinkkal, hogy Szabados János, e lapok szerkesztőjéül már megerősíttetett, elhárítlan akadályok miatt azonban csak ma érkez­hetvén meg, jelen számunk, mint ígértük, általa nem szerkesztethetők.­­ A kaszinói lakváltoztatás ügyében kikül­dött bizottmány közelebb ülést tartván, még eddig csak négy ajánlat érkezett házbirtokos polgáraink­tól a bizottmányhoz. A házak: Bauernfeind, Dáni- Korda, Mayer és Sziráky-félék. Az első ma még nem sok kényelemmel kínálkozik, de a rókus-fel­­sővárosi közönséghez közelebb a város központján esik. A tulajdonos ígérkezik saját költségén ké­nyelmesre alakítani, sőt a ház előtti téren, ha a vá­ros megendi, kész parkot ültetni. A második több kényelemmel van berendezve, de a tulajdonos, no­ha módosítást enged, de saját költségén az épület fölosztását illető változást tenni nem hajlandó. A harmadikat ismerjük. A negyedik talán legolcsóbb, de kaszinónak aligha elég kényelmes.­­ Talán nem lenne fölösleges a lakváltozás ügyét részle­tesebben is megvitatni, mire nézve a t. kaszinó tagoknak e lap tere rendelkezésekre áll.­­ A szegedi iparos-legényegylet által folyó hó 19-én rendezendő táncvigalom a színházban fog megtartatni. Belépti jegyek a Rohrbach Antal úr elnöklete alatt álló Bakay, Hankó, Marosy, Moz­­gay és Terescsényi urakból alakult rendező-bizott­­mányi tagoknál kaphatók, kik egyszersmind uta­sítva vannak a t. c. pártfogó közönséget meghívá­sokkal tisztelni meg. Már a táncvigalomhoz is többen járultak áldozattal, így Zászlósy János úr a világításhoz szükséges olajt ingyen szolgáltatja, e lapok kiadója a nyomtatványokat díj nélkül telje­síti. Láng Boldizsár színigazgató úr a szerződésileg birtokában levő színházat ingyen átengedi, noha az igazgató úrnak ez nem történhetik kára nélkül, (ha csak a t. közönség, őt más napokon, szá­mosabb látogatásával nem kárpótolja). A Vízkereszt napján a helybeli iparos-legény­egylet a felsővárosi templomban énekelt a 11 órai misén. Az ének kellemesen lepett meg bennünket. Szép és magasztos a jó egyházi ének. Az ifjúság ebbeli törekvése dicséretes. Köszönet a felsővárosi egyháznak, hogy e jó szándékot előmozdítja. * Vízkereszt előestéjén, 7 óra tájban a bel­városi sétányon, pokoli zaj, szopránhangú orditozás stb. üté meg érzékeny füleinket. Mi ez? Kik okoz­zák e zsibvásárt ilyenkor már szundikálni szokott városunkban? 7—8 darab fehér ingbe öltözött, félpapiros-koronázott, csillagozott 8 —10 éves gyer­mekcsapat, mely a napkeleti három király bethle­­hemi látogatását végzi el a jó keresztény házaknál, hol gyönyörködni szoknak az ilyen gyerm­ekelőadá­­sokban. Hanem valaki, épen nem keresztényi buzgalmában, úgy leitatta őket, hogy egyik része­gebb volt a másiknál. Valamennyi olyan volt, mint a küldött ördög, pofácskájától a talpi­g merő sár. Nem elég, hogy anélkül is estek-keltek, hanem egymást és egymás koronáit a sárba vagdalták, a vezérlő csillagokat föltüzelték, daloltak, ordítoztak és­­ káromkodtak, mint akármely bakkancsos, s igy garázdálkodva vonultak végig a piaci fasoron felsőváros felé, honnan még jó sokáig behangzók ördöngös zajuk. Jó hogy korábban nem történt e botrányos szini-előadás, melyért az, kinek gyö­nyörű magán passiója e szép jelenetet előidéző — megérdemelne — nem mondjuk meg mit.­­ Az utóbbi dohánytermés beváltása, nem mint a „Szeged“ közié e hó 1-én, hanem múlt évi december 1-én kezdődött; a második osztályú do­hány pedig nem 7 frt 50 kr, hanem csak 7 forint­jával váltatik be. Megemlítendőnek véljük a do­­hánybeváltásnál már is tett azon tapasztalást, hogy ama bánáti dohánytermesztők, kik dohányaikat ideszállítják beváltásra, a mennyiségre nézve meg­lehetős áldásban részesültek, ellenben pénzbeli jö­vedelem tekintetében nem egészen elégedetten tá­voznak, mi alkalmasint az osztályozásban követett szigornak, valamint a szétrongyolt leveleknek tu­lajdonítható. — Buzgó nőegyletünk idei táncvigalmai iránt tegnap délután választmányi gyűlést tartván, a színházépület tulajdonos szorgos kérelmére határoz­­tatott, miszerint a táncvigalmak szerdai napokon tartassanak, vagyis január 21-én, 2- án és február 4-én. A teremnek feldíszítése, a kényelem s élve­zet mimódous fokozása szintén a tanácskozmány egyik főtárgyát képező, s előre is megsúghatjuk a t. közönségnek, miszerint nőegyletünk mindenre kiterjesztendő figyelmét, hogy jótékony céljai iránt a t. c. közönség részéről számos éveken át tapasz­talt pártfogást ez alkalommal is megérdemelje. — Hisszük is, hogy ezen pártfogás el nem maradand. — Ju­ve szombaton lesz végre Ponori Róza, szorgalmas színésznőnk rég hirdetett jutalomjátéka, mely alkalommal a „Varázs-hegedű“ operette ada­tik. Óhajtjuk, hogy tele házat varázsoljon. — Ismét két helybeli lakos névmagyarítását hozta a „Sürgöny,“ nevezetesen: Leopold Ignác ve­zetéknevét Lippaira, Kojeteiner Farkas pedig Kotányi­ra változtatták. — Vízvezetékünk megnyitása rövid időre el­­napoltatott; a víz ugyan a meddig csak a vezető­­csövek érnek, bármely kútnál is megereszthető, de még több apróbb eszköz hiányszik, mi a meg­nyitást akadályozza. — Egy farsangi tüneményt is jegyezhetünk föl a krinolin történetéből. A közelebbi sáros na­pokban valami ismeretlen hölgy nagyratermett kri­nolin uszályát szolgálója hordozgatta, mint valami Pompadour után. Ez is a „netovább“ jelképe volt. De hát „ízlés ellen ne feleselj!“ — Ismét egy sajnos eseményt kell följegyez­nünk. Hétfőn Bozó Ádám felsővárosi tanyásgazda tanyáján 3 kisteleki pénzügyőr jelent meg, s az ott lakó Bozó Istvánnál dohányt kutattak. Néhány csomó dohányt találtak is, s követelték, hogy Bozó István a dohányt kiséretek alatt vigye Kistelekre, mit ez megtenni vonakodott. Hihetőleg emiatt tett­­legességre kerülvén a dolog, dulakodás között Bozó Istvánt hét kardszúrással halálosan sebesítve földretek­ték. A szúrások egyike szivén ment ke­resztül, s a szegény ember néhány perc alatt meg­halt. A tetemet már a kórházba szállították, a hatóság pedig a helyszínen megejtendő vizsgálatot azonnal elrendelte, s a tettesek bekísértetése iránt is intézkedett.­­ Láng Boldizsár színigazgató, a kautsuk embert H.-M.-Vásárhelyen is be akarja mutatni, t. i. azzal s társulata egy részével e hó 8-kán, 10-ikén és 11-ikén ott előadásokat rendez. A bementi díj 1 frt 50 kr. és 1 frt leend. A kautsuk emberről lé­vén szó, megemlítjük egyúttal, hogy tegnap a sétányi sörcsarnok tetemében is, csupán a 18-dik évet meghaladott férfiak számára, egy akadémiai mutatványt adott, mely a zenészes estély kezdete előtt ment végbe. Nem lévén barátjai a csupán férfiak által megtekinthető mutatványoknak, azt meg sem néztük; de ugy hiszszük sokat nem vesz­tettünk, s hogy abból a kautsukféle törz­­s csoda­­előadásokból elég volt annyi is, mennyit a szín­házban láthattunk. Maradjon meg köztünk is egy pár garas. — A katonai helyőrség tisztikara is rendez négy zártkörű táncvigalmat a sétányi sörcsarnok teremében, melyek jan. 14. és 28-ka, febr. 4. és 16-án fognak tartatni.­­ Nyelveket tanuló ifjainknak hasznos szol­gálatot vélünk tenni, midőn őket Susmann J. francia és angol nyelvmesterre figyelmeztetjük, ki már rövid ittléte alatt is fényes sükert mutatott fel mind tanintézeteknél, mind pedig magánházakban. Említett úr több évet töltött London és Páris váro­sokban, hol majd mint tanár, majd mint alkal­mazott hivatalnok sükerdúsan működött. A kik tehát franciául és angolul tanulni akarnak, a kí­nálkozó alkalmat használják. Susmann úr a három korona-utcában, Pick-féle házban lakozik. Hazai tudósítások. — A szabad királyi városok egyenlő szerve­zésére nézve a „Sürgöny“ szerint a kormány egy közös szabványt állapított meg. — Bánátban a tiszaszabályozási töltéseket ugyancsak őrzik; egy Zentáról Szegedre igyekezett iparos, ki a fölengedett út miatt a töltésen hajta­tott 5 írttal büntettetett a töltés­felügyelő által. — Szabadkán az alföldi vasút ügyeivel foglalkozó bizottmány, belátva, hogy a vasút Sza­badkára nézve életkérdés, indítványozá a község­tanácsnak , hogy a város az előmunkálatok költ­ségeihez legalább 4600 írttal járuljon. „Ennyit ajánlott Vásárhely is — mond a bizottmány — és az nem lehet, hogy Szabadkát bármely község is áldozatkészségben fölülmúlja.“ — Szentesen, mint a „M. S.“ hallja, nem igy gondolkoznak; ott csak akkor szándékoznak a költségekhez járulni, ha már látják, hogy csak­ugyan megy hozzájuk vasút. Azonban Szentes vá­ros értelmiségétől remélhető, hogy e téves gondol­kozásmódot igyekezenének mielőbb jobbra változ­tatni. — Baján több lelkes polgár összeállótt, és hosszabb tanácskozás után azon nemes szándékot tűzte ki: egy hitel­társulatot megalapítani, melynek célja volna, egymásnak segédkezet nyújtva, a jelenlegi mostoha­ időkből származott életmód ne­hézségén segíteni. Üdvös eszme, mely bár minél nagyobb elterjedést nyerne. — Újévnapján — írja a „Hon“ — az 1861 ki föloszlatott országgyűlés Pesten levő tagjai nagy számmal seregettek össze az „angol királyné“ szállodában, Deák Ferenc az ország köztisztelet­­i szeretetben álló nagy fia üdvözlésére. Azon jó­­kivánatok, melyeket az 1861-ks képviselőház tagjai Deák Ferenc előtt kifejeztek, az egész ország érzületének valának viszhangjai. — A „Hon“ nagyon ajánlja a német nap­tárak közül a Schuselkáét. Még nem látta ugyan, de okvetlen valami jónak kell benne lenni — úgymond — mert a „Donauzeitung“ rettenesen szidja. — Batthyány Julia grófné a budai nép­színházban 40 zártszéket bérelt három hó­napra oly kikötéssel, hogy az igazgató ezen szé­keket német ajkuaknak tartozik ingyen kiosztatni. Sok ily magyar nőt a honnak! — Gr. Károlyi Ede nyilatkozik a „Hon“­­ban, hogy a mostani „Magyar Sajtó“ első szá­mában megjelent, az erdélyi vasút érdekében írt cikkét még a régi „M. Sajtó“ szerkesztőségének küldötte volt be, s az uj szerkesztőség kezeihez csak tévedésből juthatott. — A következő gyilkossági esetet olvassuk a „Debrecen-nagy-váradi Értesitő“ben : „Egy szegény paraszt, a szathmári hetivásáron 200 o. é. forintért ökreit eladván, ment hazafelé falujába. Hosszú faluban reáeszeledvén, a biróhoz ment, kérte, hogy reggelig venné át 200 forintját, mert fél, hogy a korcsmában tőle ellopják. A biró nem fogadván el ajánlatát, az odavaló oláh paphoz küldötte, ki egész örömmel a pénz fölötti őrködést magára vállalta, mondván a szegény embernek: „Soha se fáradjon már kigyelmed vissza a korcsmába, hiszen nálam a szénabéján is elalhatik.“ A szegény ember megköszönve a szívességet, ment egyenesen az istálóba, de mert a szénabéja ajtaját nem ta­lálta, csak a jászolba feküdt. A kocsis nem volt hon,­­ csak későbben tányorgott haza részegen és a szénahéjába feküdt. Az oláh pap éjjel lassan az istálóba ment s a pénzes embernek vélt nyakát beretvával elvágta, ki pedig kocsisa s egyszersmind rokona is volt. Másnap reggel a szegény ember bemegy az oláh paphoz és pénzét kéri, az oláh pap bámulatában csak nem kővé mered s tagadni kezdé a pénz nálalétét; a szegény ember biróhoz szaladt, mialatt a meggyilkolt kocsis bullája is fölfedeztetett. A pap elfogatott, s a szolgabiró vallatására tettét bevallván, most Beregszászon bör­tönben ül.“

Next