Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-01-07 / 2. szám

• • Ötödik évfolyam. 2-ik szám. — 1863. Szerdán, január T-én. MesJelenilt.: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szoi'ls-csztósi iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. KLiadóliivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám ára 8 ujkr. Hirdetósoli: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Előfizetés SZEGEDI HÍRADÓ 1863-ik (ötödik) évi folyamára. Szegeden házhoz hordással és vidékre postán egész évre 8 frt, félévre 4 frt, év­negyedre 2 frt o. é. Helyben a kiadó-hivatalból elvitetve : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr, egy hónapra 60 kr o. é. Nyílt levél t. Osztróvszky József úrhoz. Köztiszteletben álló hazafi ! A „Szegedi Híradó“ t. kiadójához inté­zett s e lap múlt évi utolsó számában közzé tett nyílt levél végső sorai nekem szólallak. Szólnak pedig a legöszintébb nyíltsággal, melynek ily fontos kérdésnél nem szabad el­maradni. Megértettem a rövid sorokban foglalt nemes eszméket. Szebb programmot lapunk homlokára nem tűzhetünk.’ Most már kétszeres bátorsággal indulok Szeged felé, mert hiszem, hogy oly férfiak oldala mellett, mint milyennek Ont t. hazafi ismerei s én csak e sorokból is ismerni tanultam, a fővárosi sajtó bennem helyzeti bizalmának s azon kötelességeknek, melyek e lap átvételekor reára várakoznak, becsü­lettel megfelelhetek. Én is szentnek és szentségében sértet­lennek tartom a meggyőződések és eszmék összetalálkozásán nyugvó közszellemet, melyre kezet emelni vagy azt meghamisítani akarni, bizonyára bazafiui bűn. Én is meghajtok a népakarat fönséges nyilatkozása előtt, s abban, mint egyes az egészben, saját egyéniségem­mel benfoglaltatni akarok. Én is követem azt a zászlót, mely minden üdvös eszme fölkarolására, terjesztésére és életbeléptetésére hí. S miután e lapnak, a közszellem egyik képviselőjének élére álltam; annak szűk terén valóban én is akarok a hivatottak által készí­tendő nagy épülethez nehány téglával járulni. Ön, köztiszteletben álló hazafi! a tért, melyre lépek, előre megvilágította, fölada­tomat tisztán fölfogni, s ahoz teljes erővel készülni segített, s a helyes utat kimutatva, a veszélyeket megjelölve, amannak követé­sére s ennek kikerülésére őszintén intett. — Fogadja érte legforróbb köszönetemet. Pest, január 4-én 1863. Őszinte tisztelője Szabados János. Földvétel készpénzért és földeladás hitelben. 1. A A fönt irt négy szóban röviden már ben­ne foglaltatik : azon társulat alapgondolata és cse­lekvése, mely közelebb bonunk fővárosában, ide­gen tőkepénzesek erejével, leginkább magyarok vezetése mellett alakult. S noha a fővárosi lapok­ban, sőt azok után a „Szegedi Híradó“ban is ol­vastunk már cikket, mely a dolgot magyarázni akarja; úgy találtuk: hogy a mi az egészről Írva volt, nem elég világosan szól a dologról. Sokszor és igen sok hasznos dolgot ismertet­nek a lapok, de számtalanszor nem találják el a kellő mértéket, mely különösen az uj dolgok meg­ismertetésére szükséges; sokszor még a nép szá­mára irt lapoknál az a hiba is megvan, hogy az iró vagy igen tudákos módorban ir, vagy ami még roszabb, maga sem érti a miről írni akar. Közelebb a fővárosban létemkor, mulatság helyett, hasznosabb dolgokkal bíbelődvén, az úgy­nevezett „földvétel és bérleti társulat“ szándékával is megismerkedtem. Elejéről kezdem a dolgot. Belgaországban a pénz több, mint nálunk; Belgaország igen gazdag hozzánk képest, sőt a pénz sok lévén, a kamat igen kicsiny. Már most a tőkepénzes belgák látván, hogy a világ egyéb részeiben, mint például itt mifelénk is, kevesebb a pénz, és hogy itt több kamatot adnak száztól, mint náluk: jónak látják pénzöket hozzánk is elhozni. Mert a mig ott 2 vagy 3 forint kamatot fizetnek 100 forintra, addig nálunk 6—8 , sőt 10 forintot is szívesen adnak 100-tól. Kétségkívül, azon tőkepénzes urak okos em­berek lévén, csak is oly helyre fektetik pénzöket, ahol semmi viszontagság sem hozhat veszteséget; biztos vállalatokba. Magyar tőkepénzesek tervezgettek egy „föld­vételi társulatot,“ hogy az utóbbi iuöben törött ár­ért vesztegetett boui földjeink ne legyenek napról napra veszendőbbek. Azonban a honi tőkepénzesek nem bírtak oly nagy tökét előteremteni, s a mit bírtak, az is a mi pénzszorult állapotunkban drága töke volt, mert oly helyekről vonatott ki: ahol már is 8—10 százalékot jövedelmezett, s az ilyen drága pénz kevés volt arra, hogy sikeres működést lehessen vele kezdeni. így karolta föl a kedvező alkalmat a belga tőkepénzesek társulata, s vállal­kozott a „földvétel és bérleti társulat“ megalakí­tására, mely a derék magyar tőkepénzesek agyá­ban született jógondolat volt. Ez a társulat kelet­kezésének története; most nézzük eljárását, amely tervezet ugyan, de oly tervezet, mely ha nálunk jóakaratra talál, miutbogy becsületes pénzt hoz közénk, nem megvetendő hasznot igér mind a vállalkozóknak, mind pedig nekünk. A mint mondom, az illető tőkepénzes urak értelmes emberek, e szerint pénzöket biztos helyre óhajtják fektetni, noha készek egyébre is tökét fordítani, s nemcsak földvétel, de nagyobbszerü iparvállalatokba is készek bocsátkozni. Azonban erről. később is szólhatunk, jelenleg csak a föld­­vétel- és eladásról szóljunk. Tehát föld vétel készpénzért, földeladás hitel­ben. Azaz a társulat kész nálunk nagyobb meny­­nyiségü földet vásárolni készfizetés mellett, ha a föld előbbi tulajdonosa vevőt szerez a földre, oly másod-vevőt, a ki szívesen ragasztana övéi szá­mára egy állandó biztos vagyont földbirtokban, csak hogy jelen körülményei között nem képes nagyobb összeget előteremteni: ö tehát a társulat által megvett földekből vesz egy óhajtása szerinti szakaszt, lefizetvén a vételár egyharmadát, a hát­ralévő kétharmad rész fizetést pedig évi kamatok által törleszti oly formán, hogy p. o. Megveszen valaki a társulattól 100 hold földet, holdját 120 írtjával, igy az egésznek összes ára 12,000 forint, ebből a vevő lefizet 4,000 forintot, a hátralévő 8,000 forintot betábláztaja uj birtokára, s fizet ezen tartozásától évenkintt p. o. 40 éven át az első 5 évben hatos kamatot, azután 35 évig (törleszté­sül) nyolcas kamatot; ezen szenvedhetöé, sőt ked­vező 8 as kamat mellett a földbirtok egész és füg­getlen tulajdona az illető vevőnek. — Lehet azonban rövidebb idő alatt is törleszteni, p. o. vegyünk 30 évet: ekkor fizet a vevő az első öt évben 6-os kamatot, azután 25 évig 9 frt 40 krt százától, 8 e kamatfizetés mellett az adósság el­enyészik, 8 az illető vevötulajdonos vagy utódai­­független birtokába jutnak a földnek. Lehet azon ban még rövidebb idő alatt is törleszteni, és pedig igen előnyös föltételek mellett, bogy úgyszólván az ember majd csak illő haszonbért fizet földjétől, 8 ezután független birtokába lép. — Legelőnyösebb azonban e földvétel azokra nézve, kiknek már is van régibb földbirtokuk, s ha a földvételi társulat szomszédságukban földet vett, ebből ragasztanak sajátjokboz. Ez esetben, ha reudelkezésökre nem állna annyi pénz, bogy a földárának első harmadát készpénzben letehetnék, úgy a régi birtokakra tábláztatják azt be és törlesztetik kamatok által. Erre nézve a szomszédosságot csak mint legkedve­zőbb körülményt hoztam föl, mert lehet az a régi birtok bárhol is. Ily rövid cikkekben van szándékom a társu­lat egyéb tervei- és eljárásáról, a kínálkozó elő­nyökről, vagy a netán előfordulható nehézségekről bővebben szólani. A testgyakorlás. (y.—r.j Mióta a nyers erőt az ész megdönté, s mindenható világa korlátlan hatalommal vezeti az emberiség ügyeit: a társadalom óriás léptekkel haladt célja felé. Anyagi és szellemi fejlődésünk csak egy század alatt is csudával határos terjedel­met ért el; s ha mindazon nagyszerű eredmények mellett, miket szorgalom, müipar a közjóiét elő­mozdítására szült, a nyomor még sem tűnt el a földszinéröl: de megvannak a módok ezrei, mik által az enyhíthető, hova tovább, annál jobban. Ez az ember isteni részének, szellemének müve, ezt beismeri mindenki, sőt a szemmel látható eredmé­nyek után — az embermilliók nagyobb része föl­tétlenül hódol az ész hatalmának. A szellem megtörte az ó-kor sötét vadságát; az embereket csöndesebb, hasznosabb foglalkozá­sokhoz szoktatá; az erkölcsöket szelidité, az isme­retek körét tágitá, szóval teremtett úgynevezett polgárosult társadalmat: melynek kebelé­ben kitárta a jóllét-, kényelem és élvezetek ezernyi forrásait, mik azelőtt ismeretlenek valának. Itt a tiszta eredmény, melynek ha aránytalanul nagyobb üdvös része, de megvan árnyoldala is. Az emberben az anyag és szellem oly szoros kapcsolatban van egymással, hogy elválasztva, elenyészik az ember fogalma; s lehet egy maga­sabb szellemi lény, vagy oktalan állat, csak em­ber nem. Ez elválasztbatlanságban áll az emberi nem természete, s tán ez az oka, hogy egyiknek nagyobb gonddal ápolása csak a másik rovására történhetik. Ez igazságot az összes emberi nemre nézve is megtalálhatjuk a világtörténelem lapjain. Hajdan, mikor a szellemvilág még gyermekkorát élte: az emberek nagyobbak, izmosak, erősek valának, kiknek egy kézrevaló buzogányait mi két kézzel sem bírnánk használni: most, midőn az ész és tudománynyal szemközt a kar és kard erőtlen, ár­tatlan portéka, midőn colossalis erötömeggel mint gyermek a kis bábujával, játszik az emberben lakó isteni erő, most — az emberi nem testileg eltörpült, elsatynyalt, elpuhult. S mi ennek az oka? A nevelés s az en­nek következtében származott életmód egyoldalúsága. Mert mig a kutató, számitó, teremtő, dicsvágyó szellem zászlója alá hóditá az embermilliók nagy tömegét: azalatt a testalkat, kellő kifejtésére szükséges gond mindinkább hát­térbe szorult. S ez igen természetesen történt igy. Azelőtt mennyi fáradság, testi erő kellett aboz, hogy valaki az épületéhez szükséges köveket a hegy szikláiból megszerezhesse: most egy kis lőpor elvégzi azt, mit ezer ember ezerannyi idő alatt sem vala képes — s az ember szépen nézi; amit hajdan száz embernek kellett emelni vagy odább tenni, azt most megteszi egy egyszerű gép, mely­hez az ember nem járul testi erőkifejtéssel, miután egy kis ügyes ész untig elegendő. Minél jobban szaporodtak az eszközök, mikkel valamit rövidebb idő alatt s kevesebb fáradsággal lehetett elérni, annál kevésbé lön igénybe véve a testi erő, s igy nem csoda, ha a testgyakorlás hiányában elgyön­gült. —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék