Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1864-11-26 / 95. szám
T & E . A, Reményi Ede hangversenyei Szegeden. Az „ország első hegedűse,“ miután Olasz- és Németországban a magyar művészi névnek hirt és dicsőséget szerzett s Karlsruhéban a legválogatottabb zene közönség s műértő tekintélyek előtt elsőrendű művészként mutatta be magát; visszatért a fővárosba s ennek közönségét elragadván hegedűjével; megemlékezett az alföldről s annak legnagyobb városáról Szegedről is. Mielőtt itteni hangversenyeiről szólnánk, röviden megismertetjük közönségünkkel a „Zenészeti lapok,“ mint legfőbb tekintély után, azon álláspontot, melyet Reményi jelenleg, mint elsőrendű magyar művész az egyetemes zenevilágban elfoglal : „Kevés, sőt amennyire a műtörténelmet ismerjük, még egy zeneművésznek sem jutott az a ritka szerencse — írják a „Zenészeti lapok“ — hogy a veleszületett fényes világművészeti tulajdonok mellett, még nemzete minden érzületét s jellemző vonásait is oly híven vissza tudja tükrözni művészetében, hogy az mintegy tükörben önmagát lássa játékában, s a művész hangszerével sírjon, nevessen, ábrándozzék, reméljen, lelkesedjen, szóval átérezze azt, amit mindenekfölött szeret, imád, amiért küzd, szenved s aminél szentebbet nem ismer e földön, t. i. a hazát s annak forró szeretetét. Régi, elkoptatott frázis, hogy a művészetnek nincs hazája, hogy a világművésznek le kell vetnie a nemzeti öltönyt, mely őt csak szűk helyi határokhoz köti, s fel kell öltenie a kozmopolitizmus határozatlan szina tógáját, hogy aztán mint az egy üdvözítő hit szolgáját, felismerje benne a nemzetiségek tarkabarka serege azt a typust, mely senkié, melyhez mindegyik jogot tart, s melyet a szerencsés ötletek s idomitási kísérletek befolyása alatt, a kölcsönös irigység , az élethalál harcra késztető vetélkedés elálcásítása s némi enyhítésére, sikerült kigondolni a művészet anyagi feldolgozásánál isteni erővel működő óriás lángelméknek. Reményi Edét, mint elsőrendű művészt, s mint a kozmopolitizmus kívánalmai szerint tökéletesen felkészült s kiiskolázott hegedűst és zenészt, épen az teszi páratlanná s jelentékenyebbé kor- és vetélytársai mellett, hogy nemcsak a tudománynak, a remekművek magasztos szellemének, s a minden végrehajtó művésznél tömjénfüsttel kisérni szokott technikai tulajdonoknak felel meg hegedűjével, hanem emellett olyan művészi egyéniség jelképét is mutatja, mely egy nemzeti zenének (a magyarnak) eszményízési terén eddigelé még elő nem fordult. S ez újabb időben nagy mérvben nyilatkozó magyar zenészeti mozgalmak közepette egy olyan élő magyarázója a fölvett elveknek, s újonan hirdetett iránynak, mint Reményi, kipótolhatlak nyereség magára az ügy diadalára nézve. S ezt minden gondolkozó s páratlan műértőnek be is kell ismernie, valamint hogy be is ismerik még a külföldön is mindazok, kik az életrevaló újnak, genialisnak s nagybecsűnek őszinte elfogadói, méltányolói még akkor is, ha máshonnan ered s nem saját kebelökből. Reményi E. mint magyar születésű, ki a magyar nemzeti életet minden formája s érzületében tanulmányozta, áttapasztalta, soha sem vét a magyar zene sajátságos kifejezési rythmusa ellen, s a kellő hangsúlyozásokat, valamint az olvadóbb vagy felzaklatóbb növőfogyó részek alkalmazását mindig helyesen tudja összeegyeztetni a dallamban rejlő komoly, ábrándszerű vagy enyelgő , pajkos érzeményi kifejezéssel; cifrázatai, átfutó hangarabeszkjei soha sem túlságosak, s az erőteljes, méltóságos kifejezését a művészi tökély képével állítja elénk. Szóval ő úgy kezeli a magyar zenét, amint azt magasabb művészeti értelemben kezelni kell, hogy kiemelkedjék végre a naturalismus s torzonborzas vadság karikatúrái keretéből.“ Az eszményített népdalokról pedig ilyen magyarázatot adnak említett lapok : „Több kritikus, úgy látszik, nincs tisztában azzal, hogy mit akar ”, s mit ért a magyar népdalok eszményítése alatt. Szemére vetik, hogy mit sem változtat azokon s csak egy pár művészies sallanggal ruházta fel. De nem is a megváltoztatásban, vagy nem tudjuk emellett miféle kozmopolitikus kufirok használatában fekszik az eszményítés, hanem a népdallamoknak azon szűzies tisztaságú s szabályos, de emellett a magyar érzéket kielégítő alakban való elénk állításában, melyet hasztalanul keresünk a cigányok cikornyái s kiforgatott ruthmusaiban. Ép úgy mint a szobrász vagy festész eszményítése a népies szépség s eredetiség körében, nem abban áll pusztán, hogy híven elénk állítsa a népies jelleget s kifejezést úgy, amint az a valóságban létezik, de főleg abban, hogy megtisztítva azt, a népéletnek nem mindig aesthetikus toldalékaitól, eszményítse a típust , hagyja otthon annak salakját : úgy kell lennie a zenében s midőn a népiest a művészet oltárára felemeljük. R. eszményítésének célja tehát nem abban áll, hogy a cigány sallangot, harmóniát, rythmust s ízetlen cikornyáit utánozza, hanem abban, hogy azoktól megtisztítsa, de az eredeti dallamon s jellegen ne változtasson. A színművész is, midőn egy népalakot eszményít, bizony nem utánozza annak sem színpadra nem való kifejezéseit, sem sokszor nem igen aesthetikus műveleteit. Megtartja a fő jellemvonásokat , azokat is a művészet eszményképéhez idomítja s at.“ Ezek után itteni hangversenyeiről kevés mondanivalónk lehet. Olyannak mutatta be a nagy hegedűs itt is magát, mint aminknek az idézettek ismertetik. Minden egyes darabon a legnagyobb tökélylyel, a legmesteribb helyeken rendkívüli technikával s nehézséget nem ismerő biztosággal repült keresztül. Mindamellett itt is legtöbb sikert aratott az „eszményített magyar népdalokkal, melyek szivünk mélyéből lévén véve, legkönnyebben megtalálják az utat ismét oda, kivált ha Reményi hegedűjéből majd olvadón, majd ismét a legféktelenebb szenvedély áradásaként kelnek ki. Hát Rákóczyjáról mit mondjunk, melynek bevezetése annyira kifejező, hogy zúgó viharként ragadja magával az embert s egész jeleneteket tár föl az ősi nagyság idejéből, a csaták véres mezejéről. És, hogy Lénay szavaival éljünk : És a húroknak zengése Majd lesz vészek orgonája, Majd alig hogy venni észre, Épen úgy, miként a szellőt, Moly a harc után ha eljött, Súgva száll az éjszakára, Csókját mély sebekre hinti S haldoklók fürtit legyint!. Második hangversenyében nagy reményű tanítványát Platényi Nándort is bemutatta egy „nagy hegedű kettős“ben, melyet Schubert „Divertissement a la hongroise“ a fölött hegedűre szabadon alkalmazott. E darab igen mély s gyors felfogása még zeneértőnek is dolgot ad s Reményi e kidolgozással a „Zene lapok“ szerint egészen uj térre lépett. A jeles tanítvány két évi haladásával bebizonyította, hogy méltó a mester gondjai és fáradozásaira, s hogy azok, akik nagy jövőt jósoltak neki, épen nem csalódtak. Platényi egyszersmind a zongorán is páratlan ügyességű kísérője mesterének. A színház mindkét hangverseny alkalmával a szorongásig megtelt. A viharos tapsnak, kihívásnak és ismételtetésnek vége hossza nem volt. Utolsó föllépténél egy igen díszes koszorú repült a színpadra, melynek bársonyszalagjára e szavak voltak írva : „Reményi Edének a magyar hegedű-királynak.“ (Sz.) Szeged, nov. 25. 1864. A lefolyt fél hétben tisztaházában az eladás korlátozva maradt s csak igen kevés kelt el előbbi áron. A felsőbbi piacokon a hangulat nem javult, s a várt emelkedés, mihez a Buda-Triesti vasútvonal teherszállítási árjegyzékének leszállítása sok reményt adott, még nem állt be. Sziszekről hírlik, hogy a Száva kiáradása, valamennyi úszó rakott hajót megállított, ez egy oly kalamitás, mi sok kárt okozhat, ha az ennyire elhaladt évszakban, szigorú hideg álland be. —Egyébként Sziszeken az üzlet igen kellemessé kezd alakulni, s tudósításunk végén közöljük az onnan beérkezett eredeti tudósítást. — A szomszéd deszki uradalom egy nagyobb készlet gyengéb minőségű búzát adott el egy pesti háznak ismeretlen árakon. — Jó, hibátlan minőségű tisztabuza még mindig kerestetik, s fizetnék p. mérőjét 2 frt 75—2 frt 80 krral. —A beszállítások a rosz utak miatt még mindig jelentéktelenek. Rozs iránt a kérdezősködés egyre tart, s teljes árakat ígérnek. Néhány kisebb készlet 1 frt 70 krjával kelt el.. Kukoricából egy nagyobb mennyiség iránt történt alkukötés. — 3000 p. mérő 1 írt 20 krjával és 20 feladással, bérmentesen Szöreghre a vasúti állomáshoz állítva, dec. jan. és febr. hónapokbani szállítással kelt el. Árpa és Zab vevők részéről nem méltatott figyelemre. Szegedi piaci árak november 23-tól: Repce mérője 4 frt — kr. Borsó mérője 7 frt — kr. Lencse mérője 7 frt 20 kr. Paszuly m. 3 frt 50 kr. Köles m. 1 frt 40 kr. Burgonya m. 1 frt 20 kr. Marhahús fontja 15 kr. Juhhus fontja 12 kr Sertéshús fontja 20 kr. Uj szalonna mázsája 25 frt 8 kr. Zsir itcéje 54 kr. Lángliszt mázsája 8 frt 90 kr. Zsemlyeliszt m. 4 frt 50 kr. Kenyérliszt itcéje 3 kr. Kukoricaliszt itcéje 2 kr. Árpadara itcéje 4 kr. Köleskása itcéje 5 kr. Rizskása fontja 20 kr. Faolaj fontja 80 kr. Repceolaj 34 kr. Lenmagolaj 40 kr. Uj bor itcéje 10 kr. Ó bor itcéje 20 kr. Sör itcéje 12 kr. Gabonapálinka itcéje 14 kr. Törköly-pálinka itcéje 40 kr. Szilva-pálinka itcéje 46 kr. Fagygyu mázsája 30 frt 8 kr. Öntött fagygyugyertya fontja 32 kr. mártott fontja 28 kr. Szappan fontja 22 kr. Só fontja 10 kr. Kőrösfa öle 12 frt — kr. Tölgyfa öle 10 frt — kr. Lágyfű 7 frt — kr. Kőszén rékája frt 80 kr. Széna mázsája 2 frt — kr. Szalma m. 1 frt. Kender m. 26 frt — kr. Len 46 frt. Sziszek, nov. 20. — A lefolyt hét első felében a buza-Üzletben mutatkozott lanyha hangulat, az utóbbi napokban szilárdabbá vált s az árak a múlt hetiekre emelkedtek. Némi árleszállítással közép minőségű búzákból az ismert irányok felé következő vásárlásokat jegyezhetünk: Búzából eladatott mintegy 30,000 mérő következő árakért: u. m. becsei, maros és tiszai 88 és 89 ftos 3 frt 35—40 kr., becskereki 86, 86'/2 és 87'/., ftos 3 frt 5—10—25 krig, temesvári és pancsovai 85—86 ftos 2 frt 90 kr.—3 frtig, bácskai, rozszsal vegyes, 86 ftos 2 frt 80 krjával. — Kétszeresből mintegy 4000 mérő, minőség szerint, 77—78 ftos 2 frt 10 krjával, 78—79 ftos 2 frt 25 krjával, 80—83 ftos 2 frt 30—50 krjával. — Kukoricából elkelt 3000 mérő 2 frt 45—55 krjával. — Árpából 2000 mérő 1 frt 75—90 krjával. 7 ab 35,000 mérő adatott el, többnyire álladalmi szállítási szükségletre Olaszországba. Bánáti, bácskai és szrémi 48— 51 ftos 1 frt 38—40 krjával; boszniai 41—42 ftos 1 frt 20 — 22 krjával. — Az időjárás egész héten át esős, az utósó napokban kitisztult. A folyók áradata ismét esésnek indult. A közönséges evező hajók menete akadályozva van. Pest, nov. 24. A gabnaüzletben ma is csak búzát illetőleg tapasztaltatott kedvező hangulat. Idegen, valamint itteni vevők is élénk keresletet tanúsítottak; az árak szilárdak, s a forgalom 23.000 mérőre emelkedett, és eladatott: 2000 mérő tiszamelléki 90—91 ftos 3 frt 38 krjával, készpénz fizetésre, 1500 mérő szintén tiszamelléki 89'/,—91 ftos 3 frt 37'/, krjával, 3000 mérő tiszamelléki 88—89 ftos 3 frt 30 krjával három havi fizetésre; 1000 mérő tiszamelléki 88—89 ftos 3 frt 25 krjával, készpénz fizetésre; 9000 mérő felvidéki 86—88 ftos 2 ft 95 kral, Érsekújvárról átvéve, 2000 mérő bánsági 87—88 ftos 3 frtjával készpénz fizetésre, 1200 mérő pestmegyei 88—89 ftos 3 frt 15 krjával készpénz fizetésre, 2000 mérő hibás 84'/,— 86 ftos 2 frt 37‘/a krjával. Egyéb gabnaneműeket illetőleg az üzlet nagyon csendes, eladás nem történt, s az árak változatlanok. A repceüzletben lanyha hangulat uralkodik , eladatott 2000 mérő legjobb minőségű 5 '/4 frtjával. Bécsi pénzárfolyam november 24. 5X metalliques 7165; nemzeti kölcsön 80.20; bankrészvények 783. —hitelintézeti részvények 178.50; ezüstagip 115.70; londoni váltók 116.— ; arany darabja 5.56. V i i á I I á s. Szeged, november 24-én: 9‘ 11" 0‘" 0 fölött „ „ 25-én: 10' 8" 0'" „ „„ 26-án: 41' 40“ 0"'„ • „ %! Felelős szerkesztő: Szabados János. A magyar korcsmáros és vendége, (Folyt.) Kuruc dolog az a mai világban, hogy a tisztes kor megy elöl a jó példában, mindenütt s átalán több bátorságot s elszántabb lelket fejt ki... különben, hogy ha a nőválasztás legnagyobb tapasztalást s életismeretet kíván, igen rendén látom, hogy annak csak őszfürtökkel rágtassunk neki. Mi azonban e tárgyat eldönteni nem fogjuk, hanem célunkhoz sietve, elég legyen röviden elmondanunk, miszerint Lénárd úr bizonyos alkalommal Szentes városában megfordulván, bizonyos egészséges, magyar szivességü kisasszonyt szemügyre vett s három teljes napon át szüntelen utána leselkedvén, mint Venus a holdvilág után, látta, hogy a szép Julcsa hajnalban már talpon van, a szolgálókat dologba állítja, megfordul a konyhában, a kenyér fehér, mint a gyolcs s nem stíletlen, a szoba rendben van s ezekhez, ha kell, fulcsa guitározik és énekel; s aztán ejtve a pince, a daráskamra s az ég tudná? mi mindenféle receptakulum kulcsát, szóval egy ...szakajtó vasat szed össze s azokat párnája alá rejtve, fejecskéje súlyával reggelig gondosan megőrzi, mindezeket s még egyebeket három napig szüntelen szem előtt forgatván Lénárd ur, a negyediken egyet gondolt s kettő lett belőle, vagyis Julcsát megkérte s dictum factum, Julcsa felcsapott s reá két két hónapra, április végnapjaira a menyegző is elhatároztaték. A jelenben tehát Lénárd ur kedves arájáért van után, a ez ünnepi alkalomra vonatá elő a fészerből rég heverő hintáját, melynek ugyan színét s alakját az idő viszontagsága s a baromfiak kissé depopularisálták vala; de azért eléggé alkalmas volt mégis belölről a menyasszonyok legimádottabbikának elfogadására. Különben épen ezen becses műszer rendbehozására pazarolt időnek köszönhető öregünk elkésését s azt, hogy a márnás házsártos csárdással ismeretségbe jutott. Midőn Lénárd ur Szentesre a márkaházhoz megérkezett, s szerelmi töpött gondolatait s lángjának tisztes szikráját négy bimembris periódusba kopertázva Julcsa előtt rebegve eludalta, nemsokára ezen romeoi scéna után apósa , a jelenlevő vendégek előtt felhozta István gazda zsarnokoskodását. Azonban az egész történetet igen komoly arccal s mint országos sérelmet adván elő, szónoklatának oly ellenkező hatása jön, hogy szemtől szembe kinevették, s a nagyobb rész csupa erődésböl István gazdának fogá pártját, kinek egészségéért ebéd alkalmával poharak is őríttettek, s nem egy áldomásban ajánltatott oda, visszatérőben egy másik tyúkért a boldogtalan lógós is! Lénárd úr, bár együtt nevetett az enyelgőkkel, nagyon bánta mégis, hogy az esetet elmondá, s két dolgot tett fel magában : először, hogy István gazda iránti boszuállásával felhagyand, nehogy kitudatván, még nevetségesebbé tegye magát, s másodszor, hogy a máriás csárdát, amennyire belátja, kerülni fogja. Néhány nap múlva az eskető véghez ment, s Lénárd úr a legboldogabb ember volt. Lakodalmában — mit gazdaságból apósa házánál tartott — tizenkilenc éves ifjakon tett túl, s ő volt az első, ki Markócs Gyurka magyarjára menyasszonyával a táncot megkezdő 8 keringőt is lejtett hármas lépéssel, s ebbeli műugrásai közben a legkövérebb aszszonyságot földre temté, ő maga egy hatalmas recuseval Dömötörnek, a cimbalmosnak, lábaihoz baltázván vissza. Másnap reggel Lénárd úr vissza vala indulandó Kecskemétre csinos nejével, s a hires nevezetes lógós már kilenc óra óta hámban állva, a pitvar előtt melancholizált két társával; de a menyasszony nem tuda könnyen elválni ősi fészkétől, melynek minden szalmaszálát ismeré, a tömérdek sok kulcstól, végre barátnéitól, kik jöttek, mentek, sírtak és szintén nehezen búcsúztak, szóval harmadszorra sikerült csak öt Lénárd úrnak a felülésre bírnia. Egyre járt az óra, midőn elindultak, de alig értek ki a városból, már az eső cseperegni kezdett. Péternek sehogy sem tetszett a dolog. — Nemzetes uram, este lesz, mire haza érünk! — szólt s régi szokása szerint hátrafordult urához, ki most igen mérgesen forgatá rá szemeit. — Hajts! — kiálta boszosan — előre legyen a szemed! Egy óra múlva a Tisza partjára értek az átjáráshoz. Péter megállttá lovait s ismét hátra fordult. — Nemzetes uram, a komp odaáltal van! — — Hát kiálts a révészekre! Péter megakaszta a gyeplőt s lement a Tisza széléhez, s mint bölömbika beleordított a hömpölygő vizelembe. Kemény hangja a kompkötelet is megingathatá vala; de azért a túlparton mit sem akarának tudni és hallani. Ki némely helyen a hidi bánásmódnak s önkénynek példáit látta, azt gondolja ártatlanságában, hogy széles Magyarországon már ez a tót-francia udvariságnak lisztlángja. Csalódik! Menjen a földi révben, látni fog ott piros, cethalkint elhízott, kilenc kolossális révészt, megannyi urakat, kik oly függetleneknek látszatnak, mint a kilenc mása, kik, ha kedvök tartja vagy a pálinkás üveghez beharangoznak, négy-öt jobbágy kocsit — innét is, túl is — vásár idejében órákig elvárakoztatnak. Ez tény, s igy járt Lénárd úr is. Igen, harmadfél óráig ordított Péter a Tisza partján ama derék tónusból, mely eddig nagyobbára négy láb mellé esett competentiaul, s végre Lénárd urnak dupláját is ki kelle lobbantania, mig Noé bárkája Ararát hegyétől nagy lassan átereszkedett. Végre a túlparton valának utasaink. — Péter, szorítsd! — mindenesetre Újfaluig elmegyünk — mondá a nemzetes ur, neje arcáról levéve szemeit s pillanatra kidugta fejét a hintóból. Péter nem felelt, hanem engedelmeskedve jóformán füle közé vert a lakóknak. Midőn Csongrádot elhagyva, beértek a pusztába, szél kerekedett, terhes felhők vonulának a láthatárra s hirtelen homályosodni kezdett; majd a permetező eső közt egyes nagy cseppek hullanak; a jég különös könynyüséget nyert, egyszerre keskeny vér ut cikázott a magasban, mire a menydörgés méltóságos szava először az évben megrendült, záporeső követé ünnepi zúgását, az ég sarkai ingának hatalma alatt, s az ifjuló föld szent sóhajt látszott lehelni a tavasz Istenéhez, a fűszál urához, a népek, a mindenség feddtelen királyához. Julcsa ijedve szokta meg férje kezét s keblére hajolt. Péter ezúttal ismét alkalmatlan időben fordult vissza urához. — Nemzetes uram, szörnyű zivatar lesz ebből jobb visszafordulni Csongrádra. — Hát hol vagyunk? — A jó Isten tudja, nemzetes uram! ebben a zivatarban nem lát az ember. — Ostoba, hát mint fordulnál vissza Csongrádra ? — mond Lénárd ur s csak most kezde igazán eszmélni szerelmi mennyéből. De mit volt mit tenni egyebet, mint sok töprenkedés után a múlt heti eljáráshoz folyamodni, miszerint Péter leszólva, a lovak előtt ballagott, Lénárd ur pedig kedves neje mellől boszosan a bakra költözvén, ismét a gyeplőt tartotta. Lehet gondolni, hogy utjuk nem a legkellemesebb volt; az idő sem látszott engedni akarni zordonságából; az eső ugyan valamivel csendesebben hullt, de az ég folyvást egyiránt dörgött s mindinkább sötétebb jön, mig a tulszoritott s különben is reggeltől óta hámban álló lovak csak csigaléptekkel vonhattak terheket, így haladtak. (Vége köv.) Tudomány, irodalom és művészet. * Népköltészeti kincseink gyűjtése ügyében Szeberényi Lajos, az ág. hitv. pozsonyi lyceumban a tanulók lelkesebbjeit szólítja föl, hogy az otthon töltött szünnapok egy részét fordítsák ily gyűjtésre, a szünnapok leteltével pedig, Pozsonyba visszatérve, gyűjtések eredményét a Kisfaludy-társaság számára adják be neki. * Petőfi színnyomatú arcképe fog közelebb Demjén László kolozsvári könyvárus kiadásában, Barabás Henriett festménye után, mégpedig hétféle alakban megjelenni: az egyik képen szobájában, a másikon szabadban, harcosan. Előfizetési ára egy egy képnek egyszerű szinnyomatban 3, olajfesték szinnyomatban 6 forint.