Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1864-11-30 / 96. szám

Hogy városunk 9 tizede a földművelés­sel foglalkozik, abból él és vagyonosodig azt úgy hiszem említeni fölösleges is volt, de nem annyira azt, hogy a sok gazdálkodó között aránylag kevés van, ki a kolbászt több na­pokra"­­,18 elszokta tenni. Ha van termés, ugyancsak van, ha pedig nincs, ugyancsak nincs, igy gondolkodott eddig a mi népünk, s volt is itt mindig dinom dánom­; de bezzeg meg is jön adva az ára; mert az a hatalom, melynek áldásaiban nyakig úsztunk, ellenünk fordult, s egy mostoha év oly szegénynyé, oly elhagyottakká tön bennünket, hogy még most is borsózik az ember háta, ha a fölöt­tünk elvonult ínségre gondol. Ezrek éheztek, és csak azon páratlan áldozatkészség és fele­baráti szeretetnek, melylyel irántunk viseltet­tek , köszönhető, hogy ezerek éhen el nem vesztek. Borzasztó, az emberi természetet alapjaiban megrázó intés volt ez, égi szózat, mondván: légy előrelátó, takarékos és tedd el be termésed egy részét, hadd legyen szűk időben mit harapnod. A földművelés tehát azon iparág, mely nálunk, ha tökéletességre nem is, de minden­esetre figyelmet érdemlő magaslatra jutott. Búza, árpa, rozs, repce és tengeri, ezek képezik a főbb forgalmat; kender, dohány és más efélék a vásárhelyiek által csekély arány­ban termesztetnek. A borág művelése nálunk nagyon alantfokú, mert bár a környékén sző­lők sok helyütt (például Aranyágon) jó bort teremnek, mégis megtörténik, hogy egyik vagy másik szőlőbirtokosnál 70—80 akó szur­­bor megecetesedik, és pedig csupán azért, mert a hordók tisztántartására a lehető leg­kevesebb gond fordíttatik. A sertéshizlalás nagyban dívik, de inkább fogyasztásra, mint­sem kereskedelmi cikként űzetik. Ezelőtt a j­uhtenyésztés is nagyban dívott, de most — alkalmas legelő hiányában — csök­kent. A szarvasmarhák többnyire szépek, a lovak nemesítésére pedig újabb időben gond fordíttatik. Lovait a vásárhelyi ember jól szokta tartani, s azok, ha szemre nem igen szépek is, de munkában győzösek és kitartók. Az itteni köznép életmódja igen egyszerű, kenyéren, tarhonyán hetekig meg van a nép fia künn a tanyán, és a vagyonos gazdák sem tartanak rakott asztalt. A családiasság és vendégszeretet nagy­ban uralkodik, és leginkább lakodalmak, név­napok és disznótorok alkalmával nyilatkozik. Ilyenkor azután a vendéghivogatás és kínál­­gatásnak vége hossza nincsen. A­mi a szellemi műveltséget illeti, annak köznépünknél még kevés nyomait találjuk, ámbár tudvágya nagyon élénk és a politikai események iránti érdekeltség mindenkinél kö­zös, a vagyonosado­gatnak a muvelet az ol­vasás és színháznak, és találkozik közöttük nem egy, ki olvasottság és társadalmi művelt­ség tekintetében nagyon sok tudományára büszke urnál fölebb áll. Úgy hiszem nem mondok képtelenséget, ha állítom, hogy köznépünk életrevalósága és fogékony elme dolgában biztos és elvitázhat­­lan kezességet nyújt arra, hogy a közművelt­ség fokozatos haladásából el nem maradand, csak a népnevelés hatalmas emeltyűi az is­kolák, a napi sajtó és a nép élén álló értel­­messég képviselői feleljenek meg hivatásuk­nak oly nagy mértékben, mint a­mily nagy­ban ezt tenni eddig elmulaszták. Remélhető, hogy ha városunknak könyv­­kereskedése, nyomdája, takarékpénztára, né­pies olvasó-egylete, kiviteli kereskedésének vaspályája és gőzmalma leend, sok tekintet­ben gyökeresen változandnak viszonyaink és én egyszer azon kellemes helyzetbe fogok lenni, hogy szerkesztő úrnak megírhatom, miszerint odajutunk, ahova minden népnek jutnia kell: az anyagi jólét és a szellemi mű­veltség magaslatára, mit hogy Isten adjon, minden jóravaló magyar ember napi imádsá­gai közé tartozik. Barth László: Helybeli újdonságok. Szeged, november 29. * Cson­grád megy­e főispáni hely­tartója Prehoffer Ignác esküdtet, a tiszán­túli járás első kerületébe tett beosztása mel­lett, megyei tiszteletbeli szolgabiróvá; Török Sándor hites ügyvédet Csongrád megye tiszte­letbeli tiszti alügyészévé; Póka Sándor vég­zett jogászt és volt irodai gyakornokot a me­gye központi szolgabiróságánál megürült rend­szeresített napidíjas irnoki állomásra; Mészá­ros Károly eddigi csongrádvárosi pertárnokot Csongrád városnál közigazgatási tanácsnokká; ugyanott Schoenvizner Miklós eddigi igtatót és kiadót, Csongrád város pertárnokává és egyidejűleg tiszteletbeli aljegyzővé, és Török János eddigi irodai gyakornokot sz. kir. Sze­ged városnál napidijas írnokká nevezte ki. * Előléptetések egyházi megyénk­ben. A Csanádi székes­káptalannál Martinsz­­ky József örkanonoknak éneklő kanonokká, Hofstättner Ferenc székesegyházi főesperes­­nek örkanonokká, Szalay Pál kanonoknak székesfőesperess­é lett fokozatos előlépteté­sük legfelsőbb helyen helybenhagyatott, és az ekként üresedésbe jött kanonoki állomás Burghardt István címz. prépost s torontáli fő­esperes és nákófalvai plébánosnak adomá­nyoztatok * A takarékpénztár igazgató­sága elhatározta, hogy a pénztári épület emeleti helyiséget a kaszinónak másfél évre 1000 frt évi bérért átengedi. *A kaszinó utóbbi választmányi ülésében elhatározta, hogy az advent alatt gyermek-hangversenyt s két estélyt rendez, melynek jövedelme az új helyiség bútorainak kiegészítésére s egyéb a helyiség­ változtatása közben felmerülő költségek fedezésére fog fordíttatni. Ezúttal egyszersmind kijelentette a választmány, hogy azon egyetlen páholyról is, melyet a színházban bérelt, kénytelen le­mondani, miután a bérletfolyamban előadott hitvány darabokat, hiányos előadást végig nézni kedve senkinek sem­ akad. A kaszinó ez alkalommal valóban nyugodt lelkiismerettel tagadhatja meg pártfogását a színháztól, mert ez szív- és észképző intézet megszűnt lenni s egy mérték fölött indolens igazgató kezében valóságos zsibbvásárrá fajult. A közönség meleg pártfogását azáltal akarta Latabár úr meghálálni, hogy egy 18 előadásra szóló bérlet alatt 14 bérletszünetet adott, hogy a bérlőknek a legsilányabb darabokat dobta oda, hogy folytonosan kankannal vendégelt s hogy díszletekre egy garast sem fordított, hanem piszkos rongyokkal akart az illusióra hatni. E visszaélések miatt mindenfelől ér­keznek panaszok hozzánk a bérlőközönség részéről; sokan a színházi bizottmányra hivat­koznak, mely úgy tudjuk, hogy a kénye kedve szerint cselekvő igazgató úr társulatá­ról már levette kezét. * Jutalomjáték. Szombaton Kecskés Róza javára a „Szerelmi varázsital“ és „Da­­phinis és Chloé“ egy felvonásos operettek kerülnek színre. A jutalmazandó Hirtling M. asszony után a színtársulat leghasználhatóbb , igen szorgalmas nőtagja, aki megérdemlené, hogy a közönség pártfogásában lelje jutalmát. * Molnár György minta „M. S.“ban olvassuk e héten két vendégelőadásra Szeged­re rándul, mivel a hosszas jövedelmetlenség miatt csaknem a legszükségesebbeket is kény­telen nélkülözni. Innen azonban rögtön visza­tér, hogy ügyének a jövő hétfőre kitűzött tárgyalásán jelen lehessen. A Hír szerint Füredi Mihály a nemzeti színház nyugalma­zott tagja szintén ide készül nehány vendég szerepre. * Azon táncestély, melyet az izr. ifjúság múlt szombaton a község teremében rendezett, s melynek tiszta jövedelme szegény gyermekek téli felruházására volt szánva, a szép célra 300 frton felül jövedelmezett. Ily szód összesét csak nahvazáma kijenő ZTM. remlhetett össze, s valóban a terem minden zuga megtelt vidor népséggel, mely az igen csinosan, de a célhoz képest kellő takarékos­sággal díszített teremben késő éjfélig mulatott. Elismerőleg kell kiemelnünk a rendező bizott­mányt, mert a szép eredmény legnagyobb részt az ő tapintatos eljárásának köszönhető. * A dalárda által rendezett tánc­estély jövedelme, melyben dr. Adler Ignác ur fölülfizetése 6 frt és Deutsch József uré 1 frt 50 kr. ben foglaltatik, 78 frt volt, ebből a 70 frt 88 krra menő kiadást levonva, maradt tisztán 7 forint 12 kr, mely összegen lesz az óhajtott hangszert meg nem lehet vásárolni. * Baj a vasúton. Az egyik Pest felé baktató hétfői teher­­­vonat a pusztapéteri ál­lomáshoz közel megzökkenvén, két kocsi le­szaladt a sínekről. Egyéb baj nem történt, mint hogy mind a fel, mind a lefelé törekvő vegyes­ vonatokat feltartóztatván, azok jóval később értek rendeltetések helyére. * A szegedi iparos-segéd-egyletet illető azon örvendetes tapasztalásról értesíte­nek minket, miszerint utóbbi hónapokban ez egyletbe igen szép számú ifjúság íratta be magát, és hogy az ifjak általában rendesen látogatják az egylet helyiségét s nagy figye­lemmel hallgatják az előadásokat. — Jó minap fölemlítettük, mi­szerint a felsővárosi kis Tiszapart utca a leg­kisebb esőzés után járhatlanná lesz, akkor röviden elmondtuk a tény okát is. Az említett utcán a közlekedés maholnap végkép meg­akad. Múltkori felszólalásunk után történt ugyan némi tatarozgatás, de az — mint előre meg­mondtuk — mit sem használt. Ha a kövezés elmarad, úgy — véleményünk szerint — a gyökeres bajon csak szénsalaktöltés segíthet. — A napokban ismét kiástak egy „tiszta szobát“ az alsóvárosi középső ka­puhoz közel. A háziak fölébredvén a neszre, idejekorán r­egugrasztották ugyan a jó ma­darakat, de azért ij figyelmeztetésül jónak láttuk ez eseményt tudomásra juttatni, miből az a tanúság, hogy legalább éjetre ne hagy­juk őrizet nélkül a ,tiszta szobát/ * Szerencsétlen felfordulás. Teg­nap estre a boszorkány-sziget tájékán egy terhes kocsi a töltésről lefordult, s a bent ülök egyike — Lipka József ispán Ásott­halmán — oly tetemesen sérült meg, hogy ha­lála rögtön bekövetkezett. * Rajtakapott lótolvaj. A „három király“hoz címzett vendéglő udvarában hétfőn reggel egy ingyenél, megsejtvén, hogy az egyik kocsi gazdája nincs a lovak körül, el­oldta azokat a kocsitól s azon szín alatt, hogy megitatja, el akarta vezetni őket. E közben a konyhában az a furcsaság történt, hogy míg a gazdasszony kan forgolódott, a pecse­nye eltűnt a serpenyőből, természetes, hogy nagy lármát ütött érte az asszony, mire még az útra készült lovak gazdája is előkerült az ivóból. Szerencsére elég jókor, hogy észre vegye a lókötő szándékát, akit aztán néhány társával jól megrakott, mielőtt a városház­hoz vitték volna.­­ A negyedik várbeli szekrény elfogatása. Folyó hó 25-kén délutáni 3 óra táján az alsóvárosi biztos Atkári István a vasúti állomáshoz menvén, útközben arról értesült, hogy az alsóvároson bizonyos meg­nevezett korcsmában , a várból, folyó évi augusztus hé­l­ső és másodika közti éjjel el­szökött hat rab egyike, Barna Sándor tanyá­zik. Nevezett biztos, rendőr-legényeinek, kik máshol valának hivatalból elfoglalva, fölkere­sésével nem akarván időt vesztegetni, és ez­által az illető kézrekerítésére netalán kedvező alkalmat elszalasztani, gyorsan a különben is útbaeső lakására ment, hol egy kétcsövű töl­tött pisztolyt és egy csomó zsineget vevén magához, haladéktalanul a kijelölt korcsmába sietett. A korcsmaszobában több borozó közt a keresett egyént nem látván, azon ü­rügy alatt, hogy a házigazdát keresi, a konyhába lépett, hol egy odaltnyiló szobából, melynek ajtaja be volt téve, férfihangokat hallott. Be­lépvén , egy subás férfit s egy nőszemélyt talált; az elsőben azonnal Barna Sándorra ismert. Barna Sándor megilletődve ugyan, de mégis elszántan az ágyról, hol heverészett fölugrott, mire a biztos a maga után betett ajtót kissé kinyitván, mintha legényei kint várnának reá, parancsoló hangon kiszólt: le­gények álljátok el az ajtót és egy lépést se távozzatok; ezzel az ajtót ismét betette, Barna Sándort megragadta és ennek védelme dacára, nem csekély küzdéssel kezeit hátrakötvén, maga előtt útnak indította. A fogoly az ut­cán látva, hogy most az egyszer rászedték, nagy dühbe jött s a biztost egész után ká­romló szavakkal illette. Barna Sándor a kéz­­rekerült szökevények közül már a negyedik. A még hiányzó Csányi János és Sutka Sán­dor a rendőrség által éber figyelemmel nyo­moztatnak. * Négy öngyilkosság egy napon. Hétfőn este egy ember, mint mondják, a sé­tányon felakasztotta magát, ugyanakkor egy napszámos a torkát metszette el, két katona pedig agyonlőtte magát. Nem a legörvende­tesebb Statistik­a. Bek­edetett. A belvárosi biztos urat az.^hPn­oAfAl^naort« “Cr*T L­iaoA IrK-ral a belvárosban. Igaz, hogy annak, ki a Rókuson lakik s ott tán el is van foglalva, igen kényelmetlen a belvárosban sétálgatni, de ha szépen megkérjük, a belvárosi lakosok ked­véért, jóvoltáért és nyugalmáért mégis meg­teheti. Mi a belvárosban nagyon el vagyunk árasztva a sok dologkerülő emberrel, kik csak roszat forralnak; igy tegnapelőtt is egy becsületes polgár kis fiát fényes nappal, mi­dőn az iskolából haza ment becsalták egy házba és levetkőztették. El vagyunk árasztva tömérdek koldussal, kik nem elég, hogy pén­teken és szombaton nagy mennyiségben láto­gatják házainkat, de minden lépten-nyomon utunkat is állják. Sétálgasson csak az öt pacsirta­ utcában, ott három, négy koldust is talál és pedig olyanokat is, kik dologképesek, nemkülönben az oroszlán kávéház s a kaszinó sarkán, hol gyakran három, négy aljas nő­­személy is álldogál. Azért ismételve kérjük, nélkülözze egy kissé a Rókust és sétáljon be a palánkba, újévre majd megköszönjük szíves fáradságát, több belvárosi polgár. * E­z­e­t most vettük azon szomorú hírt, hogy a kegyesrendi ház s a gymnas siumi tanári kar egyik buzgó s érdemteljes tagja Cserkuthy József ma (30.) hajnali 3 órakor hagymázban meghalt. A szegedi gym­­nasiumot s átalában a tanügyet benne nagy veszteség érte, melyet rendtársai s a gymna­­siumi ifjúsággal együtt Szeged közönsége is mélyen érez. Közsajnálkozás fogja az örök béke helyére követni a korán elhunyt derék hazafit és jeles tanárt. Béke lengjen sírja fölött! -------------­* A vasúti díjszabályok leszállí­tása. — Kalchberg urnak, a kereskedelmi minisztérium főnökének elnöksége alatt, a legközelebbi napokban egy bizottmány ülend össze, hogy a vasutak teherszállítási díjsza­bályainak lehető mérséklése iránt tanácskoz­zék. E bizottmányban részt veenének vala­mennyi vasút képviselői, úgy szintén az al­sóausztriai ipar és kereskedelmi kamra két küldöttje is. * Versecen a marhavásárok tar­tása, az érszabályok pontos követése mel­lett, ismét meg van engedve, miután a város területén a marhavész megszűnt. * A hg. Eszterházy-féle jószágok igazgatósága, gr. Zichy Ferenc és Schul­­hoff, mint Bécsből a „P. Ll.“nak írják le­mondott. * Zálogba tett színésznő. Egy vi­déki színtársulat igazgatója nem­régiben egyik színésznőjét kénytelenítetett zálogba adni öt forintért. * Vakmerő lopás. Temesvárott múlt vasárnap a kegyesrendiek zárdájában ebéd ideje alatt az igazgató szobájából 400 irtot és fehérnemüeket loptak el. * Apagyilkos. Kulán körülbelöl egy hónappal ezelőtt egy öreg szerb pár kissé ittasan jött haza, s az ugyane házban lakó menyével összezördült, fia közbelépett s a dolognak azzal vetett véget, hogy hurkot ve­tett atyja nyakába és megfojtá. A holttetemet ezután az udvarban retté el és 200 csomó kukoricacsövel födte be. De nyomába jöttek s az embertelen gyilkos fogva van. * Állandó színház. Ungváron állan­dó színház fölállítását tervezik. * Az új adó­kölcsönre a „Neue freie Presse“ 20.000 frtot, a „Fremdenblatt“ 100.000 frtot, a „Presse“ pedig 300.000 frtot irt alá. * Büntetés elhalasztás. A cs. kir. országos törvényszék, megengedte, hogy dr. Schuselka Ferenc büntetése megkezdését ja­nuár közepéig elhalaszthassa. * Lincoln diadala. A legújabb hí­rek az egyesült­ államokból nov. 12-ig terjed­nek. Az elnökválasztás valamennyi államok­ban a legnagyobb csendben ment véghez; csak Philadephiában és Baltimoreban keve­redett néhány ötleg a választási eljárásba. Lincoln újra­választása az egész unióban örömet és lelkesedést ébresztett. * Lincoln és a gyapotpiac. Lincoln­nak elnökké történt újbóli megválasztatása az európai gyapotpiacokon nagy izgatottsá­got szül, mert azt a háború továbbfolytatásá­nak jeléül tekintik. Liverpoolban ennélfogva a gyapot ára fontonkint 2 pence, Párisban -t«­ .«* AJA -sírsru L L«U d­uoliz adott. * Felhívás. A „Bote aus dem Böhmer­walde* című lap felszólítja a klattaui nőket, hogy kávétársaságaikat, estélyeiket és kártya­­kompániáikat ne azokon a napokon rendez­zék, mikor a színházban előadás van, mert az által az igazgatóság tetemes kárt szenved. * Új tinta. Polgárról írják az „Eger­nek, hogy ott újabb időben olcsó és jó tintát készítenek a napraforgó­ virág magvainak fe­kete héjából. A készítési mód nagyon egy­szerű: t. i. félmeszely héjra, melyből az olajt tartalmazó bél kiszedetett, kétannyi forró viz töltetik s 24 óra alatt kész a jó tinta. Külö­nösen ajánlható a falusi tanítók figyelmébe, miután többször a tintahiány az egyedüli mentség sok szülő részéről, hogy gyermekét írni nem taníttatja. * Mikép lehet a kávé zamatát, (aroma), megtartani. A megpörkölt kávé, mint tudjuk, ha sokáig áll, könnyen elveszti zamatát. Hogy ezen veszteséget elkerüljük, a kávéhoz mindjárt égetés után (tehát akkor, mikor a kávé még meleg) metist vagy sárga­cukrot kell tennünk, és pedig oly arányban, hogy 50 font kávéhoz 1­­/2 font metis vagy sárgacukor jön. Ez egy pillanat alatt körül­fogja a kávét és annak zamatát magába szívja. Sok kereskedő e műfogásnak köszöni a hírnevet, melyet az általa árult jó kávé szerzett, nem pedig az árult kávébab kitűnő­ségének. Ha az ember maga pörköli a kávét, az említett célt azáltal is biztosan elérheti, ha a kávéra törött cukrot hint. * A francia pénzügyminister ado­mája. Midőn a francia ministerek legutóbb Compiegnebe kocsiztak, egy parasztnö szama­rát véletlenül elgázolták. A parasztnő 200 frankkal kármentesíttetett s Fould úr gúnyo­lódva kiáltott: Ah, uraim miért nem szaba­dulhatunk meg ily olcsón minden szamártól, mely utunkban van! A nem épen udvarias minister nehány collegája nevetett, mások azonban kik Fould urat malitiosusnak tartot­ták, elpirultak s ajkukat röstelve csucsoríták össze mosolyra. * A legboldogabb ország, most az ifjabb ági Reusz hercegség. Ez az ország még mindeddig elkerülte azt a csapást, mely­lyel az Új Egyptomot is elfeledte megláto­gatni, t. i. a könyvnyomtatás mesterségét. A múlt évi augusztusban egy szász könyv- és könyomdát akart állítani Gerában, azonban Beulvitz belügyminister, későbben pedig az összes ministérium elutasította, mert tanult nyomdász volt. Vegyesek. *Haynald érsekről a „M. Sajtó“ megbízható forrásból jelenti, hogy az érsek december elején Romába utazik. * Az első magyar iparbank felhívja a kereskedőket és iparosokat, kik ezen inté­zetnél váltóhitelt akarnak igénybe venni, hogy cégeiket a bank cégkönyvébe bejegyezzék, úgyszintén azt is tudatja, mikop az intézet­nél az alkuszok közbenjárása ki van zárva, és az érdeklettek csak személyesen járhatnak el ügyeikben. * A postadíj leszállítása. A keres­kedelmi miniztériumnál javaslat terjesztetett elő a legmagasb belföldi levéldíjnak tíz ujkrra leendő leszállítása iránt; miután azonban ezen díjnak a német postaegylet területére leendő kiterjesztése is kívánatos volna, ezen javaslat előbb az illető kormányokkal is közlendő.

Next