Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1864-12-07 / 98. szám
1864. Hatodik évfolyam. Megj pon • Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Előfizetési föltételek: Szerkesztési iroda, Egyháztér, 367. sz. B kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre................................................8 frt Félévre ... .................................4 „ Évnegyedre................................. . 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre...........................................6 frt — kr. Félévre ..........................................3 . Évnegyedre..........................................1960 * NRADÓ. Szerdán, december 7-én. Egyen mám ára S kromtr. ért. Hirdetőnek.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Hogyan lehet az ember boldoggá ? Midőn a jelen igénytelen elmefuttatás megírásához fogok, egy szent és magasztos cél lebeg előttem, mely abból áll: sokat nyomorgatott népünknek soraim által — amenynyire az gyenge erőmmel lehetséges — a fáradságos munka után, némi szellemi vigaszt nyujtani, illetőleg oly útmutatást adni, melynek nyomán haladva, az ember megtanul sorsával kibékülni, az élet nehéz terheit jobb kedvvel elviselni, és kötelességeinek mint ember, polgár és hazafi kellő mértékben megfelelni. A feladat, érzem, nehéz, s ha megoldata hiányos leend, ám pótolja azt jóakaratom s azon öntudat, hogy nem fitogtatás viszketegéből, nem bölcsek és tudósok, hanem azon kör számára írtam, melyre nemesítve hatni, bármi csekélyen is, erkölcsi kötelesség; e kör alatt értem a népet, melyet oktatni és a jóban vezérelni fölöslegessé sohasem váland, s melyet művelni és felkarolni a csongrádmegyei sajtónak talán nem utolsó feladata. Az inteligens ember mosolyogva futja majd át e cikket, most talán nincs szüksége tartalmára, de a nép fia még nem ismeri a nagy genfi bölcset, sőt még hazai bölcseink és népnevelőink műveit sem, s azért szüksége van rá. Ugyebár kevesen vannak közöttünk, kik egyszer másszor azon nem töprenkedtek volna, hogy miként van az, hogy bár mindenki, már önszereteténél fogva is, boldog és elégedett életet kíván élni, és annak elérésére látszólag fel is használ minden eszközt, mégis, s kivált az újabb időben oly szerfölött kevés az elégedett — hogy ne mondjam boldog — a borsaval és viszonyaival kibékült ember? Sőt ott vagyunk, hogy épen azok, kik még az élet küszöbén állanak, erővel, tűzzel és küzdvágygyal bőven megáldva; azok, kiknek számára az élet még egy kiaknázatlan kincsbánya, kiknek még úgyszólva múltjuk sincs, mely őket a jövő megvetésére jogosíthatná; fiatal embereink fitymálva fordulnak el az élettől, és boldogtalanoknak vallják és hiszik magukat. Szomorú jelenség ez, kétszerre szomorúbb, mert míg egyrészt az idő előtti túléretlenséget jellemzi, másrészt jelen időnk kórállapotát tünteti elő, intvén bennünket, hogy e métely kiirtásán minden erőnkkel fáradozzunk. De kérdjük, miért van ez így ? Miért érzi magát oly sok ember boldogtalannak, holott a Mindenható végtelen jósága mindennel megáldá az embert, hogy boldoggá tegye? Íme itt van a nagyszerű természet minden bájaival, ez a mienk, rendelkezésünkre áll , nekünk megadatott az ész, hogy ezen adomány nagyszerűségét felfoghassuk, és megadatott a szív, az érzet, hogy annak kellemét átérezhessük, és mégis vajmi sokan vannak a boldogtalanok. Igaz, hogy az embernek sokat is kell szenvednie, nehéz megpróbáltatásokon megy keresztül; néha egész élete egy végtelen szenvedéssé fajul, de ez még mindig nem igazolja jelenleg tapasztalható, többnyire csak elképzelt boldogtalanság álalános voltát, nem igazolja azon járványszerűleg elterjedt életuntság okszerűségét, melylyel mai nap a társadalom minden rétegeiben találkozunk. A nagy szenvedések — hála a teremtőnek — aránylag kevesekre vannak mérve, és aki bennök sinteni elég szerencsétlen, az vigasztalja magát a hit és a türelem isteni malasztjával. De aki ezektől mentve van, kinek csak múlékony bajok keserítik életét, vagy az olyan, kit csupán az örökös jólét, a minden bőségbeni fogyatkozás bánt és gyötör, az még korántsem vallhatja magát boldogtalannak. Ám tekintsünk szét, és számos embert látunk, ki boldogtalannak vallja magát, anélkül, hogy erre helyes oka volna; ismét másokat látunk, kiket önkezök tett boldogtalanakká, míg egy harmadik rész — és ez a túlnyomóbb számú — merő divatból és majmolásból tartja magát annak. Messze vezetne célomtól ezen állításomat példákkal kifejteni, meggyőződhet erről mindenki, kinek módja van különféle osztálybeli emberekkel érintkezni. De visszatérek azon kérdésre, hogyan lehet az ember boldoggá? Erre megfelelni leszen célja a jövő soroknak. Régi, de igaz közmondás, hogy amint vet az ember, úgy arat, de leginkább az emberi életmódra alkalmazható e példabeszéd örök igazsága. Mert ki tagadná, hogy az élet a földönlétel hasonlít egy tag műveletlen földhöz, melynek szántó vetője az ember; e tőle függ és saját szabad akaratára bízatott annak jó vagy rész művelése; mert az ember, e remekműve a teremtésnek birtokában van a jó és rész közötti különbség tiszta öntudatának meg van áldva az ész hatalmas fegyverével, és szívében lángolnak nagy és magasztos érzelmek. Legyen tehát minden ember gondos és lelkiismeretes szántóvetője életmezejének, azaz használja föl életét jól, adja meg minden napnak a maga munkásságát, és tanulja eltűrni annak terhét. Munka és szorgalom után egye meg kiki kenyerét, s ha kissé rozsos is leend néha-néha a kenyér, édes leend ez mégis, mert minden verejtékcsepp, mely a munkás homlokán gyöngyöz, a legdrágább gyémánt értékével mindig felér. Legyünk tehát munkás, szorgalmas és igyekvő emberek. Dolgozzunk nem kényszerből, sem viszonyaink nyomasztó voltánál fogva, hanem azon nemes öntudatból, hogy a munkásság megtisztelő erény, gyakorlása pedig mennyei áldás. A dologtalan ember átka a társadalomnak, és nálánál rútabb korcsfajzatot alig mutathat, fel a lAin felbuvártatásnak tekinti a muntát,lapfis hasiínen a hazlusta szegény és a tömérdek számmal lévő ingyenélő gazdag. Dolgozni, ez rendeltetésünk egyik alaptörvénye, munka után tisztességesen megélni legszebb fentartási módunk. Kedveljük meg tehát a munkásságot, mert áldás lészen rajtunk, a földön és holtunk után ez lészen legmaradandóbb emlékünk egykori tételünkről. (Vége köv.) Barth László: Válasz a hattyas-ballagitói földek kérdésében közölt „Ellennézetekre. II. Miután Assa-Kürthi úr cikkeinek bevezetéséül Fotti Jánost a hattyas - ballagitói földek 15 évres átvételénél a lehető legszebb színben elénk állította, (melyet bátrak vagyunk hinni, való értékére leszállítanunk sikerült) áttér ez ügynek szerinte úgy látszik fő fő, szerintünk azonban igen is másodrendű oldalára, a kár vagy haszon kérdésére, s több fölhozott adatok (de milyen adatok!) nyomán azt, hogy a kérdéses földek 16 évi ingyenes használata F. Jánost csakugyan elszegényítette, annyira bebizonyítottnak hiszi, hogy végre egy erős kitételt merészel kockáztatni, fölkiáltván: „mindez (már t. i. az ő adatai s az ezekből folyt elszegényedés valósága) nem titok, s tudván tudja azt Szegeden — a részakaraton kívül — mindenki.“ A. K. ur szerint bizony szép kevesen volnánk jóakaratunk Szegeden, hanem hiszen legyen az ő hite szerint, ha ugyan maga is hiszi azt, amit beszél. Azonban ne higyje mintha mi épen olyan mérték fölött köszivüek volnánk; tudjuk mi azt, hogy F. J. nak voltak 8 pedig jelentékeny károsodásai, ezt eddig sem tagadtuk, de nem is volt okunk rá, valamint most sincs, — de tudunk ám sok egyebet is, amiket A.-K. ur úgy látszik, nem tud, vagy nem akar tudni. Mielőtt azonban ezek elsorolásához fognánk, A.-K. ur némi kis elferdítéseit kell helyreigazítanunk, mikkel következetlenséget akar ránk sütni Ránk fogja ugyanis, hogy mi a haszonélvező F. Jánosnak a kérdéses földekből vett jövedelmeit az első években nagyon szerény számítással 3—4000 írtra tettük, lentebb pedig ugyane földek bérösszegét a 15 évre átalonként 15.000 frjával számítva,tehát — úgymond — épen azon első évekre is, melyek jövedelmét már magunk 3—4000 írtnál többre nem becsültük, 225.000 frtra rugtatjuk. Ez első tekintetre következetlen, fölületes számítás volna, csakhogy cikkeinknek bármi szigorú átvizsgálása mellett sem találtuk sehol azt a 3—4000 frt jövedelem számítást; de még ha ezt állítottuk volna, akkor is csak látszólagos a következetlenség, mert alattomban értetnék, hogy az első évek kevesebbjét, a későbbi évek többjével kiváltjuk kiegyenlítettnek tekinteni. Ez tehát ferdítés, valamint az is, mintha mi hátrább azt állítottuk volna, hogy „e földek bizonyos 20—25.000 forintért bérbeadhatók lévén, annyit vontak el évenként a város jövedelméből.“ Csak az a kis szó „évenként“ nem illik oda, mert az igaz, hogy ezt állítottuk, de csupán ezen évre, a mostanira, mely voltaképen a vita tárgyát képezi. Továbbá mi a Fotti család panasztott tönkrejutása ellen csak úgy odavetőleg azt találtuk mondani, hogy hiszen most is 700 köböl repcéje, 800 köböl búzája s nagymennyiségű kukoricája van eladásra. Nosza, ezt megtagadja A.K. úr és azt mondja, hogy miután a fönnemlített repce és búza értéke nem ad ki többet 10,000 írtnál, gondoskodtunk a képzelődés kisegítésére hátulsó ajtóról, határozatlan mennyiségben említvén a kukoricát, hogy a még hiányzó 10,000 frtot a tájékozhatlanok erre róhassák föl, s igy az általunk erőltetett 20,000 frt évi jövedelem mégis kijöjjön; pedig — úgymond — ország világ tudja, hogy Fotti M.-nak a f. évben mindössze 32 hold feles kukoricavetése volt, ez tehát ki nem adhatja a még hiányzó 10,000 frtot. Ha ez, amit itt A.K. ur nagy naivul ránk fog, igaz volna, ezért az együgyüségért csakugyan megérdemelnénk, hozgá mindenki kinevessen , ámde e föltevés.ftUfiU.allattiucsés földek évi jövedelmét kihozni akarni, bizony eszünk ágában sem volt, mert ha Fotti M. múlt évi jövedelmét akartuk volna kihozni, bizonyára nem felejtettük volna el fölemlíteni és számba venni, azon csekélyke kis körülményt, amiről persze A.K. ur nagy bölcsen hallgat, miszerint Fotti M. 710 hold b.-ballagitót földet bírván, ebből tudtunkra csupán mintegy 200 hold volt közvetlen kezelése alatt, az emlegetett terménymennyiség tehát csakis ennek eredménye volt; de hát hol van még 510 hold? Azt hiszi A.-K. ur, hogy jövedelemszámitásnál ezt kifelejtettük volna, mint azt ő cselekszi, midőn Fotti M. évi jövedelmének kimutatásánál megelégszik a fönemlített termények pénzértékével, t. i. 10.000 írral, meg még valamicskével? — Hogy ez az A.K. ur által ignorált 510 hold mennyit ad még a fölebbi jövedelmi összeghez, arról némi fogalmat szerezhetünk magunknak a következő körülmények ismeretéből. E földek javát pénzért adta ki, s ezek közül a tiszaszéliek, mint e földek lelke, 20 forinton alól soha sem vetettek ki, amit 5 írtjával 88 köböl töltési köteleztetés mellett adott ki bérbe, az már alantibb minőségű föld, melyet az alsóvárosi szegényebb nép így is szükségből szívesen vállalt fel. Némi kis tájékozás végett kiemelőleg csak azon mintegy 40 holdat tevő lucernássá alakított földdarabot említjük föl, mely tömérdek apró részekre fölosztva, belőle 400 □ öles, tehát 1/3 holdas darabok 30 tól 40 frtig menő évi bérösszegért vetettek ki. Tehát csak e 40 hold évi jövedelme középszámítással mintegy 4000 frt. És hogy ez így áll, azt Assa-Kürthi úr vagy bármely kétkedő kívánságára tanukkal igazolhatjuk. Hogy már most a még fönmaradt 470 haldból képzelődés nélkül is ki lehet a még hiányzó 6 ezer frtot, vagy tán többecskét is, nagyon szerény kalkulussal hozni, azt már talán A.-K. ur is megengedi. — Ezekből láthatja A.-K. ur, hogy nem épen olyan könynyedén odadobott állítás az a 15—20,000 frt évi jövedelem, s hogy ismerve e földek becsét s helyes kezelési rendszert föltételezve, szigorú számítással talán még jóval többet is ki lehetne hozni; azt pedig igen is jól tudják, hogy — leszámítva a töltésezési mulasztásokat — F. J. úr igen ügyesen kezelte e földeket. Miután a részünkről 15—20,000 frt évi jövedelem állítással A.K. ur olyan öreg anyóka féle ráolvasással agyoncsapni hitt bennünket, azt kérdezi nagy jelszóval, hogy ugyan melyik földesúr vagy birtokos állhatna elő, nem e megyéből, hanem a sokkal jobb talajú bánátból, aki elmondhassa, hogy birtoka holdanként egyre mára 25 forint évi jövedelmet hoz? E tekintetben csak azt felelhetjük, hogy a jövedelem mennyisége mindig a föld minőségétől , a kezelés helyességétől függ. Azonban hogy az a 25 frt tiszta jövedelem nem oly képtelenség, mint ő hiszi, arra nézve pozitiv adatokkal szolgálhatunk. Az ujszegedi králicai legelőből egykor a korcsmáltatással együtt, csupán az átvonuló marhák legeltetésére kiadva volt 99 holdból most 6 évre haszonbérbe adott 86 hold évi jövedelme 2452 frt 75 kr; esik egy holdra 28 frt 52 kr. A röszkei 20 hold föld évi haszonbére 420 frt 30 kr. — esik egy holdra 21 frt. A hattyasi, két vaspálya közti 18 '/a holdnak 1863- és 1864-ik évi jövedelme 1052 frt 90 kr., tehát egy évi 526 frt 45 kr. — esik egy holdra 28 frt 71 kr. E három rendbeli földek egy holdjára esik középszámitással 26 frt 7 kr. évi haszonbér. Tehát egy holdra több esik a lehetetlennek állított 25 rztnál, és ez csak bérjövedelem, pedig még a bérlők is nyerni akarnának ám valamit. Ezekből láthatja A. K. úr, hogy az ilyen csodának fölkutatására nem kell messze menni, föltalálható az itt helyben is. Már most megengedi A. K. úr, hogy e kimutatott jövedelmet a nagyrészben kerti véleményeknek alkalmas h.-ballagitói földeknél is fölvehetni, mi a 710 hold után egy évre 18,509 frtot tesz ki, csupán bérjövedelemben. De hogy egyes ember keze alatt, ügyes, részben saját kezeléssel sokkal több jön ki, arról az említettük 40 hold lucernás példája kezeskedik S.azotL tArj y _hop*v tava! «7. 1^Sz.álvna nem kevesebb mint 28,900 frt; ugyancsak eladou tooo touoi l—a., akkori jó árak mellett, (9—11 frt volt köble.) a közép árt véve 10 frtjával, ez tesz 20,000 frtot, mi összeadva 48,900 frtot ad ki; azonkívül felesei minden hold után 2 véka paszulyt tartoztak adni a fél termésen kivül, s ha mást termesztettek, azt venniök kellett; ez is nem megvetendő összeget hozott be; s még ezen kivül is hátra vannak az 5 frtért töltéskötelezettsége mellett kiadott földek. Miből kitetszik Fotti J. kezelési ügyessége is, melylyel ugyancsak ki tudta ám azokat a földeket zsákmányolni. Minő rengeteg összeg jön itt ki A.K. úr? egy ilyen jótermésü év nem képes-e két három silány vagy csapásos évet pótolni! Bizonyára igen. Ennyi s ilyen adatok, (miket, újra ismételjük , bebizonyítni is képesek vagyunk) azt hisszük, untig elegendők az általunk állított s A.K. ur által tagadott 15—20,000 frt évi jövedelem kimutatására s talán annak megcáfolására is, hogy F. J. e földekből 16 év alatt tönkrejutást aratott volna. Már most térjünk át A.-K. urnak szánalomgerjesztésre szánt jeremiádjaira, melyekből a Fotti családnak e földek miatt lett elszegényedését hiszi kimutathatni. Mire támaszkodik A.-K. ur a sokat és hosszan emlegetett károsodások bizonyítása végett? Egy 1861 ki okmányra, mely hivatalos jelentése egy a város által Fotti J. kérelmére kiküldött bizottmánynak a hattyas ballagitói földek viszonyairól. Nagy követ dobott elénk A.K. ur, de mégsem oly nagyot, hogy kellő erélylyel , egy kis bátorsággal el ne tudnánk hengeríteni. E végből mindenekelőtt ez okmány keletkezésének történetét, az akörüli jellemző részletekkel együtt, kell elmondanunk, mely reméljük, elég épületes lesz másokra nézve is. -------------- —gyá r. Levelezések. Pozson, december 1. 1664. (Rész bor semmi pénz. — Pozsoni önképző társulat. — Dalárda.) „Itt van a zúzos december! Bort igyék most minden ember, mond Csokonai.“ Igen fára de először is, nálunk a december nem csak nem zúzos, sőt nagyon is locs-pocsos, már t. i. ahol kövezet nincs. De volna^1" zúzos, bort még sem ihatnánk Lop’annol termett, s ami kevés mégis hitel meg a£ar_ három emberes, azaz hogék meg kell fogni" juk itatni, azt két.*1'tölti. A Szegeden Lövő a harmadik me** 1