Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1864-12-14 / 100. szám

hez, sőt 1850 tavaszán — A. K. úr s hiva­talos okmánya szerint — már be is fejezte. (?) Hogy aztán e töltést, mint a későbbieket is a víz elsöpörte, annak persze a város az oka, miért nem­ jelölte ki a töltéshelyet oda, -'-.ahol Fotti úr jobban elkészíthette volna, u- úgy-e? Ily szerződésbeli fölhatalmazással bi­zonyára szilárdabb töltést is építhetett volna, legkisebb árnya nélkül azon félelemnek, hogy attól később majd talán az ő kárával tagad­hatnák meg a helybenhagyást, a­minthogy, habár küzdelemmel, mégis csak meghagyták azt, ami volt, nem kellett újat építeni. De nem vesztegetünk A. K. úr e szal­maszálhoz kapkodására több szót, csak még azt kérdezzük , hogy miután Fotti J. töltésé­nek iránya, mint A. K. úr mondja, 1858-ban végleg helybenhagyatott, hogyan van az, hogy Fotti úr töltése még ezután is, több mint 5 év alatt, a szerződési idő leteltéig sem ké­szült el a megkívántató szélesség­ és magas­ságban, azaz a szerződés által kiszabott módon? Vagy ennek is a város volt az oka? Nem, hanem, miként A. K. úr maga világosan értésünkre adja, maga Fotti J., aki — A. K. úr fölfogása szerint — nem akart bonyodal­mas pert, ha netalán az általa 1862-ben kért 8 évi hosszabbítás megtagadtatnék, s igy „önként odautalva érezte magát, hogy a vá­ros ellen védelmi állásról gondoskodjék s e célból oly situatiót teremtsen magának, mely­ben ne neki a város ellen, hanem a városnak legyen ő ellene követe­lése.“ E célt el is érte, s pedig azáltal, hogy a töltést és zsilipet szándékosan nem készítette el, az erdőültetést nem foga­natosította, h így a városi küldöttség föl­­számítása szerint 19,407 frt összegig maradt mulasztásban. Tehát A. K. úr maga is bevallja, hogy Fotti van mulasztásban, hogy a városnak­­ ellene van követelése, és pedig Fotti János úr kiszámított hanyag eljárása folytán, és mégis kártérítési igényeket emleget s perrel ijesztget Fotti J. részéről, és mindezek tekin­tetbe vételével mind a quid juris? mind a quid consilii? szempontjából méltányosnak és eszélyesnek találja az egy évi hosz­­szabbitást. Valóban hajmeresztő logika! Ezt látva, egyet nem tagadhatunk meg A. Kürthi úrtól, a bátorságot, melylyel ily világos és szándékos mulasztások bűnében levő embert védelmezni s pedig akként védel­mezni mer, hogy részére nemcsak méltányosságot, de még jogot is vitat. Az eddig előadottak után alig van egyéb hátra, mint azokból a végkövetkeztetést ki­vonni , fizzál­ni talán ha a67.olkalmuban , higgye el az olvasó, nem ok nélkül hossza­­dalmasan tárgyalt ügyet részünkről is be­fejezni, azonban még némi megjegyzésekkel lévén hátra, mikkel A. K. urnak sehogysem akarnánk adósa maradni, ezek miatt ezt a jövő számra kell halasztanunk, mely, ígérjük, minden e tárgyalásszülte unatkozásnak vé­get vetend. —gy­űr. Levelezések. Arad, december 8. 1864. (A dalárda hangversenye. — Reményi Ede Aradon.) Tárgy hiányában régen nyugvó tollamat ismét elővettem, röviden értesítendő a szege­dieket városunk mozgalmairól. Folyó hó 2-án a helybeli dalárda rendezte első estélyét a „fehér kereszt“ nagy teremében. A jó előre közétett programm nem csekély élvezettel kecsegtette az aradi közönséget, illetőleg a dalárda tagjait, mert a hivatalosak csupán is a pártoló tagok voltak családjaikkal. S való­ban a­mit vártak, abban nem is csalódtak: este megtelt a terem díszes vendégkoszorúval, Arad szépe ott volt mondhatnám mind. A dalárda három „Magyarország fia vagyok,“ „Éji üdvözlet“ és „Matróz dal“ című dala kitörő zajos tapsokat aratott, melyek közül azonban a legutolsót leghatásosabban énekelte. Nagy Lujza, a jelenleg itt működő Szilágyi színtársulat egyik legtehetségesebb tagja szavalt, mi, kik a színpadról ismerjük őt, nem vonunk le semmit érdemeiből, csupán a valót mondjuk meg jóakarólag akkor, midőn szavalását csak középszerűnek , nem kitűnő­nek jelezzük, mert­­ a vígjátéki szereplők valódi gyöngye, de dramaticus előadását ki­tűnőnek nevezni nem lehet, már pedig szava­láshoz inkább szeretünk drámai színésznőt, mint az eleven vígjátékok bár legszellem­­dúsabb szereplőit is alkalmazni. Rudas Józsa szintén a Szilágyi társulat tagja, magán dalt énekelt, csinos alt hangjával a közönség megelégedésére, s végül Jankay barátunk szavaita önkészítette művét, mely mű össze­állításánál szép tehetséget tüntetett fel; elő­adása kissé gyakorlatlan, de elég jó volt. Előadás után az ifjúság a jelenvolt Kis Józsi zenekara csárdásait kezdé járni, mit mi való­ban igen dicsérünk, mert a gondtalan ifjúság ily elő nem készített, sőt hogy úgymondjuk rögtönzött táncvigalmakban sokkal jobban mulat, sokkal fesztelenebbül vigad; az esteli Schneider konyháján ismert jó ízléssel készült, az estély éjfél után egy óráig tartá együtt a víg társaságot. És most engedje meg­­, szerkesztő úr, hogy a költészet múzsájához egy fohászt rö­pítsek , kérvén, ihlesse meg tollamat, hogy oly magasztosan írhassam le azt, mit érzek, mint a­mily magasztosan keblem dobog ez érzettől. A lapokból már régen olvastuk, hogy az ország első hegedűse városunkat is megláto­­gatandja; olvastuk napról napra diadalteljes útja változatosságait; olvastuk a lelkesedést, mit hegedűje hangjai a hon fiai közt felköl­töttek, mindezt mondom olvastuk, s égtünk a vágytól öt minél előbb látni és hallani. Végre folyó hó 7-kén délután megérkezett Reményi fiatal tanítványa Plotényi Nándor kíséretében, este 10 óra után a helybeli dalárda szállásán a „fehér kereszt“ szálloda előtt serenádot rendezett neki, két dalt énekelvén szokott szabatosság, szokott csinossággal, mit Remé­nyi megköszönendő, felhívta a dalárdát saját szobájába s viszont két népdalt húzott el a jelenvoltak nem kis gyönyörére. Ma délutánra volt hirdetve hangversenye, 3 óra után már tömegesen hatolt a közönség a fehér kereszt felé, négy óra felé számos fogat állott meg a lépcsők alatt, négy órakor kezdődött az előadás. Beléptünk, a terem zsúfolva volt, mert ki ne óhajtotta volna hallani az ünnepelt művészt? A programm szerint előadott dara­bok voltak: Nocturne, ábránd „Borgia Luc­retia“ fölött, Rákóczy, eszményizett népdalok és Velencei karnevál; mit mondjunk játéká­ról? mi sokkal magasabban látjuk állni Re­ményit a zenevilágban, hogy sem avatatlan tollal kontárkodni merészelnénk a nagy hazai művész zenészed képessége bírálatával; mi csupán azon nézetünket mondjuk ki, s alig­ha­nem egész közönségünk nézetével egye­­ző meg, hogy Reményi hegedűjével azzá teszi keblünk érzetét, mivé ő akarja. A hang­versenyben a dalárda működött közre „Török bordal“ és „Az alföldön halász legény vagyok én“ népdallal. Mely utóbbi erős tapsvihart idézett elő s a dalárdának ismételnie kellett. Tiszti Lajos úr Vörösmarty „Élő szobor“ cí­mű remek költeményét sikerülten szavalta. Hogy Remény kapott-e tapsot? ezt mondanunk sem kell. Reményi oly művész, kinél ez már elmaradhatlan,­­S az aradi közönség kellően tudja méltányolni a művészetet. Plotényi, a fiatal művész-tanítvány kisérte mesterét zon­gorán minden darabban, s oly könnyűséget, annyi avatottságot tanúsított zeneműve keze­lésében , hogy a közönség tapsok között ki­hívta. Ez ifjú, Reményi vezetése mellett, nagy reményekre jogosítja hazánkat. ...an a dalárda tisztelgett testü­letileg Reményinél, mely aiaaiuimnai vájna Miklós egyleti elnök keresetlen, de igen talpra esett rövid beszéddel üdvözölte Reményit s át­­nyujta neki az egylet által kiállított okmányt, mely szerint Reményi az aradi dalegy­let tiszteletbeli tagjává megválasz­­tatott, kérvén a nagy művészt, hogy ez okmányt, melylyel a dalárda önmagát akarja megtisztelni, fogadná el. Reményi szívélyesen köszönte meg az okmányt, igen méltánylólag nyilatkozott az aradi dalegyletről,­­ önmagát állttá megtisztelve lenni az okmány által. R. I. Helybeli újdonságok. Szeged, december 13. * A t. olvasó közönséget fi­gyelmeztetjük mai számunkhoz mellé­kelt előfizetési felhívásunkra. * Boldogult barátunk Beniczky Emil kora elhunytáról a napokban kaptuk a gyászjelentést, mely igy hangzik: Beniczky szül. Frommbach Berta és szülei Frommbach Gusztáv s neje szül. Küffer Eliza, továbbá Beniczky Atilla a maga valamint neje szül. Prónai Zsuzsánna s élő gyermekei: Beniczky Emma férjezett Sivó Miklósné és Beniczky Antal nevében mélyen megszomorodott szív­vel jelentik minden rokonuk és ismerősüknek: Beniczky Emilnek, a legjobb férj, nő, fiú és testvérnek, folyó évi november 30-án, virágzó élete 26-ik évében s boldog házassága 10-ik hónapjában agyszélhüdés folytán Portélén történt korai és gyászos kimúlását. A boldo­­gultnak hűlt tetemet december 3-án délutáni 3 órakor takaríttattak el ugyanott a róm. kath. egyház szertartásai szerint. — Törtei, 1864. december 4-kén. Béke és áldás ham­vaira ! * Halálozás. Sehwertz Ferdinánd nyug. császári kir. tábornok, több ideig tartó gyöngélkedése után, december 10-én reggeli 7 órakor Budán, hol élte végső éveit töltötte, meghalt. Sehwörtz Ferdinánd városunkban született 1792-ben, atyja jeles építész volt, ki József császár ideje alatt az új épületet építette. Arcképe a nemzeti muzeum képtárá­ban látható. Az elhunyt az 1809 iki háború alatt lépett katonai pályára, részt vett az 1813—14-ki nagy francia háborúban s jelen volt a lipcsei emlékezetes ütközetben. Szol­gálata utolsó idejében Erdélyben, mint ezredes a verestoronyi út és veszteglő parancsnoka volt. Császár ő­felsége legfelsőbb kegyel­méből és megelégedése bizonyságául 45 évi hű és becsületes szolgálati évek után tábor­noki cím- és ranggal nyugalmazását nyerte. Hamvait 11-kén délután 3 órakor szállították a budavári katona­­­temetőbe. Nyugodjék békével! * Szép temetése volt múlt vasárnap délután 3 órakor az elte tavaszán, 19 éves korában elhunyt Polczner Idának. A koporsót mindkét nembeli ifjúság fáklyákkal vette kö­rül s nagy és díszes közönség követte. E részvét elég bizonysága volt annak, hogy az elhunyban a szülők és testvéreken kívül a számos barátnőnek is nagy vesztesége van. Béke hamvaira! * Az izraelita nőegylet által rendezendő s múlt számunkban fölemlített jótékonycélú színházi táncestély, melylyel egyszersmind az egylet 30 éves fenállása is megünnepeltetik, a farsang első napjaiban fog megtartatni. Addig is, míg részletesebben írnánk róla, megemlítjük, hogy az estély sors­húzással lesz egybekapcsolva, mi célra 4000 darab busz krajcáros sorsjegy fog kibocsá­­tatni. A nyereménytárgyakat női kézimunkák , egyéb apró adományok fogják képezni. Az adományok az izraelita nőegylet elnökségéhez utasítandók. A jótékony cél iránti tekintetből szíves hozzájárulásra kérjük fel azokat, akik a nemes cél iránt lelkesülni tudnak. * Molnár György jövő vasárnap fog föllépni a helybeli színpadon. Hisszük, hogy közönségünk a legmelegebben fogja fogadni. * Lászi Vilmos jutalomjátéka alkalmával a színház szorongásig meg­telt, noha a választott darab a helybeli szín­padon már több ízben elő volt adva. Itt tehát a közönség a tehetséget méltányolta s a szorgalmat akarta megjutalmazni, a mi valóban örvendetes jelenség s a tehetséges fiatal színészt bizonyára buzdítani fogja arra, hogy e szép, de nehéz pályán szorgalmas tanulmány közt előbbre haladva, egykor a jeles hazai művészek sorába küzdje fel magát. * Jutalomjáték. Szombaton Fóti Erzsi jutalmául a „Pajkos diákok“ és „Tíz leány egy férj sem“ operettek kerülnek színre. Ez élénk s behizelgő zenéjü operet­tek már többször töltötték meg a színházat s ez alkalommal már a jutalmazandó iránti tekintet is nagy közönséget helyez kilátásba. — Zorimba Józefin zongora­művésznő hangversenye számtalan aka­dály dacára folyó hó 9 kén este a helybeli kaszinó termében csakugyan végbement. Mi­előtt a hangverseny kivitele­­s eredményéről szólnánk, nem lehet vissza nem térnünk most szombati számunkban a zongora kikölcsönzésre iwofi»v;wcuooo­ciicu ich­eji­ua­szunkra, minthogy ez okozta, miszerint egy egész héten keresztül nem bírván sem a mű­vésznő maga, sem annak ügyét felkaroló egy két szerény műbarát zongorát szerezni; a művésznőnek édes atyjával 8 napig kellett a vendéglőben időzni s ennek és a hangver­seny körül fölmerült egyéb szükségesek költségei az igen-igen csekély jövedelem­ből aligha kifutottak. Visszatérve a hang­verseny érdemére, Zorimba kisasszonyban csakugyan feltaláltuk mind­azt, mit a ko­lozsvári „Korunk“ után lapunkban közlöttünk. Hogy azonban, mint őszintén óhajtjuk, a zon­goraművészet ama pontját elérje, melyet jelen korunkban a finomult ízlés követel, ajánljuk a tisztelt ifjú művésznőnek, hogy a pedalet sokkal kevésbé használva a forte és piano közötti arányt, színezetet élesebben tüntesse elő, mivel a midőn a folytonos pedale zúgás a műérté kényesebb hallást csak­­nem kelle­metlenül érinti, ugyanekkor az óvatlanabbak érzéstelen játékot vélnek hallani , ami pedig véleményünk szerint hibás felfogás következ­ménye, s csak is a mondott pedale haszná­lás eredményéül tekintendő. Ezen csekély észrevételt leszámítva a kisasszony a művészi névre érdemes, s csak sajnálnunk kell, hogy városunk műveit közönsége azúttal oly feltű­nő részvétlenséget tanúsított nem csak a mű­vészet, de egyszersind egy szép tehetségű hon­leány iránt is. A hangverseny utánra terve­zett vacsorát; dacára annak, hogy előtte való nap már 27 résztvevő volt aláírva, nem tart­hatták meg egy két úr beavatkozása miatt, úgy látszik, hogy némelyek, ha valamiben részt venni nincs kedvük, másokat is aka­dályozni iparkodnak. Ami rendesen kese­rűséget szokott szülni, pedig azt különösen a mi kaszinónk körül nagyon kellene kerülni. * Gabona általi adó­törlesztés. Hogy adótartozásukkal hátralékban lévő föld­­birtokosoknak és községeknek alkalom nyúj­­tassák termesztményeik egy részének értékesí­tése által adóbeli kötelezettségeknek eleget tehetni. ő Felsége parancsára a had és pénz­ügyi ministériumok s a magyar k. u. kancel­lária abban egyeztek meg, hogy a földbirto­kosoktól és községektől kivételesen a katonai élelmezési közegek által jó minőségű termeszt­­mények, az illető kerületben folyó átlagos piaci árnak megfelelő értékben átvétessenek; a beszolgáltatott termesztményekről s az ér­ték járó összegről oly nyugták állítassanak ki, melyeket az adóhivatalok az adóhátralék tör­lesztésére készpénz gyanánt elfogadjanak. Megjegyzendő azonban, hogy csak jó minő­ségű tiszta termesztmény vétetik át, s hogy az élelmezési cikkeknek az adótartozással hátra­lékban levő adózóktóli átvétele csak a legkö­zelebbi időre szorítkozik, s mint kivételes kedvezmény csak annyiban foghat helyet, mennyiben a termesztményekre a katonai kor­mányzatnak szüksége van. A helybeli mag­tárban fedezetlen szükséglet 5184 ausztr. mé­rő rozs 75—80 fontos, beváltatik 1 79—90 kron mérőnként; 9485 alsó ausztr. mérő zab 45—50 fontos, beváltatik 1 frt 8—20 kron mérőnként; 1920 mázsa széna, beváltatik 1 frt 39 kron mázsánként; 393 mázsa szalma, beváltatik 73 kron mázsánként és 70 öl fa, beváltatik 36"-es kereszt rakás nélkül 9 fát 90 kron ölenként. * A téli idők beálltával célszerű lenne hatóságilag figyelmeztetni a háziurakat s illetőleg lakosokat, hogy sikamlós fagy esetén a házak előtti járdáról a fagyot fel­vágatni s a járdát hamuval vagy fürészporral behintetni lelkiismeretes kötelességül tekintsék. * Egy botrányos esetről tudósit h. m. vásárhelyi rendes levelezőnk, mely az ottani kaszinó helyiségében történt. Ugyanis „folyó hó 8-án Cz. J. h.­m. vásárhelyi magán­zót és kaszinói tagot a kaszinó bérleti helyi­ségében, a vendéglős és neje, állítólag egy korábbi összezörrenés folytán, többek szeme láttára késsel megtámadta, földhöz vágta, hajánál fogva a folyóséra kivoncolta , ott annyira megverte, hogy hosszabb ideig kép­telen leend az ágyat elhagyni. E jogtalan és a legnagyobb durvasággal párosult meg­támadás nemcsak a sértett fél közbiztonságá­nak rút megsértése, de egyszersmind meg­­gyalázása az egész egyletnek, melynek tagja az illető; szükségessé vált tehát ily ocsmány jelenetek kikerülése, de a kaszinó tagok egyéni biztonságának megóvása szempontjából is, a még 1861-ben a kaszinónak saját helyiséggel leendő ellátását sürgető indítványt valahára elfogadni és létesíteni, s oda tisztes­séges személyzetet alkalmazni. A korcsmáros és neje ellen a bűnvádi vizsgálat rögtön eszközöltetett.“ Ezt írja rendes levelezőnk. Melyhez részünkről bátorkodunk egy kérdést csatolni : Miután e durva elbánás többek sze­me láttára történt, hogy nem akadt ember, a ki a gyöngébbnek segélyére sietve, az ember­telen korcsmárost és méltó hites társát rendre utasítani iparkodott volna? Nem ismervén a részleteket, egyelőre ítélni nem akarunk. * Elitéltetés. Uj-Becséről írják, hogy L. J. helybeli zenemestert, ki néhány héttel ezelőtt hirtelen eltávozott Szegedről, Uj-Becsén egy állatias cselekvény miatt hat hónapi­g átfitfifia­lték s a nagy-becskereki fogházba Vegyesek. * Magyar kérdés. A „P. Lloyd“ bé­csi levelezője szerint a reichsrath válaszfel­iratának legközelebbi következménye lesz, hogy a kormány aktiója, a magyar kérdés­ben, gyorsabban fog haladni. Hogy az irány­adó körökben is a nézetek nem jelentéktelen módosuláson mentek át, azon körülmény bi­zonyítja, hogy az eszme, miszerint a politikai és törvénykezési szervezet petroválás útján hozassék be komolyan meg van ingatva, s inkább azon eszme opportunitása vétetik fon­tolóra: nem jobb volna-e ezen rendszabályo­kat mint csak kb­. propositiót terjeszteni az országgyűlés elé? * Az erdélyi legfelső törvényszék tagjaivá, mint a „Debatte“ Kolozsvárról értesül, kineveztettek: Papp Vazul elnök Ar­­duleanu alelnök, Gaetauu, Romaniu, Herbst, Teutsch és Kabos tanácsnokok. (Tehát egy magyar is volna közöttük.) * Bonnaz Sándor Csanádi püs­pök , m­a­g a egy a lugosi kath. gymnasi­­umban alkalmazott helyettes-tanár fizetéséhez 300 írttal járulni kegyeskedett. * Az aradi tűzoltó-egylet múlt va­sárnap tartott közgyűlésében a helytartótanács intézvénye olvastatott föl, mely az alapszabá­lyok módosítását, nevezetesen az egyenruhá s a rangfokozatok megszüntetését rendeli. A gyűlés igen viharos volt, s az egylet felbom­lásától lehet tartani. * Arad-temesvári vasút. Herman és Reiber temesvári mérnökök egy évi enge­délyt kaptak az általuk tervezett arad-temes­vári vasút előmunkálataira. * Az újpesti vasutat a vállalkozók nem ló, hanem gőzerőre szeretnék berendezni mire különösen az a kedvező siker indította őket, melyet legújabban a londoni utcai gőz­­mozdony elért. A vállalkozók föl akarják ter­jeszteni kérelmöket, hogy a londoni új gőz­­mozdony mintája szerint építtethessék a ma­gukét is. * Vörösmarty szobrát Székes-Fe­­hérvárott jövő évi Mihály napján, mint a köl­tő neve napján, határozták leleplezni. Az egész emlék 10,000 írtba kerül. * A „P. C.“ írja, hogy bár M . ná­dor­f­f gróf leköszönéséről nem valósult a hír, de még sem valószínűtlen , hogy a kül- egyér be fogná nyújtani lemondását. Ez eset­ben utódául Bloome grófot emlegetik.

Next