Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1864-11-26 / 95. szám
1864. Hatodik évfolyam, atosa eien: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Egyháztér, 367. sz. londaiivántal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. te——a—assigig Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre . . ..................................8 frt Egész évre.................................. 6 frt — kr. Félévre . . . .................................4 „ Félévre ................................. 3 „ — „ Évnegyedre . . .................................2 „ Évnegyedre .... . . •1,6«. Egyes számára & kr osztr. ért. 95-ik szám. / Szombat, november 26-án. Hirdetések.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Ellennézetek *) a hattyas-ballagitói földek kérdésében. III. Kitetszik az előadottakból, hogy Fotty Jánosnak a haszonélvezeti évek nagyobb részén átmerő küzdelem volt élete az árvíz miatt g azelemekkel, s a töltésvonal ki nem tűzetése miatt a nemes várossal. Ha a kérdés törvényes oldalára nézve felhozott alapokból mindent elvettünk is, nem lehet csekély horderejüeknek tartanunk ama körülményeket, melyek az épen érdeklett töltésvonalnak Fotty János által sürgetett, de ki nem vívhatott kijelöltetésére nézve a város ellen fennforognak ; mert Fotty János ezen körülményből teljes kilátással érvényesíthette volna per után a város ellen azt, hogy ha a nemes város a szerződés világos kikötése szerinti kötelezettségéhez képest a töltésvonalat 1848-ban, kellő időben kijelölteti, haszonélvező nem tarthatván attól, hogy a töltésépítésre befektetendő tőkéje veszendőbe megy, s eszerint nem is akadályoztatván a töltésnek kellő magasság, szélesség és lejtőségbeni fölépittetésében, ennélfogva az idéztük küldöttségi — az alkotmányos tanács részéről 1861-iki november 6 án 6674. sz. alatt megerősített — hivatalos jelentésben kimutatott 1849., 1853. és 1855 dik évi árvizek által, úgy ezeknek az 1851., 1852., 1854. és 1856-ik évekre is kiható (s a hattyas-ballagitói teknye alakú felületű földekben bentszorult víztömegekből keletkezett) következései által előidézett tetemes károknak s töltésépítési uj kiadásoknak nem lett volna kitéve, s igy a hattyas ballagitói földek a most elsorolt évekbeli haszonélvezetében lett volna gátolva. Ezen kereseti alap ellen annyival kevésbé védhette volna magát a nemes város, minthogy a töltésvonalnak épen a város részéről elmulasztott ki nem jelöltetés folytán miniszterileg 72117/1854. sz alatt tett megszüntetése bekövetkezett fényében Fotty János fentebbi állítása rectificálva jön, s kárkövetelésére nézve a lehető legerősebb adatot nyert vala a város ellen. Fotty János ezen öt oly közelről érintő körülményeket szem elöl nem tévesztve, értette azt, hogy az árvízi utókövetkezményei által tetemes veszteségben van, ennélfogva annak barátságos utáni kiegyenlítését remélve, 1862. évben egy folyamodást nyújtott be a városhoz, melyben fentebb érdeklett károsodása alapján haszonélvezetének 8 évi meghosszabbítását kérte. De ezen kéréstől elmozdittatván, per útra kell vala térnie. Fotty János azonban egy hosszadalmas per lefolyásából várhatott eredményben üdvöt nem látván, ezen viszonyok közt — ha jól fogtuk fel a későbbi tényekből a dolog folyamát — önkényt odautalva érezte magát, hogy a város ellen védelmi állásról gondoskodjék, s e célból oly situatiot teremtsen magának, melyben ne neki a város ellen, hanem a városnak legyen ellene követelése, vagyis, hogy meg nem orvosolt sérelmeiért igényelt kárpótlási összegre nézve, a mennyire lehet, ő legyen in possessorio és a város extradominium. Ennek elérésére kellett véleményünk szerint szolgálni azon tervének, melynélfogva a szerződési évek közeledő lejártával a legutóbbi árvíz által megrongott töltések kiigazítására és jókarban tartására szükséges tőkét — különben is a szenvedett károk miatt csaknem végkép kimerülve és teljes pénzszükségbe sodortatva — visszatartotta s illetőleg visszatartani kényszerült, s ehez képest az utóbbi időben minden e részbeni kiadásoktól maga megmentése végett annyira óvakodott, hogy midőn a város a szerződési idő lejártának (folyó évi október utolsó napjának) közeledtével érdeke által sürgettetve, a helyszínen megvizsgáltatta a kérdéses földek állapotát, úgy találta a városi küldöttség, hogy a töltések, zugós erdőültetés nincsenek a szerződésileg kikötött állapotban, s hogy mindezeknek helyreállítása 19,407 frt tőkét venne igénybe. Ezen helyzetben állott tehát a kérdés a szerződési utolsó, vagyis folyó évben s azon időszak körül, amidőn Fotty Mária — Fotty János örököse — a haszonélvezeti évek alatt szenvedett károk pótlásául három évi hoszszabbítást kérő folyamodását a nemes városhoz beadta. Ezen kérvény elintézésénél — csekély véleményünk szerint — egy testületnek tekintetbe kellett venni, hogy Fotty János — vagyonának, az 1848 iki képviselő gyűlés által előre belátott s csakugyan be is következett kockáztatásával, a hattyas-ballagitól haszontalanul heverő földek örökre jövedelmezővé tételében, s egyéb a városra háromló, előbbi cikkeinkben fejtegetett, előnyök előidézésében jó szolgálatokat tett a városnak. Tekintetbe kellett venni, hogy egy ily hasznos polgára a városnak, a köztudományilag ismert gyakori vízáradások s ezek utókövetkezései által oly annyira jelentékeny károkat szenvedett, hogy épen a gyakori áradások miatt a töltés költségére a szerződés kötésekor előlegesen fölvett tőkeösszegnek, akkoron előre be nem láthatott kétszeregénél többet, s ekkér annyit költött, hogy a befektetett tökén a kiszárítotthoz hasonló birtokot örök áron vehetett volna. Tekintetbe kellett venni, hogy 1848—1858 ig közbenjött árvizek s ezek utókövetkezései miatt nem élvezhetett haszonvétel folytán, a töltés-vonal ki nem jelöltetéséből per után érvényesíthető, oly igényei vannak folyamodó örökösnek, melyek alapján a városra érzékeny veszteség háromolhat. Ezek tehát már magukban is oly alapok voltak, melyek a méltányosságra béha» 6£>y®oiiies ubjaui o baj tóttá tették s indokolják. De nézetünk szerint volt még más oldala is a kérdésnek, ami higgadt megfontolást kívánt. Jelesen az, hogy ha Fotty Mária kérésétől teljesen elmozdíttatik s perre megy a dolog, minthogy a pereskedési kilátás helyzetében mindenik fél felhasználja a kezében és hatalmában lévő előnyöket, ennélfogva ez esetben méltán lehetett attól tartani, hogy folyamodó örökös a töltés, zugó és erdőültetésbeli hiányoknak fedezésére a városi küldöttség által fölvett 19.407 forint tehernek viszontkövetelése alapjáni hátrahagyásával lépett volna ki a haszonélvezetből, s emellett ugyane tárgyból a város által indítandó hosszadalmas lefolyású per maradt volna a városra vissza, sőt e helyzetben a városnak, míg azon, cikkíró szerint felszámított, de aligha befolyó 15.000 frtot is, melyet a kérdéses földek bérbeadásával egy év folyama alatt bevenni reméllett, vagy ki kellett volna adnia mindjárt s előlegezve a töltés és zugó helyreállítására fordítani, vagy bekövetkezhető árvíz esetében talán ugyanannyi pert venni magára, amennyi bérlője lett volna ama földekre a városnak a tervezett 5 holdas bérlés mellett, ekképen tehát e pontra nézve tekintetbe kellett venni, hogy a reménybeli 15.000 frt bérösszeg, ha befolyt volna is, ki kellett volna azt adni azon reménytelen kilátással, hogy Fotty Máriától — ennek viszonkövetelése miatt — soha vissza ne szerezhesse azt a város. Ezen viszonyok közt tehát a kérdés nemcsak a quid juris? hanem a quid consilii? szempontjából is volt megoldandó. A város ezen körülmények közt akkér határozott, hogy a kért 3 év helyett 1 évi hosszabbítást adott Fotty Máriának, de úgy, hogy folyamodón a töltés, zsilip helyreállítását, szóval szerződési kötelezettségét jövő 1865-ik évi májusig — így a lejárat előtt — teljesíteni, addig is azonban ezen kötelezettségeire készpénzben vagy elfogadható értékben előleges biztosítékot nyújtani köteleztessék, s a további hosszabbítási kedvezményről bármi elemi csapások esetére is végkép lemondjon. Ezen határozat által évi haszonvétel elesett ugyan a várostól, de az ennek megfelelő, maga a város által 19,407 frtra számított töltés stb. helyreállítási kiadás Fotty Máriára itt hárítva, s ekkép a városnak a fenforgott köraw,migyeij közötti érdeke annyira szem előtt volt tartva, *—-o v épen azért ezen tanácsi határozat ellen, mint teiuv~ t.«,arazat ellen, Fotty Mária felfolyamodással is élt, csak felfolyamodása visszaérkezte után vetette magát alá. Mig tehát Fotty Mária kérvényének — cikkíró által oly csalhatatlan sikerűnek hitt — elutasítása, a városi küldöttség által fölvett 19.409 forint teher fenmaradásával, s a mindkét részrőli követelésekből előálló s évekig húzódó perek súlyával oldotta volna meg a kérdést, mindezen terhekkel arányban nem álló egy évi haszonbéri bevétel mellett, addig a minden tekinteteket magába foglaló s a szélsőségeké jobbra is, balra is kikerülő, s az in medio veritas alapján hozott tanácsi határozatnak az lett eredménye, hogy Fotty Mária azalatt, mig a kérdés a tanácsnál s felsőbb helyen tárgyaltatott, a töltéseket és zsilipet szerződési kötelezettsége értelmében helyreállította, s szakértő küldöttséget kért annak megvizsgálására, s igy létrehozta tett-leg azt, amit cikkíró még képzeletnek is nevetségesnek hitt várni. Mi méltányoljuk a testületi parsimonia és gazdálkodás elveit, de az igazságnak, sőt bizonyos kivételes tekinteteknek alárendeljük. A nemes város nemcsak újabb időben, de a múltban is adta mindenkor méltánylatának példáit, s nem egy bérlőnek, pusztán azért, mivel a városi javadalom által megkárosult, nevezetes bérleengedéseket s kedvezményeket adott, és sok bonyodalmas kérdésekben per előtti egyezkedéssel kikerülte a nagyobb bajt. S hidje el cikkíró, hogy nem a jelen esethez hasonló — az igazság követelményei seszélyesség által is parancsolt — kedvezmények osztásán múlik a városi pénztár hajnalának viradása! mert az érdemnek méránylása csak csekély kamatja azon tökének, melyet az, Örök időkre a város kezébe tesz le. . S gyözöljen meg cityiro, Hogy a tiszaparti kikötő, állandó híd, dolog- és árvaház, kereskedelmünk, iparunk s mind azon üdvös intézet, miknek költségeit cikkíró merő hazafiságból most mind a hattyas-ballagitói földek egy évi jövedelméből akarja fedezni, nem a jó szolgálatuktól elvont összegeken fognak felvirágzani ! — Cikkíró állításainak részletekként cáfolatába nem akartunk bocsátkozni, egyes nagyobb vonásaiban vettük fel a kérdést, s elmondtuk róla nézetünket, amint meggyőződésünk sugalta. Ezzel a vitát részünkről befejezettnek tekintjük. Assa-Kürthi. *) Cikkünk múlt számába több nyomdahiba csúszott be, melyeket ekkér kérünk kijavítani: a második hasáb, 37. sorában következni helyett követni; 29. sorában kötelesség helyett kötelezettség; a harmadik hasáb, 18. sorában látta helyett látva; 22. sorában rászorította helyett rászoríttatott; 81. sorában adott be helyett tudatott be; a jegyzet 3. sorában oldalról helyett oldaláról; 11-ik sorában személyes kérdéstől helyett személyeskedéstől olvasandó. A.-K. A csordakutak, marhadelelők befásitása. Az alföld befásitási munkájánál első sorban áll a csordakutak befásitása, kezdetkint is ajánlható minden községnek szoktatóul és kedvnyerésül nagyobb és terhesebb vállalatokhoz, mert a kút mellékén öntöző vízben, és a marhapásztor őrszemében hiányt nem szenvedve, a gyors eredmény előre és biztosnak állítható. De az állattenyésztés előmozdítása is követeli, hogy a pihenő marhának enyhelyet kölcsönözzünk zivataros időben és a nyári hőségben az égető napsugarak ellen. Tévesztett eljárás volna sok oknál fogva a kút környékét minden oldalról fával beültetni, elég, hogy a kút csak egyik, t. i. az északi szelek ellen védbástyául szolgáljon, és fölkereshesse annak idejében a barom, ha menhelyre szüksége van. A befásítandó tér kijelölésénél az angol kerti ízlésnek kell lenni útmutatónak, tehát szabálytalan alakú kinyúló kanyarulatokkal kell végződni a határnak, ekként az árnyék, a menhely több oldalról igénybe vehető. A kitűzött tér most az őszön körül árkolandó és a fagödrök kiásandók, hogy a téli fagy és a hévíz a gödrök falait megporhanyítsa, termékenyítse. A gödrök rendetlen sorban és legalább 17—2 öl távolságban ásandók egymástól, hogy annak idejében majd szabadon mozoghasson a fák közt a marha, és ez okból az ültetendő fáknak erőseknek és magas koronájúaknak kell lenni, és a fák azon faja választassák meg, mely azon vidéken legjobban diszlik. Két, három év múlva, midőn a fák erőre kaptak, az árok bevonatván, az erdőcske átadatik a delelő marha élvezetére. Szeged, november 25. — Az idei gjoncozás. — Az 1865-ik évre az egész birodalomban 85,000 rendszeres katona-újonc fog kiállítatni , a kiállítás 1865-dik évi március elsejétől kezdve ugyanazon évi ápril 15-keig foganatosítandó. A fenebbi számból Magyarországra — Muraközzel s a visszakeblezett erdélyi részekkel együtt — összesen 25,680 újonc esik. A katonai váltságdíj 1200 frtv. ért.; mindazok, kik azt lefizetni s ezáltal ifjaikat a hadkötelezettség teljesítésétől végkép mentesíteni óhajtják, e végből saját járási vagy városi hatóságuk előtt mostantól kezdve kizárólag azon napig, melyen az illető sorsolójárásban a fölszólamlás kezdetét veendi, magukat bejelenteni s a nyerendő engedély folytán a válságdíjat 14 nap alatt, mindenesetre pedig a fölszólamlási tárgyalások megkezdési napját megelőzőleg az illető adóhivatalnál annál is inkább lefizetni siessenek, minthogy ezen határidő elmulasztása esetében a váltságdíj senkitől és semmi szín alatt elfogadtatni nem fog. Az 1865-ik évi ujoncállitásnál az 1844., 1843., 1842., 1841. és 1840 dik évben született ifjak hivatnak korosztály szerint föl. Az ujoncállításra vonatkozó különös határozatok: 1) Az egyes hadjutalékok után hátralékok tüzelni nem fognak. 2) A hadjutalék mindenütt lehetőleg az első korosztályból kiállítandó ; a második és a többi korosztály tehát csak azon esetben vehető igénybe, ha az első minden ebbeli törekvés dacára a jutalék kiállítására végképen elégtelennek mutatkozik. 3) Oly főszolgabírói járásokban, melyek több szolgabirói kerületekre lévén fölosztva, s melyekben a szolgabirák önállóan működnek, Sírot?''tíónora8*az aTs£oIgabiró, saját felelőssége alatt hajtandja végre, s e végre kerülete minden községében megjelenvén, a jegyzők és községi elöljárók e részbeni munkálatai fölött ellenőrsödni és a fölszólamlási bizottmány tárgyalásaiban mindaddig részt venni tartozik, mig azok kerületére nézve be nem fejeztettek, melyeknél fogva továbbá. 4) Az illető megyei közegek és különösen a járási és városi tisztviselők legsúlyosabb felelősség terhe alatt köteleztetnek, hogy a felmentési ügyek és állítás körül eddig több helyütt tapasztalt csalfagondorkodások és visszaélések minden telhető módoni megelőzésére, valamint az ezeket elkövető bűntettesek kinyomására és megfenyitésére ügyeljenek. Levelezések. Kecskemét, november 22. 1864. (Vásár. — Társasélet. — Dalárda. — Uj szerkezetű malom.) Fegyvert fogtam, hogy vitám et sangvinem (persze arramentami) az ön becses lapjának felajánlana. Hadjáratom nagy tömeg közé viend, hol tűz és füst, síró és jajgató népek s a csata lármát élénkiti a szüntelen ropogó, pöfögő pecsenyés tűzhely; van hely, hol gesztenye-bombákat tüzesitenek szikrázó serpenyőben; ismét útfélre kihült bajnokok kemény bortyogását halljuk, melyet ama sokak figyelmét megragadó, nagy pattontású férfiú belháborút indító „warme Wirscht“ commandója is csak percre múl felül. Hja! ilyen a vásár. De komolyan a dologra. Vásárunk nem mondható élénk forgalmúnak. Az itt-ott kiütött marhavész hazánkban bejutása meggátlásának tekintetéből a városi hatóság az idegen barmok behajtását eltiltá, s ezért a szarvasmarha drága volt, míg a lóvásár olcsóság tekintetében tűnt ki; mert a kinek e nemű barma van eladná, a kinek nincs, nem vesz, hisz — úgy mond — semmi hasznot sem hajt. De ez tévhit, mert a baromtartás a legegyszerűbb trágya készítés mód, mit minél inkább gyakorolnia kell mindenkinek saját haszna s nemzetgazdászatunk érdekében, melynek okszerű gazdálkodásnál a számításból kimaradni nem szabad. őszi vetéseink, a korán bekopogtatott fagy dacára is, de melyet már esős idő váltott fel, reményre jogosítanak, mit töltsön be a jó ég! Társaséletünk egyhangúbb a kakukkos óránál, csupán niisitőre szorultunk. De vannak reményeink, hogy „nem lesz ez mindig így.“ Ezzel biztatott bennünket a többi közt