Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1864-11-26 / 95. szám

1864. Hatodik évfolyam, atosa eien: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk­esztési iroda: Egyháztér, 367. sz. londaii­vántal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. te——a—assigig Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre . . ..................................8 frt Egész évre.................................. 6 frt — kr. Félévre . . . .................................4 „ Félévre ................................. 3 „ — „ Évnegyedre . . .................................2 „ Évnegyedre .... . . •1,6«. Egyes szám­ára & kr osztr. ért. 95-ik szám. / Szombat, november 26-án. Hird­etések­.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsig­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Ellennézetek *) a hattyas-ballagitói földek kérdésében. III. Kitetszik az előadottakból, hogy Fotty Jánosnak a haszonélvezeti évek nagyobb ré­szén át­merő küzdelem volt élete az árvíz miatt g azelemekkel, s a töltés­vonal ki nem tűzetése miatt a nemes várossal. Ha a kérdés törvényes oldalára nézve felhozott alapokból mindent elvettünk is, nem lehet csekély hord­­erejüeknek tartanunk ama körülményeket, melyek az épen érdeklett töltés­vonalnak Fotty János által sürgetett, de ki nem vív­hatott kijelöltetésére nézve a város ellen fen­nforognak ; mert Fotty János ezen körülmény­ből teljes kilátással érvényesíthette volna per után a város ellen azt, hogy ha a nemes város a szerződés világos kikötése szerinti kötelezettségéhez képest a töltés­­­vonalat 1848-ban, kellő időben kijelölteti, haszonélvező nem tarthatván attól, hogy a töltésépítésre befektetendő tőkéje veszendőbe megy, s esze­rint nem is akadályoztatván a töltésnek kellő magasság, szélesség és lejtőségbeni föl­­épittetésében, ennélfogva az idéztük küldött­­ségi — az alkotmányos tanács részéről 1861-iki november 6 án 6674. sz. alatt meg­erősített — hivatalos jelentésben kimutatott 1849., 1853. és 1855 dik évi árvizek által, úgy ezeknek az 1851., 1852., 1854. és 1856-ik évekre is kiható (s a hattyas-balla­gitói teknye alakú felületű földekben bent­szorult víztömegekből keletkezett) következé­sei által előidézett tetemes károknak s töltés­építési uj kiadásoknak nem lett volna kitéve, s igy a hattyas ballagitói földek a most el­sorolt évekbeli hasz­onélvezetében lett volna gátolva. Ezen kereseti alap ellen annyi­val kevésbé védhette volna magát a nemes város, minthogy a töltés­vonalnak épen a város részéről elmulasztott ki nem jelöltetés folytán miniszterileg 72117/1854. sz­ alatt tett megszüntetése bekövetkezett fényében Fotty János fentebbi állítása rectificálva jön, s kár­­követelésére nézve a lehető legerősebb adatot nyert vala a város ellen. Fotty János ezen öt oly közelről érintő körülményeket szem elöl nem tévesztve, ér­tette azt, hogy az árvíz­i utókövetkezményei által tetemes veszteségben van, ennélfogva annak barátságos utáni kiegyenlítését remélve, 1862. évben egy folyamodást nyújtott be a városhoz, melyben fentebb érdeklett károso­dása alapján haszonélvezetének 8 évi meg­hosszabbítását kérte. De ezen kéréstől el­­mozdittatván, per útra kell vala térnie. Fotty János azonban egy hosszadalmas per le­folyásából várhatott eredményben üdvöt nem látván, ezen viszonyok közt — ha jól fogtuk fel a későbbi tényekből a dolog folyamát — önkényt odautalva érezte magát, hogy a vá­ros ellen védelmi állásról gondoskodjék, s e célból oly situatiot teremtsen magának, mely­ben ne neki a város ellen, hanem a városnak legyen ellene követelése, vagyis, hogy meg nem orvosolt sérelmeiért igényelt kárpótlási összegre nézve, a mennyire lehet, ő legyen in possessorio és a város extradominium.­­ Ennek elérésére kellett véleményünk szerint szolgálni azon tervének, melynélfogva a szer­ződési évek közeledő lejártával a legu­tóbbi árvíz által megrongott töltések ki­igazítására és jókarban­ tartására szükséges tőkét — különben is a szenvedett ká­rok miatt csaknem végkép kimerülve és teljes pénzszükségbe sodortatva — visszatar­totta s illetőleg visszatartani kényszerült, s ehez képest az utóbbi időben minden e részbeni kiadásoktól maga megmentése végett annyira óvakodott, hogy midőn a vá­ros a szerződési idő lejártának (folyó évi október utolsó napjának) közeledtével érdeke által sürgettetve, a helyszínen megvizsgáltatta a kérdéses földek állapotát, úgy találta a városi küldöttség, hogy a töltések, zugó­s erdőültetés nincsenek a szerződésileg kikötött állapotban, s hogy mindezeknek helyreállítása 19,407 frt tőkét venne igénybe. Ezen helyzetben állott tehát a kérdés a szerződési utolsó, vagyis folyó évben s azon időszak körül, a­midőn Fotty Mária — Fotty János örököse — a haszonélvezeti évek alatt szenvedett károk pótlásául három évi hosz­­szabbítást kérő folyamodását a nemes város­hoz beadta. Ezen kérvény elintézésénél — csekély véleményünk szerint — egy testületnek tekin­tetbe kellett venni, hogy Fotty János — va­gyonának, az 1848 iki képviselő gyűlés által előre belátott s csakugyan be is következett kockáztatásával, a hattyas-ballagitól haszon­talanul heverő földek örökre jövedelmezővé tételében, s egyéb a városra háromló, előbbi cikkeinkben fejtegetett, előnyök előidézésében jó szolgálatokat tett a városnak. Tekintetbe kellett venni, hogy egy ily hasznos polgára a városnak, a köztudományilag ismert gya­kori vízáradások s ezek utókövetkezései által oly annyira jelentékeny károkat szenvedett, hogy épen a gyakori áradások miatt a töltés költségére a szerződés kötésekor előlegesen föl­vett tőkeösszegnek, akkoron előre be nem láthatott kétszeregénél többet, s ekkér annyit költött, hogy a befektetett tökén a kiszárított­hoz hasonló birtokot örök áron vehetett volna. Tekintetbe kellett venni, hogy 1848—1858 ig közbenjött árvizek s ezek utókövetkezései miatt nem élvezhetett haszonvétel folytán, a töltés-vonal ki nem jelöltetéséből per után érvényesíthető, oly igényei vannak folyamodó örökösnek, melyek alapján a városra érzé­keny veszteség háromolhat. Ezek tehát már magukban is oly alapok voltak, melyek a méltányosság­ra béha» 6£>y®oiiies ubjaui o baj tóttá tették s indokolják. De nézetünk szerint volt még más oldala is a kérdésnek, a­mi higgadt megfontolást kívánt. Jelesen az, hogy ha Fotty Mária kérésétől teljesen­ elmozdíttatik s perre megy a dolog, minthogy a pereskedési kilátás helyzetében mindenik fél felhasználja a ke­zében és hatalmában lévő előnyöket, ennél­fogva ez esetben méltán lehetett attól tartani, hogy folyamodó örökös a töltés, zugó és erdőültetésbeli hiányoknak fedezésére a városi küldöttség által fölvett 19.407 forint tehernek viszontkövetelése alapjáni hátrahagyásával lé­pett volna ki a haszonélvezetből, s emellett ugyane tárgyból a város által indítandó hosszadalmas lefolyású per maradt volna a városra vissza, sőt e helyzetben a városnak, míg azon, cikkíró szerint felszámított, de aligha befolyó 15.000 frtot is, melyet a kér­déses földek bérbeadásával egy év folyama alatt bevenni reméllett, vagy ki kellett volna adnia mindjárt s előlegezve a töltés és zugó helyreállítására fordítani, vagy bekövetkezhető árvíz esetében talán ugyanannyi pert venni magára, amennyi bérlője lett volna ama föl­dekre a városnak a tervezett 5 holdas bérlés mellett, ekképen tehát e pontra nézve tekin­tetbe kellett venni, hogy a reménybeli 15.000 frt bérösszeg, ha befolyt volna is, ki kellett volna azt adni azon reménytelen ki­látással, hogy Fotty Máriától — ennek viszon­­követelése miatt — soha vissza ne szerez­hesse azt a város. Ezen viszonyok közt tehát a kérdés nemcsak a quid juris? hanem a quid consi­­lii? szempontjából is volt megoldandó. A város ezen körülmények közt akkér határozott, hogy a kért 3 év helyett 1 évi hosszabbítást adott Fotty Máriának, de úgy, hogy folyamodón­ a töltés,­ zsilip helyreállí­tását, szóval szerződési kötelezettségét jövő 1865-ik évi májusig — így a lejárat előtt — teljesíteni, addig is azonban ezen kötelezett­ségeire készpénzben vagy elfogadható értékben előleges biztosítékot nyújtani köteleztessék, s a további hosszabbítási kedvezményről bármi elemi csapások esetére is végkép lemondjon. Ezen határozat által­­ évi haszonvétel elesett ugyan a várostól, de az ennek meg­felelő, maga a város által 19,407 frtra szá­mított töltés stb. helyreállítási kiadás Fotty Máriára itt hárítva, s ekkép a városnak a fenforgott köraw,migyeij közötti érdeke annyira szem előtt volt tartva, *—-o­ v épen azért ezen tanácsi határozat ellen, mint teiuv~ t.«,arazat ellen, Fotty Mária felfolyamodással is élt,­­ csak felfolyamodása visszaérkezte után vetette magát alá. Mig tehát Fotty Mária kérvényének — cikkíró által oly csalhatatlan sikerűnek hitt — elutasítása, a városi küldöttség által föl­vett 19.409 forint teher fenmaradásával, s a mindkét részrőli követelésekből előálló s éve­kig húzódó perek súlyával oldotta volna meg a kérdést, mindezen terhekkel arányban nem álló egy évi haszonbéri bevétel mellett, addig a minden tekinteteket magába foglaló s a szélsőségeké jobbra is, balra is kikerülő, s az in medio veritas alapján hozott tanácsi határozatnak az lett er­edménye, hogy Fotty Mária azalatt, mig a kérdés a tanácsnál s felsőbb helyen tárgyaltatott, a töltéseket és zsilipet szerződési kötelezettsége értelmében helyreállította, s szakértő küldöttséget kért annak megvizsgálására, s igy létrehozta tett-­leg azt, a­mit cikkíró még képzeletnek is nevetségesnek hitt várni. Mi méltányoljuk a testületi parsimonia és gazdálkodás elveit, de az igazságnak, sőt bizonyos kivételes tekinteteknek alárendeljük. A nemes város nemcsak újabb időben, de a múltban is adta mindenkor méltánylatának példáit, s nem egy bérlőnek, pusztán azért, mivel a városi javadalom által megkárosult, nevezetes bérleengedéseket s kedvezményeket adott, és sok bonyodalmas kérdésekben per előtti egyezkedéssel kikerülte a nagyobb bajt. S hidje el cikkíró, hogy nem a jelen esethez hasonló — az igazság követelményei s­eszé­lyesség által is parancsolt — kedvezmények osztásán múlik a városi pénztár hajnalának viradása! mert az érdemnek méránylása csak csekély kamatja azon tökének, melyet az, Örök időkre a város kezébe tesz le. . S gyö­­zöljen meg cityiro, Hogy a tiszaparti kikötő, állandó híd, dolog- és árvaház, kereskedel­münk, iparunk s mind azon üdvös intézet, miknek költségeit cikkíró merő hazafiságból most mind a hattyas-ballagitói földek egy évi jövedelméből akarja fedezni, nem a jó szolgá­latuktól elvont összegeken fognak felvirág­­zani ! — Cikkíró állításainak részletekként cáfo­latába nem akartunk bocsátkozni, egyes na­gyobb vonásaiban vettük fel a kérdést, s el­mondtuk róla nézetünket, amint meggyőző­désünk sugalta. Ezzel a vitát részünkről befejezettnek tekintjük. Assa-Kürthi. *) Cikkünk múlt számába több nyomdahiba csú­szott be, melyeket ekkér kérünk kijavítani: a máso­dik hasáb, 37. sorában következni helyett követni; 29. sorában kötelesség helyett kötelezettség; a harma­dik hasáb, 18. sorában látta helyett látva; 22. sorá­ban rászorította helyett rászoríttatott; 81. sorában adott be helyett tudatott be; a jegyzet 3. sorában oldalról helyett oldaláról; 11-ik sorában személyes kérdéstől helyett személyeskedéstől olvasandó. A.­-K. A csordakutak, marhadelelők befásitása. Az alföld befásitási munkájánál első sor­ban áll a csordakutak befásitása, kezdetkint is ajánlható minden községnek szoktatóul és kedvnyerésül nagyobb és terhesebb vállala­tokhoz, mert a kút mellékén öntöző vízben, és a marhapásztor őrszemében hiányt nem szenvedve, a gyors eredmény előre és biztos­nak állítható. De az állattenyésztés előmozdítása is követeli, hogy a pihenő marhának enyhelyet kölcsönözzünk zivataros időben és a nyári hőségben az égető napsugarak ellen. Tévesztett eljárás volna sok oknál fogva a kút környékét minden oldalról fával beül­tetni, elég, hogy a kút csak egyik, t. i. az északi szelek ellen védbástyául szolgáljon, és föl­kereshesse annak idejében a barom, ha men­­helyre szüksége van. A befásítandó tér kijelölésénél az angol kerti ízlésnek kell lenni útmutatónak, tehát szabálytalan alakú kinyúló kanyarulatokkal kell végződni a határnak, ekként az árnyék, a menhely több oldalról igénybe vehető. A kitűzött tér most az őszön körül ár­­kolandó és a fagödrök kiásandók, hogy a téli fagy és a hévíz a gödrök falait megporha­­nyítsa, termékenyítse. A gödrök rendetlen sorban és legalább 17­—2 öl távolságban ásandók egymástól, hogy annak idejében majd szabadon mozog­hasson a fák közt a marha, és ez okból az ül­tetendő fáknak erőseknek és magas koroná­­júaknak kell lenni, és a fák azon faja válasz­tassák meg, mely azon vidéken legjobban diszlik. Két, három év múlva, midőn a fák erőre kaptak, az árok bevonatván, az erdőcske át­­adatik a delelő marha élvezetére. Szeged, november 25. — Az idei gjoncozás. — Az 1865-ik évre az egész birodalomban 85,000 rend­szeres katona-újonc fog kiállítatni , a kiál­lítás 1865-dik évi március elsejétől kezdve ugyanazon évi ápril 15-keig foganatosítandó. A fenebbi számból Magyarországra — Mura­közzel s a visszakeblezett erdélyi részekkel együtt — összesen 25,680 újonc esik. A katonai váltságdíj 1200 frt­v. ért.; mindazok, kik azt lefizetni s ezáltal ifjaikat a hadköte­lezettség teljesítésétől végkép mentesíteni óhajtják, e végből saját járási vagy városi hatóságuk előtt mostantól kezdve kizárólag azon napig, melyen az illető sorsolójárásban a fölszólamlás kezdetét veendi, magukat be­jelenteni s a nyerendő engedély folytán a válságdíjat 14 nap alatt, mindenesetre pedig a fölszólamlási tárgyalások megkezdési nap­ját megelőzőleg az illető adóhivatalnál annál is inkább lefizetni siessenek, minthogy ezen határidő elmulasztása esetében a váltságdíj senkitől és semmi szín alatt elfogadtatni nem fog. Az 1865-ik évi ujoncállitásnál az 1844., 1843., 1842., 1841. és 1840 dik évben szüle­tett ifjak hivatnak korosztály szerint föl. Az ujoncállításra vonatkozó különös határozatok: 1) Az egyes hadjutalékok után hátralékok tüzelni nem fognak. 2) A hadjutalék minde­­nü­tt lehetőleg az első korosztályból kiállítan­dó ; a második és a többi korosztály tehát csak azon esetben vehető igénybe, ha az első minden ebbeli törekvés dacára a jutalék kiállítására végképen elégtelennek mutatkozik. 3) Oly főszolgabírói járásokban, melyek több szolgabirói kerületekre lévén fölosztva, s melyekben a szolgabirák önállóan működnek, Sírot?''tíónora8*az aTs£oIgabiró, saját felelőssége alatt hajtandja végre, s e végre kerülete minden községében megjelenvén, a jegyzők és községi elöljárók e részbeni munkálatai fölött ellenőrsödni és a fölszólamlási bizott­mány tárgyalásaiban mindaddig részt venni tartozik, mig azok kerületére nézve be nem fejeztettek, melyeknél fogva továbbá. 4) Az illető megyei közegek és különösen a járási és városi tisztviselők legsúlyosabb felelősség terhe alatt köteleztetnek, hogy a felmentési ügyek és állítás körül eddig több helyütt tapasztalt csalfa­gondorkodások és visszaélé­sek minden telhető módoni megelőzésére, valamint az ezeket elkövető bűntettesek ki­nyomására és megfenyitésére ügyeljenek. Levelezések. Kecskemét, november 22. 1864. (Vásár. — Társasélet. — Dalárda. — Uj szerkezetű malom.) Fegyvert fogtam, hogy vitám et sang­­vinem (persze arramentami) az ön becses lapjának felajánlana. Hadjáratom nagy tömeg közé viend, hol tűz és füst, síró és jajgató népek s a csata lármát élénki­ti a szüntelen ropogó, pöfögő pecsenyés tűzhely; van hely, hol gesztenye-bombákat tüzesitenek szikrázó serpenyőben; ismét útfélre kihült bajnokok kemény bortyogását halljuk, melyet ama sokak figyelmét megragadó, nagy pattontású férfiú belháborút indító „warme Wirscht“ commandója is csak percre múl felül. Hja! ilyen a vásár. De komolyan a dologra. Vásárunk nem mondható élénk forgalmúnak. Az itt-ott ki­ütött marhavész hazánkban bejutása meggát­­lásának tekintetéből a városi hatóság az idegen barmok behajtását eltiltá, s ezért a szarvas­­marha drága volt, míg a lóvásár olcsóság tekintetében tűnt ki; mert a kinek e nemű barma van eladná, a kinek nincs, nem vesz, hisz — úgy mond — semmi hasznot sem hajt. De ez tévhit, mert a baromtartás a legegyszerűbb trágya készítés mód, mit minél inkább gyakorolnia kell mindenkinek saját haszna s nemzetgazdászatunk érdekében, mely­nek okszerű gazdálkodásnál a számításból kimaradni nem szabad. őszi vetéseink, a korán bekopogtatott fagy dacára is, de melyet már esős idő vál­tott fel, reményre jogosítanak, mit töltsön be a jó ég! Társaséletünk egyhangúbb a kakukkos óránál, csupán niisitőre szorultunk. De van­nak reményeink, hogy „nem lesz ez mindig így.“ Ezzel biztatott bennünket a többi közt

Next