Szegedi Híradó, 1865. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 5. szám

1865. Hetedik évfolyam. most­olon: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Egyháztér , 367. sz. Kiadói hivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ...........................................................8 frt, Félévre................................................................4 „ Évnegyedre..........................................................2 „ Egyes szám­ára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre.....................................................6 frt — kr. félévre..........................................................3 „ — „ Évnegyedre.....................................................1 „ 60 „ H kr osztr. ért. 5-ik szám. Vasárnap, január 15-én. X hirdetéseU.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­m­on­d könyvkereskedéséhez cimezendők. .s ik: Gazdasági egyleti közlöny. Elnökségi jelentés a csongrádmegyei gazdasági egylet H.-M. Vásárhelyen 1864-ik évi december 11-én tartott közgyűlésében. (Vége.) Balsorsa az emberiségnek, hogy körében a legüdvhozóbb eszméknek is hatályra emel­kedése huzamos idő érleléséhez van kötve. Egyidős az emberrel azon eszme, hogy egyes emberi erő elszigetelten és magára hagyva, valamint a természeti elemek csapásainak könnyebben áldozatul esik, úgy az élet céljait is kellőleg nem valósíthatja. Vele született az emberrel a társulási­­ösztön s a történelem tanúsítja, hogy mindaz, mit az emberiség hasznost és nagyszerűt felmutathat, egyes erőknek egy célra szövetkezése és irányzása utján hozattatott létre, és mégis csak a leg­közelebbi időszaknak jutott osztályrészül, hogy az érintett eszme átalános meggyőződéssé vált; ez átalánosságnál fogva minden művelt nemzet­nél fölébredt egyesületi és társulati szellem a maga tevékenységét társulati szövetkezés útján az emberiség céljai elősegélésére nagyobb mérvben kezdte alkalmazni. Ezen meggyőződés szelleme hazánkra s abban megyénkre is kiterjesztő jótékonyságá­nak hódító hatalmát, és létrehozta a gazdászat terén az annakelőtte elszigetelten állott egyes gazdáknak egy közös célra, a haza és megye összes gazdászatának, általa összes anyagi jóllétének emelésére egyesített szövetkezését, az úgynevezett gazdasági egyesületeket. Azon­ban az egyesületi szellem ereje kezdetben mindenütt lassú lépést tartva vesz növekedést. Az országos anya­ egyesület története tanúsítja, hogy élete első éveiben alig egy pár száz részvényes, és alig néhány munkálkodó tagot mutathat fel. De a­mint a művelődés átalánossága időnkint előbb haladt, a kezdetben gyönge egyesületi szellem jelenleg már ezerek részvé­tévé s mint a szakosztályi munkálatok folyto­nossága kétségteleníti, igen nagy számú tagok munkássága gyálpontjává növekedett, s ez örvendetes eredményt az idő és abban napon­kint átalánosabban növekedő művelődés, me­gyénk gazdasági egyesületénél is, ámbár ez jelenleg az anya­egyesület kezdetének fentebb említett viszonyaival küzd, elmaradhatlan kö­vetkezmény gyanánt magával fogja hozni. Azért is egyletük igazgató - választmánya a szak­osztályok nagyobb része munkálatainak ki­maradásában nemcsak hogy elcsüggesztő alapot nem talált, hanem a szakosztályi tagok szel­lemi képességét s a közjó előmozdításában edzett hazafiús tevékenységük buzgóságát is­merve, a munkálatok beérkezését bizonyosnak vette, és ez okán, azokat a fentebb említett egyöntetű vázlattá szerkesztés végett fölkért bizottmányhoz, eleve átteendőnek határozni nem kétségeske­dett. Minthogy egyletünk alapszabályai értel­mében az egylet feladata közé tűzetett ki­­a gazdaságot közvetve vagy közvetlenül érdeklő új találmányokkal megismerkedni, azoknak e megye viszonyai közt alkalmazását megkísér­teni, ezáltal egyeseket a kétséges kísérletektől megmenteni és a célszerű újítás sikeres voltá­ról gyakorlatilag meggyőzni, szükségesnek vélte az igazgató-választmány e feladatot is, amennyi­ben pénztára anyagi ereje engedte, teljesíteni és e célra, miután a gazdaság kezelésénél, a szántás és aratás mellett, a magnók kalászai­ból jutalmazóbb kivételét látta a gazdászati üzlet egyik legérdekesebb és legfőbb feladatá­nak; selmeci gépész Kachelmann Károly által föltalált és kisebb gazdaságokra nézve, melyek minden megyében legszámosabbak, előnyösnek hirdetett nyomtató­gépet meghozatni, s ennek alkalmazását Szegeden, Vásárhelyen és Szen­tesen gyakorlatilag megkísérteni elhatározta. Az eredmény a gépre, úgy nyomtatás mint rögtörésre alkalmazhatás tekintetében kedve­­zőleg fejlett ki, s a gép az igazgató-választ­mány határozata szerint az összes egyleti tagok közt ingyenes jutalék gyanánt kisorsoltatott, és mint a hírlapokban is közhírré tétetett, Dedinszky József részvényes tagnak jutott. Arra, hogy egyesületünk által kitűzött célokat elérhessük, kettő kívántatik : egyik a szellemi erő és munkásság, másik az anyagi erő, mely főként pénzben áll. Csak e két tényező­­együtthatása képes az egyesületi cél előmozdítását, általa a közjólét emelését elő­segíteni. Azonban sajnálattal kell említenem, hogy az egyleti pénztár jelen év­folyamában a részvények befizetésének hátramaradása miatt oly állapotban, hogy azzal az egylet feladatait kellőleg megközelíteni lehetett volna, átalában nem volt. A pénztár állását a fel­olvasandó pénztárnoki jelentés részletesen ki fogja tüntetni. A részvény­­­díjak befizetése elmaradásának oka igen sok tagnál abban állván, hogy lakásuk helyén a befizetés időnkint nem szorgalmaztatok, az igazgató­választmány az egylet minden főbb pontjain, részvényesei közül néhány tagot, a részvény­díjak időnkénti beszedésére felkérni és meg­bízni elkerülhetlennek ítélte. Örömmel jelentem, hogy a részvény­díjaknak már egészen fel­akadva volt befizetése, több helyen kedvező előmenetelt nyert. A díjak követelése alkal­mával több helyen fölmerülvén azon állítás, hogy az illető fizetni nem akaró tag tagsági kötelezését el nem ismerte, szükségessé vált, hogy azon tagokra nézve, hol még eddig a kötelezés nem igazoltatott, az igazolás meg­­ejtessék, és avégre, hogy az egyleti vagyon­­állás tisztába jöhessen, a nem igazolható s vonakodó, valamint elhalt tagok után eső díjak a számadásokból kihagyassanak, a kötelezett, de fizetni vonakodó tagok pedig a fizetésre törvény útján is kényszerítessenek. A jövő évi egyesületi teendők meghatáro­zásának ideje jelen lévén, ámbár az anyagi téren való működés az egyesületi pénztár állásától föltételeztetik, mindazáltal az igazgató­választmány azon reményben, hogy a társulati tagok az egyleti célok előmozdítása tekinteté­ből részvény­­­díjaik befizetésével hátralékban nem maradnak, javaslatát abban terjeszti elő, hogy a jövő évi tavaszon H.-M.-Vásárhelyen a legszükségesebb gazdasági eszközöknek, úgy mint ekék, boronák, rosták, szecska és répa­vágók kiállítása, azzal egyidejűleg ugyanott ekeverseny hozattassék létre, és hogy e gaz­dasági eszközök kiállítására ösztön adassék, a legcélszerűbbnek ítélendő eszközök az egylet költségein megszereztessenek, és az egylet főbb pontjain megejtendő gyakorlati kísérletek után az egyleti tagok közt kisorsoltassanak; továbbá miután az egylet életének a nagy­közönséget leginkább érdeklő jelenségét ter­melési kiállításban mutathatja ki, jövő év őszén, ha a környékbeli marhavész akadályt nem teend, Szegeden állat- és terménykiállítás rendeztessék, és ezenkívül átalánosságban ver­senytermelések is eszközöltessenek, és e végett a megye minden gazdájához szükséges felhívás közhírré tétessék. Az egylet jelen évi történetéhez tartozó­­lag sajnálattal kell fölemlítenem, hogy egyletünk alelnöke tek. Kovács Ferenc úr, valamint az egylet alelnökségéről, úgy szakosztályi elnök­ségéről is írásosan lemondott, valamint Oroszy Miklós úr is nemcsak szakosztályi elnökségét és igazgató-választmányi tagságát el nem fogadta, sőt még egyleti részvényességének is megszüntetését bejelentette. Miután az egy­leti tagságról, melyre Oroszy Miklós úr ma­gát hat évre lekötelezte, le nem mondhat, sem attól az igazgató-választmány föl nem ment­hette , a tagságróli lemondás visszautasíttatott, az igazgató tagsági választásról tett lemondása, alelnök Kovács Ferenc úréval együtt, azon testü­let jogköréhez, melytől a választás eredt, tehát az egyleti közgyűléshez áttétetenni rendeltetett. Az érintett lemondások elfogadása esetében az elnökségi és hiányzó igazgató - választmány tagsági betöltések jelen közgyűlés egyik fel­adatát teendik. E pontnál az eszmerokonság láncolata, a társulati egybeköttetésből eredő kegyelet igénybe veszi, hogy emlékezetet szenteljünk az egylet jelen évben elhalt tagjainak, azok között pedig Fehérváry Ferenc úr egyletünk egyik buzgó igazgató-választmányi tagja és k.­m.-vásárhelyi állattenyésztési szakosztálya elnöke halálának, az ez okán üresedésbe jött igazgató-választ­mányi hely is jelenleg betöltendő lévén. Alapszabályaink értelmében az egylet egy éves összes működéséről évkönyvet kellene nyomtatásban kiadni. Az egylet működésének összege, közigazgató-választmányi és szakosztályi gyűlései jegyzőkönyveiben lévén letéve, az évkönyv tulajdonképen a nevezett jegyzőkönyv­­vek együttes kinyomatásában és a társulati tagok névsorában, vagyoni állása kimutásában állana, azonban más gazdasági egyleteknél is szokásba vett eljárás szerint, célszerűbbnek vélném a jelen év évkönyvét a jövőjével egybekapcsolni és abban megyénknek akkorára összeállítatni reménylett gazdasági statistikáját, melyhez kereskedelmi statistikája is járul­hatna, mint a működés egyik fő eredményét, gazdaközönségünknek és hazánknak nyomtatás­ban bemutatni. Kelt Mindszenten, december 10. 1864. Tóth István m. k. egyleti elnök. Levelezések. Csongrád, január 8-án 1865. (Újév. — Kaszinói közgyűlés. — Kisdedovoda. — Halotti­ társulat. — Polgárnagyi erélyes eljárás. — Szép cselekmény. — Tanügyi polémia.) Beléptünk tehát, kiket a halál, amaz ádáz angyal, megkímélt az 1865-ik évbe!.. Be­köszöntött az újév, mely a romlatlan honfiúi keblet ama reménynyel kecsegteti, hogy tán ütött már e szerencsétlen sokat szenvedett magyar népnek azon édes reményt jelző órája, miszerint kibontakozva é lethargiába sülyesztő bizonytalanságból, egy jobblét karjai tárulnak feléje, mely elhozza a kívánt békét fejedelem és nép közé, s nagy látnokunk Széchenyi jövendölésének be kell teljesülni, hogy e nem­zet nem volt, hanem lesz! No de nem akarok itt, mint a vidéki tudósítók egyik szerény bocskorosa hosszasan elmerengni múltunk és jövőnk fölött, bízom, hogy „Deus providebit.“ Azonban miután e tudósításom fejében ott áll az „újév,“ csak annyit akarok róla bennünket érdeklőleg mon­dani, hogy ekkor telik nálunk egyetemesen a cselédek esztendeje, s régi — ámbár nem helyeselhető — szokásként, pár napi idő enged­tetik a cselédeknek, hogy mulatozhassanak, melynek ugyan majdnem mindig meg van azon szomorú következménye, hogy sok cseléd tor­kára hág az év folytán keservesen kiérdemelt garasainak. De még ez hagyján, mert hiszen ez csak anyagilag ronthatja meg tulajdonosát, de hol van a szellemi kár, melyet az úgy­nevezett cécósházak okoznak ?A hol mind a két nembeli szolgaszemélyek tivornyáznak. Nemde tán ez lesz oka, hogy a késbe elmerült szol­gálókat egész arcátlansággal látjuk tévedéseik gyümölcsét viselni. De lehetnek esetek, még olyak is, mint volt ez újévben is, melynek bizonyos Ny. M. J. lett áldozata, ki bár nem vala ment minden hibától, de még sem voltak mások arra hatalmazva, hogy életétől foszszák meg. — E hó 6-án tartatott meg a kaszinóban a tisztválasztói közgyűlés, hol a múlt évi köz­gyűlési és választmányi gyűlések jegyzőkönyvei is hitelesíttettek. Mint hallom, egyik nevezetes pontja volt e jegyzőkönyveknek azon határozat, miszerint a múlt évben e lapokba „Csongrádi Argus“ a kaszinóról írt alaptalan rágalma (?) egy bizottság által cáfoltassék meg, de erre nézve nem történt semmi, mint Cs. interpel­lálta is a tek. közgyűlést. Szegény Argusz másszor ne beszélj olyat, a­mi....... De jó, hogy ott nem voltál, mert különben... Azon­ban nehogy e szép intézmény nem barátjának láttassam, kívánom, hogy a béke jótevő angyala terjeszsze ki védő szárnyait fölé ez 1865-dik évben. Kaszinói elnök lett Szarka Mihály, ügyvéd Kövessy József, jegyző — Huszár Mihály jeles jegyző visszalépése folytán — Csehfalvai Rezső, pénztárnok Mársits Ignác, könyvtárnok Fodor István, rendező és szolga Dúl István. Kisdedovási ügyünk e téli időben pangani látszik, melynek történelme ez: S. A. egy szegény volt városi hivatalnok özvegye által fölkéretett, miszerint egy jövendőbeni meg­élhetési tanácscsal szolgálna neki. Ezen egyén egy kisdedovodának felállítását tanácsolta az özvegynek, ki is egy folyamodványt nyújtott be a t. tanácsnak, mely tanács ezt pártfogólag áttevé a közgyűlésre, hol is a helyiség ezen intézet részére megszavaztatott. Már most csak a kikeletre vár ennek létesítése, hogy a helyiség átalakíttathassák. Üdvös sikert kí­vánunk neki. Meglepetve és örömmel olvastam e lapok­ban, miszerint a megyei tisztiszék a Csongrád városában alakulandó halotti vagy temetkezési­­egyletet pártfogólag terjeszté föl a nagymirságú magyar kir. helytartótanácshoz. Ezen üdvös eszme Csongrádon bizonyos Sz. J. könyvkötő­nél fogamzott meg, ki nehány fillért remélt nyerhetni a könyvecskéken, melyek ez egylet­nek alapszabályait tartalmazzák. De mindegy, akár mint van és hogy történt, örvendünk ennek, melynek jótékonyságát majd csak kelet­­kezte után ítélhetjük meg voltaképen. Külön­ben, ha a t. szerkesztőségnek tetszik, szolgá­lunk az írott alapszabályokkal, a­­mit szintén S. A. dolgozott ki és idomított át. Egy méltán megrovandó tényt kell itt fölemlítenem. Ugyanis szokása népünknek, hogy midőn vasárnap és ünnepeken a nagy misének vége van, a férfiak nagy sokasága elhagyván a templomot, az ez és a városház közti tért lepi el több száz személyben. Minél­fogva uj polgárnagyunk teli. Tolnafy F. úr egy erélyes rendeletet függesztett ki a városház kapuja fölé ez ellen s maga is hatalmas dor­gáló szavakkal meneszté onnan el az egyházi beszéd alatt ott olykor illedelmetlen lármával mulatozó népet. És nemcsak hogy ezt tévé, hanem hogy oka se legyen senkinek azzal menteni magát, miszerint neki dolga vagy vég­zendő ügyei vannak némely hivatalnokkal, te­hát elrendelé a tő polgárnagy úr, hogy vasár­nap és ünnepeken, míg a misének vége nincs, minden hivatal ajtaja csukva legyen s igen kívánandó, hogy a hivatalnokok példaadás vé­gett az isteni tiszteleten megjelenjenek. Baj volt az is, hogy eddig némely kenyék által a hivatalszobák társalgó-termeknek tekin­tetvén, az ügyes bajos ember olykor a dohány­füst fellegben alig tájékozhatá magát, tehát az ily prositterektől a hivatali helyiségeket megtisztítá. A város gazdálkodásában napon­kint — mint jó gazda — széttekint. Szóval, úgy látszik, igen tapintatos volt e kinevezés, és tán reménye lehet szegény szolgák s tiszt­viselőknek, hogy valahára ily erélyes város­főnök rendszere mellett pénzhez juthatnak. Örvendek tehát, hogy a nyilvánosság terén üdvözölhetem e derék férfiút, kire most sokan a képen néznek, mint a régi népek az Ígéret földe felé. Hogy a valláserkölcsi élet még nem halt ki népünkből, mutatja egy közelebb megtörtént eset. Ugyanis bizonyos ember elvesztett száz néhány forintot s a vasárnapi hirdető­helyen a kikiáltóval kihirdettető bizonyos jutalom ígérete mellett. Alig végzi a hirdetést a ki­kiáltó, s előáll a becsületes megtaláló, kit 30 írttal jutalmazott meg a károsult. Szép tett *) Szívesen veszszük. Szerk.

Next