Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-10-26 / 86. szám

3865. Hetedik évfolyam. Mogy­olon: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szzerk­esztési iroda, Buzatér, 808. sz. Kiad­óh­ivatal: Bürger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . ....................................................8 írt. Félévre...............................................................4 „ Évnegyedre..........................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre....................................................6 frt — Félévre..........................................................8 „ — Évnegyedre.....................................................1 „ 80 Egyed szám­ára 8 kr asztv. ért. kr. Hircfotósok­: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egye­s beiktatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 mikrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Gazdasági egyleti közlöny. Biráló-bizottmányi jelentés a Szegeden f. é. okt. 21—23-án rende­zett termény-kiállításról, Csongrádmegye gazdasági egyletéhez. A f. é. okt. 21., 22. és 23-án Szegeden megyei gazdasági egyesületünk által rendezett termény-kiállítás, és általunk megejtett bírá­latok eredményét egy betüsorzatos jegyzékbe foglalva tisztelettel bemutatjuk.*) Mint ezen jegyzékből is kitűnik, az összes 77 kiállító mintegy 420 csoportozatban állított ki tárgyakat. — Ezen 77 kiállító közül esik: sz. kir. Szeged városára 60 ; Tecsre 2; Hor­gosra 1; H.-M.-Vásárhelyre 6; Örömösre 1; Mindszentre 2; Algyőre 1; Sámsonra 1; Má­­gocsra 1; Tépéra 2 kiállító. A kiállított tárgyakat illetőleg: kiállított különféle szemes-életet 14; gyümölcsöt 10; bort 3; tarhonyát 6; szappant 5; hüvelyes­és törött-paprikát 5; befőzött- és száraz-gyü­mölcsöt 9 ; kerti-zöldséget, kerti - veteményt és magvakat 10; vad- és szelíd-facsemetéket 3; fali-téglát és tető-cserepet 3; házi-kenye­ret, kalácsot és más süteményt 9; csomós­dohányt 2; szőllőfürtöket 6; gyapjút 1, csor­­gott-mézet 1; sejtes mézet 1; erdei­ famagva­kat 1; virág-csokrot 2; bor-ecetet 2 ; égett csontlisztet és csontot 1; sódart 1; vizahó­lyagot 1; halikrát 1; selyem-gubót és gombo­lyított selymet 1; lisztet és darát 1; réti fa­­magvakat 1; gyékényt 2. A most elősorolt kiállítási­ cikkek álta­lunk megbíráltatván, jutalomképen kiosztan­­dónak határoztunk 3 arany-, 13 ezüst- és 16 bronz érmet, 28 dicsérő-oklevelet és 2 ezüst­tallért.­­ Ezen jutalomból esik a gabona­fé­lékre 1 arany-, 9 ezüst- , 11 bronz­ érem és 7 dicsérő-oklevél. Gyümölcs­félékre 1 arany­érem és 4 dicsérő-oklevél. Borokra 2 dicsérő­oklevél. Tarhonyára 1 bronz-érem és 2 di­csérő-oklevél. Szappanra 1 bronz érem és 1 dicsérő-oklevél. Hüvelyes- és tört-paprikára 1 ezüst tallér. Befőzött- és szárított-gyümölcsre 2 ezüst-, 2 bronz-érem és 2 dicsérő-oklevél. Kerti-terményekre 1 arany-érem és 4 dicsérő­oklevél. Vad- és szelíd - facsemetékre 3 di­csérő-oklevél. Égetett tégla­s tető-cserepekre 2 dicsérő-oklevél. Házi kenyér-, kalács- és süteményekre 1 ezüs-érem, 2 dicsérő-oklevél és 1 ezüst tallér. Csomós-dohányra 2 dicsérő­oklevél. Szőllő fürtökre 3 dicsérő-oklevél. — Viza-hólyag s halikrára 1 dicsérő-oklevél. — Mézre 1 dicsérő-oklevél. Bor-ecetre 1 dicsérő oklevél. Selyemre 1 ezüst-érem. Liszt- és da­rára 1 dicsérő-oklevél. Égett csont és csont­lisztre 1 dicsérő-oklevél. Örömmel jegyezzük fel abbeli tapasztala­tunkat , melyet a kiállítás alatt szereztünk ma­gunknak, hogy t. i. megyénk és városunk te­kintélyesebb termelői, dacára vállalatunk kez­detlegességének, siettek legjelesebb termé­nyeiket felmutatni. A Károlyi és Pallavicini grófok, valamint néhány szegedi és szegedvidéki gazda szemesgabonája a világ bármely gabna­­kereskedője finyás igényeit kielégítheti; — a tecsi gyüm­ölcs-gyüjtemény bármely világhírű gyümölcs-tárlatnak becsületére válhatott. — A szegedi úrnők befőzött- és szárított­ gyümölcse a legügyesebb cukrász csemege tárába beille­­nék. A szegedi szappan és paprika nemhiába országos hírűek. A szegedi kenyér és kalács most is kivívta magának az egri nevet. A Krebsz urnák a kiállítási­ terem díszítéséül át­engedett gyönyörű üvegházi virágai pedig nem­csak Stiberni kertész ügyességét igazolják, de azt is, hogy a róna Alföld is teremthet ma­gának szelíd éghajlata alatt, ha akar v­édeni élvezetet Flóra országában. Fendt úr nagy­szerűen kiállított kerti­ terményei, vetemény­­magvai s vadfa magoncai azon meggyőződést keltötték fel bennünk, hogy ha sok ily értel­mes és szorgalmas kertésze lenne megyénk­nek, dúsan termő talajunk nemcsak háziszük­ségleteinket elégítené ki kerti terményeivel; de vidékünk lakóinak tisztességes kereseti­ forrást nyilván, a szomszéd megyéket is ellátná; a mértföldekre terjedő fátlan tereink befásitása pedig egy századdal hamarább jutna üdvös céljához. — A kiállítás alatti három nap tehát valódi diadalünnep volt egyletünkre nézve, s csakis azon meg nem bocsátható egykedvűség han­golta le haladásunk barátainak kedélyét, melyet egynémely megyénkbeli népes község tanúsí­tott az egyesületi törekvések irányában azáltal, hogy mintha más világrészben élnének, minden közreműködésüket tőlünk megtagadták s bár ke­serű szemrehányással illethetnénk őket, mi mégis kérelmet intézünk hozzájuk, hogy jövőre a jóratörekvés és megyénk felvirágozására célzó egyesületi működésünk dolgában együttes ha­ladásukkal magukról jobb reputatiót szerezni törekedjenek. Ellensúlyozza ebbeli kedvetlen­ségünket Szeged városa és közelvidéki lakos­ságának a kiállítás alatt nagymérvben tapasz­talt érdekeltsége. Tény az, hogy kiállítási termünket naponként 4—5000 ember láto­gatta, miszerint az összes látogatók számát legcsekélyebben tíz­ezerre tehetni. A részvét ezen nyilvánulása abban leli alapját, mert nemcsak a műveltebb osztály, de a legközönségesebb ember is szívesen szem­léli a természet remekeit, s szeret okulni azon, mi a köznapin felüláll. — S mivel az ilyen kiállításnak első célja az, hogy lássuk mit bírunk, s mit nem? mi van másnak je­lesebb a mienknél? — szóval célunk a mezei- és kerti­ gazdálkodás körében a tökélyre fel­törekedni, s egymásközti nemes vetélkedésre­­népünket buzdítani; erre pedig — mint a há­rom napi tapasztalat eléggé bebizonyította — népünknek kedve és hajlama nem hiányzik: kötelességünknek tartjuk a nemes egyesületet felhívni arra, hogy jövőre is a megkezdett úton haladni, s a most már megízlelt élvet megyei és városi közönségünktől — habár ál­dozatba kerülne is — meg nem vonván, a kiállítást évről-évre elrendelni méltóztassék. Kelt Szegeden, október 24-én 1865. A bizottmány nevében: Balázs Mihály, bizottmányi elnök. *) E jegyzéket jövő számunk mellékletül ho­­zandja. Szerk. Sássi Ferenc beszéde, illetőleg program vita, melyet a rókus-alsóvárosi kerület vá­lasztóihoz intézett. Midőn legutóbbi 1861. évi országgyűlé­sünk a kormányhatalom által feloszlatott, én mint azon országgyűlésen ezen választó­kerü­let képviselője, kötelességemnek tartottam, tisztelt választóim előtt megjelenni és eljárá­somról számot adni. Különösen kiemeltem je­lentésemben, hogy ezen országgyűlés, habár neki nem sikerült is országunk integritását biztosítva helyreállítani, alkotmány­kérdésünket megoldani, anyagi s szellemi jólétünket elő­mozdító üdvös törvényeket hozni; eredmény­telennek még sem volt mondható, mert mi­dőn a kormányhatalom tőle azt kívánta, hogy legszentebb jogairól, ezredéves alkotmányáról önként mondjon le, mint egy férfi, egyika­­karattal felállott és nemmel válaszolt, kije­lentvén, hogy ha 12 évig tudott a nemzet fel­függesztett jogaiért várni és tűrni, a Minden­hatóba vetve bizalmát­ fog tűrni tudni még tovább is. Kijelentvén a hongyűlés, hogy az ország alkotmányos szabadsága nem lévén sa­játja, hitére bízta a nemzet annak hű meg­őrzését, s hogy annak minden tagja felelős a haza és lelkiismerete előtt. Ez azon neveze­tes 1861-iki második felirat, melyet hazánk gondviselésszerű nagy fia, Deák Ferenc alko­tott, a hongyülés elfogadott, és hazánk min­den törvényhatósága magáévá tett és vallott. Ekkor ismét az alkotmányos hatóságok feloszlattattak, alkotmányunk a paragrafusok által elfojtatott, a szabad­ sajtó lebilincseltetett, a szabad­ szólás tiltva jön. Ismét nehéz éveket kelle a nemzetnek keresztül szenvednie, alkotmányunkat elját­­szottnak kiáltották ki, a provisorima elvisel­hetetlen terhével reánk nehezedett, iparunk és földművelésünk pangása mellett az elvisel­hetetlen magasra csigázott adók miatt köz­el­szegényedésnek mentünk elébe. Az isteni gondviselés, úgye látszik, meg­elégelte a nemzet szenvedését, és megengedte, hogy a nemzet törvényes országgyűlése útján, királyával egyetértve, vesse meg jövőjének alapját, és intézze további sorsát. A jövő országgyűlés történeti nevezetes­ségű leend, mert hivatva leend alkotmányozóvá lenni, és midőn a tisztelt választók egy te­kintélyes része felhívott, hogy mint követje­lölt ismét e választókerületben fellépjek, meg­hívásukat meleg hálával fogadom azon meg­győződésben , hogy bármiként formulázza is az országgyűlés a függő kérdések megoldását, biz­tosítani merem önöket, hogy én a nagy fel­adatok megoldásához akként fogok járulni, hogy bármi kimenetele legyen az országgyű­lésnek , bátran léphessek önök elébe, és fel­emelt fővel mondhassam: belátásom s meg­győződésem szerint, lelkiismeretesen teljesí­tettem honfiúi és polgári kötelességemet. S igy mint követjelölt kötelességemnek tartom politikai hitvallásomat letenni. Megszakadt politikai állapotunk kiindulási pontjául egyes-egyedül a jogfolytonosságot az 1848-iki törvények alapján hiszem és vallom, és csak ez alapon hiszem az ország integ­ritásának, önállóságának és alkot­mányának helyreállítását. Az integritás tekintetében adassák a társnemzeteknek mindaz, mit ők nemzeti, vallási s egyéni jellemük megóvásául kiván­nak, saját nemzetiségünk veszélyeztetése nél­kül. Óhajtom tehát, hogy a magyar szent ko­rona tartományai az 1848-iki törvények sze­rint állítassanak helyre. Önállásunk tekintetében még az örö­kös tartományokkal is egyetértésben óhajtok lenni, a­ sanctio pragmatica alapján, a közös ügyek méltányos megoldása mellett, kormá­nyunk teljes függetlenségét akarom, s törvény­hozási tényezőket csupán az országgyűlést a törvényes királylyal egyetértve, ismerem el. A közös ügyek minden oly értelmezését, mely a sanctio pragmaticából eredő kötelességeken túlterjed, visszautasítom. Alkotmányunkat illetőleg kívánom a független felelős magyar minisztériumot, a helyhatóságok municipális jogainak ello­gása nélkül. A szab. kir. városokra különösen ér­vényben tartatni, és azonnal életbeléptetni óhajtom az 1848. 23. t. cikket, mely e váro­sokat a felsőbb hatóságok gyámsága alól ki­véve, ügyeik elintézését saját kezeikbe tette le. Az ipar­i kereskedés fejlesztésére egy országos nemzeti banknak felállítását óhajtom és kívánom, hogy a népbankok eszméje or­szágos intézkedés által karoltassék fel. Miután hazánk túlnyomólag földművelő ország, óhaj­tom, hogy ennek felvirágzását leginkább gátló védvám helyett az ezt elősegítő szabad keres­kedés elve diadalra jusson. Különösen óhajto­m, hogy az alföldi vasút, s a már őseink által tervezett csatorna, mely szőke Tiszánkat a Dunával városunk alatt kösse egybe, országos erővel létesítessenek. Íme ezek azon elvek, melyeket imádott hazám jelen helyzetében magaménak vallok, ha azok tisztelt választóim elveivel megegyez­nek, s ha politikai múltamból ítélve, jellem­­szilárdságomban bíznak, kitüntetve érzendem magamat, ha a jövő országgyűlésünköni kép­­viseltetésük iránt bizalmuk csekély személye­met érendi. S most, midőn hazánk láthatárán egy szebb jövő hajnala virul fel, s midőn e szebb jövőbe vetett reményeink keblünket eláraszt­ják, szavaimat én is minden igaz magyar azon imájával zárom be: éljen a hazai Báni Ferenc. Hogyan is vagyunk a gyermek­neveléssel Szegeden ! (Vége.) Sokan abban keresik a bajt, hogy nem minden tanítónk bir képességgel, melylyel az ifjúság elméjét gyorsan, sebesen fejleszteni tudná, mivel más felekezetű iskolákban na­gyobb, szembetűnőbb előmenetelt vélnek fel­találhatni. Kik így ítélnek, nem ismerik a körülményeket; mi több tanítót tudunk, kik kellő, szakavatott képességgel, ügyességgel bírnak hivatásuknak közmegelégedésre megfe­lelni, ámde mi vigasztalót találnak pályájukon, főleg ha hosszú évek során lankadatlan buz­galommal fáradoztak a gyerm­ektanítással. —■ Felemlítsem e tanítóink csekély fizetését, mely fiatal kezdőknek elég lehet ugyan, de csalá­dosoknak valóban csekély­ családját ellátni, a tudományokban előrehaladni, szaklapokat tar­tani, kevés fizetésből — teljes lehetetlen , annál kevésbé bírnak kézikönyvtárt gyűjteni. Hát tanyai tanítóink fizetése milyen ? Legfel­jebb arra való, hogy magukat az éhenhalástól megmenthessék, mi serkentse, mi buzdítsa tanítóinkat? kik ha kitűnőek is, mily elisme­résre, mi javadalmakra számíthatnak ! De másrészt, ha gyors, eredményes si­kert kívánunk, egy-egy iskolateremben 50—60 tanulónál többet nem helyezhetünk, ha azt akarjuk, hogy a tanító a gyermekeket sűrűn kihallgathassa, mindenkivel, természeti felfo­gásához és hajlamához arányosan, foglalkoz­­hassék. Vizsgáljuk tehát e tekintetből egy­­egy osztályba járók számát. A belv. elemi főiskola 4. osztályába az 1865. tanév második felében járt 102 fiú, a párhuza­mos osztályba 101, összesen 203 fiú; a ta­nítói sikeres eredményre kívántatik még egy párhuzamos osztály és tanító. A 3 ik osztály­ban 123 növendék volt; ide kívánatos lenne még egy párhuzamos osztály és tanító. A 2 ik osztályba járt 157 fiú; ide is egy párhuzamos osztály és tanító igényeltetik. Az 1-ső osz­tályban volt 197 gyermek; ide is óhajtandó lenne két párhuzamos osztály és két tanító.­­ A 2-dik leány­osztályban volt 100; az 1-ben 197 leányka; ide három párhuzamos osztály három tanítónő igényeltetik. A felső­ városi 3-dik főosztályban volt 80; a 2 ikban 79; az 1-ben 194; itt is kellene két párhuzamos osztályt és tanítót felállítani. A 2-ik leány-osztályba járt 83; az 1-be 294 ; itt is legkevesebb még két párhuzamos osz­tály és tanítónő kívántatik. A tabáni fi-osztályon járt 134;­­ a leány-osztályba 122; ha az elmaradozók be­járnának , egy-egy párhuzamos osztály és ta­nító itt is kivántatnék. A rókusi iskolában a fi­ osztályban volt 160; a leány­osztályban 108. Itt is jó volna a párhuzamos osztály mind a két részre. Alsóvároson a beltanodába járt a 2-dik osztályba 7­2; az 1-be 169 fiú; ide is el­kelne egy párhuzamos osztály és tanító. A leány-osztályba 146; itt is jótékony hatással lenne a párhuzamos osztály. Az alsó-régi fiosztályban volt 140 fiú; ide is alkalmazandó lenne a párhuzamos osz­tály és tanító; a leány-osztály­ban volt 64. A móra városi fi­osztályban volt 174; a leány oszályban 120. Ez osztályok is kétfelé lennének osztandók. Ezekből láthatjuk, hogy városunkban az iskolák elégtelenek, s azt is, hogy az eddig elmaradt gyermekek megjelenése az iskolák kevés száma miatt akadályozva van, különösen az alsóvároson, hol az iskolából a fiuk fele, s a leányok közül kétharmadrész hiányzott. Teljes lehetetlen egy-egy osztály tanítóinak ennyi gyermekkel boldogulni; egy-egy osztály ifjúságának nagy száma lehetetleníti a sikeres előmenetelt! — Lelki­ tehetségekkel megáldott gyermek mindamellett előhaladhat, középszerű eszű gyermek idővesztéssel, csekély tehetségű pedig idővesztés mellett is igen kevés ered­­ménynyel, mivel a nagyon elfoglalt tanító a gyengébbeket annyiszor, ahányszor kíván­tatik, nem vizsgálhatja, önfeláldozó törekvése sincs megjutalmazva tanítványai előmenetele által, mintha kevesebb tanítvány­nyal foglalkoznék. Ha tehát városunk ifjúságának egy részét a butaságnak s a szellemi nyomornak áldozatul adni nem akarjuk, ha a lappangó természeti erőket s tehetségeket, mint a fövényben he­verő aranyszemeket megmenteni akarjuk, ok­vetlen kell az iskolák számát szaporítani, s intézkedni aziránt, hogy a beírási­ pénztől a szegény vagyontalan szülők felmentessenek és az iskolai alap más forrással láttassák el. Továbbá intézkedni kell aziránt, hogy a téli ruházatot nélkülöző szegény gyermekek az iskolajárástól ne fosztassanak meg, végre intézkedni aziránt is, hogy tanítóink ne le­gyenek kénytelenek napi szükségeik fedezésé­ről aggodalommal és szenvedő szívvel gondos­kodni. — Ha a nevelés és tanítás örvendetes, vigasztaló eredményét óhajtjuk s kívánjuk, kell a módokról és eszközökről is, melyek a si­kert föltételezik, gondoskodnunk. Úgy látszik, hogy míg a város helyhatósági jogait visszanyerendő várakoznunk kell, mind­­azáltal valamit addig is kell tennünk a sze­gény ügy efogyott gyermekekért. A jobbmódú szülőkhez, különösen a kö­­nyörületesszívű jó anyákhoz, kik gyermekeik

Next