Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-10-26 / 86. szám
3865. Hetedik évfolyam. Mogyolon: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szzerkesztési iroda, Buzatér, 808. sz. Kiadóhivatal: Bürger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . ....................................................8 írt. Félévre...............................................................4 „ Évnegyedre..........................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre....................................................6 frt — Félévre..........................................................8 „ — Évnegyedre.....................................................1 „ 80 Egyed számára 8 kr asztv. ért. kr. Hircfotósok: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beiktatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 mikrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Gazdasági egyleti közlöny. Biráló-bizottmányi jelentés a Szegeden f. é. okt. 21—23-án rendezett termény-kiállításról, Csongrádmegye gazdasági egyletéhez. A f. é. okt. 21., 22. és 23-án Szegeden megyei gazdasági egyesületünk által rendezett termény-kiállítás, és általunk megejtett bírálatok eredményét egy betüsorzatos jegyzékbe foglalva tisztelettel bemutatjuk.*) Mint ezen jegyzékből is kitűnik, az összes 77 kiállító mintegy 420 csoportozatban állított ki tárgyakat. — Ezen 77 kiállító közül esik: sz. kir. Szeged városára 60 ; Tecsre 2; Horgosra 1; H.-M.-Vásárhelyre 6; Örömösre 1; Mindszentre 2; Algyőre 1; Sámsonra 1; Mágocsra 1; Tépéra 2 kiállító. A kiállított tárgyakat illetőleg: kiállított különféle szemes-életet 14; gyümölcsöt 10; bort 3; tarhonyát 6; szappant 5; hüvelyesés törött-paprikát 5; befőzött- és száraz-gyümölcsöt 9 ; kerti-zöldséget, kerti - veteményt és magvakat 10; vad- és szelíd-facsemetéket 3; fali-téglát és tető-cserepet 3; házi-kenyeret, kalácsot és más süteményt 9; csomósdohányt 2; szőllőfürtöket 6; gyapjút 1, csorgott-mézet 1; sejtes mézet 1; erdei famagvakat 1; virág-csokrot 2; bor-ecetet 2 ; égett csontlisztet és csontot 1; sódart 1; vizahólyagot 1; halikrát 1; selyem-gubót és gombolyított selymet 1; lisztet és darát 1; réti famagvakat 1; gyékényt 2. A most elősorolt kiállítási cikkek általunk megbíráltatván, jutalomképen kiosztandónak határoztunk 3 arany-, 13 ezüst- és 16 bronz érmet, 28 dicsérő-oklevelet és 2 ezüsttallért. Ezen jutalomból esik a gabonafélékre 1 arany-, 9 ezüst- , 11 bronz érem és 7 dicsérő-oklevél. Gyümölcsfélékre 1 aranyérem és 4 dicsérő-oklevél. Borokra 2 dicsérőoklevél. Tarhonyára 1 bronz-érem és 2 dicsérő-oklevél. Szappanra 1 bronz érem és 1 dicsérő-oklevél. Hüvelyes- és tört-paprikára 1 ezüst tallér. Befőzött- és szárított-gyümölcsre 2 ezüst-, 2 bronz-érem és 2 dicsérő-oklevél. Kerti-terményekre 1 arany-érem és 4 dicsérőoklevél. Vad- és szelíd - facsemetékre 3 dicsérő-oklevél. Égetett téglas tető-cserepekre 2 dicsérő-oklevél. Házi kenyér-, kalács- és süteményekre 1 ezüs-érem, 2 dicsérő-oklevél és 1 ezüst tallér. Csomós-dohányra 2 dicsérőoklevél. Szőllő fürtökre 3 dicsérő-oklevél. — Viza-hólyag s halikrára 1 dicsérő-oklevél. — Mézre 1 dicsérő-oklevél. Bor-ecetre 1 dicsérő oklevél. Selyemre 1 ezüst-érem. Liszt- és darára 1 dicsérő-oklevél. Égett csont és csontlisztre 1 dicsérő-oklevél. Örömmel jegyezzük fel abbeli tapasztalatunkat , melyet a kiállítás alatt szereztünk magunknak, hogy t. i. megyénk és városunk tekintélyesebb termelői, dacára vállalatunk kezdetlegességének, siettek legjelesebb terményeiket felmutatni. A Károlyi és Pallavicini grófok, valamint néhány szegedi és szegedvidéki gazda szemesgabonája a világ bármely gabnakereskedője finyás igényeit kielégítheti; — a tecsi gyümölcs-gyüjtemény bármely világhírű gyümölcs-tárlatnak becsületére válhatott. — A szegedi úrnők befőzött- és szárított gyümölcse a legügyesebb cukrász csemege tárába beillenék. A szegedi szappan és paprika nemhiába országos hírűek. A szegedi kenyér és kalács most is kivívta magának az egri nevet. A Krebsz urnák a kiállítási terem díszítéséül átengedett gyönyörű üvegházi virágai pedig nemcsak Stiberni kertész ügyességét igazolják, de azt is, hogy a róna Alföld is teremthet magának szelíd éghajlata alatt, ha akar védeni élvezetet Flóra országában. Fendt úr nagyszerűen kiállított kerti terményei, veteménymagvai s vadfa magoncai azon meggyőződést keltötték fel bennünk, hogy ha sok ily értelmes és szorgalmas kertésze lenne megyénknek, dúsan termő talajunk nemcsak háziszükségleteinket elégítené ki kerti terményeivel; de vidékünk lakóinak tisztességes kereseti forrást nyilván, a szomszéd megyéket is ellátná; a mértföldekre terjedő fátlan tereink befásitása pedig egy századdal hamarább jutna üdvös céljához. — A kiállítás alatti három nap tehát valódi diadalünnep volt egyletünkre nézve, s csakis azon meg nem bocsátható egykedvűség hangolta le haladásunk barátainak kedélyét, melyet egynémely megyénkbeli népes község tanúsított az egyesületi törekvések irányában azáltal, hogy mintha más világrészben élnének, minden közreműködésüket tőlünk megtagadták s bár keserű szemrehányással illethetnénk őket, mi mégis kérelmet intézünk hozzájuk, hogy jövőre a jóratörekvés és megyénk felvirágozására célzó egyesületi működésünk dolgában együttes haladásukkal magukról jobb reputatiót szerezni törekedjenek. Ellensúlyozza ebbeli kedvetlenségünket Szeged városa és közelvidéki lakosságának a kiállítás alatt nagymérvben tapasztalt érdekeltsége. Tény az, hogy kiállítási termünket naponként 4—5000 ember látogatta, miszerint az összes látogatók számát legcsekélyebben tízezerre tehetni. A részvét ezen nyilvánulása abban leli alapját, mert nemcsak a műveltebb osztály, de a legközönségesebb ember is szívesen szemléli a természet remekeit, s szeret okulni azon, mi a köznapin felüláll. — S mivel az ilyen kiállításnak első célja az, hogy lássuk mit bírunk, s mit nem? mi van másnak jelesebb a mienknél? — szóval célunk a mezei- és kerti gazdálkodás körében a tökélyre feltörekedni, s egymásközti nemes vetélkedésrenépünket buzdítani; erre pedig — mint a három napi tapasztalat eléggé bebizonyította — népünknek kedve és hajlama nem hiányzik: kötelességünknek tartjuk a nemes egyesületet felhívni arra, hogy jövőre is a megkezdett úton haladni, s a most már megízlelt élvet megyei és városi közönségünktől — habár áldozatba kerülne is — meg nem vonván, a kiállítást évről-évre elrendelni méltóztassék. Kelt Szegeden, október 24-én 1865. A bizottmány nevében: Balázs Mihály, bizottmányi elnök. *) E jegyzéket jövő számunk mellékletül hozandja. Szerk. Sássi Ferenc beszéde, illetőleg program vita, melyet a rókus-alsóvárosi kerület választóihoz intézett. Midőn legutóbbi 1861. évi országgyűlésünk a kormányhatalom által feloszlatott, én mint azon országgyűlésen ezen választókerület képviselője, kötelességemnek tartottam, tisztelt választóim előtt megjelenni és eljárásomról számot adni. Különösen kiemeltem jelentésemben, hogy ezen országgyűlés, habár neki nem sikerült is országunk integritását biztosítva helyreállítani, alkotmánykérdésünket megoldani, anyagi s szellemi jólétünket előmozdító üdvös törvényeket hozni; eredménytelennek még sem volt mondható, mert midőn a kormányhatalom tőle azt kívánta, hogy legszentebb jogairól, ezredéves alkotmányáról önként mondjon le, mint egy férfi, egyikakarattal felállott és nemmel válaszolt, kijelentvén, hogy ha 12 évig tudott a nemzet felfüggesztett jogaiért várni és tűrni, a Mindenhatóba vetve bizalmát fog tűrni tudni még tovább is. Kijelentvén a hongyűlés, hogy az ország alkotmányos szabadsága nem lévén sajátja, hitére bízta a nemzet annak hű megőrzését, s hogy annak minden tagja felelős a haza és lelkiismerete előtt. Ez azon nevezetes 1861-iki második felirat, melyet hazánk gondviselésszerű nagy fia, Deák Ferenc alkotott, a hongyülés elfogadott, és hazánk minden törvényhatósága magáévá tett és vallott. Ekkor ismét az alkotmányos hatóságok feloszlattattak, alkotmányunk a paragrafusok által elfojtatott, a szabad sajtó lebilincseltetett, a szabad szólás tiltva jön. Ismét nehéz éveket kelle a nemzetnek keresztül szenvednie, alkotmányunkat eljátszottnak kiáltották ki, a provisorima elviselhetetlen terhével reánk nehezedett, iparunk és földművelésünk pangása mellett az elviselhetetlen magasra csigázott adók miatt közelszegényedésnek mentünk elébe. Az isteni gondviselés, úgye látszik, megelégelte a nemzet szenvedését, és megengedte, hogy a nemzet törvényes országgyűlése útján, királyával egyetértve, vesse meg jövőjének alapját, és intézze további sorsát. A jövő országgyűlés történeti nevezetességű leend, mert hivatva leend alkotmányozóvá lenni, és midőn a tisztelt választók egy tekintélyes része felhívott, hogy mint követjelölt ismét e választókerületben fellépjek, meghívásukat meleg hálával fogadom azon meggyőződésben , hogy bármiként formulázza is az országgyűlés a függő kérdések megoldását, biztosítani merem önöket, hogy én a nagy feladatok megoldásához akként fogok járulni, hogy bármi kimenetele legyen az országgyűlésnek , bátran léphessek önök elébe, és felemelt fővel mondhassam: belátásom s meggyőződésem szerint, lelkiismeretesen teljesítettem honfiúi és polgári kötelességemet. S igy mint követjelölt kötelességemnek tartom politikai hitvallásomat letenni. Megszakadt politikai állapotunk kiindulási pontjául egyes-egyedül a jogfolytonosságot az 1848-iki törvények alapján hiszem és vallom, és csak ez alapon hiszem az ország integritásának, önállóságának és alkotmányának helyreállítását. Az integritás tekintetében adassák a társnemzeteknek mindaz, mit ők nemzeti, vallási s egyéni jellemük megóvásául kivánnak, saját nemzetiségünk veszélyeztetése nélkül. Óhajtom tehát, hogy a magyar szent korona tartományai az 1848-iki törvények szerint állítassanak helyre. Önállásunk tekintetében még az örökös tartományokkal is egyetértésben óhajtok lenni, a sanctio pragmatica alapján, a közös ügyek méltányos megoldása mellett, kormányunk teljes függetlenségét akarom, s törvényhozási tényezőket csupán az országgyűlést a törvényes királylyal egyetértve, ismerem el. A közös ügyek minden oly értelmezését, mely a sanctio pragmaticából eredő kötelességeken túlterjed, visszautasítom. Alkotmányunkat illetőleg kívánom a független felelős magyar minisztériumot, a helyhatóságok municipális jogainak ellogása nélkül. A szab. kir. városokra különösen érvényben tartatni, és azonnal életbeléptetni óhajtom az 1848. 23. t. cikket, mely e városokat a felsőbb hatóságok gyámsága alól kivéve, ügyeik elintézését saját kezeikbe tette le. Az ipari kereskedés fejlesztésére egy országos nemzeti banknak felállítását óhajtom és kívánom, hogy a népbankok eszméje országos intézkedés által karoltassék fel. Miután hazánk túlnyomólag földművelő ország, óhajtom, hogy ennek felvirágzását leginkább gátló védvám helyett az ezt elősegítő szabad kereskedés elve diadalra jusson. Különösen óhajtom, hogy az alföldi vasút, s a már őseink által tervezett csatorna, mely szőke Tiszánkat a Dunával városunk alatt kösse egybe, országos erővel létesítessenek. Íme ezek azon elvek, melyeket imádott hazám jelen helyzetében magaménak vallok, ha azok tisztelt választóim elveivel megegyeznek, s ha politikai múltamból ítélve, jellemszilárdságomban bíznak, kitüntetve érzendem magamat, ha a jövő országgyűlésünköni képviseltetésük iránt bizalmuk csekély személyemet érendi. S most, midőn hazánk láthatárán egy szebb jövő hajnala virul fel, s midőn e szebb jövőbe vetett reményeink keblünket elárasztják, szavaimat én is minden igaz magyar azon imájával zárom be: éljen a hazai Báni Ferenc. Hogyan is vagyunk a gyermekneveléssel Szegeden ! (Vége.) Sokan abban keresik a bajt, hogy nem minden tanítónk bir képességgel, melylyel az ifjúság elméjét gyorsan, sebesen fejleszteni tudná, mivel más felekezetű iskolákban nagyobb, szembetűnőbb előmenetelt vélnek feltalálhatni. Kik így ítélnek, nem ismerik a körülményeket; mi több tanítót tudunk, kik kellő, szakavatott képességgel, ügyességgel bírnak hivatásuknak közmegelégedésre megfelelni, ámde mi vigasztalót találnak pályájukon, főleg ha hosszú évek során lankadatlan buzgalommal fáradoztak a gyermektanítással. —■ Felemlítsem e tanítóink csekély fizetését, mely fiatal kezdőknek elég lehet ugyan, de családosoknak valóban csekély családját ellátni, a tudományokban előrehaladni, szaklapokat tartani, kevés fizetésből — teljes lehetetlen , annál kevésbé bírnak kézikönyvtárt gyűjteni. Hát tanyai tanítóink fizetése milyen ? Legfeljebb arra való, hogy magukat az éhenhalástól megmenthessék, mi serkentse, mi buzdítsa tanítóinkat? kik ha kitűnőek is, mily elismerésre, mi javadalmakra számíthatnak ! De másrészt, ha gyors, eredményes sikert kívánunk, egy-egy iskolateremben 50—60 tanulónál többet nem helyezhetünk, ha azt akarjuk, hogy a tanító a gyermekeket sűrűn kihallgathassa, mindenkivel, természeti felfogásához és hajlamához arányosan, foglalkozhassék. Vizsgáljuk tehát e tekintetből egyegy osztályba járók számát. A belv. elemi főiskola 4. osztályába az 1865. tanév második felében járt 102 fiú, a párhuzamos osztályba 101, összesen 203 fiú; a tanítói sikeres eredményre kívántatik még egy párhuzamos osztály és tanító. A 3 ik osztályban 123 növendék volt; ide kívánatos lenne még egy párhuzamos osztály és tanító. A 2 ik osztályba járt 157 fiú; ide is egy párhuzamos osztály és tanító igényeltetik. Az 1-ső osztályban volt 197 gyermek; ide is óhajtandó lenne két párhuzamos osztály és két tanító. A 2-dik leányosztályban volt 100; az 1-ben 197 leányka; ide három párhuzamos osztály három tanítónő igényeltetik. A felső városi 3-dik főosztályban volt 80; a 2 ikban 79; az 1-ben 194; itt is kellene két párhuzamos osztályt és tanítót felállítani. A 2-ik leány-osztályba járt 83; az 1-be 294 ; itt is legkevesebb még két párhuzamos osztály és tanítónő kívántatik. A tabáni fi-osztályon járt 134; a leány-osztályba 122; ha az elmaradozók bejárnának , egy-egy párhuzamos osztály és tanító itt is kivántatnék. A rókusi iskolában a fi osztályban volt 160; a leányosztályban 108. Itt is jó volna a párhuzamos osztály mind a két részre. Alsóvároson a beltanodába járt a 2-dik osztályba 72; az 1-be 169 fiú; ide is elkelne egy párhuzamos osztály és tanító. A leány-osztályba 146; itt is jótékony hatással lenne a párhuzamos osztály. Az alsó-régi fiosztályban volt 140 fiú; ide is alkalmazandó lenne a párhuzamos osztály és tanító; a leány-osztályban volt 64. A móra városi fiosztályban volt 174; a leány oszályban 120. Ez osztályok is kétfelé lennének osztandók. Ezekből láthatjuk, hogy városunkban az iskolák elégtelenek, s azt is, hogy az eddig elmaradt gyermekek megjelenése az iskolák kevés száma miatt akadályozva van, különösen az alsóvároson, hol az iskolából a fiuk fele, s a leányok közül kétharmadrész hiányzott. Teljes lehetetlen egy-egy osztály tanítóinak ennyi gyermekkel boldogulni; egy-egy osztály ifjúságának nagy száma lehetetleníti a sikeres előmenetelt! — Lelki tehetségekkel megáldott gyermek mindamellett előhaladhat, középszerű eszű gyermek idővesztéssel, csekély tehetségű pedig idővesztés mellett is igen kevés eredménynyel, mivel a nagyon elfoglalt tanító a gyengébbeket annyiszor, ahányszor kívántatik, nem vizsgálhatja, önfeláldozó törekvése sincs megjutalmazva tanítványai előmenetele által, mintha kevesebb tanítványnyal foglalkoznék. Ha tehát városunk ifjúságának egy részét a butaságnak s a szellemi nyomornak áldozatul adni nem akarjuk, ha a lappangó természeti erőket s tehetségeket, mint a fövényben heverő aranyszemeket megmenteni akarjuk, okvetlen kell az iskolák számát szaporítani, s intézkedni aziránt, hogy a beírási pénztől a szegény vagyontalan szülők felmentessenek és az iskolai alap más forrással láttassák el. Továbbá intézkedni kell aziránt, hogy a téli ruházatot nélkülöző szegény gyermekek az iskolajárástól ne fosztassanak meg, végre intézkedni aziránt is, hogy tanítóink ne legyenek kénytelenek napi szükségeik fedezéséről aggodalommal és szenvedő szívvel gondoskodni. — Ha a nevelés és tanítás örvendetes, vigasztaló eredményét óhajtjuk s kívánjuk, kell a módokról és eszközökről is, melyek a sikert föltételezik, gondoskodnunk. Úgy látszik, hogy míg a város helyhatósági jogait visszanyerendő várakoznunk kell, mindazáltal valamit addig is kell tennünk a szegény ügy efogyott gyermekekért. A jobbmódú szülőkhez, különösen a könyörületesszívű jó anyákhoz, kik gyermekeik